Újabb fordulat az Erzsébet-utalvány sztoriban: a rendőrség szerint nem bűncselekmény, ami nagyon annak tűnik

Az Átlátszó feljelentése alapján indult büntetőeljárásban úgy döntött a rendőrség, hogy senki nem követett el bűncselekményt azzal, hogy a jogerős bírósági ítéletben előírt határidőben nem adta ki az általunk kért adatokat az Erzsébet Utalványforgalmazó Zrt, hanem arra csak a feljelentésünk után került sor. Pedig a törvény szerint bűncselekmény, ha azt követően nem adják ki az adatokat, hogy a bíróság jogerősen így rendelkezett. Olyannak tűnik ez, mintha az adócsalással lebukott személy nem követne el bűncselekményt akkor, ha az eljárás megindulása után befizeti az adót, vagy a lopáson ért tettes ártatlan lenne azért, mert a feljelentés után visszaadja a lopott dolgot.

Amint arról több részben beszámoltunk, hosszú pereskedés után tudtuk meg, hogy az Erzsébet Utalványforgalmazó Zrt. 2010 és 2016 között 6.162 millió forintért hirdette az utalványokat. Nem elírás, több, mint hatmilliárd forintért, amiből a legnagyobb részt, 1.7 milliárdot az ATV kapott, de jutott 1.3 milliárd az Echo Tv-nek és 995 millió a Magyar Időnknek is.

Nyilván nem fogyott volna az Erzsébet-utalvány olyan jól, ha pl. az ATV nézői vagy a Magyar Idők olvasói nem értesültnek milliárdokból finanszírozott hirdetésben arról, hogy jó dolog az Erzsébet-utalvány. Nyugodtak lehetünk, az elköltött közpénz tökéletesen hasznosult, értelmesebben hatmilliárdot lehetetlen lett volna elkölteni.

De nem csak pert kellett nyerni ennek kiderítéséhez, hanem feljelentést is kellett tenni, mert az adatokat a jogerős ítélet ellenére sem adta ki a cég. A büntetőeljárás megindult, amit követően megkaptuk az adatokat. Az Átlátszó ügyvezető-főszerkesztőjét tanúként idézték meg az eljárásban, ahol beszámolt arról, hogy a feljelentés óta az adatok megérkeztek. Erre alapozva a BRFK XIV. kerületi Rendőrkapitánysága bűncselekmény hiányában megszüntette a nyomozást, mondván: kiderült, hogy az Erzsébet Utalványforgalmazó Zrt. az ítéletet követően eleget tett a bíróság jogerős ítéletében foglaltaknak.

Csakhogy ez nyilvánvalóan nem igaz. A bíróság mindig határidőt biztosít a jogerős ítélet teljesítésére, és ha az eredménytelenül telik el, akkor bizony a jogerős ítéletben foglaltak nem teljesültek. A Büntető törvénykönyv kommentárja a közérdekű adat eltitkolása kapcsán ezt írja:

A bűncselekmény mulasztásos alakzatának [vagyis a jogerős ítéletben foglalt teljesítés elmulasztásának – a szerző megjegyzése] elkövetési ideje a jogerős bírósági határozat végrehajtására nyitva álló idő eltelte; a tényállásszerű mulasztás csak e határidő elteltével áll be.

Elég egyértelmű ez. Gondoljunk csak bele, ha eltitkoltunk jövedelmet és adócsalásért (ma úgy hívják, költségvetési csalás) eljárás indul velünk szemben, akkor senki nem gondolja, hogy nem követtünk el bűncselekményt csak azért, mert a lebukás után befizettük az adót. Ahogy a tolvaj is tolvaj marad akkor is, ha visszaadja az ellopott dolgot. Természetesen a büntetés kiszabása során nyomatékos enyhítő körülmény az utólagos korrekció, de az nem teszi meg nem történtté a bűnt.

Nyilván nem gondolja senki a szerkesztőségünkben azt, hogy bárkinek börtönben kellene ülnie csak azért, mert a feljelentés után adták ki az adatokat, egy egyszerű megrovás például szerintem abszolút arányos szankció lenne (ahogyan ezt az MTVA volt sajtófőnökére ki is rótták egy ehhez nagyon hasonló ügyünkben – a szerk.).

Az viszont nem jó üzenet, hogy azt mondjuk, nem is bűncselekmény egyáltalán az ilyen eljárás. Mert így ha százszor játssza el ezt egy adatgazda, akkor mind a száz alkalommal megússza. És felmerül a kérdés, hogy mi végre a jogerős bírósági ítélet nem teljesítése esetére megalkotott büntetőjogi rendelkezés, ha az elkövető a lebukás után is mindig következmény nélkül mentesülhet a büntetőjogi felelősség alól? Ugyanis ha ez nem bűncselekmény, akkor százszor megvalósítva sem az.

M. Tóth Balázs