Megy a bruszt a Népszabi kiadójáért, de még nem ütötték nyélbe az üzletet

Nem halad olyan könnyen a Népszabadság kiadójának Fidesz-közelbe zsilipeltetése, mint kezdetben tűnt. A szándék tudomásunk szerint továbbra sem veszett el, de a hangsúly sokkal inkább a vidéki napilapok csomagján van – kellhet a 2018-as választásokra, vélik a Fidesz legfelsőbb agytrösztjében legalábbis.

Előfizetőket keresünk – támogasd a független tényfeltáró újságírást havi 1000 forinttal!

Előzmények

Mészáros Lőrinc hatalmas médiabirodalomra tenyerelhet

Viharsarki nagygazdaságok Mészáros-közelben

Még 36 évig bérelhet állami földet a Mészáros-közelbe került Hidasháti Zrt.

Proxyk hiénaszerepben – megindult az erdő Spéder Zoltán ellen

A pártalapítvány esete a kiürített kiadóval: a Népszabadság nehéz napjai

Pecina-Vitézy biznisz? Mediaworks-jelzálog a Helyi Téma védjegyein

Fejkendős tanyasi néni a petróleum fényénél Petőfi Népét böngész – meglepő, hogy az alapvetően vidéki gyökerű Fidesz-vezetés milyen hamis (giccses és túlhaladott) vidék-képet dédelget.

Legalábbis ez sejlik föl abból, amit az Átlátszó valamennyi – úgy a nagyobbik kormányzópárthoz köthető, mint a médiapiacon jártas – forrásai bizonygatnak: az osztrák Vienna Capital Partners (VCP) érdekeltsége, a Mediaworks-csoport tekintélyes vidéki portfoliója az, ami miatt jónak látnák kormányközelben tudni a médiabirodalmat.

A Habony-agytröszt szerint legalábbis választást dönthet el, mi jelenik meg a megyei napilapok hasábjain.

A vidéki és a regionális médiát azonban éppúgy megtépázta a válság, a print kiadványoknak épp akkora kihívás az online konkurencia, mint az országos sajtó esetében. A példabeli – a legnagyobb megyében, Bács-Kiskunban terjesztett – Petőfi Népe például az idei első negyedévben 16 ezer 400 példányban fogyott el, egy évvel korábban ez a szám 17 ezer 950, 2010-ben pedig még 26 ezer 500 volt.

A Mediaworksnek eleve van nyolc megyei, illetve regionális lapja, ehhez jönnek még a négy dunántúli megyében jelen lévő Pannon Lapok Társasága újságjai – az, ahogyan a Gazdasági Versenyhivatal skrupulusok nélkül, rapid módon engedélyezte a fúziót, már sejttette, hogy magasabb megfontolások állnak az ügylet mögött.

Annak idején egy hasonló egyesülés – az Axel Springer-Ringier összevonás – jóváhagyásához évekre volt szükség.

A Mediaworks éppen ez utóbbi fúziónak köszönheti létrejöttét: amit az egybeolvadt két óriás nem kívánt megtartani, azt vitte a Heinrich Pecina pénzember nevével fémjelzett VCP.

Ebbe a csomagba tartozik Orbán Viktor miniszterelnök kedvenc olvasmánya, a Nemzeti Sport is – nyílt titok, hogy „a főnök” ezt szeretné házi kiadványnak tudni. Ahogyan a médiapiacon – alappal vagy alap nélkül – általában is Orbán irányába mutogatnak: ekkora tranzakcióhoz a legfölső szint áldása szükséges.

Mediaworks-lap a Népszabadság is – ez az, ami miatt kínos lehet az ügylet, hiszen a továbbra is a legolvasottabb ellenzéki hangnemű országos napilapról van szó. Az újságnál dolgozók már hetekkel ezelőtt tényként vették a megállapodást, pár média pedig aláírt szerződésről cikkezett a minap, amit azonban a Mediaworks cáfoló közleménye követett.

Ezzel együtt információink szerint az ügylet nem került le a napirendről. A megállapodást megtörtént tényként kezelő írások abban valóban tévedtek, hogy a vevő a Duna Aszfalt lenne, a fidesz-közeli érdeklődés azonban tény.

Az Opimus Group Nyrt. leányvállalatát, az Opimus Press-t kifejezetten erre a célra hozták létre és stafírozták ki egy sikeres kötvénykibocsájtással – erről szólt az Átlátszó korábbi cikke is.

A részletekről ugyanakkor még tart az alkudozás. Ilyen részlet például az átveendő csomag: mazsolázhat-e az érdeklődő (például viheti „csak” a vidéki médiát és a Nemzeti Sportot, vagy a pakk csak egyben eladó), illetve mennyi a pontos vételára a PLT-vel együtt a piac által 15-20 milliárd forint körüli értékűre taksált cégcsoportnak.

A Népszabadság stábja például tapasztalataink szerint kifejezetten reménykedik, hogy megúszhatják az egyszerűség kedvéért Pecina-Mészáros cserének nevezett váltást. Erre azonban még nem lehet pezsgőt bontani. Korábban ugyanis nyílt titok volt a médiapiacon, hogy az osztrák befektető nem lelkesedett a veszteséges napilap átvételéért.

Ennek ellenére érdemi alku nélkül kikosarazta az információink szerint komoly vevőként jelentkező Brit Média Kft.-t, a 168 Óra többségi és a Klubrádió kisebbségi tulajdonosát.

Ez optimista olvasatban jó hír, hiszen mutatja, hogy van piaci érdeklődés a Népszabadságra. Realistábban szemlélve azonban mégis rossz ómen, amely arra enged következtetni, hogy a VCP – bár nem tekinti koronaékszernek a politikai napilapot – nem mer Orbánék vélt vagy valós elvárásai ellenében üzletet kötni egy „befolyásos” médiáról.

A cáfolat ellenére zajlanak olyan mozgások a cégeknél, amelyek az esetleges értékesítés előjeleként is fölfoghatók. Már tavaly összevonták a kisebb Mediaworks-cégeket a központi zrt-be, a cégcsoport megszabadul az egyik legnagyobb kiadásától, a bérleti díjtól is.

Értesüléseink szerint a szerkesztőségek október végéig a tervek szerint elhagyják a Corvin-negyed ingatlanát, s a régi Népszabadság-székházba, a Bécsi útra költöznek.

Bennfentesek abban is elméletük igazolását látják, hogy júliusban több számlát is nyitott az anyacég a Matolcsy-közelbe eladott MKB Bankban. A hirdetési ügynökségek világában pedig akad forrás, aki már hallott arról, hogy a vidéki sajtó reklámfelületeire jövőre már az Opimussal lehet szerződni.

A ködös helyzet megértéséhez nem átismételni: Pecina nem szakmai invesztor, a VCP alapvetően értékesítés céljából gyűjti befektetéseit. Ráadásul szűk körben maguk az érintettek sem titkolják nagyon, hogy Spéder Zoltán, a Fidesz kegyvesztett bankárja szerepe nagyobb a csoportra a hivatalos finanszírozóinál.

Kapcsolatuk mindenesetre papíron is szoros: a VCP tulajdonos a Mediaworksöt is hitelező FHB Bankban is.

Az Átlátszó cikke a Spéder-afférról:

Proxyk hiénaszerepben – megindult az erdő Spéder Zoltán ellen

Spéder közhatalmi meghurcolása, úgy fest, éppúgy alacsonyabb fokozatba kapcsolt, mint a tervezett Opimus (Mészáros) – VCP üzlet, márpedig forrásaink szerint lehet összefüggés a két eset között. Spéder környezetében ugyanakkor tudni vélik, a bankár biztosnak érzi, hogy ha pár dologban engednie is kell, az FHB-ban például megtarthatja befolyását.

Engedni mindenesetre engedett Spéder, például ingatlanbefektetései területén: a Budapesti Ingatlanhasznosító Nyrt.-ben lévő részvényei egy részét jóárasítva adta el a minap a meglehetősen Orbán-közeli oligarchának, Horváth László tiszteletbeli kazah konzulnak.

De nem csak ő: eladott Horváthnak BIF-részvényt Schmidt Mária történész, 1956-os kormánybiztos  magánszemélyként is kisrészvényes fia, Ungár Péter (az LMP külügyi szakszóvivője) is.

A kisrészvényesekben a Budapesti Értéktőzsde honlapján közzétett dokumentumok szerint még az összehangolt magatartás gyanúja is felmerült.

Különös ez az összeborulás Spéder és a Schmidt-Ungár család között, tekintve, hogy pár hete még ütötték egymást, ahol tudták:

Trónok harca a Schmidt-Spéder-féle BIF Nyrt-ben: Ungár Péter ráperelt saját cégére

„Muszájból vettük át, vigyék, ahová akarják” – Spéder és Pecina környezetében így vélekednek nevük elhallgatását kérő források a Mediaworksről. Más a helyzet az FHB-val, ami a jelek szerint továbbra is Spéder szívügye, illetve saját médiacsoportjával, az Indexet is megába foglaló CEMP-pel.

Az Indexről a már kormányközelbe került konkurens Origó komoly visszhang nélkül jelentette meg a minap, hogy a Class FM-et Simicska Lajostól nemrégiben megvásárló Michael McNutt amerikai üzletember már meg is vette a portált – ebben az esetben még hivatalos cáfolat sem követte a mondást.

Azt mindenesetre megerősítették Simicska környezetében az Átlátszónak, hogy van bizonyos együttműködés Spéderrel arra az esetre, hogy ha „komoly gondok merülnének fel az Index jövőjét illetően”. „Kész a terv, készen állunk” – mondta forrásunk sokat sejtetően.

Ha azonban minden a NER-es vágyások szerint alakul, Orbánék nem csak elérik, de alaposan meg is haladják a régóta áhított úgynevezett médiaegyensúlyt. Az online hírpiac dobogósai közül csak a bronzérmes Hír24 (Central Médiacsoport), printben pedig az alig tízezres példányszámú, egyik napról a másikra élő Népszava lógna ki a sorból.

Ráadásul médiapiaci források nem zárnak ki egy jobboldalon belüli felvásárlást sem a közeljövőben. E szerint a Széles Gábor érdekeltségében álló Echo tévé kerülhetne át valamelyik kormányközeli újoligarchához, hogy némi botox-kezelés után a jelenleginél erősebb versenytársat támasszanak a Simicska-féle Hír TV-nek.

Rádi Antónia

Ha tetszett a cikk

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszó munkáját havi 1000 forinttal! Függetlenségünk záloga a közösségi finanszírozás.