A haderőreform ügyéért aggódó katonák gyanakvással fogadják az önkéntes tartalékosi rendszert

„Meg kell állítani Simicskó István honvédelmi minisztert, mert törekvései eredményeképp olyan emberek kezébe kerülhetne fegyver, mint akik Szerb Antalt golyóra méltatlannak minősítették, ezért puskatussal verték szét a nemzet egyik legnagyobb koponyáját.” Ezt a véleményt az önkéntes tartalékosi rendszer terveivel kapcsolatban fogalmazta meg Kovács Gyula nyugállományú katona az Átlátszónak. A nemzetőrség létrehozását nem tartja rossz elgondolásnak, de csak akkor, ha azt a honvédségbe integrálják.

84%

Év végéig még

16 613 194 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Előzmények

Katonai képességek a nullán: haderő perspektíva nélkül

Hétezer katonát sem tudunk kiállítani a határra – állítja egy honvédségi szakértő

Bevezettetné az önkéntes sorkatonaságot a Jobbik, mert úgy látja, hogy a honvédség jelenlegi állapotában a határok védelme nem biztosított. A párt ezért javaslatot nyújtott be a parlamenthez. A Jobbik alelnöke, Novák Előd sajtótájékoztatóján megemlítette azt is, hogy az önkéntes alapkiképzés bevezetésének alapvetéseivel korábban a honvédelmi miniszter is egyetértett.

Valóban, Simicskó István nem rég azt nyilatkozta, hogy legfeljebb 23 ezer fő hivatásos katona mellett húszezer főnyi önkéntesben gondolkodik. A fiatalok az egy hónapos alapkiképzés után eldönthetnék, részt vesznek-e a haza védelmében. A honvédelmi miniszter elképzelése nem volt új keletű, ugyanis már évekkel korábban kiállt az önkéntes tartalékos rendszer területi alapon történő továbbfejlesztése mellett annak érdekében, hogy a honvédség hivatásos és szerződéses állományát kiegészíthessék.

1998-ban, a honvédség hosszú távú átalakításáról folytatott hat párti tárgyalásokon felmerült a Fidesz javaslatára, hogy „meg kell vizsgálni a területvédelmi erők átalakításának, a nemzetőrség létrehozásának szervezeti, anyagi, technikai lehetőségeit, feltételeit. Az indulás azonban hibás volt, mert az akkor még meglevő „területvédelmi” ezredek hátországvédelmi funkciót láttak el, és nem voltak alkalmasak harci műveletek végrehajtására vagy az ellenség erőinek harcban történő megsemmisítésére. A „területvédelmi” elnevezés ezért nem volt szerencsés. Erre a célra a rendszerváltás után létrehozott honvédelmi dandárok jók lettek volna, de azokat a létrehozásuk után nem sokkal felszámolták.

Az első tervek a nemzetőrségre

A tárgyalásokat követően 2000. szeptember 8-án nyújtotta be Simicskó István és párttársa, Vidoven Árpád a nemzetőrség önálló fegyveres erőként való létrehozására irányult országgyűlési határozati javaslatukat. Ebben sürgették, hogy törvény által tegyék lehetővé a következő évben a szervezet parancsnokság törzsének és egy megyei nemzetőr egységnek megalakítását. Valószínűleg Pest megyére esett volna a választás, hogy a ceglédi, akkor felszámolás alatt lévő hadosztályparancsnokságot, ahol a Vidoven Árpád édesapja szolgált átmentsék.

Hogy miként képzelte el Simicskó István 2001-ben a nemzetőrséget és annak feladatait? Az Új Honvédségi Szemle 2001-es száma mai napig megőrizte ezt.

• A nemzetőrség önálló fegyveres erő.
• Megalakulásakor önkéntes és sorozott állományból állna.
• Három hónapos kiképzés a teljes hadra fogható férfilakosság körében.
• A tisztán professzionális haderő mellett létre kell hozni egy többfunkciós territoriális elven szervezett haderőt.
• Technikai sportok támogatása.
• Csak az teljesíthetne közszolgálatot, aki volt katona, vagy nemzetőr.
• A volt katonai objektumok képeznék a Nemzetőrség bázisát.

Közbelépett a Nemzetőr Szövetség

Ezt a tervet meggabalyította, hogy még 1992-ben egy Kajtár Imre nevű vehemens úr az egyesülési törvény alapján létrehozta az erősen vallásos és szerintem szélső jobb politikai orientációjú Nemzetőr Szövetséget. A szervezet alapszabályában a cégbíróság nem kifogásolt olyan elemeket a bejegyzés során, mint hogy „ha a nemzetőr háborúban elárulja a Nemzetőrség ügyét, főbe lövendő.” A jogvédő hivatal nem akadályozta meg, hogy ez a szervezet kisajátítsa magának a nemzetőrség elnevezést, sőt 2001-ben ezt a védelmet meg is hosszabbította.

Ezek a civil Nemzetőr szervezetek 2001. január elsejétől valamilyen titkos forrásból jelentős anyagi támogatáshoz jutottak, tevékenységük felélénkült: megbízható „nemzeti keresztény” urak minden előzmény nélkül a Nemzetőrség ezredeseivé, tábornokaivá avanzsálódtak. Megyénként és kerületenként 1-2 „ezredes” látott hozzá az elhalt vagy halódó szervezetek felélénkítéséhez. Az ezredes urak általában sorkatonai szolgálatot, vagy még azt sem tudnak felmutatni.

A szervezésnek érdekes változatai akadtak. Az egyik budapesti kerületi nemzetőr parancsnok például elmondta, hogy egy nyugállományú rendőr alezredes ismerőse, akinek fegyveres őrző-védő cége van, a következőképpen segített. Az alkalmazottakat felsorakoztatták és megkérdezték tőlük, lennének-e nemzetőrök. Miután mindenki igent mondott, megalakulhatott a 76 fős kerületi szervezet.

A felfegyverzés másik tipikus útja az volt, hogy a Nemzetőrség keretében lőegyleteket alapítottak, és rögtön legálissá vált a Parabellumokhoz és gépkarabélyokhoz jutás. 2001 végére 145 nemzetőr egység alakult, az országos vezetői címért a „vitézek és lovagok” ádáz harca folyt, ami megbontotta a szövetség egységét.

Érthetetlen volt, hogy az egyesületi törvény alapján létrejött szervezet hogyan használhatott a fegyveres erők és testületek részére rendszeresített rendfokozatokat. Vélhetően a 218/1999 (XII. 28.) kormányrendelet 14.§ (1) bekezdésében meghatározott jogosulatlan címhasználat szabálysértését követik el azzal, hogy mások előtt őket meg nem illető címet használnak. Amikor az egyik Nemzetőrséggel foglalkozó konferencián az újságírók rákérdeztek a meglevő Nemzetőr Szövetség és a tervezett Nemzetőrség közötti viszonyra Simicskó István képviselő kitérő választ adott.

2002 április végén, közvetlenül az elvesztett választások után, a Lovas, Bayer, Franka trió az ATV pénteki Sajtó Klub adásában megbeszélték: „milyen kár, hogy nem tudtuk létrehozni a Nemzetőrséget, amely a polgári öntevékeny csoportok mellett mozgósítható lenne a polgári kormány vívmányai fegyveres védelmére is”. Ezek után nem csoda, ha a honvédség, a haderőreform ügyéért aggódó katonák gyanakvással fogadják a Nemzetőrséggel kapcsolatos kezdeményezést.

A kormányváltással változott a hozzáállás is

Ezek után talán nem volt véletlen, hogy a kormányváltást követően az új szocialista honvédelmi miniszter, Juhász Ferenc első lépései közé tartozott a Nemzetőrséggel kapcsolatos országgyűlési határozat érvénytelenítése a parlamentben. A miniszter azonban a fürdővízzel együtt a gyereket is kiöntötte. Az „Úton a XXI. század hadereje felé” című dokumentum azt írta, hogy minden tartalékos alakulatot fel kell számolni. Ez valószínűleg téves koncepció volt, hiszen ha egy képességet 30 ezer fős haderővel lehet megvalósítani, akkor a NATO-ban, és az EU-ban elfogadott 30-60 napos készenlét mellett 15 ezer fő lehet az aktív és 15 ezer fő lehet a tartalékosok száma.

A Fogadó Nemzeti Támogatás feladatait többször említette a fenti dokumentum, ez a feladat a 30 ezer fő felett külön igényelne 8-10 ezer fő „korosabb” tartalékost. Az aktív komponensben 12 havi fizetésért lehet tartani az állományt, a tartalékos komponens megfelelő szintű készenlétben tartása 2–3 havi illetményből is megoldható.

Honvédségbe integrált nemzetőrség

A Magyar Honvédség tartalékos komponensének elnevezésére megfelelő lenne a Nemzetőrség. A szervezet viszont nem lehet civil szerveződés, csak kétharmados törvény által, mint a honvédelemről szóló, meghatározott módon tevékenykedhet. A nemzetőrségnek a honvédség keretein belül kell működnie, annak tartalékos részeként, úgy, mint az amerikai National Guard (Nemzeti Gárda). Anno a Munkásőrség is önálló fegyveres erő volt, és pont emiatt rivalizált a többi fegyveres erővel és testülettel anyagi és humán erőforrás-gazdálkodás vonatkozásában egyaránt.

A nemzetőrség nem szolgálhatja a tömeghadsereg koncepció átmentését, mert ezzel akadályozza a minőségi, profi haderő létrehozását, jelentős anyagi erőforrások elvonásával. A nemzetőrségnek kell foglalkoznia valamennyi tartalékos katonával és szerepet kell vállalnia a NATO Fogadó Nemzeti Támogatás előkészítésében és megvalósításában.

A nemzetőrségnek kell foglalkoznia valamennyi tartalékos katonával az alábbi csoportosítással:

• a békében élő katonai szervezetek hadi szervezetre történő kiegészítéséhez szükséges tartalékos állomány biztosítása
• a nem békében élő katonai szervezetek megalakításához szükséges állomány biztosítása
• a fenti csoportok háborús veszteségeinek pótlásához szükséges állomány biztosítása
• a nemzetőrség jelentős szerepet kell vállaljon a NATO Fogadó Nemzeti Támogatás előkészítésében és megvalósításában

Ez utóbbi a szövetség V. cikkelye szerinti közös védelmi műveletek során óriási jelentőséggel bír, hiszen katonai fennhatóság alá kell vonnia a katonai műveletek előkészítése és végrehajtása során a repülőtereket, vasutat, utakat, üzemanyag-ellátó rendszert, távközlési szolgáltatást és ivóvíz ellátást, médiát, egészségügyet stb. A Fogadó Nemzeti Támogatás egyaránt szolgálhatja a magyar csapatok és az országba érkező szövetséges erők segítését. Ez alapján a nemzetőr egységek és alegységek a műveletek végrehajtása során lehetnek nemzeti vagy NATO parancsnokság alárendeltségében.

A Nemzetőrségnek önkéntességen kell alapulnia, ugyanúgy, ahogy a profi haderőnek. Abban pedig csak az vállalhat szolgálatot, aki a honvédség keretein belül valamilyen kiképzésben vett részt.

Továbbá a nemzetőrség nem képezhet saját magának állományt leventékből, cserkészekből. Csak a profi haderő képes profi tartalékot képezni, a pancser haderő pancser tartalékosokat képez.

A profi haderő akkor képezi a profi tartalékot, ha működteti a „felfelé vagy kifelé” elvet. Amennyiben például a haderőben 1 500 hadnagyi hely van és csak 1 000 főhadnagyi, valamint a hadnagy először 3 év után, utoljára az ötödik év végén próbálkozhat egy főhadnagyi beosztás megpályázásával, akkor kiszámítható, hogy minden öt évben 500 hadnagy kerül tartalékállományba. Ha ezt az elvet egészen az altábornagyig működtetjük, akkor folyamatosan biztosított a honvédség aktív részével azonos rendfokozati összetételű tartalékos állomány őrvezetőtől az altábornagyig.

A tartalékosoknál a civil munka mellett anyagilag is megérné havi egy napot a volt laktanyában tölteni, elmenni az egykori kollégákkal egy hetes tavaszi vagy nyári gyakorlatra, ősszel pedig néhány napos szimulációs gyakorlatra. A tartalékosok első három kategóriáját annak a csapatnak kell folyamatosan képezni, amelyiknek a hadi létszámában szerepel tartalékos beosztásban, vagy háborús veszteségpótlásként. Akik az első három csoportból, koruknál vagy egészségi állapotuknál fogva kikerültek, azok képeznék a Fogadó Nemzeti Támogatás személyi állományát. Az ő átképzésüket már valóban a nemzetőrségnek kellene megoldani, de csakis a honvédség meglevő kiképzési bázisán, vagy a tervezett helyszínen.

Óvatosan a tervekkel!

Az semmi esetre sem lenne jó, ha a nemzetőrség tereptarka zubbonya arra szolgálna, hogy eltakarja az alatta rejtőző barna vagy fekete ingeket. Egy szekularizált államban megengedhetetlen, hogy vallási alapon lehessen csak valaki tagja egy „keresztény szellemű” nemzetőrségnek. Félő, hogy a 2000-es koncepció pimpós borának újrapalackozására tett kísérlet Simicskó István honvédelmi miniszter felvetése az önkéntesek egy hónapos katonai kiképzéséről és területvédelmi elven működő szervezetek létrehozásáról. Az aggodalmat viszont valamennyire oszlatja, hogy a miniszter a szervezetet csak a HM alárendeltségében tudja elképzelni.

A miniszter figyelmét ezzel együtt fel kell hívni arra, hogy fontosabb lenne először a haderő aktív állományának problémáit megoldani. Orvosolni a létszámgondokat és strukturális torzulásokat, mint azt, hogy 18 ezres vízfej áll szemben a 7 ezer fős végrehajtói állománnyal.

Meghirdették ugyan a karcsúbb államapparátust, és a megszüntetendő szervezetek között ott található öt HM-hivatal. Ám az azok által foglalkoztatott négyszáz embert valószínűleg nem küldik el, hanem velük valamelyik osztály vagy főosztály állományát felduzzasztják majd.

Közben a Honvédelmi Minisztérium tulajdonolta HM EI Zrt-nél az őrzés-védelem terén 3 400 fő dolgozik, plusz 200 alvállalkozóval is van szerződése. A HM ingatlanjainak üzemeltetését további 2 500 fős állomány végzi, illetve egyéb feladatok ellátására még mintegy ezer ember áll rendelkezésre. Ehhez az összesen 7 100 dolgozóhoz képest elenyésző a többi HM-es cég, az Arsenal Zrt. 157 fős vagy a Currus Zrt. 172 fős létszáma. Ha feltételezzük, hogy a 8 ezres létszámhiányból legalább 7 ezer fő a székesfehérvári Összhaderőnemi Parancsnokság alárendeltjeinél, vagyis a végrehajtóknál hiányzik, akkor a parancsnokság 2016-os költségvetés fejezeti indoklásában nyilvánosságra hozott 13 647 fős létszámából ezt levonva, az eredmény 6 647 fő, ami alig kevesebb, mint a HM Ei Zrt. dolgozóinak létszáma.

Az ezzel kapcsolatos gondok megoldása után lehetne a tartalékos rendszert biztos alapokról felfejleszteni. Fordítva nem megy. Ha ez megtörténik, utána lehet elkezdeni azzal bíbelődni, hogyan lehet a leventéből marcona nemzetőrt képezni.

Kovács Gyula nyugállományú katona

Fotó: MTI

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszó munkáját havi 1000 forinttal! Függetlenségünk záloga a közösségi finanszírozás.