Van egy rossz hírem. Azoknak szól, akik abban reménykedtek, hogy a kijelentéseiről elhíresült politikus, akit a Jobbik pajzsára emelt csak Brüsszelben fejti ki áldásos tevékenységét. A héten előadást tartott az ELTE jogi karán a JÖSz nevű diákszervezet szervezésében.

Mindenekelőtt kicsit nézzük meg, mi is a JÖSz. A Joghallgatók Önképző Szervezete 2012 elején jött létre az ELTE ÁJK-n. A születésénél nem kisebb ember bábáskodott, mint Orbán Gáspár, a miniszterelnök fia. Természetesen ez nem jelent semmit, ettől még lehet egy nagyszerű szervezet, magasztos célokkal, izgalmas, érdekfeszítő programokkal. Szerintem azonban a szervezet még csak kísérletet sem tett arra, hogy kijöjjön a rá vetülő árnyakból. Folyamatosan igyekszik, hogy fennmaradjon a jobboldali szellemiség. A meghívott előadók főként a jelenlegi kormánypártból, vagy ahhoz közeli szereplők közül kerülnek ki. A legelső programjukon a téma az új Alaptörvény volt, az előadó pedig Szájer József. Később olyan prominens személyek is részt vettek a rendezvényeken, mint Eperjes Károly, vagy Berecz András. A hitelesség miatt meg kell említeni, hogy Schiffer András is lehetőséget kapott. Továbbá Benkő Vilmos, Jankovics Marcell és Szabó István. Fontosnak tartom leszögezni: a gond nem ott van, hogy mennyire Fidesz-közeli a Jösz, vagy, hogy Orbán Gáspárnak mennyi köze van hozzá. Azzal sosincs probléma, ha szélesedik a paletta az egyetemi szervezetek terén, és azt sem szabad elhallgatni, hogy számos jótékonysági akciót indítottak, vagy csatlakoztak hozzájuk. Az természetes, ha egy gyerekcipőben járó szervezet tagjai általuk ismert híres embereket próbálnak meghívni.

A dolog idén ősszel azonban túlment egy határon. Az évadnyitó rendezvényük előadójának Morvai Krisztinát kérték fel. A téma a családon belül erőszak volt, aminek valóban Morvai az egyik hazai ismerője, mégsem a legszerencsésebb választás. Felmerül bennem a kérdés, a kijelentései után, miért történhet meg, hogy akadály nélkül tart előadást Magyarország egyik legjobb egyetemén. Ha hihetünk annak a célkitűzésnek, hogy visszaszorítjuk a szélsőségesek térnyerését, akkor egy felsőoktatási intézmény nem engedheti meg, hogy a magyarországi szélsőjobb egyik vezéralakja részt vegyen egy ilyen rendezvényen. Nyilvánvalóan az első érv az lesz: „meg kell próbálni elválasztani a tudományos munkásságot és a politikai nézeteket”, de van az a pont, amikor nem lehet. Morvai Krisztina felelőssége hatalmas a szélsőjobb megerősödésében. Ha felháborodunk, amikor az ELTE BTK-n az ifjú jobbik-palánták különböző szempontok alapján listáznak gólyákat, akkor azon miért nem tudunk, hogy szellemi anyjuk szót kap a jogi karon. Hiába van szólásszabadság, annak is van egy határa. Addig lehet vele élni, amíg másokat jogaik gyakorlásában nem korlátozunk. Morvai megnyilvánulásai gyűlöletet szítanak és erőszakra hergeli a szélsőjobb híveit, valamint gyakran mások méltóságába tipor. Minden egyes mondata egy csepp méreg volt a magyar demokrácia testébe. Neki is köszönhető, hogy a szélsőjobboldali retorika bejutott az Országgyűlésbe.

Mielőtt azonban azzal vádolnának, hogy cenzúráznám Morvai Krisztinát, hadd jelentsem ki: nem azt akarom mondani, hogy ne szólalhasson meg. Nyugodtan adjon elő, de ne az ELTE jogi karán, hanem zárt körben, sajátjai előtt. Azzal, hogy beengedjük egy rendezvényre az egyetem falai közé, azzal azt mondjuk, hogy lényegtelen mennyi kárt okozott; tegyünk úgy, mintha semmi se történt volna, továbbra is menjen minden a régiben. Egy felelős egyetem ezt nem teheti meg. Nem teheti meg akkor, amikor romákat ölnek származásuk miatt, amikor nyilas egyenruhára hajazó szerelésben masíroznak a szélsőségesek, ezzel félelmet keltve. Szeretném megismételni, nem azt kérdőjelezem meg, hogy Morvai Krisztina mennyire kompetens a témában. Csupán azt mondom, ha valaki vállalja, hogy élére áll egy irányzatnak, akkor vállalja, hogy a neve összeforr vele. Összeforr vele, és átpolitizálódik. Morvai tudta ezt, és ezt választotta. Ezzel a döntésével, beleegyezett abba is, hogy neve, személye indulatokat fog gerjeszteni. Tisztában volt azzal, hogy a szélsőséges nézetek visszaszorításán dolgozik a világ, ebből következik, hogy őt magát is visszaszorítják.

Azonban nem csak az egyetem vezetősége a hibás. A hallgatóságban sem látszott semmiféle megrökönyödés. Ha van is, azt nem merik, nem merjük vállalni. Nem merjük, mert én is névtelenségbe burkolózom. Sajnos igazából a nagy részünk észre se vette, hogy ki is  adott elő. Azt nem lehet mondani, hogy nem emlékezhetnek rá, hiszen nem olyan rég volt, amikor Morvai „magukfajtákra” és „magunkfajtákra” osztotta fel a társadalmat. Lehet már elfelejtették, lehet nem is figyeltek, nem is törődtek a dolgokkal, hiszen akkoriban is divatos volt a teljes politkaellenesség. Ennek a bejegyzésnek most nem is az a célja, hogy pálcát törjön a fiatalok politikához való hozzáállása felett. Abban azért reménykedem, hogy legalább pár emberhez eljut a cikk, és rájönnek, hogy nem lehet elvonatkoztatni Morvai szavaitól.

Végezetül álljon néhány idézet a képviselőasszonytól:

„ Nagyon örvendenék, ha a magukat „büszke magyar zsidóknak” titulálók szabadidejükben aprócska metélt farkincájukkal játszadoznának az én gyalázásom helyett.”

„Jól ismert cionista aktivista, alapító tagja és vezetője egy befolyásos magyar zsidó nőszervezetnek.”

„Mi magyarok nem vesszük szó nélkül tudomásul, hogy gyarmati sorra ítéltek bennünket, s nem úgy reagálunk az Önök szeretett főnökének, Simon Peresznek Magyarország felvásárlásáról szóló tájékoztatójára, hogy azt mondtuk volna: Shalom, Shalom, jöjjön csak bátran, és szolgálja ki magát.”

„Visszavesszük az Önök által külföldiek illetve az elvtársaik kezére juttatott nemzeti vagyont, újraépítjük a magyar gazdaságot, talpra állunk és visszavesszük a hazánkat a Magukfajtáktól. Nekünk, Magunkfajta magyar embereknek ugyanis kedves Gusztos Péter, csak ez az egy hazánk van: Magyarország!”

A JÖSz kedden az alábbi közleményt adta ki.

„A JÖsz joghallgatók szervezeti formában működő kulturális, szakmai és karitatív tevékenységeket folytató független csoportja. 
Pártoktól és állami szervektől független, politikai tevékenységet nem folytat, politikai szervezeteket, pártokat nem támogat, és tőlük támogatást nem fogad el.
A szervezet elhatárolódik a szélsőséges ideológiáktól, a jogállamiság és az emberi méltóság ellen irányuló gondolatoktól és cselekedetektől.
A holnapi program kapcsán egyeztettünk Morvai tanárnővel, aki ennek szellemében fogja megtartani előadását. Minden botrányt keltő magatartást elítélünk.”

A szándékot nagyon helyesnek tartom, igenis értékelem, hogy elhatárolódtak Morvaitól, azonban továbbra is azt állítom, lehetett volna mást is meghívni. Következzen egyik társunk által elképzelt beszélgetés.

– Jó napot kívánok, tanárnő, én az Orbán Gáspár vagyok a JÖSz-től. Tetszik tudni maga is, hogy mi egy pártpolitikailag független szervezet volnánk, és hát már az Átlátszó Oktatásosok is itt ólálkodnak, hogy írjanak a maga előadásáról, hogy mi tulajdonképpen egy nácit hívtunk meg.
– Jaj gyerekek, de hát semmi baj nincs ezzel, nem fogok én ott náculni. Csakis a családon belüli erőszakról lesz szó. Ez nem jobbikos téma, hiszen rendes jobbikos veri a családját. Viperával.
– Jólvan, köszönjük szépen. De tényleg ne tessék, mert ez nekünk kellemetlen, tudja.
– Tudom, tudom, nincs miért aggódnotok.
– Akkor köszönjük szépen. Csókolom!
– Zikkájl gyerekek!