Ha a MAHART-házat szétszedik, akkor bármit meg lehet tenni az épített örökséggel

Kiemelt beruházásoknál sokszor alkotmányellenes módon adnak felmentést törvények és rendeletek alól a baráti befektetői igényeknek való megfelelés érdekében, teljesen szembemenve a kulturális örökségvédelmi szempontokkal – hívja fel a figyelmet egy, az örökségvédelemmel foglalkozó ÓVÁS! Egyesülethez eljuttatott tanulmány. A városvédő civilszervezet az anyagot elküldte az UNESCO Világörökség Központjának, ahonnan a következő hetekben ellenőrző küldöttség érkezik Budapestre.

Adj 1%-ot, hogy megtudd, mire megy el az adód 99 százaléka!

Az anonim elemzés szerint az Átltászó nemrég megjelent cikkében is felidézett nemzetközi jelentésre adott válaszban a kormány nem mond igazat az UNESCO Örökségvédelmi Központjának a budapesti világörökségi helyszínek kapcsán a párizsi szervezet által sorolt kérdésekre. Előző cikkünkben már beszámoltunk arról, hogy a kormány nem hajlandó nyilvánosságra hozni a teljes anyagot, amit a párizsi székhelyű szervezetnek küldtek, így a most közreadott független szakértői elemzés is csak ennek vezetői összefoglalójára reflektál.

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

A kormány titkolja a világörökségi területekről készült jelentését, az UNESCO ismét ellenőröket küld Budapestre

Az UNESCO a közeljövőben ismét ellenőröket küld Budapestre, a kormány pedig újságírók, civil szervezetek, és országgyűlési képviselők elől is rejtegeti azt a jelentést, amiben február végén beszámolt a nemzetközi védettséget élvező világörökségi helyszínek állapotáról. Egyelőre azt sem tudni pontosan, milyen kifogásokra reagáltatta Magyarországot a párizsi székhelyű nemzetközi szervezet. [caption id=

Az anonim szakértők elemzése szerint a magyar kormány a nemzetközi vállalásait és az UNESCO kifejezett kéréseit is megszegte vagy ignorálta, és olyan válaszokat adott az UNESCO-nak, amelyek a budapesti világörökségi helyszín bármilyen veszélyeztetettségét cáfolják, igyekeznek ideálisnak feltüntetni a jelenlegi állapotokat és a jövőben várható fejleményeket. Az igaz ugyan, hogy „a jelenlegi magyar jogi szabályozás képes megfelelő védelmet nyújtani a kiemelkedő egyetemes érték számára”, ám a jogszabályok alkalmazásának gyakorlata és állam általi betartatása komoly aggályokra ad okot:

• A kormány egyre szűkítette az engedélyköteles tevékenységek, és egyre bővíti az egyszerű, bejelentés alapján végezhető tevékenységek körét. Utóbbiak szabadon megvalósíthatók, ha a hatóság az erre nyitva álló időn belül nem emel kifogást ellenük. A rendkívül alacsony létszámmal működő hatóságokat ez nehéz helyzet elé állítja, ráadásul e hatóságok a kormánymegbízottak irányítása alatt működnek, ezáltal szakmai autonómiájuk lecsökkent, és állandó politikai nyomás alatt állnak.
• A hatóságok kormányzati nyomásra lényegében nem bírságolhatnak. Bár léteznek bírságkiszabási előírások, a hatósági alkalmazottakkal szemben az a vezetői elvárás, hogy ezeket a szabályokat ne alkalmazzák, így a politikailag kedvezményezett beruházók és szervezetek semmivel sem tarthatók vissza a jogszerűtlenségektől.
• Ugyan a jogszabály szerint az egyes műemlékeken végzett építési beavatkozások kizárólag az adott épületben található értékeket tételesen számba vevő ún. értékleltár alapján végezhetők, a szakértők megbízása azonban az építtető dolga, aki abban érdekelt, hogy a műemlékben minél kevesebb megőrzendő értékre kelljen gondot fordítani, a hatóságok pedig a szakvélemények tartalmát és a szakvéleményt adó szakértők pártatlanságát semmilyen módon nem ellenőrzik.
• A magyar kormány a világörökségi területet érintő fejlesztések esetén jellemzően nem tesz eleget sem az előzetes bejelentési, sem a hatásvizsgálati a kötelezettségének, és – mivel úgy tekinti, hogy a kormányhivatalok építésügyi és örökségvédelmi osztályai meg tudják ítélni – nem is követeli meg a kiemelkedő egyetemes értékre gyakorolt hatások előzetes vizsgálatát. Ha mégis, akkor e hatásvizsgálatok során is a műemléki értékleltárak megrendelése esetén bevált módszer, vagyis a pártatlannak aligha nevezhető szakvéleményt készítő „szakértők” alkalmazását választja.
• 2019. márciusában módosították a 68/2018. (IV. 9.) Korm. rendelet 87. § (3) bekezdését, amely addig kötelezően előírta, hogy világörökségi helyszínen örökségvédelmi szakkérdés vizsgálata során kötelező kikérni a miniszter véleményét, innentől ez csupán fakultatív. Ez a jogintézmény eddig szinte az egyedüli szakmai kontrollt jelentette, amely garantálni tudta az egységes ágazati szakmai szemlélet érvényesítését.

Az elemzés egyebek mellett kifogásolja a kormány által a Tiborcz-féle budapesti belvárosi  szálloda-projekt kapcsán adott választ. A Miniszterelnökség azt írta az UNESCO-nak, hogy “a MAHART-ház kapcsán téves információk jutottak a Világörökség Központ tudomására. A beruházást követően a sarokkupolát csaknem eredeti formájába állítják vissza”. Ehhez képest a hozzánk eljuttatott elemzés szerint több gond is van a projekttel, például hogy a belső szárnyakat lebontanák és csak a homlokzatokat kell megtartani, miközben világörökségi vonatkozásban a MAHART-ház egyedileg védett műemlék, tehát “minden alkotórésze, tartozéka védett, eredeti állapotában megőrzendő”.

“Ha az egyedileg és területileg is védettséget élvező MAHART-házat is büntetlenül szétszedik, akkor innentől kezdve nincs megállás, bármit meg lehet tenni az épített örökséggel” – fogalmazott az anonim szakértői jelentés egyik szerzője az Átlátszónak.

A teljes elemzés innen letölthető (PDF).

Horn Gabriella

Címlapfotó: Átlátszó / Pápai Gergely