Nincs pénz a felújításukra, ingyen adják magánkézbe a budapesti pályaudvarokat

Az nem a magántőke bevonása, ha ingyen és garanciák nélkül hozzávágják az ingatlanbefektetőkhöz azokat a kiemelten értékes, Budapest központi részein, közlekedési csomópontjaiban található állami tulajdonú ingatlanokat, amelyek kiemelten fontosak a vasúti közlekedés szempontjából – mondják a civil szervezetek és Vitézy Dávid volt közlekedési államtitkár, fővárosi képviselő. Feltérképeztük, mely területeket érint Lázár János privatizációs terve, és mindez hogyan hathat a tömegközlekedés minőségére. Videóriport.

Lázár Jánosnak már a MÁV nyári összeomlása utáni „most aztán rendbe teszünk mindent” bejelentései között szerepelt, hogy a pályaudvarokat magántőke bevonásával újítanák fel. Az ötlet nem új, és nem is ördögtől való. Sőt, erre számos jó gyakorlat is létezik. Gondoljunk arra, hogy a jelenleg használaton kívüli kereskedelmi, vendéglátó helyiségeket az üzemeltető akár úgy is bérelhetné, hogy a felújítás költségeit „lelakja”.

87%

Év végéig még

13 776 646 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Számtalan példát lehet hozni arra, hogy üresen állnak a korábbi büfék, újságosok, trafikok. Igény lenne rájuk, a MÁV azonban nem tud vagy nem akar az üzemeltetésükkel – sokszor még a bérbeadásukkal se – foglalkozni, az egész épület pusztul, sehol sem lehet inni egy kávét, venni egy szendvicset az útra, esetleg pótolni az utazás előtt otthon felejtett fogkefét.

Elmondható, hogy a MÁV ingatlanosai sokszor még azon az úton se vonják be a magántőkét, hogy kiadnák az értékes helyiségeket – ezzel pontosan olyan funkciókat vonzva az épületbe, amelyekre szükség van, amelyek ott megélnek –, és az így szerzett bevételeket fordítanák felújításra, állagmegóvásra.

Viszlát jegypénztárak, viszlát utastájékoztatás!

Lázár János azonban továbbment a magántőke bevonásánál. Először csak a mobiletelefonjainkra költöztette volna a vasútállomásokat – pontosabban annak több, lényegi funkcióját –, hogy az állam eladhassa az üressé váló épületeket más célra. „Ingatlanpiaci befektetők és üzemeltetők bevonásával az állomásokat nem csak felújítani, hanem hasznosítani is fogjuk. 2025-ben pedig az okostelefonokra költöztetjük a pénztárat, a menetrendet, az utastájékoztatást és az ügyfélszolgálatot is. A felújított állomások és a mobiltelefonos applikáció által ezentúl kényelmesebb és egyszerűbb lesz az utazás” – írta ki közösségi oldalára az ötpontos „közlekedési akcióterve” ismertetésekor a miniszter.

Később, a korábbi homályos és inkább a kisebb, vidéki pályaudvarokról szólónak tűnő tervek helyett azt jelentette be, hogy 99 évre – lényegében ingyen – magánkézbe adná a budapesti főpályaudvarokat és a hozzájuk tartozó barnamezős területeket is, miközben az igencsak rövid pályázati kiírásból lényegében nem derül ki, hogyan illesztenék össze az üzleti és a közérdeket. Így például az sem, hogy maradnának-e a vonatok a Nyugati és a Keleti csarnokaiban.

A pályaudvarok környékén ráadásul olyan hatalmas területek vannak, amelyek értékesíthetők lennének oly módon, hogy a bevételt a használatban lévő épületek felújítására, korszerűsítésére lehetne fordítani. A jelenlegi pályázat viszont ezeket is odaadná a beruházóknak ingyen és kikötések nélkül.

Amikor az állam elajándékozza a családi ezüstöt

A pályázati felhívás ugyan úgy fogalmaz, hogy „olyan befektetők, ingatlanfejlesztők jelentkezését várják, amelyek az ingatlanok egy részének, korlátozott időre szóló, kereskedelmi célú hasznosításáért cserében vállalják az adott állomásépület és környezetének megújítását – a program így egyszerre szolgálja a közösségi közlekedés fejlesztését, a helyi gazdaság erősödését és az adott településrész fejlesztését is, miközben az fejlesztésbe vont ingatlanok kivétel nélkül állami tulajdonban maradnak”, de – mint kiderült – a „korlátozott idő” valójában 99 év, és mindössze 10 százalék maradna az állami tulajdon.

Vitézy Dávid volt közlekedési államtitkár a részletek napvilágra kerülése után ingatlanpanamának nevezte a pályaudvarok ily módon történő magánkézbe adását és – mint a Fővárosi Közgyűlés tagja – olyan javaslattal élt, amely a főváros maradék lehetőségeit kihasználva igyekszik keresztbe tenni annak. Javaslatát elfogadták. Igaz, mindez csak nehezítheti a befektetők érdekeinek Budapest és az utasok érdekei fölé kerekedését, hiszen a területek állami tulajdonban vannak.

Soproni Tamás, terézvárosi polgármester is élénken tiltakozott a tervek ellen, méghozzá azért, mert az elkótyavetyélés a Nyugati mögötti, a Podmaniczky utcával párhuzamos telekre is kiterjed. Erre a területre még a Gyurcsány-kormány tervezett kormányzati negyedet, ebből talán sejthető, mennyire értékes lehet olyan befektetőnek, amely irodaházakat építene a területre, melyeket esetleg épp a kormánynak adna azután bérbe. Ez egyben azt jelentené, hogy a parképítésből – amelyet évek óta ígérnek – se lesz semmi, alighanem tovább fog nőni a legkevesebb zöldfelülettel bíró budapesti kerület beépítettsége.

Hol sérülhet az utasok érdeke?

Amellett, hogy Budapest legértékesebb fejlesztési területeinek elajándékozása nyilvánvalóan sérti a közérdeket, mindez nem feltétlenül szolgálja az utasok érdekeit. A közlekedési szakma több kifogást is tett, jelentős részüket Vitézy Dávid is elmondta az Átlátszó kamerájába. Aggodalmat kelt például, hogy a Keleti és a Nyugati esetében a vágányok felszámolása a csarnokokban több száz méterrel növelné meg az átszálláshoz szükséges gyaloglás hosszát. A Nyugatinál ugyan két lejárata van a metrónak, de a 4/6-os villamos és a 9-es busz a főbejárathoz van közel.

A Keleti esetében pedig mindkét metró és a buszállomások is az épület elülső részénél, illetve az előtt helyezkednek el. A külső vágányoktól már most sokat kell gyalogolni, de egyelőre nem kell üzleteket kerülgetni oly módon, mint a plázákban, hogy a kijutáshoz vagy a mosdóig a lehető legtöbb üzlet előtt kelljen elmennie az áthaladónak. A kiírás viszont semmilyen, az utasok érdekeit érvényesítő garanciát nem támaszt. Mi több, ahogy Vitézy Dávid kameránknak nyilatkozott: „a salgótarjáni vasútállomás vécéjét ennél részletesebb pályázati kiírással adja bérbe a MÁV”.

Szöveg: Tálos Lőrinc — Videó: Pápai Gergely