Ügyészi megrovást kapott az MTVA volt sajtófőnöke közadatok eltitkolásáért

lencso

Két és fél évbe telt, de jobb sztorit írt az élet és a magyar büntető igazságszolgáltatás a Marslakók-ügyből, mint amilyen maga a sorozat volt. Lefoglalás az MTVA Kunigunda utcai székházában, elfogatóparancs az adateltitkoló céges politikát végrehajtó munkavállaló ellen, és egy rejtélyes, aláíratlan munkaköri leírás. Tanulságos történet következik azon középvezetők számára, akik aláírásukkal vállalják a közérdekű adatokkal kapcsolatos visszaéléseket.

Még 2013 szeptemberében jelentettük fel az MTVA vezetését amiatt, hogy jogerős és végrehajtható bírósági ítélet ellenére sem adta ki számunkra a Marslakók című napi szappanoperával összefüggésben a Marslakók Produkciós Kft. számára kifizetett és még kifizetni kívánt tételek listáját, a kft. által kibocsátott számlákat, továbbá a sorozat leállításával összefüggő szerződések szövegét.

Ekkor már egy hónapja vártuk az adatok kiadását, ami végül a feljelentést követően történt meg. A megszerzett és közzétett adatokból kiderült, hogy a Marslakók Kft. összesen nettó 900 millió forintért (bruttó 1,14 milliárd forintért) gyártotta le a csúfosan megbukott szappanopera első (és egyetlen) évadát, és kézzel írt számlákon bevételezett gyakran százmillió forintot is meghaladó összegeket.

Előzmények

Büntetőeljárás folyik az MTVA adateltitkolása miatt – a rendőrség elfogatóparancsot adott ki

Nyomoz a rendőrség a Marslakók-ügyben

MTVA: Jelentősen túlszámlázta szerződés szerinti járandóságát a Marslakók gyártója?

atlatszo.hu vs MTVA: Első fokon nyilvános, mennyit kaszált Jáksó a Marslakókkal

Marslakók a bíróságon: Az MTVA üzleti titokra hivatkozik

Egy hónappal később lemondott Böröcz István, a közmédia-óriás 2011 februárja óta hivatalban volt vezérigazgatója, és nem tudtuk nem észrevenni, hogy vagy ezzel, vagy a sok vesztett adatperrel, de egy csapásra a múlté lett az adatigényléseket tartalmuktól függetlenül, élből elutasító MTVA-s gyakorlat is.

A 2013 őszén beállt változást a kimittudon küldött adatigénylések jól mutatják, azóta a közmédia a megtagadási gyakorlatával egyáltalán nem lóg ki a többi adatkezelő közül.

Közben azonban a feljelentésünkre megindult a nyomozás, hiszen önmagában az adatok utóbb megtörtént kiadása nem tette meg nem történtté a bűncselekményt. A közérdekű adatokkal való visszaélés két évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett vétségét ugyanis az követi el, aki

„…a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló törvényi rendelkezések megszegésével azt követően, hogy a bíróság jogerősen a közérdekű adat közlésére kötelezte, tájékoztatási kötelezettségének nem tesz eleget”

Az ügyről ezután – mint oly sok sértett ­– mi sem hallottunk sokáig semmit, amíg aztán egy eljárást felfüggesztő határozatból tavaly júniusban kiderült, hogy az ügyben elfogatóparancsot adtak ki. Akkor még reménykedtünk benne, hogy nem (vagy nem egyedül) az általunk amúgy rögtön megtalált volt MTVA-munkavállaló viszi el a balhét, így meg sem írtuk, hogy ki a gyanúsított.

Azóta azonban már tudjuk, hogy ez hiú remény volt: 2015 végén lezárult a nyomozás, majd a napokban kézhez kaptuk az ügyészség határozatát.

A bűncselekménynek két és fél év nyomozás eredménye szerint egyetlen elkövetője van: Lencsó Rita, az MTVA volt sajtófőnöke és kommunikációs igazgatója, akivel szemben azonban – büntetlen előéletére és az adatok utóbb megtörtént kiadására tekintettel – a cselekmény társadalomra veszélyességének csekély foka miatt az eljáró ügyész a legenyhébb büntetés alkalmazását sem tartotta szükségesnek, ezért megrovásban részesítette.

 

 

Az ügyészi határozat ellen nem nyújtunk be panaszt. Az információszabadság Magyarországi helyzetén ugyanis aligha lendítene sokat, ha az adateltitkolási gyakorlatot nyilván nem egymaga kialakító volt sajtófőnök megrovás helyett pénzbüntetést kapna. A nyomozási iratokból megismerhető történet viszont sokak számára tanulsággal szolgálhat:

1. Az annyira talán nem összetett megítélésű ügyben összesen nyolcszor hosszabbította meg a nyomozási határidőt az ügyészség. Ennek oka – Lencsó megtalálásának problémáin kívül – nehezen azonosítható: a jogerős ítéletnek az MTVA jogi képviselője általi átvételének időpontját már 2013. novemberben közölte a rendőrséggel a Fővárosi Törvényszék, de ugyanerre az MTVA-t csak 2014 áprilisában nyilatkoztatták, az MTVA-t képviselő ügyvédhez pedig csak nyárra jutott el a nyomozás.

Érdekes momentum, hogy egy év eltelte után az eljáró I. kerületi Rendőr-főkapitányság megpróbálta áttenni az ügyet a III. kerületieknek, arra hivatkozva, hogy az MTVA székhelye ugyan az I. kerületben van, de az iratok – mint arról az MTVA jogi igazgatója tájékoztatta őket – a Kunigunda utcában lelhetőek fel. Végül a BRFK 2014. november 9-én döntötte el az illetékességi vitát azzal, hogy – a nyomozás időszerűségére tekintettel – járjon csak el az I. kerület.

2. A rendőrség az 2014. július 9-án és augusztus 17-én tanúként hallgatta meg az adatperben az MTVA-t képviselő ügyvédet, aki elmondta, hogy a jogerős ítéletet 2013. július 29-én vette át, azt másnap személyesen adta le a gazdasági igazgatóságon, illetve arról és az adatok kiadásának szükségességéről e-mailben a tájékoztatta Lencsót és – másolatban – a jogi igazgatót. A 2013. július 30-án küldött e-mail szövege is szerepel az iratanyagban, amely többek közt ezt tartalmazza:

„Megérkezett az újabb atlatszo.hu elleni közérdekű adat kiadására irányuló ügyben a jogerős ítélet. Az I. fokú ítélet rendelkező része tartalmazza a kiadandó dokumentumokat. Megírtam a Gazdasági igazgatóságnak, hogy küldje el a részetekre a kiadandó iratokat. A szerződés megszüntetésére vonatkozó iratot beszerzem.”

3. 2014 decemberében kapta az MTVA az első igazán érdemi megkeresést: a kommunikációs igazgató munkaszerződését és szervezeti és működési szabályzatot kérték el és kapták meg tőlük.

A 2012. októberi munkaszerződés alapján Lencsót a kérdéses időszakban az MTVA a Sajtóiroda szervezeti egységben irodavezetőként bruttó egymillió forintos havi munkabérért alkalmazta, és ő igazgatói címhasználatra volt jogosult.

 

lencsi2

 

Az akkori, a honlapról amúgy ma is hozzáférhető SZMSZ a közérdekű adatokról jellemző módon egy szót sem tartalmazott, a Kommunikációs Igazgatóság feladataként jelölte azonban meg a sajtószóvivői tevékenységet és az MTVA álláspontjának a médiában való megjelenítését. Ugyanakkor a vezérigazgató egyszemélyi vezető volt, maga az SZMSZ a képviseleti és a kiadmányozási jogot nem ruházta át, és

a vezérigazgató kizárólagos joga volt „bármely médium, személy, gazdasági társaság vagy intézmény részére az Alap tevékenységi körében keletkezett információk rendelkezésre bocsátását szabályozni”

Bár a nyomozati anyagban nem szerepel, de az MTVA honlapján fent van egy szabályzat a közérdekű adatigénylések teljesítésének rendjéről, azonban azt – egy kimittudos adatigénylés eredményeképpen – az ügy után tették közzé, és nem derül ki belőle, hogy mikortól és kinek a döntése alapján volt alkalmazható.

Mindenesetre annak alapján a „Vállalati kommunikáció” felelt az adatigénylések teljesítéséért – ugyanakkor itt már nem egy egyszerű adatigénylés teljesítéséről, hanem egy bírósági ítélet végrehajtásáról volt szó.

4. Az iratok részét képezi egy 2015. február 10-i rendőri jelentés, amely szerint az MTVA eddigre beszerzett SZMSZ-e és a kommunikációs igazgató munkaszerződése alapján nem volt egyértelműen megállapítható, hogy kinek a feladata lett volna a közérdekű adatok kiadása, azonban az MTVA jogi igazgatójának tájékoztatása alapján a rendőrség elfogadta, hogy a közérdekű adatok kiadásáért minden esetben a Kommunikációs Igazgatóság felel.

Ennél egyértelműbb nyoma is van annak, hogy a közmédiának a rendőrséggel az MTVA nevében levelező jogászai az őket is érintő ügyben a kommunikációs terület kizárólagos felelősségével érveltek: a Jogi Osztály a rendőrségre 2015. március 12-én érkezett levelében azt írja, hogy

„[a] dokumentáció kiadására kétségtelenül késedelmesen került sor, figyelemmel arra, hogy vélhetően a nyári szabadságolások miatt is a Vállalati Kommunikáció vezetője nem koordinálta megfelelően az egyes szervezeti egységek kiadással kapcsolatos feladatait”

Ebben a levélben viszont szerepel az is, hogy

a) az augusztus végén írt, elnézést és további türelmet kérő levelet Lencsó „az MTVA vezérigazgatójának utasítására” írta (azaz a felsővezetés tudott az ügyről), illetve hogy

b) „időközben a Jogi Igazgatóság feltáró munkájának eredményeként kiderült, hogy nem csupán a Gazdasági Igazgatóságot, hanem a Gyártási Igazgatóságot is be kell vonni a munkába”, ezért történt meg az adatok kiadása csak szeptember 12-én.

5. A rendőrség 2015. március 10-én megkereste az MTVA-t a kommunikációs vezető nevének és jelenlegi elérhetőségének közlése érdekében. A közmédia válaszában Lencsó Ritát és az ő lakcímnyilvántartásban szereplő címét jelölte meg, több információt azonban nem adott.

Ez már csak azért is érdekes, mert Lencsó a megkeresés időpontjában – csakúgy, mint MTVA-s szerepvállalása előtt, illetve alatt – az Operettszínházban is elérhető lett volna, a megkereséskor ott látta el a sajtófőnöki feladatokat. Itt egy kis segítőkészség sok kellemetlenségtől menthette volna meg a volt munkavállalót, hiszen a rendőrség ezt követően a bejelentett lakcímén nem tudta elérni őt, majd az ilyenkor szokásos hatósági megkeresések sikertelensége után kiadta azt az elfogatóparancsot, amiről mi is értesültünk.

6. A volt sajtófőnök így június végétől vett részt az ekkor már húsz hónapja folyó eljárásban. Gyanúsítotti kihallgatásain a vallomást arra hivatkozva tagadta meg, hogy csak azt követően kíván vallomást tenni, hogy munkaköri leírását kézhez kapta.

A rendőrség ennek kiadása érdekében meg is kereste az MTVA-t, az azonban csak olyan – közérdekű adatokkal kapcsolatos feladatokat egyébként persze nem tartalmazó – iratokat küldött meg, amelyen aláírások nem szerepeltek. A 2015. szeptemberben küldött ismételt rendőrségi megkeresésekre az MTVA azt a választ adta, hogy a munkaköri leírásnak a munkavállaló részéről aláírt példányát „nem lelte fel”, mivel

„…a munkáltató részéről aláírt példány kiadásra került a munkavállaló részére, kérve, hogy azt aláírva juttassa vissza a szakterületnek, sajnos azonban ez jelen tájékoztatásunk időpontjáig nem történt meg, ezért a munkavállaló részéről aláírt okirattal az MTVA nem rendelkezik”

Csak az érintettek tudják, hogy pontosan ki volt a felelős az adateltitkolásért, bár mi a magányos elkövetős verziót egy olyan szervezetben, ami akkor már két éve következetesen tagadott meg minden alap nélkül lényegében minden adatigénylést, továbbra is rendkívül életszerűtlennek tartjuk.

Az azonban biztos, hogy félnie egy hasonló büntetőeljárástól csak annak kell, aki az arcát és az aláírását adja a döntésekhez. Ha pedig borul a bili, akkor nem nagyon számíthat támogatásra, de még arra se nagyon, hogy legalább a megalázó helyzeteket igyekezzen a volt munkáltató elkerülni.

Az meg, hogy a sokmilliárdból gazdálkodó MTVA sem egy rendes és egyértelmű közérdekű adatos belső felelősségi rendet nem bírt kialakítani, sem a havi egymilliót kereső menedzserével nem bírt munkaköri leírást aláíratni, önmagáért beszél.

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszó munkáját havi 1000 forinttal! Függetlenségünk záloga a közösségi finanszírozás.