Kiderült, mennyiért utaznak Erdélybe a hódmezővásárhelyi diákok

Adatigényléses kálváriánk sikeresen zárult: előző cikkünk megjelenése után néhány nappal a Rákóczi Szövetség megmondta, mennyibe kerül a hódmezővásárhelyi diákok évi rendszeres erdélyi utazása, és nincs szó égbekiáltó összegről.

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Nemrég számoltunk be arról, hogy öt hónap alatt, öt adatigényléssel sem sikerült megtudnunk, hogy mennyibe kerül az érettségi előtt álló hódmezővásárhelyi iskolások négynapos erdélyi útja. Kérdeztük a programot szervező Rákóczi Szövetséget, az önkormányzatot, az egyik iskolát fenntartó KLIK-et, de sehonnan nem kaptunk érdemi választ. Végül nagy nehezen kiderült, hogy az illetékes tényleg a Rákóczi Szövetség, ezért február 20-án kikértük tőlük

1. a) a Határtalanul program keretében hódmezővásárhelyi székhelyű köznevelési intézményekkel, valamint ilyen intézmények tanulóinak határon túli látogatásainak érdekében azok fenntartóival kötött szerződések szövegét azok esetleges mellékleteivel együtt, valamint
2. b) az a) pont szerinti szerződések végrehajtása körében kezelt, a támogatottak által benyújtott, a támogatás felhasználására vonatkozó pénzügyi elszámolásokat.

A Rákóczi Szövetség március 7-én meghosszabbította a válaszadási határidőt 15 nappal az Infotörvény 29. § (2) rendelkezésére tekintettel, ami lehetővé teszi ezt abban az esetben, “Ha az adatigénylés jelentős terjedelmű, illetve nagyszámú adatra vonatkozik, vagy az adatigénylés teljesítése a közfeladatot ellátó szerv alaptevékenységének ellátásához szükséges munkaerőforrás aránytalan mértékű igénybevételével jár”. Úgy tűnt tehát, hogy értik, mire vagyunk kíváncsiak, csak időbe telik összegyűjteni az általunk kért dokumentumokat.

Előzmény

Nem tudni, mennyibe kerül a hódmezővásárhelyi diákok évi rendszeres erdélyi utazása

A meghosszabbított határidő letelte után levélben és telefonon is sürgettük a választ, ami végül április 4-én érkezett meg. Abban azonban várakozásainkkal ellentétben semmi érdemi információ nem volt, a Rákóczi Szövetség csak azt írta meg benne, hogy ők a szolgáltatókkal szerződnek, ezért jelöljük meg pontosan, hogy milyen időszakból milyen adatokra vagyunk kíváncsiak.

Kezdődött tehát az újabb kör. A kapott tájékoztatás alapján megfogalmaztuk másképp az adatigénylésünket.

“Kérem, szíveskedjenek elektronikus másolatban megküldeni részemre a 2016-2017-es évek vonatkozásában a Határtalanul program bonyolítása során a hódmezővásárhelyi középiskolás diákok erdélyi utazásával összefüggésben szállásköltségre kifizetett összegekkel kapcsolatosan a teljesített számlák alapján az alábbi adatokat:

1. a számla kibocsátójának neve
2. a számla kelte
3. a számla alapján kifizetett összeg
4. a számlán szereplő szolgáltatás egységára”

Erre válaszul április 13-án végre megkaptuk a minket érdeklő adatokat egy könnyen áttekinthető, precíz táblázatban.

Eszerint a hódmezővásárhelyi diákok után tényleg a Csehétháti Unitárius Egyházközségnek fizetnek a szállásért a négynapos erdélyi utazások alkalmával. 2016-ban román lejben, több részletben, 2017-ben pedig forintban és egy összegben fizette ki a Rákóczi Szövetség a költségeket. A szállásköltség tartalmazza az étkezés díját is.

2016-ban összesen 400 hódmezővásárhelyi tanuló utazott Erdélybe, a szállásuk és étkezésük 128.593,52 lejbe (70 forintos középárfolyammal számolva bő 9 millió forint) került. 2017-ben 453 diák utazott Csehétfalvára, a szállás és étkezési költségeikre 11,4 millió forintot fizetett ki a Rákóczi Szövetség. Az ár tehát nagyon kedvező, négy nap teljes ellátással 2016-ban 300 lej (kb. 21 ezer forint) körüli összegbe, 2017-ben pedig 25.200 forintba került.

Az adatok mellé egy kissé kioktató hangnemű levelet is küldött a Rákóczi Szövetség, miszerint korábban nem jelöltük meg pontosan, hogy mit szeretnénk megtudni; illetve március 7-én nem a sok adat miatt, hanem azért hosszabbították meg a válaszadási határidőt, mert a Nemzeti Kisebbségvédelmi Kezdeményezéshez (Minority SafePack) gyűjtötték az aláírásokat, és emiatt nem értek rá az igénylésünkkel foglalkozni, “munkatársai túlterheltek voltak”.

Szeretnénk leszögezni, hogy mi sem unalmunkban küldözgettük az adatigényléseket, amiket egyébként nehéz úgy megfogalmazni, ha annyi információ sem érhető el sehol, hogy pontosan ki szerződik kivel és mire. Márpedig a Rákóczi Szövetség honlapján nem érhető el olyan tájékoztatás a Határtalanul programról, amilyet nekünk küldtek. Adatgazdának és adatigénylőnek is könnyebb lenne, ha a közérdekű adatok nyilvánosak lennének az interneten, így mindenki sok időt és energiát spórolna meg.

A Rákóczi Szövetség válaszára várva egyébként még április elején levélben kerestük meg Lőrinczi Lajos csehétfalvi unitárius lelkészt, akinek az alábbi kérdéseket küldtük el:

1, Mennyire sikeres a Hagyományos Székely Jövő című falumentő program? Milyen eredményei vannak eddig?
2, Milyen foglalkozásokat és rendezvényeket tartanak a Hagyományos Székely Jövő Központban, illetve mi egyébre használják az épületet?
3, Miből fedezik az épülettel és a mellette lévő házakkal kapcsolatos kiadásokat?
4, Mekkora bevétel származik a hódmezővásárhelyi diákok elszállásolásából, akik évente több turnusban érkeznek Csehétfalvára?
5, Kinek az ötlete volt, hogy a hódmezővásárhelyi diákok minden évben több turnusban Csehétfalván szálljanak meg?
6, Grezsa Istvánnak volt valamilyen szerepe abban, hogy a hódmezővásárhelyi diákok szervezetten utaznak Csehétfalvára?
7, A hódmezővásárhelyi diákokon kívül vannak-e más rendszeres vendégek Csehétfalván, akik a Hagyományos Székely Jövő Központban és/vagy a mellette lévő házakban szállnak meg?

Az esperes részletes válaszában kifejtette, hogy a program nagyon sikeres, a hódmezővásárhelyi diákokon kívül is sokan szállnak meg a csehétfalvi épületekben; azt pedig nem tudja, hogy kinek az ötlete volt a hódmezővásárhelyi tanulók erdélyi utazása, volt-e abban bármilyen szerepe Grezsa István miniszteri biztosnak, akinek nyaralója van Csehétfalván.

“A Hagyományos Székely Jövő falumentő program rendkívül sikeres. A program megvalósítási szakaszának első lépéseként sikerült megmentenünk a tradicionális székely falusi építészet stílusjegyeit magán viselő romos házakat, amely hozzájárult a településkép rendezettebbé válásához, valamint megmutatta, hogy ha van hitünk és van bátorságunk nagyot álmodni, akkor nincs veszve az elöregedő falvak székelysége sem. Szintén fontosnak tartom, hogy a kivitelezési szakaszban munkát tudtunk adni a környék vállalkozóinak, mostanra pedig már 4 főnek biztosítunk bejelentett, állandó munkalehetőséget.

Számos magyarországi és székelyföldi, erdélyi diákcsoportot, baráti társaságot, iskolai osztályt, egyházi közösségi képviseletet, gyűlést, tábort, tábort vendégül láttunk az utóbbi két évben. Tavaly nyáron volt olyan is, hogy egyszerre közel 150 unitárius diák táborozott Csehétfalván. Vannak egynapos rendezvényeink is, például keresztelői, konfirmációi, kicsengetési összejövetelek, házassági évfordulók, szilveszteri mulatságok, vagy éppen elszármazott-találkozók.

A Központ legfontosabb tevékenysége a táboroztatás és vendéglátás mellett a szociális konyha üzemeltetése, melynek keretében az Unitárius Egyház, a Gondviselés Segélyszervezet, környékbeli jólelkű vállalkozók támogatásával 65-75 idős, egyedülálló ember mindennapi meleg étkeztetését végezzük. Ez azt jelenti, hogy a Nyikó menti falvakban élő időseknek, akik nem akarják, nem tudják maguk számára megfőzni a meleg ételt, jelképes összegért házhoz szállítjuk az ebédet.

A csoportokból, vendégektől származó bevételek mértéke üzleti titok, de annyit elmondhatok, hogy – ismerve Udvarhely szék panzióinak árszabásait – lényegesen olcsóbban biztosítottunk szállást diákoknak, szemünk előtt tartva több célt: egyrészt a gyermekekkel, fiatalokkal való foglalkozás az itthon maradás, a megmaradás záloga, másrészt szeretnénk minél több kapcsolatot kiépíteni gyermekekkel, iskolákkal, ifjúsági szervezetekkel és végül szeretnénk induló vállalkozásként minél több vendéget köszönteni Csehétfalván.

Nem tudjuk, hogy pontosan kinek az ötlete volt, hogy Csehétfalvát válasszák a hódmezővásárhelyi csoportok, de abban azonban biztosak vagyunk, hogy választásukban szerepet játszott az alacsony ár. Továbbá az a tény is, hogy 2005 óta szoros szálak kötik össze Csehétfalvát a tőle oly távol eső Hódmezővásárhellyel. Ennek elsődleges oka, hogy a gyalázatos 2004. december 5-i népszavazás sajgó fájdalmára a hódmezővásárhelyi közgyűlés kínált gyógyírt, azzal, hogy tiszteletbeli polgárává fogadta a Nyikó-mente székely-magyarjait. Ezt a címet azóta is büszkén viseljük. Ugyanakkor a vásárhelyi és csehétfalvi unitárius gyülekezet között testvérgyülekezeti kapcsolat indult.

Azt sem tudjuk, hogy Grezsa Istvánnak volt-e szerepe a program megszervezésében, azonban biztosak vagyunk benne, hogy Grezsa doktor – ha megkérdezték – baráti hangon nyilatkozott Csehétfalváról, éppúgy, ahogy mi is gondolunk rá.

Utolsó kérdésére már fentebb válaszoltam, igen, hála a Jóistennek, sok vendégünk érkezett, úgy Erdélyből, mint az anyaországból.”

A fentiek alapján úgy tűnik, hogy a csehétfalvi épületek felújítása és a hódmezővásárhelyi diákok odautaztatása is olyan program, aminek során az állam ésszel és hasznosan költi/költötte a közpénzt, ami sajnos meglehetősen ritka, ezért már önmagában is hírértékű.

Erdélyi Katalin