Kis munkán is lehet sokat keresni: 200 millióért bontja a WHB a margitszigeti „teniszstadiont”

Törvény mondja ki, hogy modern teniszstadionnak kell épülnie a Margitszigeten. A régit csak némi nagyzolással lehet stadionnak nevezni, inkább csak egy teniszpályát körülvevő néhány méter magas vasszerkezet, illetve földtöltésre épített betonlelátó. Ezt az építményt 200 millióért bontja el Tiborcz István egyik legfontosabb partnerének cége, a vizes vb-ről is ismert West Hungária Bau Kft.

84%

Év végéig még

16 613 194 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Stadionra nemcsak a futballnak van szüksége. Ebből a felismerésből fakadhatott a 122/2017.(VI.2.) kormányrendelet, amely nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű üggyé nyilvánította a Margitszigeti Nemzeti Tenisz Versenyközpont megvalósítását. Az ugyanezen a napon kiadott 1279/2017 számú kormányhatározattal 10 milliárd forintot csoportosított át a projekt megvalósítására.

A versenyközpont építése már ekkor is jócskán késésben volt, az eredeti, 2016-os bejelentés szerint itt rendezték volna egy évvel később a budapesti ATP-tornát. Szűcs Lajos, a Magyar Teniszszövetség elnöke júliusban azt közölte, hogy egy évvel később már a felújított egykori UTE-teniszstadionban láthatják a nézők Djokovicot és Federert.

A máshol üzleti alapon működő ATP 250 World Tour-tornát a sportszövetség 1 milliárdos állami támogatással rendezte meg, végül a Margitsziget helyett a Nemzeti Edzésközpontban. Tegyük hozzá, akárcsak a FINA esetében, itt is önfeláldozó beugrással sikerült Bukaresttől megszerezni a rendezés jogát.

Folytatás is lesz, két hét múlva várja a nézőket a Gazprom Hungarian Open, de ezt sem a margitszigeti pályákon rendezik meg, ott ugyanis a helyzet 2016 óta semmit sem változott. Pedig 2017-ben is úgy volt, hogy a következő tornát már az új teniszstadionban tartják.

Aztán februárban robbant a hír, hogy most mát tényleg elindul az építkezés, aminek eredményeképp 26 méter magas építmény fog a fák fölé tornyosulni a szigeten. A parlament ugyanis kivételes eljárásban elfogadta Szűcs Lajos önálló indítványát, amely a „Hungarian Open ATP World Tour megvalósításához szükséges létesítményfejlesztésről” szól.

Az elfogadott törvényjavaslat – túl azon, hogy a pesti oldalra felhúzott Duna Aréna hatalmas tömbjével egy vonalban újabb gigaépületet helyezne el az egyik legszebb budapesti Duna-szakaszon- az ilyenkor szokásos módon a közbeszerzéses versenyt is a minimálisra redukálja: a rendkívüli sürgősségre való tekintettel hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárásban lehet kiválasztani a tervező-kivitelezőt.

Valami ezúttal biztosan fog történni, heteken belül eltűnik ugyanis az egykori „teniszstadion”. Február 7-én jelent meg a Közbeszerzési Értesítőben a hirdetmény, miszerint a West Hungária Bau Kft.(WHB) nyerte el a szigeti teniszstadion bontását.

Gyilkos verseny éppen nem volt, eleve hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárásban választotta ki a Nemzeti Sportközpontok a kivitelezőt. Szabály szerint ilyenkor öt alkalmasnak gondolt vállalkozásnak küldi el az ajánlatkérő a felhívást, azok pályáznak, a kiíró ezekből választja ki a legalacsonyabb árajánlatot. Feltehetőleg így volt ez a margitszigeti teniszcsarnok-bontás esetében is, bár az eredménytájékoztatóban már csak négy ajánlat szerepel.

Sajnálatos módon azonban a négy ajánlatból – az eredménytájékoztató alapján legalábbis – csak egyetlen érvényes volt, a West Hungária Bau Kft-é.

Csak hogy el tudjuk helyezni a nyertest a magyar közbeszerzési tablón: a WHB-csoport tagja az a cég, a WHB Befektetési Kft, amelyik megvette Tiborcz Istvántól az Elios felét tulajdonló Green Investments & Solutions Kft-t. A G7 cikke alapján Paár Attila, a WHB tulajdonosa feltűnően sokat, közel 3 milliárd forintot fizetett Tiborcz cégéért.

A nyilvános mérlegadatok és az Elios által azóta elnyert tenderek értéke alapján a vételár valóban meglehetősen magas a cég által eddig megtermelt és a közeljövőben várható nyereséghez képest.

Paár cégei viszont szépen szerepelnek a közbeszerzéseken: a vizes vb emblematikus projektjét, az ugrótoronynak felépített és lebontott 3 milliárdos állványerdőt a Batthyány térnél például épp a WHB-nek köszönhetjük. Hogy mekkora kedvenc a WHB, azt például az Érddel kötött 14 milliárdos keretszerződés mutatja: ezen a WHB a Fejér-Bál Zrt-vel és a ZÁÉV-vel osztozik.

A sok, milliárdos értékű tender mellett igen szerénynek tűnik az „UTE Tenisz Stadion bontási munkái”-projekt a maga nettó 198 012 274 forintos értékével – az általunk megkérdezett szakértő szerint viszont brutális nyereséget hozhat, a tényleges bontási költség ugyanis a vállalási ár töredéke.

A leírás szerint 780 nm-nyi épületet és 1780 nm lelátót kell elbontani – csakhogy a lelátó túlnyomó része, mint a címlapfotón is látszik, könnyen, kézi munkával is bontható és jó áron eladható vasszerkezet; a többi lelátórész és az épületek bontása pedig a legegyszerűbb technológiával, gyakorlatilag egy markolóval megoldható.

És hogy nem túloz a szakértő, amikor azt mondja, hogy a munka legalább két-háromszorosan túl van árazva, az néhány más, hasonló összegért megvalósított projektből a laikus számára is nyilvánvaló:

a gödöllői városháza ötszintes, összesen 4400 nm-es vasbeton-szerkezetes épületét például 150 millió forintért bontotta le a munkát elnyerő vállalkozó.

132 millióért bontották a városligeti Petőfi Csarnok, a PeCsa épületét, 100 milliért a komplett Vasas-stadiont, és a margitszigeti teniszstadion bontásával szinte forintra azonos összegbe, 198 millióba került a teljes Közlekedési Múzeum bontása.

Becker András