A NER legnagyobb túlélői V. – Eörsi Mátyás

Nem ma volt, amikor posztsorozat indult e blogon A NER legnagyobb túlélői címmel.  A 2014-es választásokat követően újabb balliberális politikai celebek jöttek rá, hogy szép a demokrácia védelme, az autokráciával szembeni harc, de azért nem árt, ha a jövőre is gondolnak. Itt van rögtön Eörsi Mátyás hajdani SZDSZ-es államtitkár, (jelenleg a DK-ban politizál) aki minap kapott pozícióra jelölést Szijjártó Pétertől. S jól meg is magyarázza, hogy ez miért nem gáz. Ezúton gratulálunk neki az illiberális túlhatalom elleni rendíthetetlen küzdelméhez.

 

 

Eddig legfeljebb azon gondolkodhattunk: a szoclib kabaréműsor vezetőjéből a NER TV (alias MTVA) udvari műsorgyártójává vált Jáksó László vagy a hajdani munkásőrből, az exávós Komlós János bizalmi emberéből Lázár tanácsadójává kinevezett Zoltai Gusztáv-e a legbicskanyitogatóbb NER-kollaboráns? A mezőny azonban erősödik.

Sorozatunk korábbi részei

A NER legnagyobb túlélői IV. – Farkas Flórián

A NER legnagyobb túlélői III. – Zoltai Gusztáv

A NER legnagyobb túlélői II. – Jáksó László

A NER legnagyobb túlélői I. – Fényi Tibor

Eörsi Mátyás azzal robbant be a ’90-es évek első felében a politikai köztudatba, hogy a hajdani MDF-es belügyminiszterről, Horváth Balázsról úgy nyilatkozott: a taxisblokád idején fontolgatta, hogy a tömegbe lövet. A rendszerváltó, antikommunista SZDSZ politikusaként tette mindezt.

Valahogy ekkor még nemigen feltételezte volna senki azt, ami pár év múlva kiderült. Nem mintha jogilag bármi kifogásolható lenne abban, hogy egy volt ÁVH-tisztből lett ügyvéd egy liberális politikus ügyvédi irodájának társtulajdonosaként dolgozzon. De hát tudjuk, hogy a rendszerváltás óta minden penetráns ügyre azt mondták: jogilag minden rendben volt.

Ahogy most, a Nemzeti Együttműködés Rendszerében is minden rendben van, ami a paragrafusok frontját illeti. Ám talán mégse véletlen, hogy Seres Lászlóból is kikívánkozott az alábbi interjúkérdés 1999-ben – a Mancs hasábjain Eörsivel lefolytatott beszélgetésénél:

„A napokban ismét felmerült, hogy az ön ügyvédi irodájának tulajdonostársa a hírhedt Bauer Miklós, aki egy nemrég megjelent könyv szerint 1950-ben, ÁVH-s alezredesként személyesen verte agyon Ries István igazságügy-minisztert, és sokakat megkínzott az Andrássy út 60.-ban. A Napi Magyarország azt kérdezi, miért hallgat erről a sajtó. És tényleg: miért kell egy cégben lenni egy ilyen emberrel?” – kérdi Seres.

„Nekem az a komoly dilemmám, hogy ha van egy ember, akit – nem tudva a múltjáról – tényleg megszerettem, akkor mi a helyes döntés. Vagy szembefordulok azzal a kapcsolattal, ami bennem kialakult, eljátszom a történelmi igazságtevő szerepét, és kipasszírozom az irodából, vagy nyögve tudomásul veszem, hogy ez így volt, és azt mondom, ha a politika nem tudja elintézni, akkor én sem fogom tudni. Így sodródtam ebbe a dologba. Nem jó a lelkiismeretem, és nem hiszem, hogy attól jobb lenne, ha erőszakkal kiraknám az irodából. Bauer Miklós révén találkoztam a történelemmel, és ez szörnyű találkozás volt.” – magyarázgatja szorgosan a bizonyítványt Eörsi.

De ez még alibinek is harmatgyenge volna, nemhogy morálisan hiteles védekezésnek. Dr. Bauer Miklós vállalhatatlan, s ez még enyhe kifejezés. Ne mondja senki, hogy amennyiben egy jobboldali politikusról derült volna ki, hogy ügyvédtársa tagja volt az egyik sztálinista (vagy épp nyilas) belbiztonsági szervnek, az SZDSZ nem akart volna a másodperc törtrésze alatt rárepülni a hatalmas botránnyal kecsegtető ügyre.

Egyértelmű, hogy Eörsi – mint térségünkben a politikusok általában – a kényelmesebb megoldást választotta. Nem akart egy jól működő üzleti kapcsolatot veszélyeztetni holmi erkölcsi okok miatt.

Eörsi Mátyásnak egyebet is köszönhet a belpolitikai diskurzus. Mégpedig a romabűnözés kifejezést Pásztor Albert jelölése után.

„Most csak arról beszélünk, hogy romabűnözés van-e. Sajnos ilyen statisztikailag létezik” – mondta.

Hát igen, a kriminológusok és statisztikusok eddig a tudatlanság sötétjében élve nem használták ezt a remek kifejezést. Csak ez lehet az oka, hogy a szicíliai maffiát nem hívták olaszbűnözésnek, a nácizmust németbűnözésnek, a fehérgalléros bűnözést egyes zsidó származású sikkasztó bankárok miatt zsidóbűnözésnek, az Iszlám Államot pedig arabbűnözésnek.

Mostani esete, amikor őt jelölték, ennél a romabűnözős szóhasználatnál már nincs lejjebb. Igaz annyira nagyon fentebb se.

„Ezúton szeretném tájékoztatni a hazai és a nemzetközi közélet iránt érdeklődőket, hogy hacsak meg nem gondolja magát, a külügyi kormányzat engem fog jelölni a Demokráciák Közössége – ahol egyébként több mint két éve dolgozom különböző beosztásokban – főtitkári posztjára.” – tájékoztatja a publikumot Eörsi.

Párttársa és pártelnöke, Gyurcsány Ferenc rögvest megvédi a kritikáktól: „Sokan felhördültek, hogy mi ez az összejátszás a kormánnyal? Bolond a magyar világ, ezért nem csodálkozom a zavarodottságon, de nem látok itt semmi bajt. Sem emberit, sem erkölcsit, sem politikait.” – fogalmaz.

Tényleg, sem emberit, sem erkölcsit, sem politikait? Eörsi jelenlegi pártjában gyakran hasonlítják diktatúrához Orbán rendszerét, őt pedig diktátornak nevezik. Mondjuk Vadai Ágnes 2013-ban diktátornak nevezte Orbánt, idén pedig ugyancsak ő állította, a Várba költözést bírálva:

„…Orbánnak semmi keresnivalója nincs a budai várban. A Demokratikus Koalíció szerint visszataszító urizálás, kivagyiság és kisebbségi érzés árad ebből az egész történetből. Csak diktátorok viselkednek így és építtetnek maguknak palotákat, miközben a nép szenved.” – vélte.

Ez nyilván politikusi túlzás. A NER jogállamcsorbító, demokráciakorlátozó autokrácia, de azért nem diktatúra. Viszont menjünk bele a játékba. Ha az orbáni állam diktatúra, akkor Eörsi leginkább egy békepapra hajaz, aki a Mindszenty-per után, az ’50-es években próbálja bedumálni a híveknek: nincs azzal semmi gond, hogy ő együttműködik Rákosi pajtással, elfogadja tőle a meghívást a Békebizottságba, ettől ő még ugyanúgy harcol a vallásüldöző önkény ellen.

A hívek valószínűleg kiröhögték volna – netán elküldik melegebb éghajlatra. Kérdés, vajon Eörsivel is ekképp tesznek-e a hívei? Eörsivel, aki a kvótanépszavazás ügyében bojkottra szólított fel, mondván:

„Ne vegyenek részt azon a népszavazáson, amelynek a tétje nem Magyarország EU-s tagsága, még csak nem is a migránsok jövője, nem, semmi ilyesmi magasröptű dolog. A népszavazásnak egy tétje van, ez pedig az, hogy olyan képet, percepciót sikerüljön előállítani, amely szerint Orbán Viktor első számú kampánytémája Magyarország egyik legnagyobb politikai ügye, és az ország széles tömegei ebben mögötte állnak. Ugyan, miért akarna bárki is ebben részt venni?”

Kérdezném Eörsi Mátyástól: nem úgy lenne a bojkottfelhívása hiteles, ha ő is bojkottálná a rezsim irányából érkező jelölést?

(Ezután is folytatni tervezzük a NER-kollaboránsok viselt dolgainak, aranyköpéseinek összegyűjtését.)

Papp László Tamás

Ha tetszett a cikk

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszó munkáját havi 1000 forinttal! Függetlenségünk záloga a közösségi finanszírozás.