A pályámon még nem ütköztem ilyen akadályba – Máriás Leonárd újságíró

Nem a Magyar Nemzeti Kereskedőház hatmilliárdos veszteségéről szóló hír volt az egyetlen kényes sztori, ami elakadt a Világgazdaságon belül – ezt mondja most az MNKH-affér után eltávolított újságíró, Máriás Leonárd, akinek tudomása szerint egy Mészáros Lőrincet érintő információ is beragadt a csőbe – ami, ha megfelel a valóságnak még kínosabb, hiszen a piaci hírek éppen arról szóltak: Mészáros környezete érdeklődik a kiadó iránt. Bár volt szerkesztősége cáfolja a cenzúravádat, Máriás ma sem tud szebb szót a történtekre.

84%

Év végéig még

16 613 194 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Előzmények

Máris cenzúráz a Mediaworks? Pedig még ott sincs Mészáros

Pecina-Vitézy biznisz? Mediaworks-jelzálog a Helyi Téma védjegyein

Megy a bruszt a Népszabi kiadójáért, de még nem ütötték nyélbe az üzletet

Mészáros Lőrinc hatalmas médiabirodalomra tenyerelhet

A pártalapítvány esete a kiürített kiadóval: a Népszabadság nehéz napjai

Átlátszó: Amikor hírt adtunk a sajnálatos eseményekről, nem akartál nyilatkozni. Mi változott azóta?

Máriás Leonárd: Az Átlátszó elbocsátásomról szóló hírére a volt szerkesztőségem egy egységes közleményben azt írta, hogy az ott dolgozókat megsértette a cikk, mert azt állította, cenzúra van a Világgazdaságnál. Semmi kedvem ehhez az interjúhoz, de azt gondolom, tartozom azzal mindenkinek, hogy névvel és arccal elmondom, mi történt. A történet túlmutat rajtam, nem a személyem fontos benne, hanem az, hogy ez megtörténhet. Az átlátszós hírben megjelent információ helytálló volt, valóban használtam a cenzúra és az öncenzúra kifejezést az egyik volt szerkesztőmmel kipattant vitában, miután augusztus 25-én leállította a Magyar Nemzeti Kereskedőház tavalyi eredményeiről és többmilliárdos veszteségéről szóló hír megírását.

Pontosan mi történt azon a bizonyos napon?

M. L.: Az a bizonyos csütörtöki nap ugyanazzal a rutinnal indult, mint a többi, mióta elkezdtem dolgozni a Világgazdaságnál. Az Igazságügyi Minisztérium Elektronikus Beszámoló Portálján rákerestem a Magyar Nemzeti Kereskedőház 2015-ös évéről szóló beszámolójára. Azért figyeltem a külügy közpénzzel kitömött cégét, mert a korábbi években többmilliárd forint veszteséget produkált, és a tavalyi beszámolóját nem nyújtotta be a május végi, törvényben előírt határidőre. Azon a csütörtökön végre volt találat, és a dokumentumokban az állt, hogy 2015-ben 6 milliárd forint lett a veszteség. Egyértelmű volt, hogy ez az elmúlt időszak egyik legfontosabb, kormányzati pénzköltésről szóló híre. Még otthonról írásban jeleztem a szerkesztőknek, hogy erről készítek anyagot.

A napi értekezleten azonban az aznapi felelős szerkesztő közölte velem, hogy az anyag „nem lesz”. Helyette egy interjú készül a cég vezérigazgatójával hétfőre, öt nappal későbbre. Mint később megtudtam, a lapigazgató az előző napon, augusztus 24-én egyeztette az interjú időpontját, valamint az éves beszámoló kezelését az egyik kollégámmal. A beszámolót akkor még egyetlen orgánum sem vette észre.

Hogyan reagáltál a hírkészítés leállítására?

M.L.: A témajavaslat fogadtatása meglepett. Azt gondoltam, nem helyes, hogy a következő napon megjelenő Világgazdaságban nem jelenik meg erről hír. Az hírértékű, hogy egy közpénzből működő szervezet 6 milliárdos veszteséget ér el egy év alatt, és érdemes megnézni, milyen tételekből jött össze ez a mínusz. Az ilyen hírek megírásával nem vár egy szerkesztőség, hiszen hírverseny van. A közérdeklődésre számot tartó hírekre pedig többször vissza lehet térni, több szempontból meg lehet vizsgálni, követheti őket újabb hír, interjú, elemzés.

Ironikusan megjegyeztem, hogy természetesen keresek másik témát. Zavar támadt. Az egyik szerkesztő sietve megjegyezte, hogy szívesen átengedi az egyik ötletét. Azt válaszoltam, hogy nem témahiányom, hanem morális problémám van. Az egyik szerkesztő homályos utalásokkal magyarázni kezdett, hogy így mennek itt a dolgok, és meglepődnék, ha tudnám, milyen kevés hirdetési pénz miatt történik ez. Az elhangzottakat és ezt a beszélgetést mindenki hallhatta, aki ott volt, a szerkesztőség nagyjából fele.

A pályámon még nem ütköztem ilyen akadályba. Felhívtam a főszerkesztőt, hogy jelezzem a problémát. Szabadságon volt, nem értem el. Sms-ben is jeleztem, hogy mindenképpen beszélnünk kell. Csak este hívott vissza. Azt mondta, nagyjából két naponta érkeznek hasonló kérések a kiadótól, és a szabadsága alatt semmi kedve egy ilyen vitát lejátszani. Biztatott, hogy tartsak ki, és a szabadsága után ismét dolgozhatok bátran és szabadon. Jeleztem neki, hogy ez nem elég, és hogy ezzel a kereskedőházról szóló hír nem születik meg. Azóta nem beszéltünk. Több hetes távolléte alatt próbáltam elérni telefonon, emailt írtam neki, de nem reagált.

A mondás az, hogy nem lett volna exkluzív a hír, mert már megjelent az Origón.

M.L.: Ez is elhangzott a napi értekezleten. Csakhogy az Origón nem a Magyar Nemzeti Kereskedőház beszámolójáról készült hír, hanem egy barátságos interjú jelent meg a cég vezérigazgatójával. Ha a szerkesztő logikájából indulunk ki, akkor a Világgazdaságban megjelent kereskedőházas interjúnak sem volt értelme, miután az Origóban már volt egy ilyen.

Korábbi cikkeink a médiaháborúról

A kormányzati tájékoztató kampány milliárdjai – titkolják, hogy hova megy a közpénz

Ingyenes hetilap közpénzzel kitömve – mennyibe kerül a Lokál az adófizetőknek?

Megválik a VS.hu a Rogán szavába vágó újságírótól

Az Átlátszónak ajánlotta fel fizetése egy részét a vs.hu-tól távozó újságíró

„A Magyar Telekom megfogalmaz bizonyos igényeket” – itt az Origo szerkesztőségi értekezletének leirata

Tiszteletteljes kérésünk: bújjon elő a Vs és az Origó tulajdonosa!

Itt az Origo szerkesztőségi értekezletének hangfelvétele

Megszólalt a telefon, haptákban a Telekom – az Origo széthullásának története

Érzelmi horgokkal az Orbán-kormány ellen – itt az RTL Klubot bíráló háttértanulmány

Simicska Lajos: “A mi médiánk ellen fog állni, és kurvára le fogja szarni, hogy az Orbán mit akar”

„Hibáztam, nem partizánkodtam” – Gavra Gábor a bajai kamuvideó-ügyről

Önök kérték: Hogyan lett a közmédiából propagandagépezet

A PR-interjúnak beillő origós cikk azt taglalja, hogy a kereskedőház sikert sikerre halmoz. A rendkívül hosszú szöveg közepén egy helyen szerepel, hogy a társaság kiadásai 2015-ben közel 6 milliárd forinttal haladták meg bevételeit. Az interjú időzítése is figyelemre méltó. Augusztus 24-én délután, pár perccel azután élesítették, hogy a kereskedőház beszámolója megjelent. Az egyébként, hogy máshol megjelenik egy közlés, még elméletben sem ok arra, hogy egy lap ne számoljon be egy fontos információról a saját olvasóinak.

Tapasztaltál-e más hasonló esetet, olyat, hogy fontosnak mondható, de politikai szempontból kényes tartalom nem ment át a szerkesztők szűrőjén?

M.L.: Nem tapasztaltam, de tudok ilyen esetről. Azon a napon, amikor a kereskedőházról szóló hír nem készülhetett el, egy másik hírrel is ez történt, amiben Mészáros Lőrinc neve szerepelt volna.

Ezt te cenzúraként élted meg? Ha igen, miért nem magad álltál föl, miért vártad meg a kiadó döntését?

M.L.: A Világgazdaságtól tulajdonképpen felálltam. Pár nappal a kereskedőházas hír megírásának leállítása után, miután telefonon nem értem el, emailben közöltem a főszerkesztővel, hogy nem akarok tovább a lapnál  dolgozni, és kértem az áthelyezésem a Népszabadsághoz, amely szintén a Mediaworks kiadó lapja. A kiadó ugyanis két héttel korábban felajánlotta ezt a lehetőséget, és a Népszabadságban számos kényes üggyel foglalkozó, kritikus cikk jelenik meg. Ezután vártam, de a főszerkesztőtől nem érkezett válasz.

A döntést egyébként azután hoztam meg, hogy spontán vitám alakult ki a kereskedőházas hír megírását leállító szerkesztővel. Akkor emlegettem cenzúrát, öncenzúrát, és szerkesztői hibát. A Népszabadság ugyanis részletesen beszámolt a kereskedőház eredményeiről, és azt mondtam, nekünk is így kellett volna eljárni. Pár napra rá berendelt a lapigazgató és közölte, nem hosszabbítják meg a próbaidőmet, magyarán kirúgott. A főszerkesztő nem volt jelen.

A Világgazdaság főszerkesztője azt nyilatkozta, hogy „nem működött a kémia” közted és a csapat más tagjai, vezetői között. Segítenél ezt megfejteni, mit jelenthet?

M.L.: Nekem ez olyan, mint amikor valaki egy rossz poénnal próbál elütni egy kínos helyzetet. Kevesebb, mint egy hét alatt ez volt a harmadik hivatalosnak vehető magyarázat az elbocsátásomra. A főszerkesztő azt nyilatkozta, hogy a munkám minőségével és írásaim színvonalával elégedettek voltak, de konfliktusos voltam, ami akadályozta a velem való együttműködést.

Azt egyébként a kereskedőházas affér előtt is mondta, hogy nagyon elégedett a munkámmal. Ottlétem alatt pedig mindössze egyetlen kollégámmal volt konfliktusom: megbántódott, mert a tématerületére tévedtem. Akkor éppen a főszerkesztő volt az, aki a támogatásáról biztosított, sőt biztatott, hogy a jövőben álljak bele az ilyen helyzetekbe, legyen verseny a szerkesztőségben.

A lapigazgató egészen más magyarázattal bocsátott el. Az első kérdése az volt, hogy titokban én írtam-e a kereskedőház beszámolójáról szóló cikket a Népszabadságba. Valószínűleg feltételezte, hogy miután a Világgazdaságnál megakadt, beügyeskedtem a másik lapba. Mondtam, hogy nem én írtam. Ezután elmondta, hogy nem hosszabbítják meg a munkaviszonyom a próbaidő után, és lehet, hogy nem hiszem el, de ennek semmi köze a kereskedőházas ügyhöz.

A magyarázata szerint az írásaim alapján jobban illettem volna a Népszabadságba, ezért át akartak helyezni, de ott sajnos nem volt hely. Később megtudtam, hogy két betöltetlen állás is volt a Népszabadság online részlegén.

A szerkesztőségi közleményben az szerepelt, hogy vizsgálat követte az átlátszós cikket, ami mindent rendben talált. Téged megkérdeztek ebben a vizsgálatban?

M.L.: Az elbocsátásomról szóló hír megjelenése után megkeresett a kiadó egyik kommunikációs ügyekben eljáró szakértője és arra kért, mondjam el, mi történt. Ezt vehetem úgy, hogy megkérdeztek. Mindent elmondtam neki, de a jelek szerint a vizsgálat semmit nem igazolt vissza ebből.

Ő fogalmazta meg az elbocsátásom harmadik magyarázatát, aminek a lényege az volt, hogy mennyiségi probléma volt a munkámmal. Megjegyeztem, hogy ezt nem tudom értelmezni, ugyanis a főszerkesztő augusztus közepén azt mondta, nagyon elégedett, más jelzést nem kaptam.

A kiadónak dolgozó kommunikációs szakértő azt is közölte velem, hogy leállított egy közleményt, ami nekem nagyon rossz lett volna, és a beszélgetésünk végén arra kért, hogy ne jelenjen meg több cikk az ügyemről. Ezt burkolt fenyegetésként értékeltem és mondtam neki, hogy nem én írattam az elbocsátásomról szóló híreket.

Ekkor tudtam meg, hogy voltak betöltetlen állások a Népszabadságnál, ugyanis előttem hívta fel a lap főszerkesztőjét és érdeklődött, hogy fel tudnának-e venni az egyik helyre. Ezt „baráti” gesztusnak vettem, amit elfogadhattam volna. Ehelyett jeleztem, hogy megrendült a bizalmam a kiadóval szemben.

Mezősi Tamást, a Világgazdaság főszerkesztőjét reagáltattuk az interjú fő állításaira

„Először is ismételten szeretném leszögezni, a Világgazdaságnál nincs cenzúra, ha lenne, már nem dolgoznék itt. Bár azt gondoljuk, hogy Máriás Leonárd munkaviszonyának alakulása a kiadó és a szerkesztőségünk belügye, mégis, mivel lapunkkal kapcsolatban súlyos állításokat fogalmaz meg, reagálunk rá. A Világgazdaság 13 újságírója cáfolta nyílt levélben Máriás Leonárd állításait, ezért megdöbbentő számomra, hogy az Átlátszó helyt ad a távozó munkavállaló megalapozatlan vádjainak.

A Nemzeti Kereskedőház veszteségével kapcsolatos téma kiosztása egy egyszerű munkaszervezési kérdés volt, amelynek során fel sem merült, hogy azt Máriás Leonárd dolgozza fel, miután éppen szabadságát töltötte. Máriás Leonárd a szabadságáról visszaérkezett, felvetette, hogy foglalkozna a témával, de a szerkesztő közölte vele, hogy az ügyre már másik, a témában korábban is publikáló kollégát állított rá.

Máriás Leonárd a kérdésre négy nappal később tért vissza, miután az ugyancsak a kiadóhoz tartozó Népszabadság hétvégi számában cikk jelent meg a témában, emiatt vitatta az érintett szerkesztő eljárását. A későbbiekben Máriás Leonárd a szerkesztőségben nem jelent meg, a szerkesztők által rábízott feladatok többségét visszautasította, nem teljesítette. Írásban közölte, hogy nem kíván a továbbiakban a Világgazdaságnál dolgozni – ezt követően a kiadó értelemszerűen nem véglegesítette a munkaviszonyt a próbaidő leteltével.

Nem állja meg a helyét az az állítás, mely szerint „volt egy Mészáros Lőrincet érintő cikk, ami nem jelenhetett meg”, ugyanis nem volt ilyen cikk.  Akik olvassák lapunkat, tisztában vannak vele, hogy amennyiben egy téma közérdeklődésre tarthat számot, közügynek minősül és gazdasági  – tehát nem kizárólag politikai – vonatkozású, úgy azt feldolgozzuk. Mészáros Lőrinc ügyleteivel is viszonylag gyakran foglalkozunk lapunk hasábjain, ezt bárki leellenőrizheti honlapunkon.

A kolléga teljesítménye és munkájának minősége, azt gondolom, végképp szerkesztőségünk és az érintett belügye, ezért ezeket az állításokat nem szeretném itt kommentálni, de olvasóink honlapunkon mindkét tényezőről kialakíthatják saját álláspontjukat.”

Rádi Antónia

Ha tetszett a cikk

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszó munkáját havi 1000 forinttal! Függetlenségünk záloga a közösségi finanszírozás.