A Debreceni Egyetem szerint rendben van, ha másolod a doktoridat

Nem vette el a doktori disszertációjának több, mint felét másoló Isaszegi János fokozatát a Debreceni Egyetem júniusban. A nyári felülvizsgálati eljárás után az egyetem Doktori Tanácsa 4-5 arányban nem fogadta el a fokozat visszavonásáról szóló határozati javaslatot. Az eljárás dokumentumaiért sikertelen adatigénylést nyújtottunk be, a Debreceni Egyetem titkolja azokat, az elérhető információk alapján azonban nem végeztek alapos munkát a felülvizsgálat során.

83%

Év végéig még

17 866 772 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Mint megírtuk, Isaszegi János nyugalmazott vezérőrnagy, az NKE címzetes egyetemi tanára, 2011-es doktori disszertációjának több, mint felét másolta más szerzőktől, internetes hírekből és a Wikipédiáról. A Debreceni Egyetem felülvizsgálati eljárása eredménytelenül zárult, a Doktori Tanács nem vette el Isaszegitől a fokozatát egy szavazás során. Eredeti cikkünk megjelenésekor Isaszegi János és konzulense, Raffay Ernő sem portálunknak, sem az RTL Klub híradójának nem kívánt válaszolni.

Az egyetem titkolózik

Közérdekű adatigénylést nyújtottunk be a felülvizsgálati jelentésért (melyet az Agrártudományi Doktori Tanács készített), az Egyetemi Doktori Tanács (EDT) ülésének jegyzőkönyvéért és egy eseti bizottság ülésének jegyzőkönyvéért – itt hallgatták meg Isaszegit személyesen.

Csernoch László rektorhelyettes adatigénylésünkre nem válaszolt érdemben: az EDT üléséről készült egyoldalas emlékezetőt és a Tanács ügyrendjét kaptuk meg, utóbbit nem is kértük. Újabb kérésünkre Csernoch megküldte az Agrártudományi Doktori Tanács (ADT) elnökének féloldalas levelét, melyben Pepó Péter megindokolta, miért nem javasolták az EDT-nek a fokozat elvételét. A jelentést ekkor sem kaptuk meg.

Pepó Péter válasza szerint a nyomtatott szakirodalomból történt plágium (ami az ADT szerint a törzsszöveg 6,54%-át teszi ki) minimális, az internetes forrásmunkák pedig amúgy is bárki számára elérhetőek, így ez nem jelentett gondot számukra.

Vagy rosszul keresték a plágiumot, vagy nem mondanak igazat

Az ADT azonban nem mond igazat a plágium arányát illetően. A három fő szakmai forrásmű (Kiss Zoltán László, Boldizsár Gábor, Jónás János) esetében összesen 6,54%-os plágiumot írnak, míg valójában a törzsszöveghez viszonyítva (tehát a tartalomjegyzéket, címlapot és bibliográfiát levágva) a plágium valódi mértéke körülbelül 16,36% ebből a három műből. A törzsszövegben a leütések számát vettük figyelembe, melybe a nyomtatott karakterek és a szóközök beletartoznak, és a legelterjedtebb módszer akadémiai körökben.

Kétséges, hogy az ADT miként és miért számolta máshogy a viszonyítási alapot. Amennyiben a törzsszöveg részévé tesszük még a címlapot, tartalomjegyzéket, hivatkozásjegyzéket és eredetiségi nyilatkozatot is, vagyis azokat a részeket, melyek önálló jelleggel nem bírnak, 166 oldalasnak tekinthetjük a disszertációt. Ez csupán tíz százaléknyi különbséget jelent, míg az ADT számai a valós plágium 10-15%-át fedik csak le.
Az ADT 150 oldalnyi törzsszövegből közel 15 oldalnyi plágium felett siklott át, csak a fent említett három forrásmű tekintetében, pedig ezek az eredeti cikkünkben közzétett plágiumlistában benne foglaltattak. Az összesen 76 oldalnyi plágiumból a táblázatban foglaltak mellett 52 oldalt tesz ki az egyéb szerzőktől hivatkozás nélküli másolt tartalom. Az ADT elnöke szerint ezek azonban nem indokolják a fokozat elvételét. (Korábbi cikkünkben tévesen 143 oldalnyi törzsszövegről írtunk.)

Pepó Péter levele szerint a tudományos következtetések sajátjai a szerzőnek, így a fokozat elvétele nem szükséges. A válasz értelmében a Debreceni Egyetemen doktori fokozat kapható mások tudományos eredményeinek lemásolásával és összefoglalásával.

Újabb plagizált szövegrészek

Korábbi, a plágiumot felfedő cikkünk óta további másolt részeket fedeztünk fel a disszertációban. Főleg egyetemi jegyzetekből, internetes cikkekből és interjúkból emelt át Isaszegi bekezdéseket, oldalakat. Ezeket számos esetben úgy fogalmazta át, hogy saját meglátásainak tűnjenek. Az újonnan felfedezett részek több oldalt is kitesznek. Isaszegi plagizált a múlt-kor honlapról, a Biztonságpolitikai Szemléből, a néhai Mindentudás Egyeteméről, tanári szerzővel rendelkező egyetemi jegyzetekből, továbbá egyéb szakmai írásokból és interjúkból.

Az alábbi képen látható, valójában mekkora is az a szövegrész, melyet Isaszegi János más szerzőktől másolt a forrás feltüntetése nélkül, és saját gondolatának és ismeretének mutatta be azt. A sárga részek jelzik a szó szerinti átvételeket, vagyis a szigorúan vett plágiumot, míg a kék részeken olyan adatokat, ismereteket sorol Isaszegi, melyekhez forrás kellene, hogy tartozzon, illetve egy ilyen esetben megtévesztően hivatkozik. (A disszertációt jellemzi, hogy még adatok sorolása esetén sem található forrás, ezeket külön nem jelöltük.)

A dokumentum elején és a végén (a plagizált mellékletek előtt) szürkével lett kiemelve az, ami nem tartozik a törzsszöveghez: címlap, tartalomjegyzék, hivatkozásjegyzék, és a következtetések angol fordítása. Az alábbi képen látható eset a Debreceni Egyetem szerint nem indokolja a disszertációval elnyert doktori fokozat visszavonását. (A kihúzással nem jelölt részek nem feltétlenül eredetiek, csupán eddig nem találtunk az eredetiségüket kétségbe vonó adatot.) A plágiumvizsgálatot nehezíti, hogy idegen nyelvű források lefordítását felfedezni közel lehetetlen, még a mai technikai feltételekkel is.

Isaszegi János disszertációjának plagizált szövegrészei (sárgával jelölve, kékkel a kétes hivatkozású részek)

Pránaenergia, holomező, és auratisztítás vízzel

Összevetettük továbbá, hogy a valóban hivatkozott források összefüggésben állnak-e az adott szövegrésszel, vagy csupán ad hoc jelleggel, látszólag lettek elhelyezve. Ahogy korábbi cikkünkben is írtuk, a disszertációban található 48 hivatkozás (37 jegyzékben és szövegben, 11 lábjegyzetben) tudományos igényű munkáknál feltűnően alacsony. A Nemzeti Közszolgálati Egyetemen (NKE) elfogadott, hadtudományi témájú disszertációk jellemzően 100-150 hivatkozást tartalmaznak, míg a Debreceni Egyetemen regionális témákban leadott értekezések 80-150 tételes irodalomjegyzékkel rendelkeznek – szövegközi hivatkozásból pedig ennek sokszorosát tartalmazzák.

A hivatkozások átnézése közben azonban igen érdekes forrásra lettünk figyelmesek. Hodnik Ildikó 2004-es könyvének, a „Lélek teste – Auradinamika” című műnek egy fejezete („Háborgó magnetikus mezők”) is le lett hivatkozva. Nem világos, hogyan kapcsolódik szakmailag a regionális biztonságpolitikához az a könyv, melynek fejezetei között megtalálhatjuk a pránaenergiát, a holomezőt, vízzel való auratisztítást, vagy esetleg az atlantiszi mágusokat és a fénylényeket.

A 37 darab bibliográfiai hivatkozásból 3 darab a kétezres évek elején elhangzott előadást jelez, egy pedig egy megszűnt honlapra mutat, így ezek hitelességét ellenőrizni szinte lehetetlen. A fennmaradó 33-ban több olyan mű szerepel, melyekből Isaszegi plagizált. A kérdéses művekből van, hogy egy oldal van csupán lehivatkozva, miközben az átemelések tucatnyit is jelentenek (például Kiss Zoltán László könyve esetében), a szövegtörzsben való megjelölés nélkül.

Az általunk fellelt szakirodalmi és nem szakirodalmi források több esetben nem kapcsolódnak a hivatkozást tartalmazó bekezdéshez.

A doktori fokozat visszavonása más országokban nem tabu. Romániában a közelmúltban Gabriel Oprea volt belügyminisztertől és Victor Ponta volt miniszterelnöktől vonták meg doktori titulusukat.

Grafika: Deák Dorottya

Ha tetszett a cikk

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszó munkáját havi 1000 forinttal! Függetlenségünk záloga a közösségi finanszírozás.