Ha akarod, meg is vesztegethetünk

Az egyetemi hallgatók vesztegetni is hajlandók az ösztöndíj elnyeréséért cserébe, újságírók pedig így akarnak hirdetőket szerezni a lapjukba, a cégek akár évi 100 millió forintot is kifizetnek zsebszerződések miatt, uniós pályázatokon „képzési pénzt” kérnek a tanácsadók, míg a hipermarketeknél teljesen általános gyakorlat, hogy „üzletfejlesztési hozzájárulást” kérnek a beszállítóktól. A Fizettem.hu-ra beérkezett bejelentések közül válogattunk.

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Képzési pénz

A bejelentő 2013 őszén uniós pályázaton 6 millió forintos vissza nem térítendő támogatást szeretett volna elnyerni. Ehhez, kezdetben, kétszer 60 ezer forint „képzési pénzt” kért a tanácsadó iroda, amiért cserébe megígérték, hogy a bejelentő cége fogja nyerni a pályázatot. Készpénzt kértek, számla nélkül – megkapták. A pályázatot a cég 2014 januárjában megnyerte, a tanácsadó iroda pedig az elnyert pályázati összeg 20 százalékát, azaz 1,2 millió forintot kért utólag. Állításuk szerint ezt korábban így beszélték meg.

Üzletfejlesztési hozzájárulás

A témában járatos bejelentő állítása szerint a hipermarketek rendszeresen lenyúlják a szállítóikat különböző jogcímeken. Egy eset azonban kilóg a sorból. A szóban forgó hipermarket lánc nemrégiben felvásárolta egy komoly vetélytársát, és úgynevezett üzletfejlesztési hozzájárulást kért minden – a bejelentő által – ismert beszállítójától. Az összeg a forgalom függvényében az 1-2 milliótól a több tíz millió forintig terjedt. Az áruházlánc beszerzői a szokottnál is agresszívabbak voltak, plusz forgalmat kínáltak, követeltek – felváltva. Írásban sosem közölték a kérdést, a tárgyalásokon pedig nem kínáltak szerződést, amely biztosította volna az árrést és a forgalmat. Végül többen fizettek, például a bejelentő vállalkozása is, mert forgalomnövekedésben állapodtak meg, és az első többletmegrendelést meg is kapták. Mégis rosszul jártak, ugyanis más szállítók még többet fizettek, így még a korábbi megrendeléseiket is elveszítették. Kiderült, hogy a beszerzők „bónusz” formájában megkapják az áruháztól a beszedett hozzájárulások 10-15 százalékát, ezért azoktól is beszedik a pénzt, akikről tudják, hogy nem akarnak üzletelni.

Ha akarod, meg is vesztegethetünk

2013 őszén egy cég marketingigazgatója egy „jófej, normális, nyitott” újságíróval találkozott egy sajtótájékoztatón, akivel szakmai témákról kezdtek el beszélgetni. A beszélgetés elég gyorsan a hirdetések felé terelődött, majd arra, hogy a bejelentő cége miért nem hirdet az újságíró sajtóorgánumában. Az újságíró azt is felvetette, hogy hogyan lehetne ezen segíteni. Sőt, tett egy ajánlatot: „ha akarod, meg is vesztegethetünk”. A bejelentő azt válaszolta: „nálam ez nem működik” és azóta sem hirdetnek az érintett újságnál.

Ösztöndíj

Nem vezető beosztású oktatóként dolgozik a bejelentő egy felsőoktatási intézményben. A 2013-2014-es tanév téli vizsgaidőszakában egy hallgató feliratkozott vizsgázni, mert ugyan átment korábban, de javítani szeretett volna a jegyén. Erre az egyetemen félévenként egyszer van lehetőség. A tétel kihúzása után a hölgy komoly tekintettel nézett az oktatóra és elmondta neki, hogy ez az utolsó vizsgája ebben a félévben, és most ott áll, ahol az ösztöndíj alsó határa szokott lenni. Neki most egy ötös kellene, hogy „tuti ösztöndíjas” legyen, ezért anyagi áldozatot is hozna, beszéljék meg most az összeget! A vizsgázót az sem zavarta, hogy a terem ajtaja nyitva volt, ugyanis a vizsga más hallgató nem volt, és így biztosították a vizsga nyilvánosságát. A bejelentő életében először találkozott szemtől-szembe korrumpálási kísérlettel. Az ajánlatot azonnal visszautasította, az elektronikus indexbe pedig azt írta, hogy „nem jelent meg”. Utólag már csak azt bánja, hogy nem csapott nagyobb balhét fegyelmi fenyegetőzéssel és jegyzőkönyvvel, mert most már attól fél, hogy a történetet viszontlátja azzal, hogy mennyire könnyű megúszni a korrupciót és az egyetemi oktatókat már nem érdekli a pár ezer forintos kenőpénz.

Nem baj, hogy drága

A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei bejelentő vállalkozása abban támogatta a partnereit, hogy kedvezőbb árú szolgáltatásokat tudjon beszerezni beszállítóktól. A szolgáltatások minősége független volt a beszállítótól, csak az ár és a fizetési feltételek különböztek. Egy nyíregyházi állami cég vezető munkatársával történt megbeszélésen azt ajánlotta, hogy a vállalkozás által körülbelül 50 százalékkal magasabb szolgáltatás árát normalizálja. Ezért cserébe azt kéri, hogy az ügyfél által legkedvezőbbnek ítélt tarifa és a bejelentő által hozott legkedvezőbb tarifa közötti különbözet meghatározott százalékát fizessék ki neki, akkor, amikor a kedvezőbb szolgáltatási díjat megfizették. A beszerzési vezető azt mondta, hogy nem kívánnak élni a lehetőséggel. A bejelentő felhívta a figyelmet rá, hogy indokolatlanul drága a szolgáltatás, amire azt mondta a cég alkalmazottja, hogy érti, de nem kíván változtatni rajta. Még úgy sem, hogy ez éves szinten nagyjából 100 millió forint többletköltséget eredményezett. A bejelentő végül nem volt hajlandó zsebszerződést kötni, így nem lett eredménye a tárgyalásnak.

Ha téged is meg akartak már vesztegetni, vagy úgy érezted, hogy kenőpénz nélkül nem fogsz előbbre jutni, írd meg a sztoridat névtelenül a Fizettem.hu-ra és segíts összeállítani Magyarország kenőpénztérképét!