A tévészékház 2006-os védelmét irányító rendőrtiszt szerint igazságtalan ítélet született ügyében

Téves volt az ügyészség kiindulási pontja, ami meghatározta a bírósági ítéletet is Mittó Gábor, a tévészékház ostromakor kirendelt rendőri erők helyszínparancsnoka, és ügyvédje, Czellér Ferenc szerint. Ismert, Mittó Gábor és a volt budapesti rendőrfőkapitány, Gergényi Péter volt az, akik megrovást kaptak első fokon a Fővárosi Törvényszék Katonai Tanácsától október 29-én, míg a többi vádlott bűnösségét kimondták ugyan, de velük szemben az eljárást megszüntették. Mittó Gábor és Czellér Ferenc csak az Átlátszónak adott interjút az ítélettel kapcsolatos véleményükről és arról, mit gondolnak az ügyészség nyomozásáról.

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Mit szóltak az ítélethez?

Czellér Ferenc: Mivel felmentésre számítottunk, most nem röpködünk örömünkben, viszont elkeseredettek sem vagyunk, hiszen az ügyfelemet érintő vádponttal összefüggésben a Katonai Tanács elnöke találóan úgy fogalmazott: az igazság valahol fél úton van az ügyészség és a védelem álláspontja között. A bíróság indoklása szerintem számos, számunkra rendkívül fontos kérdést megnyugtatóan rendezett és ez alapján úgy vélem, nem rossz eséllyel várjuk a folytatást.

Ez alatt mit ért?

Czellér Ferenc: Az ügyészség álláspontja szerint ügyfelem semmit nem hajtott végre abból a parancsból, amelyet a biztosítás parancsnokától, Lapid tábornoktól a székház védelmével kapcsolatban azon az éjszakán kapott. Megjegyzem, Lapid Lajos ennek éppen az ellenkezőjét állítja. Az ügyészség Mittó Gábor tevékenységét tulajdonképpen nullára értékelte.  A bíróság ezzel szemben megállapította, hogy védencem 0 óra 42 percig tudásához és erejéhez mérten kezelte a kialakult helyzetet és nem követett el semmilyen jogsértést. A szóbeli indoklás alapján arra következtetek, hogy a bíróság úgy látja: ügyfelem kizárólag 0 óra 42 perc és 1 óra 20 perc között követhette el a vádiratban terhére rótt bűncselekményt.

Gergényi Pétert és Mittó Gábort kivéve a többi tizenkét vádlottal – köztük a volt országos főkapitánnyal, Bene Lászlóval – szemben megszüntette az eljárást első fokon a Fővárosi Törvényszék Katonai Tanácsa a 2006 őszi események során a rendőrségi túlkapásokban betöltött szerepük miatt elöljárói intézkedés elmulasztására és parancs iránti engedetlenséggel mulasztással elkövetett bűntettekre vonatkozóan. A vádlottak zömmel tagadták bűnösségüket. A büntetőper két éve kezdődött, több mint száz tárgyalást tartottak.  Az ügyész vádbeszédében jobbára felfüggesztett szabadságvesztést, a védők felmentést kértek.

Önök szerint viszont nem, és ezt bizonyítottnak is látják. Eddig nem volt vagy a bíróság értékelte azt másképpen?

Czellér Ferenc: Az ügyészség a bizonyítási eljárásban végig kitartott amellett, hogy Mittó Gábor 0 óra 42 perckor feladta a székházat és kivonta onnan a rendőröket. Ezt a hibás tényállítást az ügyészség az Ignácz-jelentésből kölcsönözte. A szóbeli indoklásból azonban megtudtuk, hogy a bíróság a védelem álláspontját fogadta el, azaz az MTV felvételén is látható jelenet egyáltalán nem az, aminek látszik. A rendőrök az adott időpontban nem azért vonultak ki a székházból, mert azt feladták, hanem azért mert őket onnan – a vízágyú támogatása céljából – a Rendészeti Biztonsági Szolgálat (ma Készenléti Rendőrség) egyik parancsnoka kivonta. Mivel Mittó Gábor egyik beosztottja néhány perccel korábban rendkívül indulatosan azt forgalmazta a rádióján, hogy a füst és tűz miatt akkor is kivonja az állományt a székházból, ha egyébként ezért hadbíróság elé állítják, az Ignácz-bizottság és annak jelentése alapján az ügyészség is tényként kezelte, hogy a két esemény szorosan összefügg.

És nem így van?

Czellér Ferenc: Bizonyítottnak látom azonban, hogy a magáról megfeledkezett rendőrtiszt kijelentése és a későbbi ideiglenes evakuálás között legkevesebb 25 perc telt el. A bíróság szerintem nem értékelte azt a figyelemre méltó körülményt sem, hogy ennek a rendőrtisztnek az ügyészségi kihallgatását azért kellett felfüggeszteni 2011 februárjában, mert vallomása közben – az eseményeket újra átélve – sírógörcsöt kapott.  Négy évvel 2006. szeptember 18. után.  Ami a több mint kétszáz tanúként kihallgatott rendőr közül kizárólag vele fordult ez elő. Ez alapján következtetni lehet arra, hogy abban a rettenetes füstben, egy hónappal a Műegyetemen történt, négy halálos áldozatot követelő tragédiát követően, halálfélelmében, milyen lelki állapotban lehetett.

Akkor Mittó Gábor a Pest megyei század távozása után még ott volt a székházban. Meddig?

Czellér Ferenc: Számtalan tanú vallomása, a rádióforgalmazást tartalmazó jegyzőkönyv, az akkori televíziós felvételek, valamint a rendelkezésre álló dokumentumok alapján rekonstruálható, hogy Mittó Gábor a század kivonulását követően csupán 1 óra 7 perckor evakuálta ideiglenesen az állományt. Ez akkor történt, amikor a székház főbejárata elleni támadás szinte teljesen megszűnt, viszont azt belülről már egy masszív barikád védte. Miután az órákon át sűrű füstben dolgozó rendőrök a Nádor utcában kiszellőztették a fejüket és rendezték soraikat, 1 óra 20 perckor visszatértek az épületbe. Tehát az ügyészség állításához képest legalább 25 perccel később jöttek ki és bizonyítottan nem azzal a szándékkal, hogy oda már vissza sem térnek. Tény azonban, hogy a tüntetők ez alatt a néhány perc alatt – befeszítve egy főbejárat melletti ajtót – bejutottak a székházba.

A bíróság szerint még sem minden volt rendben a székháznál ebben az időben.

Czellér Ferenc: Meglepő, hogy bár az ítélet szóbeli indoklása szerint Mittó Gábor 0 óra 42 perc előtt nem követte el a terhére rótt bűncselekményt, a Katonai Tanács mégis súlyosító körülményként értékelte, hogy ügyfelem mulasztása következtében sérült meg több mint kétszáz rendőr. Ez azonban szerintem feloldhatatlan ellentmondásban van azzal a ténnyel, hogy a kérdéses időpont után valójában egyetlen rendőr sem sérült meg. Az viszont bizonyított, hogy kétszáznál több rendőr a rájuk zúduló kőzápor miatt 22 óra 20 perc és 0 óra 42 perc között vált harcképtelenné. Így a szóbeli indoklás logikája szerint kizárt, hogy azokkal összefüggésben védencemet büntetőjogi értelemben felelősség terhelje.

Mittó Gábor: A döntésemet, hogy mindenképpen ki kell jutnunk a füsttel teli épületből a levegőre, valóban befolyásolta az is, hogy egy hónappal korábban a Műegyetemen kitört tűzben a tűzoltók füstmérgezés miatt vesztették életüket. Elhangzott már a sajtóban többször, de valóban úgy is volt, hogy korábban a rendőrségnek hasonló események miatt nem kellett fellépnie. Persze labdarúgó mérkőzéseket több száz rendőrrel biztosítottunk, de a Szabadság téri tüntetésre nem lehetett előre készülni, az váratlanul nőtte ki magát. Az esélyek sem voltak egyenlők, sőt a felszerelésekben is akadtak hiányosságok. Aztán nehezítette a dolgunkat az is, hogy a történtek előtt egy hónappal cserélték az EDR-rádiókat, és ekkor derült ki, hogy két megyével nem is tudunk beszélni, mert nem nem volt kompatibilis a régi rendszerrel. Azt sem lehetett tudni, hogy meddig fognak tartani a tüntetések. Hat héten át voltunk állandó készenlétben, mígnem aztán október 23-a után minden lecsillapodott.

Ügyvéd úr, ön úgy fogalmazott a perbeszéde végén, hogy az ügyészség ezt a nyomozást elkúrta. Még pedig nem kicsit, de nagyon. Mit rontottak el?

Czellér Ferenc: Azt gondolom, az ítélet, de különösen annak szóbeli indoklása jelentős részben igazolja ezt a 2006 őszének hangulatát idéző, nem kifejezetten ízléses állításomat. Bár az ügyészség elismerésre méltó, gigantikus mennyiségű munkát végzett a büntetőeljárás során, azt gondolom, annak minőségével súlyos problémák voltak. Egy jellemző példa. Az ügyészség a vádirat első pontját jelentős részben arra a már idézett Ignácz-jelentésre építette, amelyről éppen a bizonyítási eljárásban derült ki feketén-fehéren, hogy számtalan súlyos hibát és téves megállapítást tartalmaz. Az ügyészség azonban ennek ellenére a mai napig kitart a hibás jelentés mellett és valamiért képtelen belátni a tévedését. Jellemző, hogy bár a jelentést Bene László még országos rendőrfőkapitányként a magyar rendőrség hivatalos álláspontjaként jellemezte 2006-ban, a bizonyítási eljárás legvégén azonban megváltoztatta ezt a véleményét. Bene László is csupán nyolc évvel később, a bírósági tárgyalóteremben döbbent rá, hogy az egyébként általa elrendelt vizsgálatról szóló jelentés súlyos tévedéseket tartalmaz. Ha az egykori országos rendőrfőkapitány nem csinált ebből presztízskérdést, és képes volt belátni a tévedését, az ügyészség erre miért nem hajlandó?

Perbeszédében Czellér Ferenc kitért arra, hogy már a 2002. július 4-i blokád az Erzsébet hídon megmutatta, hogy szakmai hiányosságok és rendszer szintű hibák vannak, aminek kiküszöbölése céljából intézkedéseket kellett volna meghozni. Ez azonban nem történt meg. Erre az ORFK akkor hivatalban volt közbiztonsági főigazgatója, Hatala József – későbbi országos rendőrfőkapitány – egy 2004-es jelentésben hívta fel a figyelmet, egyrészt a súlyos helyzetre, másrészt az abból fakadó veszélyekre.

Felhozta, hogy a csapaterős egységek kritikán aluli állapotban vannak, hogy technikai fejlesztésekre van szükség, hogy a Rendészeti Biztonsági Szolgálatot – ma Készenléti Rendőrség – ötszáz fővel bővíteni kell. Hatala József arra is kitért, hogy a parancsnokok és az állomány csapatszolgálati kiképzése sem megfelelő. „Amennyiben a jelentésben javasolt szervezet átalakítás, létszám- és technikai fejlesztés, illetve a képzettségi szint növelése elmarad, akkor a rendőrség már a közeljövőben szembesülhet azzal a helyzettel, hogy pl. a tömegdemonstrációk során kaotikus állapotok alakulhatnak ki annak következtében, hogy a rendőrség nem képes a helyzet megfelelő kezelésére.” Érdemi intézkedések a jelentés ellenére sem történtek.

Ha az ügyészek mindent megtettek, hogy a vádat megfelelően alátámasszák, akkor hogy lehet az – mint a perbeszédében említette –, hogy Mittó Gábor tevékenységét valójában egy nagy, szürke masszaként kezelték, és csupán az általánosságok szintjén fogalmaztak meg vele szemben kifogást, kritikát?

Czellér Ferenc: Azért, hogy „ezt a szürke masszát valamennyire feloldjam”, a perbeszédemben percről-percre haladva mutattam be és tanúvallomásokkal, valamint korabeli dokumentumokkal bizonyítottam, hogy Mittó Gábor azon az éjszakán hol járt és mit csinált. Azt gondolom, a Katonai Tanács szóban kifejtett indoklása ezt a kérdést – legalábbis részben – megnyugtatóan rendezte. Csupán a 0 óra 42 perc és az 1 óra 20 perc között történtekkel összefüggésben vitatkozok a bíróság szóban kifejtett álláspontjával.

Mittó úr, önnek a büntetőeljárás miatt kellett távozni a BRFK-ról?

Mittó Gábor: Nem mondták ki, de úgy gondolom igen. Az eljárás megindulása után másfél évvel, 2012. szeptember végén. Felajánlottak ugyan egy állást nekem, ám a lakhelyemtől a lehető legtávolabbi fővárosi kerületi kapitányságon. Nem értettem miért, ugyanis egy másik, velem együtt távozó kollégámnak épp az én kerületemben kínáltak új munkahelyet.

Csikász Brigitta

Fizess elő az Átlátszóra, hogy még sok ilyen cikket írhassunk!

Havonta csak egy ezres: már csak 945 új előfizetőre van szükségünk
ahhoz, hogy az alapműködésünk közösségi finanszírozású legyen. Tudnivalók itt.