Kiszivárgott felvételen hallhatjuk, milyen egy tankerületi fórum

Egy vidéki tankerületi fórumon rögzített hangfelvétel jutott az Átlátszó Oktatás birtokába, melyből kiderül, mi történik a sajtó számára egyébként zárt párbeszéden. Többek közt szó esett az állami tankönyvek rossz minőségéről, a gyerekek túlterheltségéről és a pedagógusok munkáját segítő közalkalmazottakról is.

78%

Év végéig még

22 503 995 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

2016 januárjában született meg a Herman Ottó Gimnázium nyílt levele, amely jobb körülményeket követel a közoktatásban dolgozóknak és tanulóknak. A levél az oktatási rendszer legnagyobb hibáit sorolja, mint például gyerekek túlterheltsége és a magas óraszámok. Eddig már 31 ezer magánszemély írta alá támogatásul, amelyhez ezen felül még több, mint 700 intézmény is csatlakozott. A Herman korábbi próbálkozásaival ellentétben most akkora erő összpontosult a nyílt levél mögött, hogy az ország vezetői sem hagyhatják figyelmen kívül. Január végén leültek egymással tárgyalni Miskolcon az oktatási rendszerrel elégedetlen pedagógusok és Balog Zoltán, emberi erőforrások minisztere. A megbeszélés nem hozott sikert: a tanárok demonstrációt hirdettek, a miniszter pedig úgy döntött, ideje mind a 198 tankerületben fórumot tartani. Mára több ilyen fórum is lezajlott, de az általunk megkérdezett pedagógusok továbbra is szkeptikusak, ha nem még inkább frusztráltak.

Mi is részt vettünk egy vidéki tankerületi fórumon, de meglepődve tapasztaltuk, hogy a szervezők és a pedagógusok közti párbeszéd nem nyilvános.

„Nekem eleve az furcsa, hogy az esemény lényegi része nem sajtónyilvános. Mitől félnek, mi kerül nyilvánosságra? Nem értem. Titkolni akarják? Miért nem lehet benn a sajtó, hogy hallja a problémákat? Semmilyen újdonságot nem mondtunk, csak azt, ami a hetek óta elhangzik.”

– nyilatkozta felháborodottan az egyik résztvevő pedagógus. A nyilvános, első 46 percben az Oktatási Hivatal által készített prezentáción keresztül mutatták be a központosított oktatási rendszer felépítését. Annak a rendszernek a működését, amelyben a jelen levő pedagógusok nap mint nap benne élnek. Szó volt többek közt a pedagógusok belső értékelési rendszeréről, a tanfelügyeleti rendszer adminisztráció-csökkentéséről, az ezeknél végbement változásokról. Ahogyan azt az előttünk-mögöttünk-melletünk ülő pedagógusok suttogva meg is jegyezték egymásnak, ezeket a változásokat már rég meg kellett volna lépni, de még jobb lett volna, ha a minősítési rendszert előbb átgondolják és csak utána vezetik be.

A párbeszédet mellőző prezentáció utolsó néhány percében a helyi tankerület igazgatója vázolta fel a majdani köznevelési kerekasztal koncepcióját, és hogy ez miért is tesz majd mindenkit nagyon boldoggá. Azt azért diszkréten elhallgatta, hogy kiket hívtak meg ezekre a kerekasztal megbeszélésekre: Fekete Györgyöt, a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) elnökét, a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ (KLIK) képviselőit, és a Nemzeti Pedagógus Kart (NPK). Ezek a szervezetek mind a kormánytól függenek, bár az NPK-t elnöklő Horváth Péter maga is aláírta a tiltakozó levelet. Ráadásul a meghívottak személye miatt a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének (PDSZ) elnöke nyílt levélben szólította fel a résztvevőket a kerekasztal bojkottjára.

A fórum hátralevő részére a szervező tankerület ismeretlen okból nem látta szívesen a sajtót, de egy résztvevő eljuttatta szerkesztőségünkbe a fórumon készült hangfelvételt.

Az általános tájékoztatót követő párbeszédet egy pedagógus így jellemezte:

„Én egy színjátéknak éreztem az egészet. Azt éreztem, hogy nem lesz pozitív kimenetele ennek az egésznek. >>Mondjátok, mi felírjuk meg meghallgatjuk<< de nem történik változás.”

A párbeszédet a tankerületi vezető irányította, ő reagált a pedagógusok észrevételeire. A hivatalos szakmai fórumnak a kölcsönös tiszteleten kell alapulnia, a tankerületi vezető azonban sokszor egyetértően, de mégis leereszkedő, mézes-mázos stílusban beszélt a tanárokkal. Ezért érezték úgy többen is, hogy inkább egy színházi előadásra váltottak jegyet, nem pedig egy szakmai fórumra.

„Mindenki maradjon anonim, hogy véletlen se kerüljön jegyzőkönyvbe hogyha valaki valami nagyon durván csúnyát vagy fantasztikusat mond”

Ezt a tankerületi igazgató mondta, igencsak leereszkedő hangemben. A fórumon nem voltak durva hozzászólások, a felszólaló pedagógusok tényekre alapozva, összeszedetten sorolták a tantestületüket érintő problémákat, melyek szinte mindegyike szerepel a Herman levelében is. Az általános észrevételek mellett felszólaltak speciális nevelési igényű gyerekekkel foglalkozó, és művészeti iskolák pedagógusai is.

„Bevezették a mindennapi testnevelést. Ezek a gyerekek ugye a művészetoktatás által mozognak, hiszen táncolnak. A kisebbeknek ez heti két óra, a nagyobbaknak már négy óra. [Azt szeretnénk elérni], hogy ezt a testnevelés órából le lehessen venni.”

Visszatérő téma volt a tankönyvek minősége és a tankönyvválasztás szabadsága. Az egyik tanítónő elmondta, azért nem tud az olvasókönyvből tanítani, mert az olyan szerkezetet erőltet, amelyet a gyerekek még nem ismernek.

„A bölcs tanítónéninek eszében sincs minden marhaságot megtanítani.”

– hangzott a bölcs válasz, amivel a tankerület igazgatója lényegében igazat adott a tanítónőnek abban, hogy hibás a tankönyv. A további kritikákra pedig már nyíltan kimondta, hogy a minőség rovására ment a könyvek elkészítése körüli kapkodás:

„A projektekben rohammunkával kidolgozott könyvekről beszélünk. Amikor azt mondom, hogy rohammunkával készült, akkor ebben nagyjából a megfejtés is benne van…”

A résztvevők közt ült a tankönyvtanács egy tagja, aki egyértelműen tompítani próbálta a felmerült problémákat. Elmondta, hogy a beküldött módosítási javaslatok figyelembe vételével javították a hibákat és a következő tanévtől már ezek a kijavított tankönyvek kerülnek forgalomba. Volt olyan pedagógus, aki nem elégszik meg ennyivel:

„Félreértés ne essék, hogy én nem tudok tanítani ebből meg abból, vagy éppen a kolléga. Hanem a gyerek nem tud belőle tanulni. Tehát szerintem ez kevés, hogy kiszedik belőle a hibákat.”

A tankönyvek mellett szó volt a diákok leterheltségéről is.

„Megemelkedett az óraszám, ezért nálunk is leszűkült a zeneoktatásra szánt idő. Gyakorlatilag kettő óra előtt nem tudunk elkezdeni tanítani. […] A szülők jogos igénye az, hogy lehetőség szerint hat óra után a gyerkőc már ne menjen sehova, jó lenne, ha otthon is lenne.”

– ezt egy zeneiskolát képviselő pedagógus mondta. Hét éve vezették be a mindennapos testnevelést, az erkölcstan- és hittanórákat. A most hetedikes gyerekeknek így alaphangon heti 33 órájuk van, ami azt jelenti, hogy heti háromszor van 7 és kétszer 6 órájuk. Ha valaki tehetséges, és emelt szintű oktatást kap, ez az óraszám még tovább növekszik.

Nem sokat beszéltek a részvevők a pedagógusok béremeléséről és a pénzügyekről. Helyette a pedagógusi munkát segítő közalkalmazottak (iskolatitkárok, pedagógiai asszisztensek stb.) bére volt téma, náluk elmaradt a béremelés. Ráadásul egy iskolán belül nagyon gyorsan cserélődnek ezek az emberek, a gyerekeknek idejük sincsen megszokni őket, ami több helyen is vezetett már problémához.

A tankerületi gyűlés békében lezajlott, az alapvetően pesszimista hozzáállás ellenére minden felszólaló teljesen profin jelezte a KLIK felé az észrevételeit.

Orbán Viktor a Kossuth Rádiónak adott pénteki interjújában elmondta, hogy inkább a gyerekekre kellene összpontosítani, mivel az ő boldogságuk a cél. Ehhez képest a  budapesti Teleki Blanka Gimnzáium diákjai január 19-én a következőt írták közleményükben:

“Közös a motivációnk, közös a célunk, és közös az út, amit végig kell járnunk ennek eléréséhez. Hogy ezt véghez tudjuk vinni, mindannyiunknak össze kell fognia, hiszen csak egységben tudunk nyomást gyakorolni erre a fizikailag-lelkileg elnyomó rendszerre. Minden egyes tanuló támogatása egy újabb lépést jelent ezen a hosszú és nehéz úton. A változás csak rajtunk áll. A saját jövőnkért kell fellépnünk, és az utánunk következő generációk sikeres oktatásáért is. Ha most sikerül jelentős reformokat megvalósítanunk, azzal évtizedekre megalapoznánk a sikeres magyar oktatást.”

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszó munkáját havi 1000 forinttal! Függetlenségünk záloga a közösségi finanszírozás.

Érdekel az Átlátszó Oktatás munkája? Jelentkezz a gyakornoki programunkra!