Orbán Viktor levelével osztottak notebookot a gyerekeknek a választás előtt
Az eszközöket egy EU-s projekt keretében vették, de az iskolásoknak és szüleiknek a miniszterelnök "Brüsszelt" nem említi, csak a kormányt dicséri.
Gondolom, azt senki nem vitatja – függetlenül attól, hogy egyetért a dologgal vagy sem – hogy a halálbüntetés Magyarországon, illetve az Unió egész területén illegális. A hatályos jogszabályok alapján ellentétes az élethez való jogra, az emberi méltóságra, a kegyetlen bánásmód tilalmára vonatkozó elvekkel. Emiatt a legsúlyosabb bűncselekményért sem lehet az elkövetőt kivégezni. Amely állam, kormány vagy egyén ilyet tenne, komoly jogkövetkezménnyel számolhatna. Mégis furcsa lenne, ha egy törvény különadóval sújtaná a halálbüntetés bevezetését segítő tevékenység magyarországi végzésének anyagi támogatását. Vagyis minden olyan programot, akciót, tevékenységet, amely közvetlenül vagy közvetve a halálbüntetés bevezetésének az előmozdítására irányul. Tehát ilyennek minősülne bármely, a halálbüntetést pozitív színben feltüntető propagandatevékenység.
Ha bevezetnének ilyen különadót, legelőször a miniszterelnöknek kellene fizetnie. Lévén, hogy nemegyszer tüntette fel pozitív színben a halálbüntetést. Ja, nem, bocsánat, neki mégsem kéne fizetnie, ha ugyanolyan törvény születne a halálbüntetés népszerűsítéséről, mint a bevándorláséról. (Amelynek – szemben a halálbüntetéssel – az Unióban, illetve Magyarországon is van legális formája, már csak ezért is bizarr annak pozitívnak gondolását büntetőadóval szankcionálni.)
Ugyanis: „Nem alanya a bevándorlási különadónak a párt, a pártalapítvány…” rendelkezik a jogszabály. Ez jellemző a politikára: önmagát azonnal mentesíti ama jogi következmények alól, amelyeket másokkal elszenvedtet.
Még jobb talán a folytatás. Ugyancsak mentességet élvez „….az a szervezet, amelynek mentességét nemzetközi szerződés vagy viszonosság biztosítja. A viszonosság kérdésében az adópolitikáért felelős miniszternek a külpolitikáért felelős miniszterrel egyetértésben kialakított állásfoglalása az irányadó.” Ez, ha lehet, még álszentebb. Sokan emlékezhetnek a rendszerváltáskori Fidesz-szlogenre: „Olyan országban szeretnék élni, ahol a törvény nemcsak a kólát védi!” Aki a ’80-as években volt akár felnőtt, akár gyerek, tudhatja, hogy minden kólásüvegen rajta volt a törv. védve felirat.
Akkortájt bármelyik járókelőt összeverhették gumibottal, lefújhatták könnygázzal, őrizetbe vehették, ha tüntetni mert az MSZMP ellen, s azt merte mondani, hogy Amerikában jobb az élet, mint a Szovjetunióban. De az amerikai kapitalisták által gyártott kólát óvták és védték. Még szép: diktatúra ekkor már a nyugati kapitalisták hiteleiből élt. S azokkal, akik vissza is tudnak ütni, már nem voltak olyan bátrak a komcsik.
Ugyanígy: ha a BMW, az Audi vagy a Mercedes hozna létre olyan szervezetet, amely a munkaerő-importot, vagyis a bevándorlást segítené, hogy a kiürülő országban, amelyet egyre többen hagynak el, legyen melós a futószalag mellé, velük nemigen mernének kitolni. Mi több, inkább adókedvezményt és támogatást juttatnának nekik.
A törvény abszurd, s akkor is az volna, ha egy másik kormány sújtaná vele a hatalom jelenlegi birtokosait. A melegek bejegyzett élettársi kapcsolata, valamint az abortusz teljesen legális. Mégsem lehet különadóval büntetni Semjén Zsoltot vagy bármely keresztény civil szervezetet, amennyiben a homoszexualitás és az abortusz korlátozása vagy tiltása érdekében kampányol. A szólásszabadságnak ugyanis természetes része, hogy a kormánnyal szemben álló egyesületek, tömörülések harcolnak a fennálló törvények megváltoztatásáért. Ezért különadónak álcázott pénzbüntetéssel sújtani őket nem lehet.
A rendszerváltáskor eltörölték a halálbüntetést. De még tíz évvel később, 2000-ben is működött – Népakarat Társadalmi Egyesület néven – olyan civil szervezet, amely halálbüntetés bevezetéséért küzdött. Senki nem vetett ki rájuk különadót, senki nem gátolta őket az aláírásgyűjtésben, a kivégzések helyességének propagálásában.
Ha bárki megpróbált volna így keresztbe tenni nekik, mint a NER a „bevándorláspárti” civileknek, az ellen pont az olyan halálbüntetés-ellenes liberálisok tiltakoztak volna legjobban, akik a TASZ-típusú jogvédelmet is támogatják. (Köztük e poszt szerzője is.) Tegyük hozzá: nekem és a civileknek semmiféle erőszakszervezetünk, államhatalmunk nincs. Hihetetlen, hogy azokban, akik a rendszerváltás óta a legnagyobb hatalommal rendelkeznek, akik háromszor nyertek kétharmadot, nincs annyi önbizalom, hogy egy kicsit nagylelkűek, elegánsak legyenek a velük egyet nem értőkkel. S ne zaklassák, kóstolgassák őket hetente valami jogi papírosba csavart atrocitással.
Aminek ráadásul semmi értelme, úgyse lehet alkalmazni: Brüsszelben vagy Strasbourgban ugyanúgy elvérzik majd, akár a Lex Tesco. De ez a jogszabály nem is azért született, mert nélkülözhetetlenül szükséges volna az illegális bevándorlás elleni harchoz. Ahhoz a kormánynak minden eszköz rendelkezésre áll. A cél itt az, hogy a civileket folyamatos autokrata nyomás alatt tartsák. Miként az egy „irányított demokráciában” szokásos.
A nyugati demokráciák értékrendjével mindez ütközik. Természetesen az alkotmányt valamennyi állampolgárnak be kell tartania a legmegengedőbb demokráciában is: ha megsértik az alaptörvényt, az számonkérhető. De nem lehet büntetni azt, ha valaki az alkotmány megváltoztatásáért, egy új alkotmányért harcol. A Fidesz is épp ezt tette: bírálta a régi alkotmányt, jelezte, hogy meg akarja változtatni, s hatalomra jutva a régit újra is cserélte.
Persze a hatályos jogi rend megváltoztatásáért küzdőknek is tisztelniük kell bizonyos határokat. A halálbüntetésért küzdők nem végezhetik ki önbíráskodó módon a bűnözőket. Az eutanázia támogatói nem segíthetik a halálba önhatalmúlag a betegeket. A droglegalizáció hívei nem árulhatnak illegális tudatmódosító szereket. Az abortusz, a melegjogok vagy a szexmunka ellenzői sem bántalmazhatják vagy zaklathatják azokat, akik jogszerűen gyakorolják ezeket a törvényben garantált lehetőségeket. Legalábbis büntetlenül, jogkövetkezmények nélkül semmiképpen nem tehetik ezt.
A törvény megváltoztatásáért lehet harcolni, de a paragrafus által garantált joggyakorlást vagy jogrendet önkényesen akadályozni nem. Így tehát a bevándorlást támogató vagy liberalizálni akaró csoportok sem vehetnek részt az illegális bevándorlás, a jogsértő határátlépés tevőleges segítésében. Nem bonthatják le a kerítést, nem akadályozhatják a határőrizeti szervek munkáját, nem gátolhatják meg a bíróság által jóváhagyott idegenrendészeti eljárások (kitoloncolás, hazatelepítés) lefolytatását.
Viszont ehhez nem kell ilyen jogszabályt hozni. Az embercsempészetet, az illegális bevándorlást, a hamis papírokkal, vagy hamis adatok megadásával való letelepedést az eddigi, a korábbi jogszabályok is büntették. Aki ilyet elősegít vagy felbújt, bűncselekményt követ el. Ha bármelyik civil szervezet ilyenre vetemedett volna, azzal szemben a korábbi törvények alapján is el lehetett volna járni. Pont azért kellett ez a különadó, mert a törvénytisztelő jogvédőkön másképp nem találtak fogást. A bűnözőket egy ilyen szabállyal nem lehet megfogni.
Az embercsempészek tulajdonképpen nem is háborognának egy ilyen különadó miatt. Mivel adóztatni csak legális tevékenységet szoktak, ez gyakorlatilag az embercsempészet törvényesítése volna. Nekik még így is jó üzlet maradna. Az adót pedig ráterhelnék a szerencsétlen bevándorlókra. Ez az adó nem a bűnözők ellen irányul. Ugyanazon Putyin-sormintába illeszkedik, amelynek jegyében tiltják a „homoszexualitás népszerűsítését.” A hibrid rezsimek gyakori trükkje ugyanakkor, hogy nem tiltanak vagy üldöznek nyíltan. Hanem anyagilag vagy szervezetileg lehetetlenítik el a működést. A poén az, hogy mindez egy balliberális törvényjavaslat szellemiségének lekoppintása.
A Medgyessy-, és Gyurcsány-kabinet idején, amikor egyértelművé vált, hogy az alkotmány a szélsőjobbos gyűlöletbeszéd jogát is védi, az akkori hatalom próbálta ezt úgy megkerülni, hogy nem büntetőjogilag vette célba, hanem közösség megsértése címén pénzügyileg, kártérítéssel szankcionálta volna az ilyen kijelentéseket. Ami ellen pont a liberális értelmiség jelentős része tiltakozott leghevesebben. Rámutatva, hogy ez egy bumeránghatású gumiparagrafus.
Révész Sándort idézve: „A potenciális és közvetett veszélyekkel a társadalomnak a szólásszabadság tiszteletben tartásával kell megküzdenie. Ezt a normát a „baloldal” háromféleképpen lazította fel. Egy: 2003-ban és 2007-ben a „közösség megsértése” címén igyekezett alkotmányellenesen korlátozni a szólásszabadságot, úgy, ahogy azt az AB által 1992-ben kigyomlált pártállami paragrafus a „gyalázkodás” gumifogalmával tette.”
Persze nehéz az elvekhez való ragaszkodással lenyűgözni azt, akinek nincsenek elvei. Miközben ez a rendszer ilyen törvényeket hoz, pont neki van egy titkos, átláthatatlan, kontrollálatlan bevándorlási programja. Úgy hívják, hogy letelepedési kötvénybiznisz. Melynek keretében tömegesen juthatnak magyar útlevélhez, az Unióba való bejutáshoz posztszovjet és fejlődő országok, harmadik világbeli diktatúrák polgárai. Na, ott aztán szinte senkit nem küldenek vissza. Húszezerből hármat utasítottak el. Ott nemigen beszélnek sajtótájékoztatókon a nemzet-, és határbiztonság fontosságáról.
Pedig sanszos, hogy lenne miről. A könnyített honosítás szintén az illegális migránsok paradicsoma. Ugyan mibe kerül az ukrán maffiának vagy az orosz hírszerzésnek, hogy papírokkal igazolja bárki magyar származását? Tudjuk mibe: 15 ezer euróba. Ennyiért lehet Ukrajnában hamis születési anyakönyvi kivonatot vásárolni. És vajon ki jelentett be határszéli falvakba tömegével ukrán állampolgárokat?
De nem kell ilyen példákat felhozni. A kormány maga is tisztában van azzal, hogy a legális bevándorlást nemhogy szűkíteni, de ösztönözni kellene. S nem kell ehhez hatalmon lenni. Aki próbálkozott mostanában ingatlanépítéssel, lakásfelújítással, ugyanígy tudhatja, milyen égető hiány van szakmunkásokból. Tudják ezt az ide beruházó nagyvállalatok is. A kormányellenességgel nehezen vádolható Parragh László két hónapja egyenesen így fogalmazott: „…tudomásul kell venni, hogy a fehér bőrű, keresztény gyökerű munkavállalók elfogytak, ez nem egy reális tartalék, ahonnan embert lehetne hozni a gazdaságba”.
A kivándoroltakat nagyrészt az Unión belülről pótolni nyilvánvalóan nem lehet. Egyre nagyobb a betöltetlen létszám fizikai munkakörökben. Ami valószínűleg még ebben a ciklusban eléri a kritikus szintet. (Elég beleolvasni ezekbe a cikkekbe.) Kérdés persze, milyen hatása lesz a bevándorlás akárcsak bújtatott újraliberalizálásának a migránspszichózis atmoszférájában? Ki jön olyan államba dolgozni, ahol, ha valakinek eltér a bőrszíne, migránsnak nézik, akkor rendőrt hívnak rá?
A NER sikeresen kialakított egy olyan duális illúzióvilágot amelyben ők senkit nem engednének be az országba, az ellenfeleik viszont parttalanul, ellenőrzés nélkül boldog-boldogtalant. Egyik sem igaz. A kormányhű médiagépezet által gúnyosan migránssimogatónak nevezett emberek között rengeteg olyan van, aki nem híve se a politikai korrektségnek, se a multikulturalizmusnak. Magam sem vagyok az: 2013 februárjában, még a menekültválság előtt Tamás Gáspár Miklóssal vitázva fejtettem ki, hogy minden demokratikus államnak joga van kiutasítani a bevándorlási és letelepedési szabályokkal rosszhiszeműen visszaélőket.
Mások nevében nem akarok nyilatkozni, de szerintem viszonylag kevés olyan liberális van, aki a parttalan, korlátlan bevándorlás híve lenne. A kormánykritikus emberek jelentős része is pontosan tudja, hogy a migráció, a bevándorlás terén komoly gondok vannak.
S a legfőbb fenyegetést nem is a terrorizmus vagy a bűnözés jelenti a migráció tekintetében. Ezek olyan dolgok, melyeket valamennyire azért lehet kezelni. A legfőbb probléma az, ha milliós nagyságrendben engedünk be az Unióba olyanokat, akik nem fogadják el a demokratikus nyugati értékvilágot, képtelenek abba beilleszkedni. Miért vallott kudarcot az iraki és afganisztáni demokráciaexport, miért fordult a nyugati támogatású arab tavasz iszlám télbe? Azért, mivel nem lehet a nyugati típusú demokráciát parancsszóval, rendeletileg bevezetni ott, ahol annak jóformán semmiféle hagyományai nincsenek.
De ha a szervetlenül erőltetett demokráciaexport helytelen volt, akkor ugyanilyen veszélyes a zsarnokság, a fundamentalizmus, a bigottság importja is. Természetesen egy demokráciában bigottnak is szabad lenni. Nem ez a probléma. Nem az a gond, hogy a bevándorlók között is akadnak ilyenek. A demokrácia nem arról szól, hogy mindenkinek mérsékelt szabadelvűnek kell lennie. Hanem arról, hogy a legbuzgóbb hívő is köteles elviselni, hogy valaki a környezetéből (akár a legjobb barátai, családtagjai közül) megtagadja a hitet, kilép abból, sőt: gúnyolódik rajta.
Olyan bevándorlót lehet az Unió területére beengedni, aki képes elfogadni, hogy a fia vegyes házasságot köt, hogy a lánya nem akar a vallási előírások szerint öltözködni, hogy a feleségének joga van egyenlő feltételekkel elválni tőle. Tolerálja, hogy szomszédjában egyik oldalon melegbár, a másikon pedig olyan húsféléket árusító hentesbolt van, amelynek fogyasztása az ő hite szerint tilos. (A sarkon lévő Charlie Hebdo Emlékmúzeumról és Rusdie-köteteket a kirakatba tévő antikváriumról nem is beszélve.)
Nekem semmi kifogásom ellene, ha valaki mecsetet kíván építeni egy Uniós nagyvárosban, hogy aztán a hitét ott gyakorolja. Még akkor is legyen joga ehhez, ha ez sokaknak nem tetszik. De akkor cserébe neki is el kell fogadnia a számára nem tetsző intézményeket.
Úgy vélem, a bevándorlókat komoly toleranciatesztnek, ingerküszöb-szűrővizsgálatnak kell e tekintetben alávetni. S aki ezen elbukott, visszaküldeni. Szó nincs róla, hogy akik szemben állnak a politikai célú, általánosító migránsozással, azok mind csak úgy megnyitnák a határokat. Jelentős részük bármikor elfogadna olyan, egyénenként differenciáló bevándorláspolitikát, mely csak azokat engedi be – legyenek menekültek vagy munkavállalók – akik nem jelentenek veszélyt a befogadókra.
De nem fogadható el olyan politika, mely összeesküvés-elméletekkel, álhírekkel, gyűlöletkampányokkal a bevándorlást és a bevándorlókat egészében démonizálja, illetve az eltérő bevándorláspolitikai koncepciót hangoztató „bennszülötteket” is kriminalizálja. És anyagi tönkretétellel fenyeget mindenkit, aki tesz is azért, hogy legyen alternatíva.
Papp László Tamás
Címlapfotó: Magyar Kétfarkú Kutya Párt
Számlatulajdonos: Átlátszónet Alapítvány
1084 Budapest, Déri Miksa utca 10.
Bankszámlaszám: 12011265-01425189-00100001
Bank neve: Raiffeisen Bank
Számlatulajdonos: Átlátszónet Alapítvány
1084 Budapest, Déri Miksa utca 10.
IBAN (EUR): HU36120112650142518900400002
IBAN (USD): HU36120112650142518900500009
SWIFT: UBRTHUHB
Bank neve és címe: Raiffeisen Bank
(H-1133 Budapest, Váci út 116-118.)
Támogasd a munkánkat az Átlátszónet Alapítványnak küldött PayPal adománnyal! Köszönjük.
Havi 5400 Ft Havi 3600 Ft Havi 1800 Ft Egyszeri PayPal támogatásAz eszközöket egy EU-s projekt keretében vették, de az iskolásoknak és szüleiknek a miniszterelnök "Brüsszelt" nem említi, csak a kormányt dicséri.
A személyiségi jogok megsértése terén a Mediaworks lett a rekorder 25 elmarasztaló ítélettel. Az Átlátszó, az RTL és a Telex egy pert sem vesztett el.
Az állam műsorszámok támogatójaként is bőkezű volt a választások előtt. A pénz nagy része a TV2-nél landolt.
A második a Pesti Srácok lett, ami 12 perből 8-at vesztett el.
Támogasd a munkánkat banki átutalással. Az adományokat az Átlátszónet Alapítvány számlájára utalhatod. Az utalás közleményébe írd: „Adomány”, köszönjük!