A sajtó nem léphet be a szerb határnál létrehozott tranzitzónákba, ahol a menedékkérőknek kell lakniuk, amíg az állam elbírálja a menekültkérelmüket. Lementünk Röszkére és Tompára, hogy legalább kívülről lássuk a konténertáborokat, ahol a beszámolók szerint embertelen körülmények között tartják fogva az embereket. A röszkeihez is nehéz odajutni, de a tompaihoz szinte egyáltalán nem lehet: a magyar rendőrök már akkor megállítottak minket, amikor még Szerbiában voltunk.
Elmentünk megnézni a röszkei és tompai tranzitzónát, ahol a menedékkérőket tartja bezárva az állam. Azt tudtuk, hogy nem mehetünk be a pusztába épült konténertáborokba, mert a Belügyminisztérium már hónapokkal ezelőtt közölte, hogy nem engedik be a sajtót.
De legalább kívülről látni akartuk a helyeket, ahol a kormány szerint minden rendben, a menedékkérők szerint viszont embertelenek a körülmények. Röszkén a Csongrád Megyei Rendőrkapitányság engedélyével sétálhattunk a határzár mentén, de végig rendőrök kísértek a dupla kerítés között.
Ezután átmentünk Szerbiába megnézni a tranzitzóna bejáratát, ahol a menedékkérők beléphetnek Magyarországra. Már a röszkei tábor magyarországi bejáratát sem volt könnyű megtalálni, de a szerbiai Horgos szélén kimondottan nehéz volt. Mezőgazdasági területeken, földutakon és bozótoson átvágva végül megtaláltuk a konténerváros kapuját, ott azonban semmi nem jelzi, hogy ide jöjjön, aki menedéket szeretne kapni a magyar államtól.
A kihalt tájat kettészelő kerítés szerb oldalára szerelt hangszórókból három nyelven, angolul, arabul és szerbül zeng a figyelmeztetés, hogy ez itt a magyar határ, és a kerítés megrongálása bűncselekmény. A röszkei rendőrök itt is végigkísértek minket belülről, és csendben figyelték, hogy mit csinálunk.
Horgosról Szabadkára mentünk, mert annak magyar oldalán, Tompánál van a másik tranzitzóna. Szabadkán azonban annyira a határra építették a konténereket, hogy oda sem tudtunk menni a bejáratához. Elkezdtünk átvágni a szerb oldalán lévő mezőgazdasági területen a körbálák között, de aztán eltűnt a csapás, így felmentünk a föld szélén lévő töltésre, hogy a kövekkel jelzett határvonal mellett sétáljunk el a tranzitig.
Néhány lépést tettünk meg így Szerbiában, amikor a kerítés túloldalán lévő vadlesből ránk szólt az ott szolgálatot teljesítő rendőr (katona?), hogy azonnal álljunk meg, kik vagyunk, mit csinálunk, és várjuk meg a parancsnokát.
Néhány perc múlva jött a tranzitzóna felől egy rendőrautó 5-6 készenlétissel, akik valakitől megkérdezték rádión, hogy mit csináljanak velünk. Miután megkapták a választ, közölték velünk, hogy magyar oldalról sem a kerítést, sem a tranzitzónát nem fotózhatjuk le, ne is közelítsük meg egyiket se; Szerbiából viszont olyan felvételt készítünk, amilyet akarunk, de egyébként valószínűleg kijönnek hozzánk a szerb rendőrök, mert értesítik őket, hogy itt vagyunk.
Megköszöntük a tájékoztatást, és elhagytuk a helyszínt. Ezután próbáltunk máshonnan a tranzithoz jutni, de nem sikerült, így végül elindultunk haza a hivatalos határátkelőhelyen. Szerb rendőrökkel nem találkoztunk közben, de a kocsisorban araszolva vetettünk néhány pillantást a szerb és magyar ellenőrzési pontok között, a Magyarország felől Szerbiába tartó kamionok részére kerítéssel elkülönített sáv mögött található tompai tranzitzónára.
Orbán Viktor ígéretéhez híven 2015. szeptember 15.-én kezdődött “az új időszámítás” a déli határon, ahol azóta csak a tranzitzónáknál léphetnek be menedékkérők Magyarországra menekültkérelmet beadni. Először naponta száz, majd már csak harminc, később mindössze 15 embert engedtek be így a magyar hatóságok. A tranzit szerb oldalán ezért étlen-szomjan, hóban-sárban vadkempingezve várakoztak az emberek, köztük kisgyerekek és terhes nők is.
Akik végre bejutottak, kevés kivétellel azonnal elutasító határozatot kaptak a kezükbe, és kitoloncolták őket Szerbiába arra hivatkozva, hogy az biztonságos ország. A KSH adatai szerint 2016-ban összesen 29.432-en adtak be menedékkérelmet, és mindössze 432-en kaptak valamilyen (menekült, oltalmazott, vagy befogadott) státuszt a magyar államtól. Vagyis a menedékkérőknek csupán 1,4 százaléka maradhatott az országban.
2017. március 28.-án lépett életbe a szigorított jogi határzár, amelynek legfontosabb része az, hogy a menedékkérelmet kizárólag a tranzitzónákban lehet benyújtani, és a kérelmezőknek az elbírálás végéig ott is kell várakozniuk.
Ez azt jelenti, hogy rácsok mögött, kvázi rabokként élnek a tranzitzóna konténereiben. Az Emberi Jogok Európai Bírósága kimondta, hogy az Emberi Jogok Európai Egyezményébe ütközik az, ahogy Magyarország a menedékkérőkkel tranzitzónákban bánik, és leállította nyolc kiskorú menedékkérő odaszállítását.
Patyomkin-játszótér
Orbán Viktor a rendszer kritikáit “emberi jogi, szépelgő handabandának”nevezte, és a magyar állam megfellebbezte a strasbourgi bíróság döntését, mert a kormány úgy látja, hogy “vitatható a döntésnek az a része, ami szerint a tranzitzóna fogva tartást jelent”.
Pedig egyértelműen bezárják oda a menedékkérőket, és még a terhes nőket is bilincsben viszik orvoshoz. Olyan az egész, mintha arra játszanának a magyar hatóságok, hogy a menedékkérőknek elmenjen a kedve attól, hogy Magyarországon maradjanak, vagy egyáltalán idejöjjenek.
A kezdeti 50-50 férőhelyről tavasszal 250-250 fősre bővítették mindkét tranzitzónát, és 2017. április 6.-án személyesen Pintér Sándor belügyminiszter tartottbejárást a tompaiban, ahol a sajtónak is megmutatták, hogy milyen szép minden a szögesdróttal körbevett területen. Igazi luxusbörtön.
Május elején a köztévén lejött egy riport arról, hogy milyen kulturáltak a körülmények a tranzitzónákban, Németh Szilárd pedig pár nappal később azt mondta, hogy ott a menekültgyerekeknek jobb játszóterük van, mint sok magyarnak az országban. Egész pontosan így fogalmazott a Fidesz frakcióvezető-helyettese: “egy-két vidéki település megirigyelné azt az EU-szintű játszóteret, ahol egyébként a bejövő illegális migránsok gyerekei játszhatnak”.
A tompai tranzitzóna játszótere. (Fotó: MTI, Ujvári Sándor)
A tranzitzónákba zárt menedékkérők beszámolói szerint azonban embertelenek a körülmények: rabként bánnak velük, nincs árnyék, nincs légkondi, a fémkonténerek melegek és szűkösek, a köztük lévő, fehér murvával felszórt udvaron pedig még nagyobb a hőség, ezért nem is használják a gyerekek a Rezsitábornok szerint irigylésre méltó játszóteret.
A sajtó nem mehet be
Ahogy korábban a zsúfolt menekülttáborokba a Bevándorlási Hivatal, most a Belügyminisztérium sem engedi be a tranzitzónákba a sajtót. Pedig így lehetne ellenőrizni, hogy mi az igazság: a kormány által hangoztatott ideális állapot, vagy a menedékkérők beszámolóiban szereplő embertelenség.
Az Átlátszó április elején kért forgatási engedélyt a röszkei tranzitzónába. A Belügyminisztérium sajtóosztálya 10 (!) percen belül válaszolt: tájékoztattak arról, hogy Pintér Sándor másnap reggel tart bejárást Tompán, és elküldték a sajtómeghívót. Más elfoglaltság miatt nem értünk rá, de amikor ezt visszaírtuk, akkor már sejtettük, hogy az egyetlen esélyünktől estünk el. Jól gondoltuk.
A Belügyminisztérium ezután szűkszavúan csak annyit válaszolt, hogy “a röszkei tranzitzónára vonatkozó bejutási és forgatási kérelmét nem áll módunkban teljesíteni”.
Kértük, hogy indokolják meg az elutasítást, erre kifejtették, hogy tulajdonképpen csak a tranzitzóna igazgatója engedélyezheti a belépést, de a Belügyminisztérium egyetért azzal, hogy nem mehetnek be a sajtó munkatársai, mert ez szolgálja a menekültek érdekét.
“Tájékoztatjuk, hogy a Belügyminisztérium nem jogosult engedélyezni a tranzitzónákba történő belépést, arra – jelen esetben – kizárólag a Bevándorlási és Menekültügyi Hivatal Dél-alföldi Regionális Igazgatóság Röszkei Tranzitzóna igazgatójának van jogszabályi felhatalmazása. A Belügyminisztérium ugyanakkor egyetért a tranzitzónák igazgatóinak töretlen gyakorlatával, amely szerint a tranzitzónákban elhelyezettek személyiségi jogainak és magánéletének védelme, tiszteletben tartása, nyugalmuk megőrzése és biztonságuk megóvása érdekében nem engedélyezik a sajtó munkatársainak a tranzitzónákba történő belépést és forgatást.”
Támogasd a munkánkat banki átutalással. Az adományokat az Átlátszónet Alapítvány számlájára utalhatod. Az utalás közleményébe írd: „Adomány”, köszönjük!
Belföld
Külföld
Bankszámlaszám: 12011265-01425189-00100001 Bank neve: Raiffeisen Bank
Számlatulajdonos: Átlátszónet Alapítvány
1084 Budapest, Déri Miksa utca 10.
Ha az 1 százalékodat az Átlátszó céljaira, projektjeire kívánod felajánlani, a személyi jövedelemadó bevallásodban az Átlátszónet Alapítvány adószámát tüntesd fel: 18516641-1-42
Ha van bankkártyád, akkor pár kattintással gyorsan tudsz rendszeres vagy egyszeri támogatást beállítani nekünk az adjukossze.hu oldalán.
Postai befizetéssel
Postai befizetéssel is tudsz minket támogatni, amihez „sárga csekket” küldünk. Add meg a postacímedet, és már repül is a csekk.
Havi előfizetés a Patreonon
Néző, Szurkoló, B-közép és VIP-páholy kategóriás Átlátszó-előfizetések között válogathatsz a Patreonon.
Benevity rendszerén keresztül
Bárhol is dolgozol a világban, ha a munkáltatód lehetőséget ad arra, hogy adott összeget felajánlj egy nonprofit szervezetnek, akkor ne feledd, a Benevity-n keresztül az Átlátszónet Alapítvány is ajánlható.
SZJA 1% felajánlásával
Ha az 1 százalékodat az Átlátszó céljaira, projektjeire kívánod felajánlani, a személyi jövedelemadó bevallásodban az Átlátszónet Alapítvány adószámát tüntesd fel: 18516641-1-42
Négymillió forintos uniós bírság és 70 millió forintos uniós visszatérítési szankció kiszabása után nyomozás indult a sokat vitatott érdi óvodaépítések...
A minap írtunk arról, hogy a megjelent ellenzéki programvázlatban a romák helyzetével foglalkozó részt sikerült egy gazdag indiai családról készült,...
Komposztáló üzemet akart építeni Pátyon Soltész Miklós államtitkár fiának cége, de végül a fideszes polgármester jegyzője akadályozta meg a beruházás...
Támogasd a munkánkat banki átutalással. Az adományokat az Átlátszónet Alapítvány számlájára utalhatod. Az utalás közleményébe írd: „Adomány”, köszönjük!