uniós támogatások

Látszatmegoldásokkal próbálkozik a kormány Erasmus-ügyben, felsőoktatási Huxit fenyeget

Nem oldaná meg az Erasmus+ programmal kapcsolatos problémát, ha a miniszterek kilépnének az egyetemi alapítványokból. Már csak azért sem, mert csupán néhány aktív miniszter ül a kuratóriumokban, de mellettük államtitkárok, parlamenti képviselők, polgármesterek és egyéb kormánypárti kötődésű emberek is vannak az alapítványokban. Ők ugyanúgy a fideszes kontrollt erősítik, ám a visszahívásukat – valószínűleg épp ezért – nem emlegeti a kormány.

Az idei Erasmus-ügy ráadásul csak a jéghegy csúcsa, a magyar egyetemek nemzetközi mobilitási programjaival régóta problémák vannak. A magyar oktatási rendszer sajátosságai miatt az Erasmus-félévek gyakran elvesznek, és külföldi hallgatók is panaszkodtak arra, hogy a tanárok csak bulizási lehetőségként kezelik az ösztöndíjprogramot.

Nem kellett volna, hogy váratlanul érje a kormányt az Európai Bizottság januári bejelentése arról, hogy felfüggesztik a „modellváltó” egyetemek részvételét az Erasmus+ csereprogramban. Az egyetemek közfeladatot ellátó vagyonkezelő alapítványoknak (KEKVA) való kiszervezését a kormány azzal indokolta, hogy ezzel új forrásokat vonhatnak be, ám a Bizottság korábban jelezte, hogy az alapítványi modell akadálya lesz az EU-s források lehívásának, mivel a KEKVA-kra nem vonatkoznak a közbeszerzési és az összeférhetetlenségi szabályok.

Januárban kormánypárti politikusok arra utaltak, hogy valamilyen összeférhetetlenségi szabályt vezetnének be az egyetemi alapítványoknál, amely megtiltaná, hogy a kuratóriumokban miniszterek üljenek. Ez azonban – ahogy azt az uniós biztos is jelezte – nem oldaná meg a problémát, hiszen a kormánytagok jelenléténél súlyosabb problémák vannak a rendszerrel.

Átláthatatlanság, összeférhetetlenség

A magyar egyetemek a rendszerváltás óta az intézményes államigazgatás irányítása alatt álltak, egészen 2021-ig: ekkor indult el az állami vagyon, köztük szinte a teljes felsőoktatás kiszervezése úgynevezett közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványoknak. Ez tulajdonképpen egyfajta privatizáció, hiszen az alapítványi tulajdonba került intézmények felett alig maradt ellenőrzési joga az állami intézményeknek – annak ellenére, hogy ezek nagyrészt továbbra is közpénzből működnek.

Valójában az alapítványi modell a kuratóriumoknak adott csaknem kontrollálatlan hatalmat, ezekbe a testületekbe pedig számos kormánypárti politikust juttattak be. Egyetemi alapítványban kapott helyet például Szijjártó Péter külügyminiszter, Varga Mihály pénzügyminiszter, Varga Judit igazságügyi miniszter, sőt még az a Navracsics Tibor is, aki területfejlesztési és az uniós források felhasználásáért felelős miniszterként épp az egyetemeknek járó uniós pénzekről tárgyal az EU-val.

Az alapítványi modell miatt az intézmények belső működése is átláthatatlanabbá vált.  A problémát jól illusztrálja a Miskolci Egyetemet működtető alapítvány példája. Az alapítvány (UMA) élére Varga Judit igazságügyi miniszter került. Tavaly a 24.hu még sikeres közérdekű adatigénylést indított, így kiderült, hogy Varga Judit 1,4 millió forintos fizetést kap kuratóriumi elnökként. Az Átlátszó közadatigénylésére azonban az alapítvány már nem közölte, mennyit dolgozik ezért a fizetésért a miniszter. Azt írták, nem vezetnek semmilyen nyilvántartást arról, hogy mennyi munkát végeznek a kuratórium tagjai az alapítvány és az egyetem érdekében.

Semmilyen papír nincs arról, hogy Varga Judit mennyit dolgozik havi 1,4 millióért a Miskolci Egyetemet fenntartó alapítványnál

Varga Judit igazságügyi miniszter a Miskolci Egyetemet fenntartó Universitas Miskolcinensis Alapítvány kuratóriumának elnöke, és ezért havi 1,4 millió forint tiszteletdíjat kap. Megpróbáltuk kideríteni, hogy mennyit dolgozik ezért a pénzért, de az alapítvány azt válaszolta az adatigénylésünkre, hogy nem kezelnek ilyen adatot, és nem vezetnek nyilvántartást a kuratóriumi tagok munkavégzéséről.


A modellváltást a kormánypárti politikusok és szócsövek rendre azzal indokolták, hogy az lehetőséget ad új források (például céges szponzori pénzek) bevonására a felsőoktatásba. A törvény parlamenti vitáján egyenesen úgy fogalmazott egy KDNP-s képviselő, hogy aki a kiszervezést bírálja, az a „felsőoktatásba irányuló új forrásokat támadja”.

Csakhogy egy év múlva kiderült:

 az alapítványi modell megnehezíti, hogy az intézmények EU-s pénzekre pályázzanak.

A fő probléma – ahogy az az Európai Bizottság tavaly júliusi jogállamisági jelentéséből is kiderült – az, hogy nem volt világos, hogy a közbeszerzési szabályok kiterjednek-e a közérdekű alapítványokra. Ugyanis a magyar közbeszerzési törvényben nem szerepeltek a frissen létrehozott KEKVA-k, mint a csalást és összeférhetetlenségeket megakadályozni hivatott előírások alanyai.

A Közbeszerzési Hatóság kezdetben azt állította, attól még a közbeszerzési törvény jogalanyai az alapítványok, hogy nincsenek benne nevesítve. Később, tavaly ősszel azonban a parlament (a jogállamisági eljárással kapcsolatos törvénymódosítások egyikeként) átírta a közbeszerzési törvényt, beleírva a vagyonkezelőket is.

Csakhogy az új törvényben továbbra sem minősítették összeférhetetlennek az alapítványi kuratóriumi tagságot és a képviselői, miniszteri vagy más állami pozíciót. Annak ellenére, hogy ezt a problémát is kifogásolta az Európai Bizottság. Ehelyett csak egy általános, ködösen megfogalmazott kitétel került be a jogszabályba, mely szerint „köteles tartózkodni az alapítvány számára vagyont juttató érdekeivel ellentétes tevékenységektől” az, aki „feladatai pártatlan, tárgyilagos és elfogulatlan ellátására gazdasági érdeke vagy bármely egyéb közvetlen vagy közvetett személyes érdeke vagy körülménye miatt (ideértve a családi, érzelmi okokat, politikai vagy nemzeti hovatartozást is) nem, vagy csak korlátozottan képes.” Emellett az összeférhetetlenség jelentésére is kötelezte azokat, akiknél az fennállhat.

Ez valójában senkit sem zárt ki az egyetemi alapítványokból, és nem tudni, bárki jelentette volna, hogy összeférhetetlen lenne politikai állása miatt.

A módosítás láthatóan nem hatotta meg az Európai Bizottságot. Tavaly december 15-én a Bizottság javaslatára megszavazta 2600 milliárd forintnyi EU-s forrás befagyasztását, és egyben azt is kimondták, hogy a KEKVA-k intézménye súlyos kockázatot jelent az uniós költségvetésre, ezért ezeket és az általuk fenntartott szerveket ki kell zárni a támogatások köréből. Az Európai Bizottság erre a döntésre hivatkozva elzárta az Erasmus+ és a Horizont Európa egyetemi programok forrásait is az alapítványi intézmények előtt.

Rejtett privatizáció: az elmúlt évben több ezermilliárdos vagyon került az államtól a kormánypárt által uralt alapítványokhoz

2021-ben a rendszerváltáskori privatizációhoz mérhető nemzeti vagyont adott ki az állam kezéből az Orbán-kormány. A több ezermilliárdos összértékűre becsülhető vagyontárgyakat ingyen kapták meg nagyrészt Fidesz-közeli figurák által vezetett vagyonkezelő alapítványok, amelyek ettől kezdve rendelkezhetnek a magyar egyetemek mintegy 70 százalékával, a legfontosabb országos kulturális intézményekkel, prémium ingatlanokkal, kastélyokkal, valamint milliárdos vállalati részvényekkel.

Kevés a miniszteri összeférhetetlenség

Az újabb uniós lépésre válaszul a magyar kormány újabb törvénymódosítást lengetett be: Navracsics Tibor a médiában úgy nyilatkozott, készül egy törvényjavaslat, amiben szerepelni fog a miniszterek összeférhetetlensége az egyetemi alapítványi kuratóriumi tagsággal, vagyis a jövőben egy miniszter nem lehet kurátor (tehát például maga Navracsics sem).

Csakhogy önmagában a miniszteri összeférhetetlenség megállapítása nem oldaná meg a problémát. Miniszteri rangú politikus csupán öt egyetemi kuratóriumban található. Varga Judit a Miskolci Egyetemet fenntartó alapítvány elnöke; Varga Mihály az Óbudai Egyetem alapítványát vezeti és a Széchenyi István Egyetemért Alapítvány kuratóriumának tagja; a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem alapítványának tagja Nagy István agrárminiszter és Lázár János; Szijjártó Péter a győri Széchenyi István Egyetemért Alapítvány kuratóriumának tagja, a Pannon Egyetemért Alapítvány kuratóriumi elnöke pedig Navracsics Tibor.

Rajtuk kívül viszont még bőven találni az egyetemi alapítványokban polgármestereket és országgyűlési képviselőket.

Utóbbi legalább annyira problémás, mint a miniszterek jelenléte. Hiszen a képviselők a parlamentben szavazhatnak is például arról, hogy az állam pénzt adjon azoknak az alapítványoknak, amelyeket ők „magánszemélyként” igazgatnak, vagy arról, hogy kiterjesszék saját hatalmukat.

Megszavazta a képviselő, hogy pénz kapjon az egyetem, ahol kuratóriumi tag

Erre volt is példa a múltban: a K-Monitor rámutatott, hogy Fazekas Sándor már az Állatorvostudományi Egyetemet fenntartó Marek József Alapítvány kurátoraként támogatta a parlamentben az egyetemmel kapcsolatos törvénymódosításokat, az alapítvány jogait kiterjesztő 2021. évi VIII. törvényt és az egyetem finanszírozásáról szóló 2021. évi CIII. Törvényt.

Az is kérdéses, hogy egy esetleges miniszteri összeférhetetlenségi eljárás valóban eltávolítaná-e a minisztereket a vagyonkezelők éléről. A kuratóriumi megbízatás ugyanis élethosszig szól, és a parlament még 2020-ban módosította az Alaptörvényt, kimondva, hogy a közérdekű vagyonkezelők kuratóriumának tagsága csak kétharmados parlamenti többséggel cserélhető le.

Egy új alapítványi törvény visszamenőlegesen nem vonná vissza a kurátorok kinevezését, ehhez vagy alkotmányt kellene módosítani, vagy sarkalatos szavazással kellene egyenként visszahívni a problémás szereplőket. Vagy esetleg önként kellene lemondaniuk a tisztségről..

Nem használják ki az egyetemek az Erasmus adta lehetőségeket

A jogi, jogállamisági aggályok mellett egyéb, rendszerszintű problémák is vannak a magyarországi Erasmus-programmal és a nemzetközi felsőoktatási mobilitással. Az Erasmus+ legfrissebb, 2021-es adatai alapján a régió országai közül tőlünk mennek ki külföldre a program keretében a legkevesebben lakosságszám-arányában.

Eszterhai Marcell, a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájának (HÖOK) elnöke januárban a Népszavának arról beszélt: több erő is visszatartja a hallgatók jó részét attól, hogy részt tudjanak venni a csereprogramban. A szegénység és a nyelvtudás hiánya mellett a legerősebb ezek közül a kreditelismerési rendszer:

a magyar egyetemeken a külföldön elvégzett kurzusok után járó kreditek átlagosan 69 százalékát nem ismerik el.

„Aki jelentkezik egy féléves Erasmus-programra valamelyik külföldi egyetemre, az itthoni tanulmányaiban jó eséllyel csúszni fog fél évet, de az is lehet, hogy egy teljes évet” – mondta a HÖOK elnöke.

A fenti problémákra már egy pár évvel ezelőtti kutatás is rámutatott, és láthatóan azóta sem sikerült ezeket megoldani. A Tempus Közalapítvány megrendelésére készült tanulmány vegyes módszertannal készült, a kutatók felhasználták a Felsőoktatási Információs Rendszer adatait, közvélemény-kutatást végeztek magyar és külföldi diákok, oktatók között, és több hallgatóval mélyinterjút is készítettek.

A kutatás vezetője, Lannert Judit oktatásszakértő az Átlátszónak elmondta: az Erasmus-programban közel azonos számban küldenek és fogadnak is hallgatókat a magyar egyetemek, nagy viszont a különbség, ha a megszerzett krediteket nézzük.

„A magyar egyetemek a partnerintézményekhez képest rendkívül kis arányban számítanak be Erasmus-kreditet. Ahogyan egy egyetemi felső vezető interjúalany fogalmazta: „Minél provinciálisabb egy intézmény, annál több olyan zseniális oktató van ott, aki azt gondolja magáról, hogy azt senki más a világon nem tudja tanítani.” Ennek oka a hazai oktatás-finanszírozás: az oktatókat a megtartott órák alapján fizetik, és ha egy egyetemi félév kiváltható külföldi kredittel, az az oktatóknak jelent bevétel-kiesést. Emiatt sok magyar hallgató szembesül azzal, hogy a külföldön elvégzett órák kreditjeit nem számítják be, így a diplomaszerzés szempontjából elvesztenek egy félévet.”

Sok diák nem engedhet meg magának egy erasmusos félévet

Lannert elmondta, hogy ennek ellenére az Erasmus nagyon népszerű a magyar hallgatók körében, ám a fenti probléma sokakat eltántorít. Az online kérdőívvel elért hazai hallgatók többsége jelezte, hogy szívesen tanulna külföldön, de a mélyinterjúk során többen is említették: mivel céljuk, hogy a képzést időben befejezzék, nem engedhetnek meg maguknak egy erasmusos félévet.

Ugyanakkor a kutatás idején már tapasztalható volt bizonyos csökkenés a hazai hallgatók Erasmus-jelentkezéseinek számában, amit az egyetemek elsősorban a hallgatók bizonytalan idegennyelv-tudásának tudtak be, illetve annak, hogy a kapható ösztöndíj nem fedezi kellőképpen a kinti lét költségeit.

A kutatás szerint a kreditszámítás a másik irányba rugalmasabb, a külföldi hallgatók Magyarországon szerzett kreditjeit jellemzően beszámítják saját egyetemeik. Igaz, az oktatás minőségével kapcsolatban sok, a magyarországi Erasmus+ mobilitási programban résztvevő külföldi hallgató csalódottan nyilatkozott.

Gyakori tapasztalat volt, hogy az egyébként kiváló oktatók „komolytalan” kurzusokat tartanak, nem kérik számon az anyagot, mintha az erasmusos félévek „lazasága” közmegegyezés lenne az oktatók körében.

Ez kifejezetten az Erasmus-ösztöndíjakat érintő probléma, mivel például a Stipendium Hungaricum ösztöndíjas hallgatók nem hoztak fel ilyen panaszokat.

Lannert Judit kutatásában a meginterjúvolt magyar hallgatók közül is többen úgy vélték: az Erasmus+ „inkább csak a bulizásról szól”, semmint a tanulásról – ahhoz viszont sokan drágának ítélik meg a félévet. Az ösztöndíj általában nem elég a külföldi megélhetésre, ahhoz legtöbbször a család támogatására is szükség van.

„Az Erasmus+ a kreditprobléma ellenére sokat ad a magyar diákoknak a nyelvtanulás, az interperszonális skillek javítása és a kapcsolatok építésének köszönhetően. A program fejlesztésére több javaslatot is tettünk a Tempus alapítvány felé: például pár hónapos oktatói cseréket, a külföldi szakirodalom nagyobb fokú bevonását a képzésbe, nemzetközi információcserét a tananyagról, valamint szorosabb nemzetközi tudományos együttműködéseket és az oktatásban a hallgató-központú szemlélet erősítését.”

Felsőoktatási Huxit fenyeget

Lannert Judit szerint az alapítványi modellváltás önmagában pozitív változás is lehetne, hiszen az államigazgatás korábban valóban nehézkessé tette az egyetemek működését. Csakhogy az új alapítványok továbbra sem garantálják az egyetemi autonómiát.

„Az Európában példátlan, hogy kormányon levő politikusok legyenek egyetemi alapítványok kuratóriumaiban. Az Erasmus+-ból való kizárás az első következménye az összeférhetetlenségi problémákra érzéketlen alapítványosodásnak, ami a lehető legrosszabbkor jött, mivel a 30 éves évfordulóra időzítve új funkciókkal bővül a program. Hosszabb távon a modellváltás következménye egy felsőoktatási Huxit lehet.”

Bár a nálunk tanuló külföldi diákok ösztöndíjait nem érinti az Erasmus-források megvonása, mert a magyar egyetemek külföldi hallgatóinak többsége eddig sem Erasmus-ösztöndíjjal tanult. Lannert Judit kutatásából az is kiderült, hogy az Erasmuson kívüli nemzetközi együttműködés motorja évek óta az orvosképzés: a Magyarországon ösztöndíjjal vagy önköltséggel tanuló külföldi diákok mintegy 40 százaléka valamelyik orvosi vagy egészségtudományi karra jár.

Fontos különbség, hogy ezek a képzések nem kreditalapúak, a hallgatók ehelyett a teljes képzést jönnek elvégezni – önköltségesen, vagy a magyar állam által fizetett Stipendium Hungaricum ösztöndíjjal. Utóbbi kifejezetten az EU-n kívüli országok diákjainak szól, a 2021/22 őszi félévben például Jordániából, Szíriából és Kazahsztánból érkeztek így hazánkba a legtöbben. Ezt az ösztöndíjat azonban nem támogatja az EU, hanem a magyar költségvetés fizeti.

„Az egyetemek szempontjából siker, hogy rengeteg külföldi hallgatót tudnak ide csábítani, országszinten viszont problémás. A külföldi diákok elsöprő többsége a diploma megszerzése után visszamegy hazájába, nem a magyar egészségügyben helyezkedik el. Vagyis az állam úgy finanszírozza külföldi orvosok képzését, hogy közben a magyar orvoshallgatóktól minőségi férőhelyeket vesznek el. A problémát tetézi, hogy az orvosin végzett magyar diákok között is magas a pályaelhagyók aránya, és azoké, akik külföldre mennek dolgozni” – mondta Lannert Judit.

Zubor Zalán

Címlapkép: Navracsics Tibor Brüsszelben, 2016-ban, forrás: Régiók Bizottsága (European Committee of the Regions)

Megosztás