„Tudjátok mi a legújabb sznobság az ELTE ÁJK-n?

Az, hogy minden óra elején elmondják mennyire örülnek annak, hogy ebben a bizonyos csoportban több államis diák van, mint költségtérítéses. Mert az önköltséges hallgatók butábbak, ugyanis államin magasabb volt a ponthatár. És ezt tényleg elmondják a szemináriumokon.

Nem gondolom, hogy ne tudnák az egyetemi tanárok, hogy a ponthatár az utolsó felvett ember pontszámát jelenti. Én azt sem mondom, hogy nincsenek buták. De a buta és az éretlen 18 éves, az éppen felnövő gyerek/nagykamasz között eszméletlen nagy különbség van. Pont én mondom ezt, pedig utálom a gólyák társaságát és mindenki azt hiszi, hogy egy bunkó paraszt állat vagyok, aki lenézi őket – még azt is megtudtam egy “barátomtól”, hogy egy csitri vagyok…

Eszméletlen, nem találok erre szavakat. Saját példám miatt sem: én már nem járhatok államira, mert voltam annyira buta, hogy már kétszer is jártam egyetemre (egyszer ráadásul a BTK-ra). Viszont nekem több pontom lett a felvételi eljárásban, mint az államisoknak. Én ezek alapján most okos vagy buta vagyok?

Eszem megáll ettől a sznobizmustól, már a BTK óta. Ahhoz képest, hogy az ELTE még az első 300 egyetembe se tudta magát beküzdeni, elég magasról nézik a saját zuhanásukat. (Jó, a csúcs az volt, amikor sem a Stanfordról sem a New York Universityről nem fogadtak el krediteket (órákat), mert nem. Mert csak. Azóta már meg sem próbáltam az ÁJK-n a BTK-s filozófiámat elfogadtatni, inkább levizsgázom újra, immár harmadszorra abból is…)

Edit: azért sem lennék államis, mert én 10 év múlva gyereket akarok nevelni és nem adott esetben Strasbourgban visszaperelni a röghöz kötéssel elvett szabadságomat.”

Hm?