Orosz-ukrán háború: hogyan segíthetünk a menekülőknek?
Oroszország csütörtökön hajnalban Vlagyimir Putyin elnök utasítására támadást indított Ukrajna ellen. Már aznap tele voltak a hírek a háborúban érintett...
Egyre kritikusabb a menekülthelyzet a szerb-magyar határon. A horgosi hevenyészett „sátorvárosban” egyre többen várakoznak siralmas tábori körülmények közt, míg a zöldhatáron hatóságnak látszó egyenruhások rendszeres durvaságairól szólnak a hírek. Mégis újra megjelentek a menekültek Budapesten. Helyzetjelentés a déli határról és a fővárosból. Banai Tibor Péter videoriportja.
Az elmúlt időszakban többször jártunk a horgosi tábor területén, legutóbb akkor, amikor 130 menekült éhségsztrájkot folytatott a szerb tranzitzóna előtti lepusztult prérin. Kétszáz kilométert gyalogoltak a negyven fokos kánikulában Belgrádtól odáig. Akkor már napok óta ücsörögtek a naptól kiégett fűben – jól elkülönülve a tábortól – leragasztott szájjal, transzparenseiket szorongatva. Előttük a nekik biztosított élelmiszerek érintetlenül egy halomba halmozva, tőlük 50 méterre, velük szemben, szerb rendőrök hátratett kézzel sorfalat álltak. Mindenki szenvedett a reggeli hőségben, a menekültek, a rendőrök és mi is.
Veréssel, sokkolóval, kutyákkal fogadják a kerítést megmászó menekülteket a déli határon from atlatszo.hu on Vimeo.
Abdul Malik 24 éves fiatal férfi az afganisztáni Kandaharból. Tavaly indult útnak. Kandahar a tálib mozgalom fellegvára, ott mindig kemény volt az élet, a hosszú harcok sem füstölték ki onnan maradéktalanul a tálibokat. Arrafelé általában két választás van: „a Korán vagy a kard” – ő a harmadik utat választotta, elmenekült.
A tavalyi menekültáradattal el is jutott Németországba, de idén, annak ellenére, hogy a háborús Afganisztánból jött, visszatoloncolták Bulgáriába, mert ott regisztrált először. Bulgáriában nem látják szívesen a menekülteket, de jól szervezett csempészhálózat működik, így 700 euróért ismét becsempészték Szerbiába, egészen Belgrádig vitték. Egy hónapot tengődött ott, és ezzel a sztrájkoló csoporttal gyalogolt idáig. Amikor rákérdeztem, hogy mit várnak a demonstrációtól, világosan fogalmazott:
„Mi nem azt mondjuk, hogy nyissák meg nekünk a határt, csak azt akarjuk a magyar hatóságtól, hogy egy kicsit gyorsítsák meg az eljárást.” Kritizálta a táborban uralkodó körülményeket, és demonstrációjukkal erre is fel akarták hívni a nyilvánosság figyelmét. Elmondta, hogy mindenki tisztában van a szigorú magyar határvédelemmel, a hatósági túlkapásokkal, de ennek ellenére sokan választják az illegális utat, főleg azok, aki már hosszú hónapokat rostokoltak a határon, és már nem bírják tovább a körülményeket.
„Sok ember megpróbálja a határátlépést illegálisan. Elfogják őket, először lefújják gázsprével, aztán összeverik, utána pedig megbilincselik a kezüket, majd még a kutyákat is ráeresztik. Aztán visszaviszik őket Szerbiába. Ezzel senki sem foglalkozik, ezt itt senki sem hallja meg a „dzsungelben”, legfeljebb Isten. Itt csak Isten segíthet nekünk!”
Mire befejeztük az interjút, megjelent a sajtó is. Magyar, szerb, nemzetközi. Ekkor azonban történt valami: az egyik sztrájkoló menekült elájult. A társai félrevitték, valaki elszaladt orvosért a táborba. Futva jött az orvos, egy idős szerb doktornő a Médecins du Monde-tól. Próbálta élesztgetni, semmi reakció. Kereste a pulzusát, semmi. Megnézte a nyaki verőérnél, ott se volt. Elkezdett habzani a szája, epilepsziás rohamot kaphatott.
Ez volt az a pillanat, amikor az afgánok ráborultak a szerencsétlenre, és elkezdték siratni a társukat. A doktornő leblokkolt, tanácstalanul topogott. Ekkor léptem oda és ráripakodtam az afgánokra, hogy hagyják abba siratást, és inkább hagyjanak neki levegőt. Elkezdtem újraéleszteni a srácot. Elküldtem hideg vízért az egyik afgánt, a doktornőt meg infúzióért. Közben volt egy pillanat, amikor újabb görcsöt kapott a férfi, elkezdett visszafelé meghajolni az egész gerince. Kritikus pillanatok voltak.
Kiabáltam a srác nevét, szívmasszás, hideg víz, pofozás, minden játszott. Végül megrebbent a szempillája, és ha halványan is, de volt már pulzusa. Aztán kerítettek egy kisbuszt, beraktuk a még mindig eszméletlen afgánt, és a doktornővel elrobogtak a legközelebbi kórházba, Szabadkára. Mindenki megkönnyebbült, szerintem még a mögöttünk sorfalat álló és csak bámuló szerb rendőrök is. Mint utóbb kiderült, az egész történetet felvette a magyar M1 is, de valamiért mégsem adták le, hogy egy afgán menekült majdnem meghalt a szerb-magyar határon.
A horgosi sátorváros
A szerb határátkelő Röszke és Horgos között tavaly került fel a térképre. Nyár végén a szerb oldalon feltorlódó, visszatartott menekültek tömege összecsapott a magyar hatóságokkal. Azóta eltelt majd egy év, drótkerítés épült a határon, sőt a magyar rendőrök és katonák 8 kilométeres mélységben vadásszák a kerítésen átjutó embereket. Hivatalosan csak két helyen, Horgoson és Kelebiában léphet be menekült az országba. Ez a két magyar tranzitzóna csak 15-15 embert fogad naponta. Állítólag csak erre van kapacitás. Ez azonban azt eredményezi, hogy a határon elkezdtek feltorlódni az emberek, főleg az egyedülálló férfiak.
A horgosi tábor kezd a nemrég felszámolt görög idomeni táborra hasonlítani. Itt is sátrak és ágakból, gallyakból összetákolt menedékek adják a földönfutók otthonát. Csak hideg ételt kapnak a táborban, felnőttek, gyerekek, csecsemők egyaránt, így ha valaki meleg ételt akar a várakozás hosszú hónapjai alatt, annak magának kell főznie.
Hogy a várakozással járó feszültséget oldják, mindenki kap egy sorszámot, így tudja követni, hogy mikor, melyik nap léphet be a magyar tranzitba. Ezt már Sayed Mohsen Shah, a tábor választott vezetője meséli. Kabulból jött, ahol női sálakat készített, és ez egy darabig jól ment neki. A családja azonban elmenekült Németországba, és amikor kiderült hogy a cukorbetegsége mellett még súlyos autoimmun betegsége is van, amivel ott nem tudnak mit kezdeni, úgy döntött, utánuk indul.
Sayed nem önjelölt vezető, a táborlakók választották, ő képviseli a tábor ügyeit a szerb és magyar hatóságok felé, de bármilyen ügyes-bajos dologgal is hozzá lehet fordulni. Ő tartja a kapcsolatot a különböző segélyszervezetekkel is.
„Mindennap van ételosztás, kapunk ételt és ruhát a Vöröskereszttől, az UNHCR-től, van orvosi szolgálat, és sok civil szervezet jön nap mint nap segíteni. Hoznak sátrakat, takarókat, vizet, csokit és ételt – de az étel mindennap ugyanaz, halkonzerv. Egy hónapja mindennap tonhal konzervet eszünk, tonhalat és csak tonhalat, és ebben a hőségben ez nem egyszerű.”
Azt is tőle tudom meg, hogy a magyar tranzitban más az eljárás a családoknak és más az egyedülálló férfiaknak. Az előbbiek hamar sorra kerülnek, míg az utóbbiak 28 napot kénytelenek várakozni a kerítés magyar oldalán felállított kis kék konténerekben, és ha nincs szerencséjük, akkor könnyűszerrel visszatoloncolják őket szerb oldalra a 28 nap elteltével. Utána ezek az emberek már csak a zöldhatáron próbálkozhatnak.
„Hallottam, hogy sokan próbálnak illegálisan is bejutni, tudom, hogy ez nem fair, és elnézést is kérek ezért a magyar kormánytól, de van, hogy egyszerűen nincs már más választás, csak az illegális út. Sokan megpróbálták, és be is jutottak. Hallottam olyanról, akit Budapesten fogtak el, és hoztak vissza ide a szerb határra: megverték, elektromos sokkolót használtak és ráengedték a kutyákat.”
A hőség, a rossz ellátás és hosszú várakozás ellenére mégsem tapasztalható nagy feszültség a táborban. A gyerekek játszanak, fociznak vagy a táborban felállított röplabdapályán ütik el az időt, a felnőttek pedig próbálják elfoglalni magukat valamilyen tábori teendővel, vagy csak ücsörögnek a sátraikban.
Egy 15 éves afgán fiú azt mesélte, hogy hónapokig jöttek Afganisztánból a klasszikus balkáni útvonalon, végül Idomeniben kötöttek ki. Amikor felszámolták az idomeni tábort, szerb és makedón csempészekkel eljutottak Belgrádba, majd onnan Szabadkára. A kisöccse egy görög kórházban maradt, őt még Kunduzban annyira megverték, hogy csak Idomeniig bírta. A csempésszel először 2000 dollárban állapodtak meg, az az alku Magyarországig szólt. Horgoson szembesültek azzal, hogy nem lehet átmenni a magyar határon a kerítés miatt, így végül fejenként csak 1500 dollárt fizettek.
A táborban múltak a napok, és a család végül úgy döntött, hogy a fiú próbálja meg a zöldhatárt. Elment Szabadkára, és a pályaudvaron meg is egyezett egy csempésszel, 300 eurót fizetett neki. Éjjel vágtak neki a határnak, negyvenen voltak. A csempész nem cifrázta túl a dolgot, volt egy elterelő csapatuk, akik a kerítés egyik szakaszán elkezdtek zajongani, míg az ő vezetőjük átvágta a kerítést, és a csapat egyenként átmászott a résen. A túloldalon pedig begyűjtötték őket a magyarok, visszavitték a sátortáborba, így most újra itt van, és arra vár, hogy legálisan beléphessen Magyarországra.
Visszamentünk az autóhoz, amit a közeli benzinkúton hagytunk. Egy hónappal ezelőtt tele volt menekültekkel, ott töltötték a telefonjaikat, vásároltak vagy csak múlatták az időt a teraszon kávézgatva. Ma már nem engedik meg a menekülteknek, hogy ott dekkoljanak. Itt találkoztam azokkal a pakisztáni srácokkal, akik egyszer már próbálkoztak Kelebiánál, de elkapták őket a magyar rendőrök, és elég keményen el is bántak velük. Ahogy mesélték, volt ott minden: kutya, gázspray, botozás, még a pénzüket is elvették, és hajnalra már vissza is vitték őket a határ szerb oldalára.
Kapcsolódó cikkek
A Közel-Kelet már a harmadik világháború hadszíntere – Bese Hozat, a KCK társelnöke
Elveszett lelkek a török-görög határzáron: csempészek, kurvák, lágerek
Ahogy bejártuk a határ menti szerb településeket, mindenhol találkoztunk menekültekkel. Most Szerbiában kezdenek feltorlódni a menekültek, ez volt a helyzet Kelebián, Horgoson és Szabadkán is. A szabadkai buszpályaudvaron találkoztunk egy nagyobb csoporttal, a pályaudvar füves parkjában szunyókáltak. Az egyik srácnak mindkét alkarja és lábszára be volt pólyálva, nemrég engedték ki a szabadkai kórházból. Ő azt mesélte, hogy a magyar oldalon egyenruhások kapták el és hagyták így helyben éjjel, amikor átment a határon.
Lefújták paprikasprével, ráengedtek egy kutyát és meg is verték, mielőtt visszalökdösték Szerbiába. Ezek a túlkapások elharapóztak az utóbbi időben. Erre figyelmeztetnek a Human Rights Watch és az UNHCR nemrég kiadott jelentései is. A teljes képhez hozzátartozik, hogy az általunk megkérdezett menekültek közt volt olyan is, aki a szerb hatóságokra panaszkodott, hogy a szerb rendőrök verték meg és vették el a pénzét Horgos közelében.
Magyar Helsinki Bizottság: Aljas dolgok történnek a magyar határon
Valami nagyon nagy baj van a szerb-magyar határon. Előbb az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága adott hangot aggodalmainak, majd a Human Rights Watch tette közzé megdöbbentő jelentését: a magyar oldalon egyenruhások rendszeresen és módszeresen bántalmazzák a menedékkérőket. A Magyar Helsinki Bizottság a rendőrséghez fordult, de lesöpörték aggodalmaikat, az atrocitások viszont továbbra sem szűntek meg. Pedig a magyar államnak kötelessége lenne felderíteni, rendőrök vagy katonák, mezőőrök vagy önbíráskodó paramilitáris banditák az elkövetők. Mindegyik eshetőség borzalmas, de ennél már csak az borzalmasabb, ha Magyarország ezt továbbra is elnézi a tetteseknek – áll a Magyar Helsinki Bizottság közleményében.
Budapest, II. János Pál pápa tér
Közel a Keletihez, a volt Köztársaság téren, a mai II. János Pál pápa téren vagyunk. Nappal a tér a megszokott életét éli: kutyások sétáltatják kedvenceiket, a sportpályán fociznak, néhány hajléktalan szunyókál a padokon. De amikor leszáll az este, kicserélődik a közönség, 10-20 fős csoportok jelennek meg. Menekültek. Ez egyfajta központi hely nekik, tudják, hogy itt mindig van egy-két menekülteket segítő magyar csoport, akiktől kaphatnak némi segítséget a túléléshez.
Egyik-másiknak a szó szoros értelmében vett túlélésről szól a szituáció: amikor ott jártunk, egy fiatal afgán fiú ment a „Segítsünk Együtt” csoport kisbuszához, és nem csak vacsorára volt szüksége. Láza volt, a lábán kötés, és nagyon durván fel volt dagadva az egész lábfeje. A menekültsegítő csoport munkatársai ellátták a sebet, de az olyan gennyes volt, hogy orvost kellett hívniuk. Szerencsére volt önkéntes orvos ismerősük, aki nagyon hamar megjelent, és szakszerűen ellátta a vágott sebet.
Az afgán legény néhány napja szerezte ezt a sérülést, amikor a magyar-szerb határon átmászott a kerítésen, és a NATO-drót átvágta a cipőjét és vele együtt a nagylábujját is. Neki most szerencséje volt.
Egyébként a nyár elején jelentek meg újból a menekültek a téren. Ezt már László Luca, egy fiatal, talpraesett lány meséli, aki a „Segítsünk Együtt” csoport szervezője, szóvivője. Most főleg fiatal afgán és pakisztáni férfiak érkeznek, kevés szír, iraki és marokkói. Lucáék segítettek a horgosi táborban is. Ők is szembesültek a hatóságok túlkapásaival: gázspré, botozás, kutyás támadás. Ezek ellen nagyon nehéz fellépni, mert éjjel, sötétben történnek, a jogorvoslat pedig nehézkes, mert a hatóság állításával szemben „csak” egy menekült szava áll.
Banai Tibor Péter
Ha tetszett a cikk
Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszó munkáját havi 1000 forinttal! Függetlenségünk záloga a közösségi finanszírozás.
Számlatulajdonos: Átlátszónet Alapítvány
1084 Budapest, Déri Miksa utca 10.
Bankszámlaszám: 12011265-01425189-00100001
Bank neve: Raiffeisen Bank
Számlatulajdonos: Átlátszónet Alapítvány
1084 Budapest, Déri Miksa utca 10.
IBAN (EUR): HU36120112650142518900400002
IBAN (USD): HU36120112650142518900500009
SWIFT: UBRTHUHB
Bank neve és címe: Raiffeisen Bank
(H-1133 Budapest, Váci út 116-118.)
Támogasd a munkánkat az Átlátszónet Alapítványnak küldött PayPal adománnyal! Köszönjük.
Havi 5400 Ft Havi 3600 Ft Havi 1800 Ft Egyszeri PayPal támogatásOroszország csütörtökön hajnalban Vlagyimir Putyin elnök utasítására támadást indított Ukrajna ellen. Már aznap tele voltak a hírek a háborúban érintett...
„Anya, oda menjünk, ahol nem lövik a házat!, ezt mondta a gyerek, érted?” – mondja az egyik férfi a másiknak....
Mára mintegy 200 ezer menekült él a Nílus alsó folyásán található nagyvárosok nyomornegyedeiben. Kevesen törődnek velük, miután az ország...
A büntetés-végrehajtás mellett az Országos Rendőr-főkapitányság és a Bevándorlási és Menekültügyi Hivatal is az elmúlt időszakban jutott arra a...
Támogasd a munkánkat banki átutalással. Az adományokat az Átlátszónet Alapítvány számlájára utalhatod. Az utalás közleményébe írd: „Adomány”, köszönjük!