Nem igaz, hogy az amerikai ügynöktörvényről mintázták volna az „átláthatósági” törvényjavaslatot

Az amerikai külföldi ügynökök regisztrációjáról szóló törvényhez hasonlítja Lánczi Tamás a tervezett ellehetetlenítési törvényt, azonban a kettőt össze sem lehet hasonlítani: az amerikai FARA törvény kötelező nyilatkozatot ír elő a külföldi forrásokról, de nem tiltja azokat, csak a nyilatkozat elmulasztását bünteti. Jelenlegi formájában inkább a magyar közhasznúsági törvényhez hasonlítható, amelyben szintén nyilatkozni kell a külföldi bevételekről.

A Szuverenitásvédelmi Hivatalt önkényuralmi hatalommal felruházó „átláthatósági” törvény bejelentése után az állami ügynökség elnöke, Lánczi Tamás az állami rádióban védte a javaslatot. Arról beszélt, hogy a törvény valójában az Egyesült Államokban máig hatályos, 1938-ban bevezetett ügynöktörvényre hasonlít, és célja csak annyi, hogy „föltárja, hogy az egyes szereplők kinek a megbízásából járnak el. Tehát kik azok, és milyen megbízók vannak azok az emberek mögött, akik ilyen dezinformációs kampányokat folytatnak”. Így folytatta:

„Én nem tudom, hogy akinek nincs takargatnivalója, az miért vizionálja, hogy retorzió fogja érni, amikor itt egyszerűen csak arról van szó, hogy mindenkinek, aki érintett, nyilvánosságra kell hoznia, világossá kell tenni, hogy milyen forrásokból, milyen támogatásokkal működteti a saját szervezetét, legyen ez egy NGO, legyen ez egy sajtótermék vagy bármilyen más szervezet”.

A Lánczi által emlegetett törvényről, a FARA actról (Foreign Agent Registration Act) mi is írtunk, ráadásul éppen a magyar kormány amerikai lobbizása, a közpénzből működtetett álcivil szervezetek amerikai kapcsolatépítései miatt.

Lánczi állítása hazugság, hiszen a magyar törvényjavaslattal szemben a FARA nem tartalmaz pénzbüntetést, nem tiltja meg nemzetközi és pláne nem a hazai adományok elfogadását, úgy, mint az SZJA 1%-os felajánlást is elvenni szándékozó fideszes törvénytervezet. Hanem tartalmában alig különbözik a most is hatályban lévő közhasznúsági törvénytől.

Bárkire ráhúzható, aki nem tetszik Lánczinak

A FARA actot 1938-ban fogadta el a Kongresszus, és eredeti célja az volt, hogy számon lehessen tartani a náci propagandát folytató, a hitleri Németország által finanszírozott szervezeteket. A törvény azonban nem tiltotta be az ilyen tevékenységeket, csupán előírta, hogy azok a személyek és szervezetek, amik külföldi pénzből működnek, regisztrálják magukat a kormánynál, számoljanak el a kapott összegekkel, és azzal, hogy milyen tevékenységeket végeznek ezekért.

A FARA csak azt tiltja, hogy valaki regisztráció és beszámoló nélkül végezzen propaganda- vagy lobbitevékenységet külföldi állam megbízásából.

A magyar ellehetetlenítési törvény ezzel szemben nem szól semmilyen önkéntes regisztrációról, viszont megtiltja bármilyen külföldi forrásból származó bevétel átvételét, beleértve magánszemélyek utalását is – ez alapján akár egy külföldön élő magyar adományának elfogadása, vagy külföldi cégtől származó reklámbevétel (például Youtuberek Google-reklámokból származó bevétele) is már illegális lehet.

A tervezet tipikus gumiszabály, ami a kormányt és Láncziékat felhatalmazza, hogy ha kedvük tartja, csaknem bárkire rámondhassák, hogy Magyarország szuverenitását külföldi pénzből sértik, és ezért hatósági eszközökkel ellehetetlenítsék.

Ki nyilatkozik a külföldi adományokról?

A FARA Act-et a második világháborúig alig alkalmazták, majd a háború alatt végül többen is bíróság elé kerültek, ahol pénzbírsággal vagy börtönnel büntették őket a törvény alapján – de nem azért, mert külföldről fogadtak el pénzt, hanem mert nem regisztrálták magukat az adatbázisban, azaz titokban tartották, hogy külföldi pénzt fogadtak el, ráadásul olyan országoktól, amelyek ekkor már hadban álltak az Egyesült Államokkal.

A FARA-t később módosították, és az 1966-os változatában már csak akkor köteles valaki külföldi ügynökként regisztrálni, ha „egy külföldi megbízó utasítására, kérésére vagy irányítása vagy ellenőrzése alatt” cselekszik, és bizonyíthatóan „képviselte az ilyen külföldi megbízó érdekeit az Egyesült Államok kormányának bármely szerve vagy tisztviselője előtt”.

Vagyis, az új változat szerint már a külföldi állami forrásból végzett közéleti tevékenység, például újságkiadás sem volt regisztrációköteles, csak akkor, ha az bizonyíthatóan a finanszírozó megbízásából, annak érdekeinek képviseletében történt. 1999-ben pedig a propagandatevékenység kifejezést is kivették a törvényből.

Most is jelenteni kell a külföldi támogatást

Mai formájában a FARA előírásai egy amerikai, nemzetközi támogatást használó civil szervezet számára alig különböznek a magyar civil szervezetek közhasznúsági jelentési kötelezettségétől. A hazai éves jelentésben már most is jelezni kell, ha a szervezet külföldi (beleértve EU-s) forrásokat is felhasznál.

Az Átlátszó beszámolóiban mindig is szerepeltek az adományozók

Ezeket például az Átlátszó átlátható módon jelzi is. Igaz, ez nem mondható el minden civil szervezetről: nemrég írtunk például az amerikai Republikánus Párthoz közel álló Federalist Society Alapítványról, ami éves jelentéseiben eltitkolta, hogy milliókat kapott amerikai szervezetektől – ennek az alapítványnak az egyik munkatársa épp az a fideszes EP-képviselő, László András volt, akit időközben kormánybiztossá neveztek ki, hogy kinyomozza a USAid-forrásokkal kapcsolatos állítólagos „korrupciót”.

A Federalist Societyra, amit egyébként egy másik kormánybiztos, Stumpf István lánya vezet – tulajdonképpen minden igaz, amit az ellehetetlenítési törvényben a magyar szuverenitást veszélyeztető tevékenységként mutatnak be: eltitkolt külföldi pénzből végeznek a magyar közélet befolyásolására irányuló tevékenységet.

Csakhogy mivel ez a szervezet történetesen a Fidesz-kormány javára befolyásolja a közéletet, aligha kerül fel Láncziék feketelistájára.

A magyar gumiszabály ezzel szemben olyan területeket sorol fel („Magyarország demokratikus működése, külföldi országokkal való együttműködés”), amelyekben ha valaki bármilyen módon megnyilvánul, és egyébként volt külföldről származó bevétele, már külföldi ügynöknek minősíthető, és ellehetetleníthető, függetlenül attól, hogyan nyilvánult meg, és volt-e a kettő között összefüggés.

Orbánék ügynökei szerepelnek az amerikai adatbázisban

A FARA ugyan ma is szerepel a törvénykönyvekben, de a közelmúltban nem alkalmazták következetesen. 2018 óta csak 12 embert marasztaltak el a regisztráció elmulasztása miatt, többségüket nem is civil- vagy médiatevékenységért, hanem politikusoknál való lobbizásért fizették. Egyikük Paul Manafort, Donald Trump volt kampányfőnöke, akit egyéb bűncselekmények mellett azért ítéltek el, mert nem közölte, hogy 2014 előtt az oroszbarát ukrán elnök, Viktor Janukovics pártja számára lobbizott Amerikában.

Az adatbázisba a közelmúltba olyan szereplők is bekerültek, amik éppen az Orbán-kormány érdekében folytattak az Egyesült Államokban lobbi- és médiatevékenységet, így külföldi ügynökként nyilatkozatot kellett tenniük.

Ahogy 2023-ban megírtunk arról, hogy a FARA-adatbázis szerint a washingtoni magyar nagykövetség 160 ezer dolláros (56 millió forint) szerződést kötött Tucker Carlson apjának cégével, a Policy Impact Strategic Communications-szel, hogy pozitív médiamegjelenéseket szervezzenek az Orbán-kormánynak. A cég nyilatkozata szerint ezért cserébe szervezték meg Szijjártó Péter interjúját Carlson műsorában.

Szintén a magyar kormány fizette David Reaboi volt Fehér Házi tanácsadót azért, hogy segítsen „pozitív amerikai médiavisszhangot generálni Magyarországról”, ami elsősorban újságírók megkeresését és a Twitteren való posztolást jelentette. Nyilatkozatához mellékelte is ezeket a posztokat, amelyekben többek között a „gonosz Soros Györgyről”, a magyar kormány elleni igazságtalan támadásokról beszélt, egy helyen pedig azt írta, hogy „nem a pénz miatt támogatja Magyarországot” – bár a jelek szerint ezért a bejegyzésért is a magyar kormánynak számlázott.

Zubor Zalán

Címlapkép: Átlátszó montázs