Homofób támadás a budapesti éjszakában, a rendőrség a támadókkal

A TETT Facebook-oldalán jelent meg a következő történet. Buzizás, amit a rendőrség először leszar. Aztán már a támadókat támogatja.

2013. augusztus 14-én hajnali három óra körül egy buliról sétáltunk hazafelé. Egyikünk betért a baross utcai / harminckettesek terei nemzeti dohányboltba. Ketten az utcán vártunk rá, közben megcsókoltuk egymást. Ez szemet szúrt a közelben lévő éjjel-nappali közért egyik alkalmazottjának, aki szexuális orientációnk miatt szidalmazni kezdett minket, majd elővett egy baseball ütőt és fenyegetően ütögetni kezdte vele a tenyerét. “Buzik! Ne itt buziskodjatok! Húzzatok el innen!” Én felhívtam a figyelmét arra, hogy viselkedése elfogadhatatlan és hogy közösség tagja ellen elkövetett bűncselekményre készül.

A közeli villamosmegállóból a rendőrség segítségét kértem telefonon.  A támadás jellegére is felhívtam a figyelmet, aminek az oka nyilvánvalóan a szexuális orientációm volt. A támadó mindeközben még mindig felfegyverkezve állt az üzlet bejáratánál. A rendőrség kiérkezésére  30-40 percet kellett várni annak ellenére, hogy a kerületi kapitányság egy rövid sétára található a helyszíntől. 

A kiérkező két rendőr az intézkedés során több esetben olyan viselkedést tanúsított és olyan kijelentéseket tett, amik súlyos aggályokat ébresztettek bennem. A két sértett és a tanú közül én voltam az egyetlen magyar állampolgár és csak én tudtam magyarul. Ezt az egyik intézkedő rendőr visszatetsző hangon szóvá is tette. “Ők külföldiek, de azért tudhatnák, hogy ez itt még mindig Magyarország.”  Ezt a kijelentést irrelevánsnak és sértőnek találtam, ezért felhívtam a figyelmét az intézkedés tárgyára. ”Ez Magyarország, és mint magyar meleg férfi úgy érzem, hogy nem nézhetem tétlenül az LMBTQ közösség ellen elkövetett gyűlölet-bűncselekményeket.” Az intézkedés folyamán a tettes egyébként többször is beismerte, hogy a fenyegetés indítéka a szexuális orientációnk volt, amire fel is hívtam a rendőrök figyelmét. Valószínűleg ez sem került jegyzőkönyvbe. ”Ha egy fiú és egy lány csókolózna az utcán az normális lenne, de ha két fiú, az gusztustalan. Elijeszti a vásárlókat.” 

A támadó tagadta, hogy baseball ütő lett volna nála annak ellenére, hogy ezt hárman láttuk. A rendőrök bementek ugyan az üzletbe, de nem keresték vagy nem találták a fenyegetésre használt eszközt. Az üzlet egy másik alkalmazottja a rendőrök jelenlétében további homofób inzultusokkal illetett minket. ”Apátok büszke lenne rátok buzeránsok…” 

A rendőrök végül nyíltan a támadók oldalára álltak. Egyikük azt javasolta a támadónak, hogy tegyen feljelentést közszeméremsértésért. Velünk is közölte, hogy az azonos neműek közötti nyilvános csókváltás közszeméremsértésnek minősül, amiért minket is elő lehetne állítani. Egy könyvből fel is olvasta nekünk a közszeméremsértésre/közbotrány okozásra vonatkozó jogszabály egy részét azt sugallva, hogy mi követtünk el bűncselekményt nem a támadónk.  Erre válaszul megjegyeztem, hogy amit csinál az kimeríti a szexuális orientáción alapuló diszkrimináció fogalmát, amit a magyar jog az Európai Unió normáival összeegyeztetve tilt. Az intézkedés során a rendőrök végig barátságtalanul álltak hozzánk és viselkedésük egyértelművé tette a támadóval való szimpatizálást. 

Ezek után talán joggal merül fel bennem a kérdés, hogy amennyiben etnikai/vallási/szexuális/ egyéb hovatartozásom miatt fenyegetés vagy bántalmazás ér kihez fordulhatok segítségért. Vajon mit üzen ez a gyakorlat a gyűlölet-bűncselekmények áldozatainak és elkövetőinek?