A kijevi tüntetések egy magyar turista szemével

Tibor vasárnap, egy üzleti út alkalmával érkezett az ukrán fővárosba. Azon a napon, amikor egy sor diktatorikus törvény bevezetése miatt újabb, az eddigieknél sokkal durvább tüntetések robbantak ki. Tibor szerda este hazajött, és elmesélte nekünk, milyen volt három napot Kijevben bizniszturistáskodni.

fotó: Illya Varlamov

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Rövid összefoglaló: November végén- december elején azért robbantak ki több tízezres tüntetések, mert egy két napos moszkvai kiruccanás után Viktor Janukovics elnök úgy döntött, mégsem írja alá az EU társulási szerződését – inkább a formálódó orosz vámuniót preferálja.

EU-párti, majd Janukovics-ellenes felhangokkal tüntetések indultak, amiket csak fokoztak a rohamrendőrség brutális akciói. Bár a helyi kormány is próbálkozott Békemenetek szimpátiatüntetések szervezésével, a vidékről felbuszoztatott felvonulók kevesebb nyomot hagytak a fővárosban.

Mikor épp elkezdett alábbhagyni a lendület, az oroszbarát kormány olyan diktatórikus törvényeket hozott, melyek nagyon kiverték a biztosítékot.

Az EU-párti demonstrációk központja, a Majdan (Függetlenség tér) újra megtelt élettel, pár száz méterre onnan pedig brutális állóháború alakult ki a radikálisabb tüntetők (sokak szerint provokátorok is vannak köztük), valamint az őket -10 fokban vízágyúval locsoló rendőrség között.

Mára több halottja van a tüntetéseknek, a Berkut egységeiről pedig brutális felvételek terjengenek szemkilövetésektől kezdve békés emberek összeverésén át különböző megalázásokig.

„Vasárnap, amikor megérkeztünk, nem vettünk észre semmi különöset. Átlagosan morcos határőrök a repülőtéren, nagy ipar- és lakótelepek a bevezető utak mentén” – meséli Tibor, aki több hónapot töltött már el Oroszországban, így leginkább „Kis-Oroszország” érzése volt első ukrán kiruccanásán. „Mi egy nagyjából Kőbányának megfeleltethető, nem túl belvárosi kerületben voltunk, ahol nappal semmi nem történt. Aztán vasárnap este mégis lövéseket hallottunk.”

„Az emberek látszólag a mindennapi életüket élték” – meséli Tibor az ukrán mindennapokról, azt viszont kiemeli, hogy a feltűnően kaotikus forgalomban nagyon sok autón lobogtak ukrán zászlók, és a városban több helyen lehetett kormányellenes matricákkal, transzparensekkel találkozni.

Kijevről tudni kell, hogy kb. 2,7 millióan laknak egy Budapestnél másfélszer nagyobb területen, így nem meglepő, hogy a belvároson kívül kevésbé érezhető, hogy valami nagy dolog történik éppen.

„Ahogy közeledsz a belváros felé, egyre érezhetőbb a feszültség” – mondja Tibor, aki több téren felgyújtott autógumi halmokat látott, és a különböző egyenruhás osztagok (rendőrök, kiskatonák, közterületfelügyelő-szerű arcok) tagjaival a magyar átlagnál jóval többször találkozott. Olyat nem vett észre, hogy ok nélkül igazoltatnának embereket, de a pletyka szerint sok mentőautóban igazából rendőrök cirkálnak, akik a gyülekezéseket figyelik.

Majdan tér – december elején

Utcai gyülekezésből pedig láthatóan sok van. „Úgy tűnt, hogy spontán gyülekezőhelyek vannak a belváros kisebb- nagyobb terein, ahol összejönnek a tüntetők.” Nagyon gyakorlottan szerveződnek, mondja Tibor, aki szerint feltűnően sok fiatal van az utcán.

Elrohan egy csapat pajzsos tüntető, rohamosztagosok a nyomukban

Tibor a Majdanon tett látogatása során a hangulatot leginkább a Milla-tüntetések és a Kossuth téri kempingezés keverékének látta. „Jellemzően polgári, értelmiségi kinézetű, vegyes összetételű tömeg van a téren, beszédeket hallgatnak, amiket koncertek követnek. Láthatólag egy követ sem fognak eldobni” – meséli. Ezzel szemben benyomása szerint ez a polgári réteg lehet a legszűkebb az országban, a mindennapos utcaképnek inkább a leszakadó rétegek és a kirívóan gazdag elit voltak a fő összetevői.

A Majdantól „egy lövésnyire” azonban már súlyos összecsapások zajlanak. Ez látszik is, amikor hirtelen egy pajzsokkal, teljes arcot fedő sisakokkal felszerelt csoport rohant át a békés tömegen, nyomukban egy csapat romahrendőrrel. Persze a Függetlenség tér tüntetői sem érintetlenek a rendőri fenyegetéstől: az új törvényeknek érvényt szerezni akaró kormány a térre épített fűtött viskóikat, sátraikat is lebontással fenyegeti, a neten keringő videókon pedig nem csak molotovkoktélt dobálókat vernek véresre.

fotó: news.yahoo.com

A tüntetők nagy része három kedvenc párt köré tömörül, de mindnek – így Julia Tyimosenkohoz köthető Haza, Vlagyimir Klicsko vezette Ütés és a szélsőjobboldali Szabadság – híveinek is közös jellemzője a függetlenség eszméjével átitatott nacionalizmus. Ennek mértéke persze különbözhet, de mindenképpen eltérő egy átlagos magyar EU-párti diskurzustól. A pártok unióbarátsága is feltűnően eltérő jellegű – mondta Tibor -, de mindannyian az orosz befolyás ellen vannak. Kérdés persze, meddig tart majd ki ez az összhang.

Tibor beszélgetései során egy másik – itthon sem túl idegen – érzést fedezett fel a Majdan tüntetői közt, ez pedig az „elegünk van” fíling. Elegük van a korrupt politikai elitből, melynek tagjai pofátlanul osztogatják sajátjaik között az ország vagyonát. Mindennek tetején pedig ott ül Viktor Janukovics elnök, az elégedetlenség központi figurája, aki most évtizedekre Putyinhoz láncolta az országot.

Janukovics és Putyin
fotó: Reuters

Kijevben gyakran hangzik el a bértüntető kifejezés is. Talán nem véletlenül, a VICE decemberi videóján például a kormánypárti tüntetők közül mindenki azt mondta, hogy pénzt kapott a részvételért. Tibor találkozott olyan kijevivel, aki azt állította, hogy vidéki rokonainak napi 3-5000 forint közti összeget ajánlottak, hogy felmenjenek a fővárosba tüntetni. Hogy ki fizette volna a pénzt, arra nem tudtak Tibornak válaszolni.

Meddig mehet ez így tovább?

Tibor beszélgetései alapján úgy tűnhet, a Majdan tüntetői nem biztosak a sikerben. „Sokan úgy érzik, minél tovább kitart a kormány, annál kevésbé van esély a változásra” – meséli. Vannak, akik szerint a békés tüntetésekkel többet lehet elérni, mint a harccal, míg mások szerint a békés tüntetők hamarabb fel fogják adni, a többieket pedig elintézi a Berkut.

fotó: Vasily Maximov (AFP)

Helyszínen járt emberünknek arról számoltak be, hogy a netes híreken kívül nem nagyon van elfogulatlan híradás a médiában. A decemberi tüntetések óta „a maradék függetlenebbnek mondható” tévéket is megvették Janukovics-közeli üzletemberek, csupán egy-két kereskedelmi csatornán láthatóak korrektebb beszámolók – mondta a helyiekre alapozva Tibor. Az ő ügyüket pedig nem segíti, hogy sokszor a „press” mellényes tudósítókat is gumilövedékkel lövik.

„A maradék csatorna pedig olyan műsorokat ad, mint amilyen az MTV hírhedt operaházi tudósítása volt – a tömeg a kamera mögött van, a képen inkább csak lézengő embereket látni.”

„2006 budapesti őszénél sokkal nagyobb léptékűek a tüntetések”, mondta Tibor, aki szerint jellemző volt, hogy az üzleti találkozójukra rendelt városnéző busz be sem ment a belvárosba. „Könnyű szétvert utcákba és terekbe botlani.”

Ennél is jellemzőbb az a sokatmondóan szikár mondat, amivel a Tibor által is meglátogatott esemény egyik fehérorosz résztvevője kommentálta a helyzetet: „Welcome to Belarus.”