Julian Assange: „A csend a visszaélések melegágya”

Mi a közös Orbánban és Junckerben? Egyikőjük sem nagy barátja a közérdekű bejelentők védelmének. Ami nem is csoda, hiszen a bejelentők által kavart politikai botrányok (NAV botrány, trafikügy, LuxLeaks) mindkettőjük nimbuszát eléggé megtépázták. Vannak azonban, akik számára fontos. hogy a korrupciós botrányokban kiállók védelmet kapjanak. Az Európai Parlamentben konferenciát szerveztek zöld képviselők annak érdekében, hogy egy egységes uniós minimum szabályozás szülessen a bejelentők védelméről. A politikai akart megvan az EP-ben, de a Bizottság nem akarja elindítani a jogszabály-alkotási folyamatot. E sorok szerzője révén a magyar Bejelentővédelmi Együttműködés is ott volt a konferencián.

Az első felszólaló a Wikileaks portált éltre hívó Julian Assange volt a tanácskozáson. A kiszivárogtató oldal működtetője online videón jelentkezett be, mivel évek óta a londoni ecuadori követség „vendégszeretetét” élvezi. A sok meghurcolást átélt, átláthatóságért küzdő Assange felvetette a kérdést, hogy a közérdekű bejelentők a társadalmat védik meg az információk napvilágra hozásával, de ki védi meg őket? Szerinte Európa a demokratizálásban játszott vezető szerepe kerül veszélybe, ha ezt a kérdést nem rendeztük megnyugtatóan.

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Nem elég ismételgetni, hogy fontos, hanem hatékony intézmények szükségesek. A világban ez számos helyen égető kérdés. Példaként említette a közelmúltbeli esetet, amikor egy török újságíró életfogytiglant kapott, miután közzétett egy videót arról, hogy török katonák fegyvert csempésznek a polgárháború sújtotta Szíriába. Szerinte Anglia és Luxemburg sem járt elöl jó példával a LuxLeaks botrány során.

A Snowdent segítő Sarah Harrison a bejelentőket támogató Courage (Bátorság) Alapítvány képviseletében a bejelentővédelmi struktúrák és mechanizmusok fontosságát hangsúlyozta, mert ezek hiányában csakis nagyhatalami érdekek játékszerévé válnak a nemzetközi szinten is kemény témákat feszegető bejelentők. Láthatjuk, hogy Snowdent is miként marasztalták Oroszországban, pedig csak át akart szállni a reptéren.

A Snowdent jól ismerő, ügyét a kezdetektől végigkísérő újságíró szerint a legfőbb indoka az orosz tartózkodásra az volt az NSA-botrány kirobbantójának, hogy félt attól, hogy nem lesz lehetősége fair tárgyalásra az USA-ban, ahol a kormány közellenséget igyekszik faragni belőle.

A konferencia házigazdái, a francia-norvég Eva Joly és a magyar Jávor Benedek szerint az európai demokráciáktól való eltávolodása és kiábrándulása az állampolgároknak, főként a korrupció miatt van. A korrupció a hatalmasok „normális üzletmenete”, s aki ezeket nyilvánosságra hozza, az veszélybe kerül, mondta Jávor. A titkolózás a hatalmasságokat erősíti, a nyilvánosság pedig a demokráciát.

Jávor szerint egy ország demokráciájának az erősségét az is jelzi, hogy miként bánnak a bejelentőkkel. Az ENSZ korrupcióellen stratégiája, és az EU szabályozása mégsem foglalkozik a bejelentőkkel. Az Európai Parlament 2013-ban és 2014-ben is kezdeményezte, hogy szülessen ilyen célú jogszabály, de a Bizottság akkor elutasította.

Jávor szerint korrupciót bejelentőknek tudniuk kell, hogy az állam és a jog mellettük van. Erre azzal replikázott a Sarah Hamilton, hogy a jog sokszor nem véd, ha az egész  államgépezettel kerülsz szembe, akkor csak egy másik állam tud megvédeni.

Jávor Magyarországon sem tétlen a bejelentő védelem ügyében. Pártja a Korrupcióellenes Ügyészségi koncepciójában egy külön hivatalt (Közérdekvédelmi Hivatalt) hozna létre, ahová a bejelentők anonim módon, vagy közvetítő útján is fordulhatnak. A tanúvédelmi program mintájára nyújtanának védelmet a retorzióktól tartó bejelentőknek. Aki elveszti az egzisztenciáját, annak ideiglenes pénzügyi támogatást is nyújtana az állami hatóság.

Az Európai Bizottság jelen lévő képviselője azt mondta, hogy nem szerepel a közeli és középtávú tervekben ilyesfajta szabályozás. Tagállami hatáskörben maradnak ezek a feladatok. Erre azzal vágott vissza az igazságért folytatott küzdelméről híres Eva Joly, hogy a gazdasági lobbiknak fontos üzleti titokról nagyon gyorsan tudott szabályozási tervet készíteni az EB. Ebből is látszik szerinte, hogy a Bizottságnál a gazdasági csoportok érdeke számít, nem a polgároké.

Az Uniós intézmények közül talán a legkevésbé ismert az Ombudsmani Hivatal. A szervezet képviselője szerint az EU-s intézményeknél sincs minden rendben a területen. Azt a bejelentőt, aki a Bizottságon belüli korrupciót jelentette, kirúgták állásából. Sok éves pereskedés után visszahelyezték, de egy üres irodában kellett ülnie érdemi feladatkörök nélkül. Arról nem is beszélve, hogy kinek lehetne jelenteni az OLAF-nál (az EU csalás elleni hivatala) történő visszaéléseket? Tehát az EU intézményeknek a saját működésükön is változtatni kellene, nemcsak a tagállamokén.

A bejelentővédelem magyar helyzetéről szóló előadásomban arról beszéltem, hogy az intézményesült korrupció nehezen feltárható külső vizsgálódásokkal. A titkolózás állami fala mögött történő dolgokról csak akkor tudhatunk meg többet, ha egy bejelentő a közérdekhez lojális, és nem a munkaadójához. Az egyes tagállamoktól azért nem lehet megoldást várni, mert sokszor ellenérdekeltek a helyi kleptokrata politikai körök, ezért nélkülözhetetlen egy kötelező erejű uniós szabályozás a kérdésben.

Vágó Gábor

Fizess elő az Átlátszóra, hogy még sok ilyen cikket írhassunk!

Havonta csak egy ezres: ha Magyarországra jössz, vasárnap úgyse költheted el másra. Tudnivalók itt.