Előkotorni azt a kartotékot – üdvözöljük a megfigyeltek között!

A Snowden-féle szivárogtatási botrány, amikor is az amerikai titkosszolgálat (NSA) több ezer „szigorúan bizalmas” besorolású dokumentuma került egy újságíró, Glen Greenwald kezébe, lassan egy év elteltével is téma a nemzetközi sajtó politikai rovataiban. Greenwald az anyagok egy jelentős részét még mindig nem publikálta. Első könyve most jelent meg magyarul.

Ha valakinek kétsége lenne afelől, hogy a Snowden-féle kiszivárogtatásnak Magyarországra is komoly hatása volt, elég elolvasnia Lázár János többek között a polgári hírszerzésért felelős Információs Hivatalt felügyelő miniszternek a hetekben nyilvánosságra hozott expozéját, mely a magyar Nemzetbiztonsági bizottság ülésen hangzott el. Ezt érdemes szó szerint idézni:

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

„Aztán én inkább csak egy véleményt mondanék. Én furcsállom… – nem furcsállom, de számomra mindenesetre van egy érdekes szájíze annak, hogy kirobban az amerikai lehallgatási botrány, ami lassan az egész világot vagy Európát elég jelentősen érinti, gondolok itt a Snowden-ügyre és az NSA tevékenységére, és nekem az továbbra is egy nagyon felemás dolog, hogy mi továbbra is feltétel nélkül baráti, partneri társszervként tekintünk rájuk, miközben lassan mindenki számára világos, hogy mit műveltek, és nem kaptunk egyáltalán semmi megnyugtatást arra, hogy mondjuk Magyarországon – nem akarok a részletekben elveszni, hiszen nyílt ülés van -, mondjuk, kiket figyeltek, kiket hallgattak, meddig és miért. Hogy mondjam? Értem én, hogy ők az erősebbek meg ők a nagyobbak, de azért kell-e nekünk mindig feltétel nélkül megfelelni, akkor is, amikor egy nagyon agresszív támadás vélhetően minket is érintett.”

Akárhogyan is értékeljük Lázár eszmefuttatását, két dolog biztosnak tetszik: egyrészt, hogy Magyarországon is figyelt meg, hallgatott le embereket az amerikai hírszerzés és közeli szövetségesei, az úgynevezett „five eyes” (nem véletlenül vetődött fel ez téma a Nemzetbiztonsági bizottság ülésén is), másrészt, hogy úgy tűnik, a magyar polgári hírszerzés paradigmáit is megrázta Snowden kiszivárogtatása.

Hiába azonban Lázár kirohanása. Ha Angela Merkel német kancellár nem kapott garanciát arra, hogy a leleplezett megfigyelések nem fognak megismétlődni, mi nem is álmodhatunk ilyesmiről. A bizottsági ülés végén azért Lázár is békülékenyebb hangot ütött meg. Legfontosabb hírszerző partnereinknek a Moszadot, a CIA-t és a német hírszerzést nevezve. Magyarország tehát marad ugyanabban a szerepben, mint eddig, a legnagyobb megfigyelési botrányra érdemben nem reagáltunk többet szemöldökráncolásnál (majd, ha megjön az új amerikai nagykövet, azzal kell kezdenie, hogy az ügyet kitárgyalják), illetve azzal, hogy a Jobbikos Morvai Krisztina EP-képviselő, meglovagolva a botrányt, egyenesen azt javasolta, Magyarország ajánljon menedékjogot Snowden számára.

A magyar közbeszédből azonban szépen lassan kikopott Edward Snowden neve, kiszivárogtatásának hatása, úgy tűnik, elsősorban a magyar hírszerző szervezetekre, illetve pont az anoním „kiszivárogtatást” idehaza egyedüliként lehetővé tevő, és a forrásvédelmet a legfontosabb szempontjai közé emelő független tényfeltáró portálra, az atlatszora.hu-ra volt. E sorok írója több mint tíz éves újságírói gyakorlatában egyedül az átlátszónál találkozott olyan szerkesztőségi igénnyel, hogy a tényfeltárás során zajló elektronikus adatátvitelt valahogyan titkosítsa, megnehezítve ezzel bármilyen hírszerzés adatgyűjtését.

A SNOWDEN-ÜGY

Korunk legnagyobb nemzetbiztonsági botránya

Szerző: Glen Greenwald

2014, HVG Könyvek – HVG Kiadó Zrt., Budapest, 300 oldal, 3900 Ft

Glenn Greenwald Braziliában élő Pulitzer díjas újságíró, az általa szerkesztett független portál  és az atlatszo közötti hasonlóság egyébként bárkinek szembetűnő lehet, ha végigolvassa Greenwald könyvét.

Könyvében Greenwald bemutatja azt a folyamatot, hogy hogyan vette fel a kapcsolatot az azóta Ororszországban élő Edward Snowdennel, hogy Snowdent, aki az NSA számítás technikusa volt milyen szempontok vezették az olyan nagy nemzetközi lapok, mint a New York Times vagy a Newsweek helyett Greenwald lapjához.

Greenwald szerint Snowdent elsősorban az attól való félelem vezette hozzá, hogy a nagy kormánypárti véleményformáló lapok (pl. a Washington Post) ezer szállal vannak bekötve a hírszerzésekhez és a politikai platformokhoz – félt, hogy a birtokában lévő nagy mennyiségű szigorúan titkos anyag, mely gyakorlatilag bemutatja, hogy az Egyesült Államok hogyan ellenőrzi az internetet és gyűjt mindenkiről személyes adatokat politikai nyomásra elsikkadhat vagy csak részben kerül a nyilvánosság elé.

Ezért keresett független újságírót, akit nem érint a politikai nyomás illetve nem lehet zsarolni olyan kormányzati eszközökkel, mint az állami hirdetések befagyasztása.

Úgy tűnik, hogy a wikileaks-es kiszivárogtatások mellett az újságíróknak történő kiszivárogtatás is véglegesen megváltozott az elmúlt években. A nagy büdzsével dolgozó óriás médiumok helyére a független külsős újságírók, bloggerek, anblokk a civil szektor lépett – természetes ellenségévé válva mind a hírszerzéseknek , mind a saját tevékenységének ellenőrzésében a legkevésbé sem érdekelt mindenkori kormányoknak.

Pont az elmúlt hetek magyarországi eseményei bizonyítják ezt a tendenciát, amikor is éppen Lázár János támadta be – jogosultságukban erősen megkérdőjelezhető állami forrásellenőrző szervek segítségével – a magyar civil szektort és a részben civilek által is működtetett független médiát, annak reményében, hogy ellenőrzés alá vonhatja őket.

Bár a botrány még javában tart, de az már biztosra vehető, hogy a tét nagyobb, mint valaha is gondoltuk. Ha a civil szektor veszít Lázárral és a kormánnyal szemben, gyakorlatilag a független média bukik meg Magyarországon – és egy olyan, mindenki érdekében álló kiszivárogtatás, mint Edward Snowdené volt, egyszerűen lehetetlenné válik.

A Snowden-ügy és a benne feldolgozott rengeteg titkos adat hihetetlen segítséget nyújt mindannak megértésében, hogyan épül ki felettünk a kontroll – ráadásul, a kötet beharangozásához híven tényleg szolgál néhány új információval Magyarország és az NSA hírszerzésének kapcsolatáról. Kiderül például, hogy az amerikai hírszerzés Magyarországot úgynevezett „B” országnak tekinti, olyan államnak, mellyel – szemben a five eyes országokkal (Kanada, Egyesült Királyság, Új-Zéland, Ausztrália) – korlátozott együttműködést alakított ki. Sőt, a „B” országok az NSA agresszív, kéretlen megfigyelésének célpontjai lehetnek.

Ha pedig kérdésünk lenne azzal kapcsolatban, hogy mit ért Lázár szoros együttműködésen, erre is választ kapunk. Az NSA az együttműködés keretében bizonyos technológiai fejlesztésekért vagy a megfigyelési tevékenység végzéséért gyakran fizet a partnernek, ezáltal irányíthatja a másik fél kémtevékenységét. A 2012-es pénzügyi összegzés felsorolja, mely államok részesültek ilyen típusú juttatásban, például: Kanada, Izrael, Japán, Jordánia, Pakisztán, Tajvan és Thaiföld.

Bár arról nincs adat, hogy Magyarország hírszerzése konkrétan mennyi pénzt kapott az NSA-tól és milyen munkát/megfigyelést végzett cserébe az NSA szatelitjeként akár a saját állampolgárai ellen. Nagy valószínűséggel hamarosan több információ is ki napvilágra kerül – erről maga Greenwald nyilatkozott a HVG-ben.

A HVG Könyvek álltal kiadott Snowden-ügy éppen ezért kötelező mindenki számára, aki szeretné megérteni azokat a reflexeket, amelyek alapján a világ legnagyobb hírszerzése információkat gyűjt; aki szeretné tudni mennyire szabad és biztonságos valójában az internet használata; vagy aki valahogyan védekezni szeretne a magánszféra elképesztő mértékű megtámadása ellen, ami jelenleg is zajlik. A háborút két fronton vívjuk: a saját otthonunkban, az internet előtt ülve és a kormányzat (és annak eszköze: a hírszerzés) ellen, mely minden eszközt bevet annak érdekében, hogy ellenőrizze mind a privát szférát, mind a civil szektort. Ez a háború pedig globális – és a magyar hírszerzés éppen annyira a részese, mint az NSA.

Egy demokráciában a társadalomnak jogában áll tudnia, az államnak pontosan mire is ad felhatalmazást – ezért fontos könyv ez, mert, ha nem lenne Snowden, nem tudnánk mit művelnek a titkosszolgálatok. Egy dolgot biztosra vehet a kedves olvasó: József Attila Levegőt című versének híres sorai (Számon tarthatják, mit telefonoztam/ s mikor, miért, kinek./Aktákba irják, miről álmodoztam/ s azt is, ki érti meg./És nem sejthetem, mikor lesz elég ok/előkotorni azt a kartotékot,/mely jogom sérti meg) 2014-re nem egy szuper érzékeny költő látomása, hanem a jéghideg valóság. Magáról és rólam is van akta.

Jászberényi Sándor

Jászberényi Sándor külpolitikai újságíró, az atlatszo.hu külső munkatársa, a Szakirodalom blog egyik szerkesztője.