Egyéb

“Statáriális jellegű eljárásokba vonják be a menekülőket” – interjú Kovács Tímeával, a Helsinki Bizottság szegedi ügyvédjével

Az emberi jogok érvényesüléséért küzdő Helsinki Bizottság kiemelt részt vállal a hazánkba érkező menekültek jogi képviseletének ellátásban is. A szervezet egyik legérintettebb ügyvédjével, a szerb határ mellett dolgozó Kovács Tímeával beszélgettünk.

Milyen cselekmények miatt indult eljárásokban védenek menekülőket a szeptember 15-ei jogszabályi változások hatályba lépése óta?

A hivatalos megnevezés szerint túlnyomórészt a határzár tiltott átlépése.  A határátlépéssel kapcsolatos cselekményeknek az elbírálását a nyomozóhatóság indítja meg. A nyomozóhatóságon elsődlegesen kirendelt védők látják el az ügyfelek védelmét. A szegedi ügyvédi kamara a jogszabály hatályba lépése előtt gondoskodott arról, hogy kellő számú védő álljon a hatóság rendelkezésére. Egy kirendelt védői listát rögzítettek, ahova lehetett jelentkezni, én is jelentkeztem erre a listára, azonban ilyen ügyben még nem rendeltek ki – feltételezem, hogy a Helsinki Bizottságnál folytatott tevékenységem miatt.

Mi, a Helsinki Bizottság ügyvédei több alkalommal helyettes védőként jártunk el az ügyekben, láttuk el néhány személy védelmét, azon kollégák helyetteseként, akik nem tudtak részt venni a tárgyaláson, illetve lehetőséget biztosítottak részünkre.

Kovács Tímea (1974) a szegedi, akkor még József Attila Tudományegyetemen szerzett jogi diplomát 1999-ben, majd 2002 -ben szakközgazdászként diplomázott. 2002-től ügyvédjelöltként, 2006-tól egyéni ügyvédként dolgozik Szegeden. 2007 óta foglalkozik menekültügyi eljárásokkal a Magyar Helsinki Bizottság megbízása alapján: heti rendszerességgel látogatja a békéscsabai, kiskunhalasi őrzött szállásokat, befogadóközpontokat, ahol felveszi a kapcsolatot a kérelmezőkkel, és szükség esetén képviseli őket az eljárásban.

Milyen ügyek voltak ezek?

Például egy szír család hölgytagjainak a védelmét láttam el. Szervezett keretek között, tehát embercsempésszel voltak Szerbiában, akitől azt az információt kapták, hogy nem lesz probléma abból, ha a kivágott résen át jönnek Magyarországra. Körülbelül 60-70-en voltak a csoportban, átbújtak a kerítésen lévő résen, azonban a közelben lévő magyar rendőrök természetesen intézkedést kezdeményeztek velük szemben, a családot előállították.

Szerencsére volt idő, hogy a tolmács segítségével, részletesen tudjunk beszélni a családtagokkal, így ők már a bírósági tárgyaláson  menekültkénti elismerés iránti kérelmet terjesztettek elő.

Ezt követően megindult a kérelmük ügyében az eljárás a bevándorlási hivatalnál, menekültügyi őrizetbe kerültek Békéscsabára az őrzött szállásra, ahol a hatóság indítványozta az őrizet meghosszabbítását. A család így a bíróság döntése szerint harminc napra menekültügyi őrizetbe került.

A menekültügyi eljárás első részében az elsődleges kérdések elbírálása történik, például hogy van-e olyan biztonságos harmadik ország, ahol lehetőségük lett volna védelmet kérni. Azonban a család esetében ennek vizsgálatára már nem került sor, mivel az őrizet elrendelését követően  visszavonták a kérelmüket, mert nem tudták vállalni, hogy harminc napig őrizetben legyenek a gyermekeikkel. Tudomást szereztek arról, hogy ha visszavonják a védelem iránti kérelmüket, akkor a bírósági kiutasítás miatti idegenrendészeti eljárásban kötelező  tartózkodási helyet, azaz egy nyitott tábort jelölnek ki részükre.  A család nyilván  ezt választotta.

Korábbi cikkeink a témáról

“Attól egy ország nem lesz biztonságos, hogy a magyar kormány ezt leírja” – Fazekas Tamás, a Helsinki Bizottság ügyvédje

400 milliót költött idén tolmácsokra az ORFK és a BÁH

Az ORFK szerint szakszerű és arányos volt a röszkei tömegoszlatás, vizsgálat nem lesz

Az Emberi Jogok Európai Bírósága rendkívüli eljárásban tiltotta meg egy szír menekült Magyarországra küldését Ausztriából

„Hogyhogy él? Felborítja a számozást!” Megszólal az Aszad-rezsim fotósa

„Menekülteket csempészek, és sokan bűnözőnek tartanak, de az EU löki őket a karjaimba”

“Az egész rokonság összepótol, hogy a családból legalább egy túlélő legyen”

Mi lesz velük a továbbiakban?

Bizonytalan, hogy mikor lesz vége a büntetőügyüknek. Az első fokú ítélet ellen fellebeztünk, másodfokú tárgyalás még nem volt – a menekültügyi eljárás pedig lezárult azzal, hogy ők visszavonták a kérelmet. Valószínűleg el fognak tűnni az országból.

Volt már olyan, hogy valakit felmentettek a tiltott határátlépés bűncselekménye alól?

Nem, én nem tudok arról, hogy bárkit felmentett volna a bíróság a határzár tiltott átlépése miatt.

Mi a tipikus kiszabott büntetés?

Kiutasítás Magyarországról egy, kettő, vagy akár öt évre.

Mitől függ a kiutasítás időtartama?

Hivatalosan a bíróság egyéniesített döntésének eredményétől, a büntetéskiszabás körében általánosan is alkalmazott enyhítő és súlyosító körülmények mérlegelésétől. Az a problémánk ezekkel az eljárásokkal, hogy formális döntéshozatal történik. Abba nem látok bele, hogy a bíróság az egyes ügyekben milyen személyi körülményeket értékel, így azt sem tudom megmondani, hogy az egyik esetben miért szükséges a hosszabb időre kitiltás, a másikban pedig miért nem.

Az biztos, hogy ezeknek az embereknek a 99,9%-a életében nem járt még Magyarországon, tehát nem állhat fenn náluk olyan súlyosító körülmény, mint például a büntetett előélet. Ha valakinek kiskorú gyereke van, az viszont mindig enyhítő körülmény.

A Helsinki Bizottság szerint ezek a büntetőeljárások olyan gyorsított eljárások, amelyek lefolytatására valójában nem lenne a bíróságoknak lehetősége. Elmagyarázná, hogy miért?

Azért, mert ezek egyike sem egy egyszerű megítélésű ügy. Bírósági előállításra akkor van lehetőség, ha egyszerűbb tényállásról, egyszerűbb megítélésű ügyről van szó. Ezeknek az ügyeknek viszont egyike sem az – függetlenül attól, hogy ők kérnek-e védelmet vagy nem. Abban is állást kellene a bíróságnak foglalnia, hogy fennállnak-e a kiutasítás feltételei, hogy kiutasítható-e az adott személy abba az országba, aminek vonatkozásában ugyan van egy törvényi vélelem, hogy az egy biztonságos ország, de ténylegesen Szerbia szeptember 17-e óta senkit nem vesz át, tehát nem tudják végrehajtani ezeket a kiutasításokat.

Nyilván a bíróságnak észlelnie kell, hogy hiába születik egy kiutasító döntés, ténylegesen nem tudják végrehajtani, ezáltal ezek az emberek idegenrendészeti őrizetben várakoznak a kiutasítás feltételeinek megteremtéséig.

Azért nem egyszerű megítélésű ügyek, mert ezeknek az embereknek a többsége de facto menekült.  Azt gondolom, nem szorul sok magyarázatra, hogy ha valaki Szíriából jön ide, és elmondja, hogy háború van náluk, lebombázták a házukat, nem tudtak már ottmaradni – biztos, hogy nemzetközi védelemben kell részesüljön.

Tény, hogy nincs papírjuk, hogy védelmet kaptak volna, de ettől függetlenül már felmerül annak a lehetősége, hogy ők “esetleg” védelemre szorulnak. E tekintetben azonban a hatóság az ilyen jellegű, gyanúsítottként tett nyilatkozatokat nem értékeli úgy, hogy ő védelemre szorulna, gyakorlatilag fel sem merül az eljárás során, hogy ő esetlegesen kér-e menekültként való elismerés során védelmet.

Amennyiben a védelem iránti igényt a hatóság “meghallja”, úgy egy előzetes elbírálástól függ a büntethetőség, mert a Genfi Egyezmény 31. cikkelye szerint az országba való jogellenes belépés miatt nem sújtható büntetéssel olyan személy, aki közvetlenül olyan területről érkezik Magyarországra, ahol élete, testi épsége veszélyben volt. Márpedig Szerbia és az azt megelőző országok ilyen vonatkozásban nem képesek hatékony védelmet nyújtani, ezért úgy kell értékelni, hogy minden ideérkező számára Magyarország az első ország, ahol hatékony védelemre számíthat.

Előzetesen tehát ebben a kérdésben kellene állást foglalnia a bíróságnak a büntetőeljárás felfüggesztése mellett, és ha védelemben részesül, akkor a genfi egyezmény alapján már nem is lenne büntethető. De az eljárás felfüggesztésére ugyancsak nem volt még példa.

Ez az érvelés egyetlen bírónál sem talált meghallgatásra, vagy nem volt módjuk előadni ezt az álláspontont?

Meghallgatták szívesen, azzal nem volt probléma. A gond az, hogy másképp értelmezi a bíróság a közvetlenséget, az időbeliséget, hogy haladéktalanul kell jelentkezni egy olyan hatóságnál, akinél elő kell terjeszteni a kérelmet. A közvetlenségre pedig azt mondják, hogy ha egy ember több országon áthaladt, akkor az első országban kellett volna előterjesztenie a menekültkérelmét, a védelem iránti igényét, vagyis Magyarországra nem közvetlenül a veszélyből érkezett.

Mi történik azokkal, akiket kiutasítanak?

A kiutasítás Magyarország területéről történik, azonban ennek következménye az Európai Unió területéről történő kiutasítás. A kiutasítás végrehajtása során a Szerbia és Magyarország közötti visszafogadási egyezmény miatt elsődlegesen Szerbiába kell megpróbálni visszaküldeni őket, de ez mint mondtam, jelenleg nem működik.

Emiatt most nem tudunk lépni, előrehaladni, mert ha Szerbia hivatalosan is deklarálná, hogy nem kívánja átvenni ezeket a személyeket, akkor az annyiban egyszerűsítené a helyzetet, hogy abban az esetben a származási országba történő kiutasítást kellene végrehajtania a hatóságnak, és gyanítom, hogy ez mondjuk a szírek esetében megvalósíthatatlan lenne.

De ha Szerbia nem veszi át őket, hol vannak most ezek az emberek?

Idegenrendészeti őrizetben várnak a bírósági kiutasítás végrehajthatóságára. Ez egy börtönjellegű intézmény, annak mindenféle korlátozásával. Zárkában, rácsok mögött vannak, nem tarthatnak kapcsolatot a családjukkal, nem használhatják a mobiltelefonjukat.

Ilyenre volt már példa korábban, hogy börtönben hajtanak végre idegenrendészeti őrizetet? Nem problémás ez?

Bizonyos intézményeket kijelöltek idegenrendészeti őrizetre, például a nagyfai büntetésvégrehajtási intézet enyhébb végrehajtási szabályok alatt lévő személyeknek a korábbi tartózkodási helyét, és ők ott vannak. Hogy ez milyen problémákat vet fel? Ugyanazokat a problémákat, mint általában a bezártsággal együtt járó kényszerintézkedés hatálya alatt álló személyek esetében.

Mindenképpen hátrányosan érinti őket, hisz nem tudnak például szabadon vásárolni, nem tarthatnak kapcsolatot a családjukkal, sokuknak nem is áll rendelkezésére pénz, amiből telefonkártyát tudnának venni, amit ott használni tudnának, ha működne a telefon.

Olvasható volt a Helsinki Bizottság közleményei között, hogy a röszkei tömegzavargásért elsorvadt lábú, és katéterezett szír állampolgárt is tartanak ma fogva. Ők hogy jutottak el Szíriából idáig, és a gyanú szerint ilyen egészségügyi állapotban hogy tudtak tömegzavargásban aktívan részt venni?

Az a fiatalember, akinek a lábával nagyon komoly egészségügyi probléma van, ő konkrétan kerekesszékben jött el idáig, persze segítséggel. Egyébként ők ketten, és velük együtt még egy nő, tehát összesen hárman vannak börtönkörülmények között “házi őrizetben” Kiskunhalason.

Valóban teljesen nonszensznek tűnik az ő gyanúsításuk, de ez majd a nyomozás feladata lesz, hogy bizonyítsa a hatóság, hogy ők bármiben is részt vettek.

A házi őrizet szerintem alapjaiban jogsértő, mert nincs olyan jogszabály, ami házi őrizet  – amit ugye normál esetben az érintettek lakásán hajtanak végre – idegenrendészeti őrzött szálláson való végrehajtását teszi lehetővé. Bár ennek az intézménynek a megnevezése most talán éppen nem idegenrendészeti őrzött szállás, hanem befogadóközpont, de a körülmények ettől függetlenül nem változnak: zárka, rácsok. Csak egy 40-50 négyzetméteres udvarra tudnak kimenni, ahol nincs semmi, és a kapcsolattartásukat is erősen korlátozták. Ezáltal sérülnek a jogaik, ezért a jogi képviselők megtették a szükséges lépéseket, a strasbourgi bírósághoz fordultak a fogvatartás körülményei miatt.

Azt jól értem, hogy ha valaki átmászik egy kerítésen, akkor bizonytalan ideig gyakorlatilag börtönben lesz, de ha 100 kilométerrel arrébb jelentkezik a határon, akkor regisztráció nélkül kap egy buszt az államtól, ami az osztrák határhoz viszi?

Eltérő információk állnak rendelkezésemre arról, hogy a horvát határon kiket regisztrálnak és kiket nem, vagy regisztrálnak-e egyáltalán bárkit, de ez valóban egy jelenség: az ország egyik részén büntetőeljárásba kerülnek, és igen, amíg Szerbia nem veszi át a kiutasítottakat, addig idegenrendészeti őrizetben kényszerűen várják a sorsukat; akik pedig szerencsésebbek, és Horvátország felé vették az irányt, ők már gyakorlatilag Ausztriában vannak.

Egészen abszurd az egész, de ez az érvelés sem hatotta meg a bíróságot: amikor egy büntetőeljárásban utaltunk arra, hogy a jogbiztonságot is súlyosan sérti, hogy helyszíntől függően különböző a határátlépők cselekményének megítélése, akkor azt a bíróság azzal próbálta hárítani, hogy itt már van kerítés, vagyis az állam ezzel deklarálta, hogy ide nem szabad ilyen módon bejönni, a horvát határnál viszont még nincs teljes határzár.

Említette Strasbourgot. Érdekli az érintetteket az, hogy ott majd egyszer évek múlva talán születik egy javukra szóló ítélet, és esetleg kártérítést kapnak a magyar államtól az itt most átéltek, például a fogvatartásuk körülményei miatt?

Nem az a kérdés, hogy érdekli-e őket, vagy sem. Mikor egy ilyen lehetőséget nyújtunk számukra, akkor ők azt érzékelik, hogy segítőik, támogatóik is vannak, nem csak olyan személyek, akik ilyen statáriális jellegű eljárásokba vonják be őket. Az, hogy ezek a jogorvoslati eljárások milyen eredménnyel fognak majd zárulni, az számukra az adott helyzetben nyilván nem a legfontosabb. Nekik a szabadságuk lenne a legfontosabb, és hogy eljussanak oda, ahova menni szeretnének – akár hozzátartozóikhoz, akár barátaikhoz, hogy egy békés, nyugodt környezetben tudjanak élni.

Most egy picit más téma: Ön védi a két szegedi fiatalembert, akik lefestettek egy kormányzati menekültellenes plakátot, és ezért eljárás indult ellenük rongálás miatt. Hol tart most az ő ügyük?

Legutóbb 177 ezer forintra emelkedett az a kárösszeg, amit a hatóság szerint a plakát lefestésével okoztak. Lehetőségük volt arra, hogy közvetítői eljárásban vegyenek részt, és befizessék ezt az összeget, akkor megszűnt volna ellenük a büntetőeljárás, de nem kívántak élni a lehetőséggel.

Védőügyvédjükként teljesen egyetértek a döntésükkel, mert azt gondolom, hogy az ő büntetőjogi felelősségük e tekintetben nem megállapítható, a közvetítői eljárásnak pedig ugye az az alapfeltétele, hogy az érintettek a bűnösségükre kiterjedő beismerő vallomást tegyenek.

A történet vége még nem látszik: a nyomozás lezárult, ügyészségre került vádemelési javaslattal, az ügyészség fog majd állást foglalni arról, hogy milyen eljárási formában kívánja továbbvinni ezt az ügyet, vagy esetlegesen helyt adva az indítványunknak, bűncselekmény hiányában megszüntetni az eljárást. Bár efelől vannak erős kételyeim.

Mit gondol, milyen ítélet fog születni ebben az ügyben?

Rongálásos esetekben pénzbüntetést szoktak megítélni, de nagyon bízom abban, hogy a bíróság akceptálni fogja azokat az érveket, amiket az eljárás során felhoztunk – ugye a véleménynyilvánítás szabadsága- , és a későbbiekben felmentő ítélet fog születni.

És mi lesz, ha nem mentik fel őket?

Akkor fellebbezünk.

Miért vállal el ilyen ügyeket ügyvédként? Miért védi a plakátrongálókat és a menekülteket?

2007 óta dolgozom a menekültügyi eljárásokban, és hiszem azt, hogy most a megváltozott körülmények között is kell hogy legyen valaki, aki segíti az ide érkezőket, aki ebben a jogi káoszban tájékoztatást nyújt nekik. Úgy gondolom, hogy mindenkinek joga van ahhoz, hogy korrekt eljárásban legyen része, és nekem lehetőségem van ebbe bekapcsolódni, így hát bekapcsolódom.

Ugyanis nem választás kérdése, hogy valaki hová születik, és az sem választás kérdése, nem saját döntése, ha a hazáját a körülmények okán kényszerűen el kell hagynia. A hazánkba érkező embereknek segítségre van szüksége, mind a fizikai szükségleteiket illetően, mind pedig abban, hogy tisztában legyenek a jogaikkal, kötelezettségeikkel, és éppen ezért fontos, hogy támogassuk, illetve segítsük őket, ki-ki hite, lehetősége, és tudása szerint.

Kérdezett: Erdélyi Katalin

Fizess elő az Átlátszóra, hogy még sok ilyen cikket írhassunk!

Havonta csak egy ezres: már csak 945 új előfizetőre van szükségünk
ahhoz, hogy az alapműködésünk közösségi finanszírozású legyen.Tudnivalók itt.

Megosztás