Fociultrák a szerb határon: „Mi örülnénk a legjobban, ha nem kellene kimennünk”

Tehetetlen a rendőrség, a hatalom, ezért gondolták, hogy tenni fognak valamit – állítják a szegedi és makói futballultrák, akikről nemrég olyan képek jelentek meg, amelyeken a szerb határon „járőröznek”. Ígérik, a törvényes kereteken belül fognak maradni, de további akciókra készülnek.

„Azt láttuk, hogy a rendőrség nem csinál semmit. Ha ők nem lépnek, akkor majd lépünk mi” – mondják a Csongrád megyei ultrák annak kapcsán, hogy a múlt héten kiverték több helyen a biztosítékot a Szeged környéki határban vonuló ultracsoportokról megjelent facebookos képek. Két csoport, az Ultras Szeged és a makói Lángszórós Alakulat egy-egy tagja mondta el, mi és miért történt.

Még több cikk a fociultrákról

Kétséges indokkal tiltotta ki a stadionból Kubatov a Fradibusz főszervezőjét

Lelátói balhék és revolver-újságírás – jelenleg is zaklatásért ül a Fradi-tábor önjelölt vezére

Egy úr a zűrből – Bandatagból lett vezérszurkoló tartja rettegésben Kubatovot

Csapat csak egy van – a Fradi-tábor vs. Kubatov Gábor meccs rövid története

„Amióta nagyobb lett a menekültáradat, határozottan kialakult az itt élőkben a félelemérzet. A szegedi vasútállomáson megjelenő tömegek, az utcán vonuló emberek, a kertekben meghúzódó idegenek, az olyan atrocitások, amelyek el sem jutnak a médiáig. Gondolok itt arra, hogy egy öreg nénit megütnek a buszon, abból nem lesz ügy, hiszen még rendőrt sem hív. Akkor is így van ez, ha sok a család, mert egyes határszakaszokon meg 70-80 fős, kizárólag férfiakból álló csapatok jönnek – kezdte a szegedi ultra a helyzet jellemzését. – Tettünk folyamatosan bejelentéseket a szegedi rendőröknek, de ők azt mondták, ez országos probléma, nem tudnak mit csinálni. Elhajtottak minket. Jó, én sem kultúran beszéltem, de megmondtam nekik: ha azzal telefonálnék, hogy itt van száz focihuligán, akkor rögtön jönnétek százan, ugye?”

Akkor határozták el, hogy tesznek valamit, amikor először jelentek meg a szegedi sétálóutcán, a Kárász utcán tömegesen a menekültek. Először a szegedi állomásra, illetve Gyálarét határába mentek ki, másodszor Mórahalom felé vették az irányt és egészen a szerb határig gyalogoltak. Mindkétszer harminc-harminc ember vonult autókkal, először csak Szegedről, másodszor már Hódmezővásárhelyről, Makóról és Szentesről is.

„Nem önbíráskodni indultunk, és nem akartunk senkit megverni, bántani. Tudjuk, hol a határ, csak olyan dolgokat tennénk, amik a törvényes kereteken belül maradnak. Mi lennénk először elővéve, ezzel tisztában vagyunk – állítják az ultrák, akik arról is beszélnek, mire készültek. – Elegünk lett abból, hogy az ideérkezők hatalmas szemetet, rombolást hagynak maguk után. Arra terveztük, hogy határozottan lépünk fel velük, szemeteszsákokat viszünk magunkkal és a menekültekkel összeszedetjük a szemetet. És arra, hogy kihívjuk a rendőröket.”

Egyik esetben sem találkoztak senkivel, mert mindkét alkalommal aznap gyűjtött be nagyszámú menekültet a rendőrség. Állítják, nem agresszióból, nem unalomból akartak lépni, és nem csőcselékről van szó, hanem mindenféle állású, iskolájú ember van köztük, és bár többségében jobboldali nézeteket vallanak, elvétve akad köztük még baloldali is. Pártokkal nem állnak kapcsolatban, nem egyeztetnek senkivel, és nem mozgatják őket mások.

„Azóta aktívabb lett a rendőrség. Azt gondoljuk, egy kicsit talán amiatt is, hogy mi próbáltunk tenni valamit – állítja a makói ultra. – De nekünk már az is jó, ha azért jönnek ki valahová a menekültekhez, mert mi vagy valamilyen más, hasonló beállítottságú csoport ott van. A rendőri jelenlét nem elégséges, és ezen változtatni kell. Potenciális veszélyforrás a menekültek ilyen tömeges jelenléte. Mi is családos, munkából élő emberek vagyunk, mi örülnénk a legjobban, ha nem kellene kimennünk a határba, mert a rendőrség lépett.”

Mi köze ennek a focihoz? Az ultrák szerint semmi, bár a foci, a szurkolás az, ami elsődlegesen összeköti őket. De a hasonló világnézet, életszemlélet is közösséget kovácsol. Az ultraközeg adja az alapot, mert egymást jól ismerő emberekről van szó. Állítják, a csongrádi ultrák összetartanak, de az ilyen és más ügyek – például a debreceni vezérszurkoló, Komáromi Gábor Komcsi tragikus halála – olyanokat is összehoznak, akik egyként öt percen belül összeverekednének. Adott esetben Csongrádból 150-200 embert össze tudnának szedni, de „egy hívó szóra, tíz telefonhívással” az országból több százan is jönnének.

Még több cikk a menekültekről

“Meglepően sokan próbálnak segíteni” – önkéntes ételosztók és rasszista taxisok a szegedi éjszakában

“Ha Afganisztánban béke lenne, visszamennénk” – migránsok a szerb határon, videóriport

A megszólaló ultrák azok közé tartoznak, akik szerint az állam túl sokat költ a menekültekre; szerintük egy menekült ellátásának napi ötezer forintos költsége köszönőviszonyban sincs például a kórházi napi ellátás költségeivel. Egyetértenek a kormányfővel abban, hogy „megtelt a csónak”. Úgy látják, a szerb határra tervezett kerítésépítés egy lépés, de kevés lesz: be sem engednék az országba a menekülteket, vagy a szerbekhez hasonlóan tolnák őket nyugatabbra.

„Most még >>békés ellenállás<< zajlik, de ez csak addig fog tartani, amíg nem történik valami súlyos bűncselekmény. Akkor elszabadulhatnak az indulatok, nem a részünkről, hanem általában. Mi tervezünk a közeljövőben is akciókat, de csak olyanokat, amire eddig is készültünk.”

Csepregi Botond

Fizess elő az Átlátszóra, hogy még sok ilyen cikket írhassunk!

Havonta csak egy ezres: már csak 1257 új előfizetőre van szükségünk
ahhoz, hogy az alapműködésünk közösségi finanszírozású legyen. Tudnivalók itt.