Több sebből vérző tenderen, egyedüli indulóként szerezte meg Garancsi cége a fővárosi lámpaoszlop-reklámfelületeket

A NER-milliárdos Garancsi István médiacége, az ESMA Reklám Zrt., valamint a Tasnádi László érdekeltségébe tartozó Sys IT Network Zrt. nyerte a fővárosi lámpaoszlopok hasznosítására kiírt pályázatokat – adta hírül nemrég a 24.hu. Bár a Fővárosi Közgyűlés nem szavazta meg, Karácsony Gergely saját hatáskörben eljárva mégis érvényesnek nyilvánította a tendereket. Az Átlátszó által feltárt információk szerint a tender több sebből vérzett: egyrészt szakértőnk szerint a Főváros megkerülte a koncessziós eljárás lefolytatásának kötelezettségét. Másrészt a Sys IT Network jogelődje fontos szereplője volt az elmúlt évek egyik legnagyobb fiktív számlagyáras bűncselekményének. Harmadrészt, a reklámtenderen szeretett volna elindulni a (baloldali kötődésűnek mondott) Hungaroplakát Kft. is, de állításuk szerint az alkalmassági feltételek úgy lettek megfogalmazva, hogy nem tudtak versenybe szállni. Az ESMA korábbi tulajdonosa, a szocialista kötődésű Bleuer István szerint a Főváros bizonyára tudatosan, testre szabottan írta ki a pályázatot, ugyanakkor véleménye szerint nincs is ma másik, erre a munkára felkészült cég. Reklámpiaci szakértők szerint ugyanakkor a Főváros saját hatáskörben is felépíthetne egy erre alkalmas szervezetet.

A Fővárosi Önkormányzat közterületein rendkívül értékes reklámfelületek találhatók. A járműveken, megállókban, utasvárókban, aluljárókban, hirdetőoszlopokon, citylight-szekrényekben, kerékpártámaszokon és lámpaoszlopokon rengeteg reklámot lehet elhelyezni, amelyeket naponta sok tízezer ember lát. Ezeket a reklámfelületeket azonban nem közvetlenül a Főváros kezeli, mert a hasznosításuk különböző médiacégeknek lett kiszervezve jórészt még a Demszky-féle városvezetés alatt (bővebben lásd lejjebb). Ezek a médiacégek a közterület használatáért bérleti díjat fizetnek a Fővárosnak, a kitett reklámokért pedig saját maguk számláznak a reklámozók felé.

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Ilyen reklámfelület a Főváros, a BKK és a Budapesti Dísz- és Közvilágítási Kft. (BDK) tulajdonában álló összesen 44 ezer darab budapesti lámpaoszlop is. Ezek bérbeadására írt ki tendert még áprilisban a Főváros, mert közeledett az előző öt éves szerződés lejárata, amelyet 2018-ban kötött Tarlós István akkori főpolgármester az ESMA Reklám Zrt.-vel.

Az ESMA meghatározó szereplő a magyarországi köztéri reklámpiacon, ezen belül is az oszlopreklámok terén. Az ESMA ma már a NER-oligarcha, Garancsi István tulajdona, de egészen 2015-ig a baloldali kötődésű Bleuer Istváné volt. Az ESMA Spanyol-Magyar Reklám Kft-t 1989-ben alapította Bleuer István, spanyol és magyar üzlettársakkal. Bleuer saját elmondása szerint a hetvenes években a madridi magyar kereskedelmi kirendeltség titkáraként dolgozott, itt ismerkedett meg azzal a spanyol üzletemberrel (Alajandro Pastrana), aki később üzlettársa lett a közterületi reklámhordozóiról ismertté vált cégben.

Bleuer István, Kurír – reggeli kiadás, 1996. május (7. évfolyam, 119-147. szám). Forrás: Arcanum.

Bleuer később a Mineralimpex képviselője illetve főosztályvezetője volt. Az ESMA-t 1989-ben végül a spanyol MIRPASA, a MINERALIMPEX Magyar Olaj- és Bányatermék Külker. Vállalat és a Fővárosi 2. sz. Építőipari Vállalat alapította meg. Ez utóbbi cég akkori vezetője jó barátságban és szomszédságban állt a Budapesti Elektromos Művek (ELMŰ) akkori főmérnökével, aki a vállalkozó csapatot bevitte az áramcég vezérigazgatójához, Börcsök Dezsőhöz (korábbi MSZMP-képviselő), és 1991-ben az ELMŰ is tulajdonrészt szerzett az ESMA-ban.

Ez azért volt fontos, mert, ahogy egy 1995-ös interjúban fogalmaz Bleuer, „ a Fővárosi Elektromos Művek tartóoszlopaira csak mi helyezhetünk ki reklámtáblákat. Nem véletlenül, a cég ugyanis társtulajdonos az ESMA-ban.” Így az első szabad választáson „egy csapásra reflektorfénybe kerültünk, mert szinte minden főútvonal elektromos tartóoszlopain megjelentek a különböző pártok reklámjait hordozó tábláink. Az azévi forgalmunk már el is érte a harminchat millió forintot, s a következő években – pedig csak négyévente van választás – folytatódott a dinamikus növekedés: százegy-, kétszázöt-, négyszáz-, majd hatszázmilliós forgalommal.” Bleuer István a 2000-es évek elején sokáig a 10 leggazdagabb magyar közé tartozott. 1999-ben megvette a Népszavát, pár évvel később az ESMA-t, illetve konkrétan Bleuert és Börcsököt is kapcsolatba hozták a K&H Bank brókerbotrányával, de végül csak a cég gazdasági igazgatóját ítélték sikkasztás miatt felfüggesztett börtönbüntetésre.

Bleuer az említett interjúban avval is eldicsekedett, hogy megalapítottak egy ÉDÁSZ-ESMA vegyesvállalatot, valamint a TITÁSZ Reklámot, amelyek „kizárólagos jogot élveztek Észak-Nyugat Magyarország illetve a Tiszántúl területén az áramszolgáltatók tulajdonában lévő oszlopok reklámcélra való felhasználásában.” Honlapjuk, illetve éves beszámolóik szerint mára az ESMA gyakorolja a magyarországi áramszolgáltatók közvilágítási és egyéb eszközeinek kizárólagos reklámcélú hasznosítására vonatkozó jogosultságait.

Budapest, 1990. március 20. A Magyar Demokrata Fórum választási plakátja a budai Duna-parton. MTI Fotó: Bartos Gyula

Így vált az ESMA meghatározó szereplővé ezen a piacon, végül azonban Bleuert üzletileg kinyírta a Fidesz-kormány. 2012-ben ugyanis betiltották az út menti oszlopokra kihelyezett reklámokat, arra hivatkozva, hogy azok veszélyeztetik a közlekedőket. A valódi ok azonban sokkal inkább az volt, hogy a Simicska Lajos-féle MAHIR érdekeit zavarták az ESMA oszlophirdetései. A Figyelő korabeli információi szerint (Figyelő, 2011. január-március) Simicska próbálta megvásárolni az ESMA-t, de nem sikerült megegyezniük a cég értékében, ezért a kormány jogalkotási úton rásegített a dologra. Az oszlopreklámok betiltása, azaz a lex MAHIR után az ESMA a csőd szélére került, és Bleuer 2015-ben végül kénytelen volt megválni a tulajdonától.

Akkor már azonban túl voltunk a G-napon, így végül nem Simicska, hanem a miniszterelnökkel jó viszonyban lévő Garancsi István vette meg az akkor már veszteséges ESMA-t. Pár hónappal ezután a kormány újra engedélyezte az oszlophirdetéseket.

A HVG cikke szerint az immár Garancsi kezében lévő ESMA engedély nélkül helyezett ki reklámokat a fővárosi tulajdonú lámpaoszlopokra, ráadásul díjat sem fizetett utánuk a Fővárosnak. Ez egészen addig tartott, amíg a Főváros pályázatot nem írt ki a hasznosításra – amelyet az ESMA nyert meg. Állítólag addigra az ESMA kiegyenlítette tartozását. Így kötött haszonbérleti szerződést a céggel 2018-ban Tarlós István öt évre, és eszerint fizetett eddig az ESMA, oszloponként 250 Ft + ÁFA / oszlop / nap díjat a Fővárosnak.

A Fővárosi Önkormányzat adatkérésünkre megküldte az előző évek adatait, eszerint a 44 ezer lámpaoszlopból átlagosan csak havi ezer körüli az ESMA által ténylegesen reklámcélra hasznosított oszlopok száma. Az adatszolgáltatás szerint 2021-ben összesen nettó 91 millió, 2022-ben nettó 109 millió Ft bérleti díjat fizetett az ESMA a Fővárosnak az oszlopokért. Az ESMA a fővárosi lámpaoszlopok reklámfelületeit, a tábla típusától és városrésztől függően 35.000 – 140.000 Ft + ÁFA / hó, azaz 1100 – 4600 Ft + ÁFA / nap listaáron kínálja ügyfeleinek. A köztéri reklámpiacot jól ismerő, névtelenséget kérő forrásunk szerint bár egzakt adatok nem állnak rendelkezésre, az ESMA árbevételének nagyjából felére, azaz 2022-ben 1,5 milliárd forintra becsülhető az ESMA budapesti oszlopreklámokból származó árbevétele.

Természetesen a tevékenységgel az ESMA-nak költségei is vannak, mindazonáltal az üzleti eredményeket elnézve a cég nem nagyon panaszkodhat: a tavalyi évet például 512 millió Ft adózás előtti eredménnyel zárták. (Ebben értelemszerűen nem csak Budapest, hanem az ország egészén végzett tevékenység benne foglaltatik.)

A Fővárosi Közgyűlés leszavazta az előterjesztést, a főpolgármester saját hatáskörben döntött

A Főváros, illetve a Főváros vagyonkezelője (Budapest Főváros Vagyonkezelő Központ, BFVK) idén áprilisban írta ki a pályázatot a következő öt éves időszakra, amely még öt évvel meghosszabbítható. Az ügyben készült fővárosi előterjesztés szerint a tender a BKK, BKV illetve a BDK honlapján lett közzétéve. A pályázat két külön tevékenységre szólt, és ezekre külön-külön kellett pályázni: az egyik felhívás a közvilágítási oszlopokon elhelyezhető reklámcélú eszközök elhelyezésére vonatkozott, a másik pedig a közvilágítási oszlopokon közlekedési adatokat mérő berendezések telepítését célozta. A pályázati kiírás meghatározta a minimális bérleti díjat is, ez mindkét tevékenység esetében 381 Ft+ ÁFA / oszlop / nap volt, tehát ez alatt nem lehetett ajánlatot tenni.

Zárójelben érdemes szót ejteni arról, hogy hogyan jött ki pont 381 Ft / oszlop / nap minimum bérleti díj: a BFVK Ingatlanhasznosítási Irodája megbízta a BFVK Ingatlanértékbecslési Irodáját, hogy készítsen szakértői véleményt. A szakértői kalkuláció abból állt, hogy összegyűjtötték Budapest kerületeinek „hirdetőoszlop, hirdetőtáblára” vonatkozó közterület-használati díjait, ebből vették a nyolc legmagasabb értéket, majd ezek számtani átlagát képezték. Ez 381 Ft.

Mindkét tevékenység esetében 1-1 pályázó nyújtott be ajánlatot: a reklámfelületek haszonbérletére a korábbi bérlő ESMA, a közlekedési adateszközök telepítésére pedig a Sys IT Network Zrt. tett ajánlatot, mindketten a kiírásban meghatározott minimális bérleti díjra. A Fővárosi Önkormányzat Vagyongazdálkodási Főosztálya előterjesztésében azt javasolta a közgyűlésnek, hogy fogadják el érvényesnek a pályázatot.

A május 24-én megtartott fővárosi közgyűlés azonban nem támogatta egyhangúlag az előterjesztést. A szavazás előtti felszólalásában Baranyi Krisztina ferencvárosi polgármester azt kérte, hogy a pályázatot nyilvánítsák eredménytelennek, mert szerinte

„életszerűtlen, hogy egyetlenegy induló indult ezen a pályázaton”.

Emellett kifogásolta a cégek zűrös múltját és tulajdonosi körét, különös tekintettel a Sys IT Networkre.

Nem véletlenül: a cég jogelődje, a Sys IT Services ugyanis 2021-ben az elmúlt évtized talán legnagyobb fiktív számlagyáras bűncselekményéről híresült el, amellyel a NAV szerint a gyanúsítottak összesen 4 milliárd forint kárt okoztak a költségvetésnek. Ahogy a HVG akkor megírta, a SYS IT Services Kft. 2019-ben, még Tarlós István főpolgármestersége idején nyerte el a BKV informatikai szolgáltatásaira kiírt közbeszerzést, és 2020-ban vásárolt benne üzletrészt a fővárosi parkolási bizniszben is érdekelt Tasnádi László, volt belügyi államtitkár. A 24.hu cikke szerint a számlagyárban „központi szerepe volt a Sys IT Services Kft.-nek, az előzetes letartóztatásban tartott gyanúsítottak többsége e cég körül mozgott”. Az üggyel a börtönviselt Fuzik Zsolt is kapcsolatba hozható, aki korábban a BKV-nál volt informatikai vezető – ő vallotta azt, hogy Horváth Csaba, Molnár Zsolt, Tóth Csaba és Baja Ferenc szocialista politikusoknak kenőpénzt adott át (a politikusok ezt tagadták). Érintett volt az ügy által többek között Jellinek Dániel milliárdos üzletember két cége is.

A közgyűlésen Baranyi Krisztinának adott válaszában Karácsony Gergely úgy fogalmazott: „nyilván hogyha a közgyűlés elutasítja az előterjesztést, akkor az pro forma a pályázat érvénytelenségét eredményezi”. Azonban nem így történt.

Fővárosi Közgyűlés 35, napirendi pontja, 2023. május 24. 

A közgyűlés ugyan tényleg nem támogatta az előterjesztést (Baranyi Krisztina és hat DK-s képviselő nemmel szavazott, Szaniszló Sándor XVIII. kerületi DK-s polgármester tartózkodott, három képviselő pedig nem szavazott), ennek ellenére Karácsony Gergely júliusban saját hatáskörben mégis a pályázat érvényessége mellett döntött.

A döntést a Főváros részéről azzal indokolták, hogy érvénytelenség esetén az ESMA-val kötött korábbi szerződés maradt volna érvényben, alacsonyabb árakkal, ráadásul határozatlan ideig, mert egy május 31-én hozott kormányhatározat értelmében a korábbi szerződés hatályban maradt volna a kormány által kihirdetett veszélyhelyzet ideje alatt. A pályázat másik tárgyában kiírt feladatrész és a Baranyi Krisztina által leginkább kifogásolt Sys IT Network esetében ugyanakkor nem találtunk hasonló külső kényszerítő körülményt. Arra sem találtunk indoklást a Főváros részéről, hogy miért nem vitték be és tárgyalták újra a témát a júniusi közgyűlésen, a május 31-én hozott kormányhatározat által teremtett új helyzetre való tekintettel.

Több sebből vérzett a kiírt pályázat, nem alakult ki verseny

Az első kérdés a – már Tarlós idejében is alkalmazott – haszonbérleti formával merül fel: egy általunk megkérdezett közbeszerzési jogi szakértő szerint a Főváros valószínűleg azért rángatta ide ezt a jogi konstrukciót, hogy kikerülje a koncessziós eljárás lefolytatásának kötelezettségét. A koncessziós eljárás ugyanis kvázi közbeszerzési eljárásnak minősül, ezért vonatkoznak rá a közbeszerzésből ismerős szabályok, például közzé kell tenni az EKR-ben a hirdetményt, nem lehet pénzt kérni a dokumentációért, a Közbeszerzési Hatóság megvizsgálja, hogy nem versenykorlátozóak-e a feltételek, és meg lehet támadni az eredményt, ha a kiíró törvényt sért. Ezzel szemben a Főváros egy sima pályázatot írt ki.

Hasonló esetre 2012-ben már volt példa, akkor a BKV írt ki pályázatot a tulajdonában álló ingatlanok területén és a közösségi közlekedési járművek külső és belső felületein kialakított vagy kialakítható reklámhelyek hasznosítására, valamint az ezekkel kapcsolatos hirdetési tevékenység lebonyolítására. Akkor egy piaci szereplő a Közbeszerzési Döntőbizottsághoz (KDB) fordult, mert álláspontja szerint a BKV beszerzése tartalmilag a közbeszerzési törvény hatálya alá tartozó szolgáltatás megrendelésére vonatkozott, szolgáltatási koncesszió formájában. A cég állítása szerint a BKV a megkötendő szerződést szándékosan helytelen megnevezéssel bérleti szerződésnek minősítette. A BKV viszont azt állította, hogy a nyertestől semmiféle szolgáltatást nem vett volna igénybe, pusztán bérbe adná felületeinek reklámcélú hasznosítási jogát.

A KDB ugyanakkor elmarasztalta a BKV-t, és jogsértőnek, a közbeszerzési törvény megkerülésének ítélte a pályázatot.

Jogi szakértőnk szerint a Főváros által 2023-ban kiírt pályázati felhívásban foglalt mindkét tevékenység tartalmaz olyan többlet-szolgáltatást, amely túlmutat a sima bérbeadáson. Vagyis a Főváros valójában szolgáltatás nyújtását rendelte meg, tehát a szakértő álláspontja szerint szolgáltatási koncesszióról volt szó, ezért koncessziós eljárást kellett volna lefolytatni.

A közgyűlési előterjesztés szövegéből kiderül, hogy a pályázati dokumentációt három szereplő vásárolta meg, azaz a két, már ismert nyertesen kívül még valaki. Megkerestük a BFVK-t és a Fővárosi Önkormányzatot is; válaszuk szerint a Hungaroplakát Kft. volt a harmadik érdeklődő.

A fővárosi villanyoszlopos pályázati dokumentáció ára 100.000 Ft + ÁFA volt, a pályázat részletes feltételeit csak ebből a csomagból lehetett megtudni, az összeg átutalása után. Feltételeztük, hogy ha ezt az összeget kifizette a Hungaroplakát, akkor komolyak voltak a szándékai az indulással. Ezért megkerestük az ügyvezetőt, Páva Zoltánt, és megkérdeztük, hogy a dokumentáció megvásárlása után végül miért nem adtak be pályázatot. Az ügyvezető válaszát kérésére szó szerint közöljük:

„A Hungaroplakát Kft. megvizsgálta a pályázati kiírás részleteit, és arra a következtetésre jutott, hogy a kiíró által elvárt műszaki feltételek úgy kerültek megfogalmazásra, hogy az nem találkozott a társaságunk teljesítőképességével. Ahogyan a benyújtott pályázatokból kiolvasható: egyetlen pályázón kívül vélhetően más potenciális pályázók sem rendelkezhettek a kiíró által megkövetelt feltételek összességével.”

Nehéz máshogy érteni a fenti sorokat, mint hogy Páva szerint a pályázatot szándékosan versenykorlátozó kondíciókkal írták ki, amelyeknek csak az ESMA tudott megfelelni. A májusi sikertelen fővárosi közgyűlés után egyébként egy névtelenséget kérő ellenzéki politikus az Indexnek úgy nyilatkozott, hogy

„ezzel a tenderrel az a baj, hogy a kormányzat által támogatott szereplő javára minden más piaci résztvevő ki lett szorítva”

Az óriásplakátban és citylightokban utazó Hungaroplakát Kft. a korábbi szereplőkhöz hasonlóan szintén meglehetősen színes múlttal (és jelennel) bír. Ügyvezetője 2022 novembere óta az a Páva Zoltán, aki az Ez a lényeg portált is kiadó Oraculum2020 Kft. tulajdonosa, és a Márki-Zay-féle mozgalom és kampány külföldi finanszírozása kapcsán híresült el, a titkosszolgálat jelentése is hangsúlyosan foglalkozott a céggel. E szerint az Oraculum 2020 Kft. összesen körülbelül 2 milliárd forintnyi forrásban részesült egyrészt a főpolgármester akkori tanácsadója, Korányi Dávid révén az amerikai Action for Democracy-tól, másrészt egy svájci alapítványtól.

Páva Zoltán korábban tagja volt az MSZP-nek, és politikai tanácsadó volt Gyurcsány Ferenc miniszterelnöki kabinetjében, majd a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter Molnár Csaba mellett. Az elmúlt években jelentős cégbirodalmat épített fel, és megfigyelték a Pegasus kémszoftverrel is.

A Hungaroplakáthoz visszakanyarodva, a 24.hu információi szerint a cégnek (még Páva előtt) jelentős szerepe volt a 2022-es ellenzéki kampányban, mert felületet biztosított az ellenzéki pártoknak, akik állítólag máshol alig vagy egyáltalán nem tudtak reklámhelyet vásárolni. A Hungaroplakát 2012-ig az ESMA-é volt, majd utána a Hajdú Vagyonkezelő Kft.-é, amelynek jelenleg egy németországi székhelyű cég (EMI Investment Gmbh) a tulajdonosa. A német cégnyilvántartás szerint az EMI Investment GmbH-t Szabóné Kalmár Szilvia alapította, sokkal többet azonban nem lehet tudni a cégről.

A Hungaroplakát évente 1 – 1,5 milliárd forintos forgalmat bonyolít, adózás előtti eredménye azonban csak 15 millió forint volt tavaly.

Információink szerint a pályázat alkalmassági feltételeinek 8.6. pontjában előírt referenciák teljesítése jelentette a problémát, azaz:

• „legalább 100 darab közvilágítási és/vagy villanyoszlopra, áramszolgáltatói környezetben elvégzett reklámcélú vagy tájékoztatási célú, útbaigazító reklámeszköz elhelyezés szerelési munka igazolásával rendelkezik a 2018-2022 időszak vonatkozásában;
•  tájékozódást segítő, jelzést megjelenítő reklámcélú eszköz közvilágítási- vagy villanyoszlopon áramszolgáltatói környezetben történő elhelyezését, működtetését és ellenőrzését is magában foglaló, legalább 180 napon át folyamatosan fennálló szerződéssel rendelkezik áramhálózati engedélyessel a 2018-2022 időszak vonatkozásában”.

Az első alpontban foglalt kritérium az akkori bírálati jegyzőkönyv tanúsága szerint szerepelt a 2017. évi, Tarlós-féle pályázati kiírásban is, csak akkor magasabb oszlopszámmal (1000 darab). Vagyis ebben a tekintetben a korábbihoz képest most engedékenyebb volt a kiírás. A második alpont azonban olyan szűkítő kitételeket is tartalmaz, amelyek a Tarlós-féle pályázat alkalmassági követelményei között nem szerepeltek, akkor ugyanis így volt megfogalmazva a második kritérium:

• „reklámcélú vagy tájékoztatási célú, útbaigazító reklámeszköz közvilágítási- vagy villanyoszlopon történő elhelyezésével kapcsolatos, minimum 180 napos üzletszerű rendszeresen végzett tapasztalattal rendelkezik”.

Az áramhálózati engedélyessel kötött szerződés, mint kitétel, csak a Karácsony-féle kiírásba került bele.

Az „áramhálózati engedélyes” egyébként egy meglehetősen pontatlan és a pályázat kiírója által nem definiált megfogalmazás, ugyanis így nem szokás megnevezni semelyik villamosenergia-ipari szereplőt sem. Valószínűleg a közlekedési törvényből vették át a pályázatba a kifejezést, amely szintén pontatlanul használta azt, amikor 2015-ben kimondta, hogy lámpa- vagy villanyoszlopon az áramszolgáltató vagy „áramhálózati engedélyes” hozzájárulása is szükséges a reklámeszköz elhelyezéséhez – azonban nem definiálta a kifejezést. Logikai alapon az elosztói engedélyesek és a közvilágítási engedélyesek jöhetnek szóba, tehát velük kellett (volna) a pályázóknak a reklámeszköz „elhelyezését, működtetését és ellenőrzését is magában foglaló, legalább 180 napon át folyamatosan fennálló szerződéssel” rendelkezniük.

Az áramszolgáltatók esetében az ESMA honlapja és éves beszámolói szerint „az ESMA Reklám Zrt. gyakorolja a magyarországi áramszolgáltatók közvilágítási és egyéb eszközeinek kizárólagos reklámcélú hasznosítására vonatkozó jogosultságait”, a közvilágítási cégek szerződései azonban nem ismertek.

Megkérdeztük a Fővárosi Önkormányzatot, hogy miért volt feltétlenül szükség ezen referenciák kikötésére. A kapott válasz szerint

„A feszültség alatt álló villanyoszlopon nagy magasságban végzett, az oszlop állékonyságára is kiható szerelési és üzemeltetési tevékenység önmagában is, de fokozottan az árambetáplálási szükséglettel bíró, háttérvilágítással rendelkező reklámeszköz vonatkozásában olyan speciális szakértelmet igényel, amelyre vonatkozó tapasztalat rendelkezésre állását okkal várja el a közvilágításért felelős önkormányzat, ha egy vállalkozást a közvilágítási oszlopain egy eltérő célú berendezést szerelni és üzemeltetni enged. A közvilágítási oszlop pl. nagy szélben a reklámeszköz szakszerűtlen szerelése esetén kidőlhet, a reklámeszköz szerelésének vagy üzemeltetésének szakszerűtlensége a feljebb elhelyezkedő közvilágítási eszköz karbantartását nagyban megnehezítheti vagy lehetetlenné teheti, de akár érintésvédelmi kockázatok is felmerülhetnek megfelelő tapasztalat hiányában végzett szerelés esetén, mind a reklámberendezés szerelését/üzemeltetését végzők, mind a közvilágítás üzemeltetését végzők, de a villanyoszlop alatt közlekedő polgárok számára is. Nincs ismeretünk arról, hogy az elvárt referenciával kik rendelkeznek, mindenesetre a kiírás egy alacsony darabszámot határozott meg, amely mind villanyoszlop, mind közvilágítási oszlop vonatkozásában, területi korlátozás nélkül (tehát Budapest területén kívül is) igazolható. Furcsa lenne, ha a csak Magyarország vonatkozásában százezret meghaladó számú villany- vagy közvilágítási oszlopból száz oszlopra vonatkozóan másnak ne lenne meg az elvárt referenciája.”

Mivel ez csak az egyik referencia-kritériumra adott választ, még egyszer visszakérdeztünk, immár kifejezetten arra, hogy miért volt szükséges előírni az áramhálózati engedélyessel fennálló szerződés meglétét, mikor ez a kitétel a korábbi, ugyanilyen tárgyú pályázat alkalmassági kritériumai között nem szerepelt.

A Fővárostól kapott, gulyásgergelyi regiszterekbe emelkedő „válasz” szerint a „2017-es pályázati kiírás értelemszerűen 2018-2022. közötti évekre vonatkozó referenciakövetelményt – a newtoni fizika szabályaira is figyelemmel – nem tartalmazhatott”. Nyilvánvalóan nem ez volt a kérdés, de sajnos a jelek szerint a válaszadó nem akarta érteni – ennyi erővel akár azt is írhatta volna, hogy boldog Karácsonyt.

Kérdeztük Bleuer Istvánt, az ESMA korábbi tulajdonosát, hogy véleménye szerint létezik-e az ESMA-n kívül olyan szereplő Magyarországon, amely mindkét alkalmassági feltételt tudta volna hozni. Bleuer véleménye szerint

„A Főváros bizonyára tudatosan, testre szabottan írta ki a pályázatot, de meggyőződésem, hogy nincs ma másik, erre a munkára felkészült, azt ellátni képes cég. Sem tapasztalattal, sem eszközökkel, sem áramszolgáltatói engedélyekkel más nem rendelkezik. Időtől és jelentős bevételtől esett volna el a hivatal, ha esetlegesen a feladatra alkalmatlan pályázatok befogadásával kellett volna foglalkoznia, legfeljebb politikai támadások nem érhették volna.”

Miért kell egyáltalán kiszervezni a reklámfelületeket?

Reklámpiaci szakértők szerint éppenséggel nem is lenne muszáj kiszerveznie a Fővárosnak az oszlopok reklámhirdetéseinek kezelését, ezt adott esetben, a szervezeti és személyi feltételek kialakításával egy önkormányzati cég is végezhetné. Korábban a BKV cége, a Peron Reklám Kft. már végzett hasonló tevékenységet (ld. lejjebb), és a fővárosi fesztiválok, vásárok szervezését és marketingjét is egy ilyen külön fővárosi cég, a Budapest Brand nZrt. menedzseli.

A saját hasznosításnak meglenne az az előnye, hogy nem kellene pl. egy Garancsi-céggel szerződniük, továbbá a Főváros saját maga is szabadabban használhatná a saját felületeit. A májusi közgyűlés után a DK egyik vezető politikusa úgy nyilatkozott:

„most azon gondolkodnak, hogy maga az önkormányzat miképpen tudja majd az oszlopokra szerelhető hirdetőfelületeket hasznosítani”.

Az ESMA-val megkötött szerződésbe ugyanis belekerült két kitétel: egyrészt a reklámokon nem jeleníthető meg olyan tájékoztatás, amely „párt, politikai mozgalom, vagy a kormány népszerűsítését szolgálja vagy támogatására ösztönöz, illetve azok nevét, célját, tevékenységét, jelszavát, emblémáját népszerűsíti”. Másrészt szintén nem rakható ki semmi, ami „valamely közérdekű cél elérése érdekében kíván hatást gyakorolni a befogadóra”.

Nyilvánvalóan a kormánypropaganda megjelenítését próbálta kiküszöbölni a Főváros, ugyanakkor ezekkel a megszorításokkal saját magát is gúzsba kötötte, hiszen így a saját közcélú üzeneteit sem terjesztheti ezeken a felületeken. A Tarlós-féle szerződés 200 darab plakáthelyet biztosított a Fővárosnak a lámpaoszlopokon, amit a most megkötött szerződésben sem emelt meg a Főváros. Ezen a kereten felül a Fővárosnak ugyanúgy fizetnie kell a reklámhelyekért a saját oszlopain, mint bárki másnak.

Érdeklődtünk a Fővárosnál, gondolkodtak-e abban, hogy kiszervezés helyett saját hatáskörben hasznosítsák a felületeket. A Főváros válasza szerint

„A köztulajdonban álló gazdasági társaságok működésére vonatkozó szigorú vagyonhasznosítási (pályáztatási kötelezettség) és beszerzési szabályok (közbeszerzés) illuzórikussá teszik azt, hogy a reklámpiac által megkövetelt rugalmassággal hasznosítsa a Fővárosi Önkormányzat ezeket a felületeket, nem beszélve arról, hogy a reklámpiac sajátosságai (brutális volumenkedvezmények) miatt az önálló cégben való hasznosításhoz egy akkora felületvolumenre van szükség, amellyel a Fővárosi Önkormányzat nem rendelkezik.”

Nem mindenki ért ezzel egyet: több reklámpiaci szakértővel is beszéltünk, akik szerint abszolút lenne létjogosultsága annak, hogy az önkormányzat saját maga kezelje a felületeit. Bleuer Istvánt is megkérdeztük arról, hogy évek alatt nem lehetne-e felépíteni egy erre alkalmas fővárosi szervezetet. Úgy vélekedett, hogy nem is kellenének hozzá évek, de szerinte „a Fővárosban ehhez ügyetlenek”.

Más vélemény szerint bár a 44 ezer budapesti villanyoszlop is elég jelentős volumen, de leginkább talán akkor érné meg saját kézbe vonni a tevékenységet, ha a Főváros nem csak a villanyoszlopokkal, hanem az összes többi reklámfelülettel saját hatáskörben rendelkezni tudna. Ezt jelenleg még a Demszky Gábor korábbi főpolgármester által kötött hosszú távú, le nem járt szerződések akadályozzák.

Demszky öröksége a magáncégeknek kiszervezett fővárosi reklámfelület

Budapest, 2007. május 25.
Demszky Gábor főpolgármester (j) elsőként használja a 2-es metró új lejáratának mozgólépcsőjét a Baross téren. Elkészült a 2-es metró új, Keleti pályaudvari kijárata, az utasok 2007. május 26-tól már használhatják a csarnok és a Kerepesi út felé eső mozgólépcsőket.
MTI Fotó: Beliczay László

A lámpaoszlopokon kívül még rengeteg reklámfelület van a fővárosban, ezeknek a hasznosítása mind külső vállalkozóknak lett kiszervezve. Demszky Gábor akkori főpolgármester 2006-ban három szerződést kötött a különböző típusú utcabútorok felületeinek bérlésére 25 éves időtartamra.

A hirdetőoszlopokat a Mahir Cityposter kapta, ez akkor Simicska Lajos cége volt, ma Mészáros Lőrincé és Nyerges Zsolté. A szerződés szerint a Mahir a felületértékesítésből származó nettó árbevétel 15 %-át, de legalább 45 millió Ft + áfát fizeti bérleti díjként évente a Fővárosnak, a HVG szerint 2021-ben ez összesen nettó 65 millió Ft volt). Ezen felül vállalt bizonyos fejlesztéseket is (pl. teljes oszlopcsere az Andrássy úton), és a Főváros számára évente 3000 darab plakáthelyet biztosít egy hónapnyi időre, továbbá a listaárból kedvezményt kell adnia fővárosi színházak, sportrendezvények számára.

A megállók felületeinek használatára az Intermédia Kft.-vel szerződtek, ez beolvadások és átalakulások után ma JCDecaux Hungary Zrt. A felületekért nem bérleti díjat fizet a cég, hanem vállalta 713 utasváró kihelyezését két éven belül, mindegyiken két citylighttal, továbbá 100 citylight méretű vitrin és 25 darab mini light kihelyezését, amelyeket használhat a BKV, illetve a Főváros. A szerződés lejárta után elvileg az utcabútorok a JCDecaux tulajdonában maradnak. A Városbútor és Média Kft. (szintén JCDecaux-érdekeltség) kisebb utcabútorok mint pl. padok, kerékpártámaszok, hulladékgyűjtők és citylight-poszterek telepítésére, karbantartására és a reklámfelületek hasznosítására szerződött. Ezek után a cég nem fizet bérleti díjat, ráadásul mentesül a területhasználati díjak alól is.

Az utcabútorok mellett nagy falat még a járműpark is. Ezeket a reklámfelületeket a Peron Reklám Kft. értékesíti, amely korábban a BKV saját tulajdonú cége volt, amíg 1999-ben Demszky főpolgármestersége alatt el nem adta 74,8%-os üzletrészét az ESMA-nak. Az üzletrész mai tulajdonosai egyenlő részekben a JCDecaux Hungary Zrt., a Publimont Kft. (Mészáros Lőrinc és Nyerges Zsolt közös cége) és a Hajdú Vagyonkezelő Kft. (végső tulajdonosa a rejtélyes német EMI Investment GmbH).

A BKV és a Peron Reklám Kft. közti szerződés 2011-ben lejárt volna, de Kocsis István BKV-vezérsége alatt valamiért határozatlan idejűre módosította. A BKV 2012-ben sikertelenül próbálta megpályáztatni, majd a 2016-ban kiírt közbeszerzés is nagyon balul sült el: évekig húzódott, majd amikor pontot tettek volna a végére, az újonnan megválasztott városvezetés minden cégnek megtiltotta az egy évnél hosszabb idejű szerződések aláírását – így ezt is. A visszavont tender miatt a Közbeszerzési Döntőbizottság 120 millió Ft büntetést rótt ki a BKV-ra, és továbbra is a Demszky-érában megkötött szerződés van életben. Adatkérésünkre a BKV azt válaszolta, hogy az elmúlt három évben nettó 493 és 523 millió forint közötti összeg folyt be a Peron Reklám Kft-től.

A HVG reklámpiaci szakértőkre hivatkozva azt írja, hogy a Fővárosnak összesen legalább 3–5 milliárd forintot kellene beszednie a közterületi reklámfelületei után évente.

Érdekesség, hogy az e cikkben felsorolt cégek többségének ugyanaz a székhelye: az ESMA, a Hungaroplakát, a Hajdú Ingatlankezelő Kft., a Sys IT Network, a BKV reklámhelyeit értékesítő Peron Reklám Kft., valamint az ESMA-t tulajdonló Garancsi-cég (GAR-DAM Zrt.) székhelye egyaránt a 1139 Budapest, Fáy utca 20. A tulajdoni lapot lekérve látható, hogy az épületet tulajdonló cég többségi tulajdonosa Bleuer István. A Fáy utca 20. szám alatt székel még Honduras tiszteletbeli konzulja is, aki szintén nem más, mint Bleuer István.

Fülöp Orsolya

Frissítés (2023. november 22.): Cikkünk korábbi verziójában tévesen szerepelt, hogy az ORACULUM 2020 Kft-nek  tulajdonosa az EMI GmbH, a valóság ezzel szemben az, hogy annak egyetlen tulajdonosa magyar  természetes személyként Páva Zoltán.

Nyitókép: Kiss Ambrus, Karácsony Gergely, Garancsi István, Tarlós István és Demszky Gábor, forrás: Átlátszó montázs MTI-fotók felhasználásával. A cikk elkészítéséhez az archív anyagokat az Arcanum adatbázisa, a cégadatokat az Opten szolgáltatta.