Miről szól a Goldenblog cicaharc? Médiaképről!

Ebben az órában zárul, de már napok óta zajlik a magyar web világában az Átlátszó Blog (ez nem azonos az Átlátszó Oktatással!!!) és az Egyenlítő TV Goldenblogos párharca, amelyet blogunk munkája robbantott ki: felfedezésünk nyomán az Index megírta, amit eddig is sejteni lehetett: az Egyenlítőt bizony az MSZP pénzeli. De miről is szól a harc? Szerintem médiaképbeli különbségekről. Az egyik oldal újságot akar írni, a másik MSZP-s kormányt szeretne hatalmon látni.

Miután az ÁO nyomán az Index lehozta, hogy a korábban MSZP-s kötődéseit cáfoló Egyenlítőre mondjuk úgy erős befolyással bír a szocialista párt, Németh Gábor a blog részéről még próbált magyarázkodni. Ezután azonban már szorossá vált a verseny az Egyenlítő és az Átlátszó nevű oknyomozó portál blogja között. Annyira szorossá, hogy amikor éppen vesztésre állt az Egyenlítő, Németh a Népszavában (!) ajánlott döntetlent. Szerényen annyit mondott, hogy jó lenne, ha végül döntetlen lenne a végeredmény, ugyanis mindkét blogra szükség van az Orbán Viktor elleni szent háborúban.

Szerintem ez a vetélkedés, amelyet bulváros kampányával az Egyenlítő levisz a cicaharc szintre (N.B., a héten az Átlátszó számos elemző, leleplező írást jelentetett meg blogján és weblapján is, távol tartva onnan a kampányt, míg az Egyenlítő diktatúrázott, Schmittezett és ész nélkül kampányolt), többről szól, mint két blog között versenyről.

Az egyik oldalon, az Egyenlítő által ott áll egy olyan (média)politikai felfogás, mely szerint a sajtó feladata lényegében egy világnézet, egy ideológia nyomatása. A Népszava (Egyenlítő) dolga az, hogy a már megalkotott ,,baloldali” (MSZP-s, Gyurcsányista) világképemben megerősítsen. Alátámassza, azt az egyébként az olvasók és a szerzők által osztott nézetet, hogy márpedig az ,,orbáni diktatúra” rossz, és az MSZP (Gyurcsány, Bajnai, Mesterházy, Yoda mester) kell nekünk. Ehhez ugye gyakran elég annyit tenni, hogy megírunk valóban botrányos sztorikat a Fidesz kormányzásáról, de kb. ugyanennyiszer kell agyonhallgatni az MSZP-s botrányokat. Elég például simán ráguglizni két a mostani versengésben az Egyenlítőt támogató MSZP-s politikus nevére: Török Zsolt például 12.5 millió forintot kapott az MSZP frakciótól cégén keresztül, Szanyi kapitány pedig úgy vádolta voksturizmussal ellenfelét az országgyűlési választásokon, hogy bizonyíthatóan maga (is) próbálkozott ilyennel. Máskor persze ennél durvább eszközökhöz is nyúlnak a pártmédiák: a kormány által most kitüntetett Borókai Gábor és lapja Heti Válasz például hajlandó egy lapszámban buzizni, konrádgyörgyözni és arabozni vagy akár saját szerzőit cenzúrázni, de egyébként közpénzből hozták létre, közpénzből nyomatja az ökörségeket, és közpénzért akár kussol is a saját oldal mutyijairól.

A másik oldalon egy valódi újságírói szemlélet áll (ld. még Carl Bernstein, a Watergate-botrányt megíró amerikai újságíró interjúját a KönyvesBlogon). Az Átlátszó vezetőit csúnyán megbaszták, mert rosszat írtak, mondtak a Fidesz-hatalomról. Ugyanez a tipikus pártlapokban dolgozó médiamunkásról szinte soha nem mondható el, hiszen a pártok (pártokhoz kötődő cégbirodalmak) által biztosított fizetésüket nem kockáztatják, amikor belemennek egy húzosabb sztoriba. Bodoky Tamás főszerkesztő más konfliktusok mellett azért távozott az Indextől, mert a portál vezetői beleszerkesztettek egy Orbán Viktort is megemlítő cikkébe, ami egy pátyi ingatlanmutyiról szólt. Mong Attila főszerkesztő-helyettes előző munkahelye a Magyar Rádió volt. Itt fegyelmit kapott, mert egyperces csönddel tiltakozott a médiatörvény ellen. Ugyan a fegyelmi eljárást végül megszüntették, de Mong nem maradt a közmédiánál.

Ennek ellenére az Átlátszó nem arról szól, hogy minden áron bizonyítsuk be, hogy az Orbán-kormány ilyen vagy olyan, hanem a valódi botrányok feltárásáról, megértéséről. Mong és Bodoky mindezt hitelesen tudják megtenni, mert róluk tudjuk: akkor is megírják a lényeget, ha a lényeg éppen rosszul értinti a ,,balliberális” oldalt. Bodoky Tamás neve talán akkor vált ismertté, amikor Gyurcsányista vagy anti-Gyurcsányista konteók helyett megírta és fényképkötetben is publikálta mi is történt 2006 őszén. (Cikklista: itt, könyv: itt). Mong Attila éppúgy hajlandó Bajnai Gordon és Gyurcsány Ferenc múltjának sötét foltjairól, mint jobboldali partnereikéről. Ezért hozta létre a Kis Oligarchatározót.

Nem az a célom, hogy piedesztálra emeljem az Átlátszó szerzőit. (Még mielőtt: az ÁO-nak egy dologban van köze az Átlátszóhoz – mi is az Átlátszósok által fejlesztett Ki Mit Tud rendszer használjuk adatkéréseinkhez.)  De lássuk már, hogy mi a különbség propaganda és újságírás között.

Egy valódi újságíró augusztus 21-én nem egy augusztus 11-én megjelent hírt közöl újra arról, hogy mit mondott Schmitt Pál egy templomszentelésen. Ehelyett megírja, hogyan plagizált Schmitt.

Egy valódi újságíró nem Lázár Jánost hasonlítja Lázár Györgyhöz diktatúrát emlegetve. Emberek, Lázár annak idején Horn Gyula külügyi államtitkár, Kovács László külügyminiszter-helyettes, Medgyessy Péter pénzügyminiszter főnöke volt! Egy valódi újságíró olyan helyekre megy, ahol nem látják szívesen, legyen az akár az MSZP kampányfelkészítője.

És folytathatnánk a sort. Az Átlátszó Oktatás és az Átlátszó a valódi, tényfeltáró és -megértő újságírás pártján vannak.

Ha tetszett a poszt, meg akkor is ha nem, szavazz ránk a Goldenblog internetes blogterrorista ketrecharcban. És lájkojjá’ minket a Facebookon.