Kazincbarcika titkolja a buszvárós szerződést

Kazincbarcika kedvenc építőipari cége, a Serol-Bau Kft. 2010-ben megbízást kapott a várostól 6 darab buszváró kivitelezésére 27,5 millió forintért. Az egyenként 4,5 millióba kerülő építményekben le lehet ugyan ülni, de széltől, esőtől egyáltalán nem védik a buszra várakozókat. Kikértük a szerződést, hogy lássuk, mi került ennyibe némi fán és kövön, de a város polgármestere elutasította a közadatigénylést. Sebaj, ismét bepanaszoltuk a NAIH-nál.

Kazincbarcikával foglalkozó első cikkünkben írtunk arról, hogy a város által az utóbbi években leggyakrabban foglalkoztatott egyik építőipari cég tulajdonosa a polgármester szomszédja. A kazincbarcikai polgármesteri hivatal honlapjáról akkor kigyűjtöttük, hogy a Csirmaz Olivér és Sergyán László tulajdonában lévő Serol-Bau Kft. 2009 óta 13 megbízást kapott a várostól összesen  627,6 millió forint értékben. Az önkormányzati portál üvegzseb-rovatának 2010-es szerződéslistáján van egy nagyon érdekes tétel: 2010-ben a céget 6 db buszváró kivitelezésével bízta meg Kazincbarcika bruttó 27,5 millió forint értékben. Vagyis egy buszváró bruttó 4,5 millió (nettó 3,6 millió) forintba került, ami annál is különösebb, hogy a helyiek által vadetetőnek csúfolt építmény egyáltalán nem védi az időjárás viszontagságaitól a buszra várakozókat, csupán némi ülőhelyet biztosít nekik.

Kíváncsiak lettünk arra, hogy mégis mi lehetett a koncepció, illetve mi került ennyibe némi fán és kövön, ezért október 29-én a Kimittud-on keresztül közadatigénylésben kértük ki Kazincbarcikától a Serol-Bauval a 6 db buszváró kivitelezésére megkötött szerződést, különösen annak műszaki tartalmát. Az önkormányzat nem válaszolt, ezután (több más, szintén figyelmen kívül hagyott közadatigénylés miatt is) bepanaszoltuk a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóságnál (NAIH). Ezután nem sokkal megérkezett Szitka Péter kazincbarcikai polgármester  – a válaszadási határidőn belülre visszadátumozott – levele, melyben közölte azt, amit már eddig is tudtunk: az önkormányzat 2010-ben bízta meg a Serol-Bau Kft.-t 6 darab faszerkezetű, kőlábazatos buszváró építésével, a szerződés ellenértéke nettó 22 millió (bruttó 27,5 millió) forint volt. Egyetlen új információt kaptunk csak: a teljesítési határidő 28 nap volt, melyet a kivitelező betartott. Viszont a szerződést nem küldte el Szitka Péter, mert az „tartalmaz olyan üzleti titkot, műszaki paramétereket is”, amelyek – szerinte – nem közérdekű adatok. Levele végén felajánlotta, hogy a jövőben „hasonló kérelem előterjesztése” vagyis közadatigénylés benyújtása esetén nyugodtan egyeztethetünk a polgármesteri hivatal jogi osztályának szakembereivel, akik „tájékoztatást nyújtanak arról, hogy mi is az a közérdekű adat (segíthetnek megfogalmazni a kérdéseket is)”. Igazán gáláns ajánlat, de köszönjük, megoldjuk önállóan.

Mivel továbbra is feltett szándékunk, hogy megismertessük a kazincbarcikai városvezetéssel az infotörvényt, és főleg azt, hogy ez a jogszabály bizony rájuk is vonatkozik, újra panaszt nyújtottunk be a NAIH-nak. Egyrészt a Vadvirág utca (ahol a polgármester és a Serol-Bau Kft. tulajdonosa egymás szomszédságában lakik két egyforma házban) felújítása, másrészt a buszvárós szerződés miatt. A beadványban kifejeztük afeletti megdöbbenésünket, hogy Kazincbarcika annak ellenére nem teljesítette az igénylést, hogy az igényelt adatok közpénz felhasználásával függnek össze, másrészt pedig miért lenne titok a szerződés műszaki tartalma, hisz nem atomreaktort építettek, hanem csak hat buszvárót.

A NAIH-nak benyújtott panasz: