A Közel-Kelet már a harmadik világháború hadszíntere – Bese Hozat, a KCK társelnöke

 

És akkor volt az a pont, amikor az út úgy indult el felfelé, mintha egy elfuserált és túlságosan meredekre épített autófeljárón kellene továbbmenni. Pillanatok alatt fogyott el a sebesség és már abban sem voltam egészen biztos, hogy egyesben felmegy a retro Nissan pickup. A Kandil völgy déli bejárata volt ez, az első PKK-s ellenőrző pontot már magunk mögött hagytuk, néhány kilométerrel korábban. Négyen álltak az út mellett az árnyékban, a szokásos Kalasnyikovokkal a vállukon, terepzöld bőnadrágos egyenruhában, virágos kendőkkel a vállukon. A sofőr, aki korán reggel a Szulejmanijában a szállodába jött értem bemondta, amit ilyenkor be kell mondani és a fiúk csak biccentettek – mehettünk tovább a Kandil felé. Kakuk György riportja.

 

 

A völgy, ami észak-déli irányban fut a Kandil hegységen keresztül, egy egészen elképesztő természeti képződmény. Két természetesen szűk bejárata van, aminek ellenőrzéséhez nem kellenek komoly erők. Ezen a völgyön fut keresztül az országút, amit kevesen használnak.

Itt Irak északi részén, úgy húsz kilométerre az Iráni határtól, csak az jön ide akinek itt akad dolga, vagy itt él. És igazából, ha egy külföldi újságíró bemondja Szulejmanijában, hogy a Kandilba menne, akkor mindenki tudja mi dolga van ott.

A Kandil hegység 1997. óta a PKK a Kurd Munkáspárt észak iraki központja. Itt van a szervezet katonai parancsnoksága innen irányítják a PPK-t. A területi mélység, a viszonylagos távolság a török határtól és hely természetes erőd jellege adta magát, amikor arról kellett dönteni, hogy a török hadsereg folyamatos támadásai elől az északabbra, a török határ mellett lévő hegyekből ide helyezik át a szervezet parancsnokságát.

Persze Törökország határától való jelentős távolság nem írja felül a biztonság különleges intézkedéseit. Reggel hét előtt még fogalmam nem volt arról, hogy ki jön értem a szállodába. Meg, hogy egyáltalán értem jönnek-e? És Szulejmanijától a három órás autóúton, végig azon gondolkodtam, aki értem jött az valóban oda visz-e amit a PKK sajtósával megbeszéltünk.

Miután végigküzdöttük magunkat ezen az elfuserált autókiállóra hajazó szerpentinen és felértünk magába a völgybe pesze egy kicsit közelebb kerültem dilemmáim megoldásához. Az első hosszú elnyújtott kanyarban, ahol kiér az út egy kanyonból, már messziről látszik a hegyoldalba kirakott arckép.

Ott fenn a magasban Abdullah „Apo” Öcalan képmása néz vissza a hegyoldalból. A PKK alapítója és mind a mai napig vezetője, akit 1997 fogtak el a törökök és egy nemzetközileg felügyelt tárgyaláson ítélték életfogytiglani börtönbüntetésre. Öcalan jelenleg is a Nyugat Törökország partjaihoz közeli Imrali szigetén ül egy börtönben teljes elszigeteltségben. A szigeten rajta kívül nincs más fogvatartott.

Kapcsolódó cikkeink

A sebesülteket az útról behozni nem lehet – népirtásról beszélnek és radikalizálódnak a törökországi kurdok

Gyilkos üzlet: így kerülnek a kelet-európai fegyverek szíriai csataterekre

10 tanács a döntéshozóknak: hogyan szabaduljunk meg az Iszlám Államtól?

Terrorizmus és propaganda – egymásnak estek a francia újságírók az Iszlám Állam miatt

Elveszett lelkek a török-görög határzáron: csempészek, kurvák, lágerek

“Íróasztal mögül nem lehet megérteni” – Görögországtól Magyarországig utazott a menekültekkel egy újságíró

A völgyben autózunk néhány kilométert. Az út mellett nomád kurdok sátrai, birkák legelnek fenn a hegyoldalban, gyerekek szaladgálnak a sátrak körül. Aztán egy hirtelen kanyar. Murvás mellékútra hajtunk. A sofőröm gondosan egy bokor takarásába parkolja le autóját. Mutatja, menjek vele. Árnyékos helyet keres, olyat ahonnan nem láthatnak bennünket.

Leheveredünk a fűbe. A sofőr hosszú fűszálat keres. Nekem is ad egyet. Rágcsáljuk a fűszálat, várjuk, hogy teljen az idő. Vagy negyedórát üldögélünk így, amikor egy terepjáró kanyarodik le a főútról. Ez is bejön ide. Ez gondosan parkol, be egy bokor mögé. Két fazon száll ki az autóból. A vezetőülésről egy fiatal srác, húszas évei közepén lehet. Farmerban, fehér ingben, a vállán az a virágos kendő, amit az ellenőrző pontnál is láttam a katonákon.

Mellőle egy negyvenes, kifogástalan kurd eleganciával felöltözött negyvenes fickó. Szürke kurd viselet, barnás kendővel a deréknál megkötve. Zagros vagyok – mutatkozik be. Ő hát az, akivel lekonspiráltuk a találkozót – a PKK kandili médiafőnöke. Már benn ülünk az autóban, én a hátsó ülésen egy M16-os és egy AK 47-es társaságában, amikor Zagros vázolja a programot.

– Az a helyzet, hogy Bayik úr nem tud veled találkozni, kezdi a rossz hírrel. Cemil Bayik a PKK vezetője. Az volt a kérésem, hogy ha lehet, akkor vele beszélgetnék a helyzetről. Persze tudtam, hogy ez, így elsőre, nehezen lesz megvalósítható, de amikor arról volt szó, hogy kivel találkoznék, bemondtam főnököt.

– A jó hír az, hogy Bese Hozat a KCK társelnöke találkozik veled, ma délután. Zagros, kicsit féloldalt fordul, bal válla felett néz hátra az anyósülésről és gondolom azt látja szélesen vigyorgok. Mert ha Bayik nem megy, akkor Bese Hozatnál érdekesebb és fontosabb interjúalanyt ebben a helyzetben, itt a Kandil völgyben nem igazán lehetett volna előteremteni.

A KCK (Koma Civakên Kurdistan) a Kurdisztáni Közösségek Csoportja az az ernyőszervezet, amelyet a PKK alapított, hogy összefogja, koordinálja a jelentősebb fegyveres baloldali kurd szervezetek tevékenységét, amelyek elfogadják Öcalant ideológiai vezetőjüknek és az Ölcalan által fogságának évei alatt kidolgozott demokratikus konföderalizmus megvalósulásáért harcolnak.

A szíriai polgárháború miatt a KCK legismertebb tagszervezete a YPG (Yekîneyên Parastina Gel) a Népi Védelmi Egység, de fontos szervezetei vannak Iránban és Irakban is. A KCK 2015-ben tartott kongresszusán alakították át a szervezet vezetési struktúráját és létrehozták a társelnöki rendszert, amit a szervezet alapszabálya szerint mindig ketten, a nemi egyenlőség alapján, egy férfi és egy nő töltenek be.

Nos ebből a két társelnökből a női nemet képviseli Bese Hozat. A másik társelnök pedig maga Cemil Bayik, a PKK első embere.

A balos kurdok nem viccelnek ha a társadalom máshol egyébként alulreprezentált csoportjairól van szó. Amikor lehetőségük van rá, akkor nem csak beszélnek például a nemi kvótáról. A törökországi kurdok legfontosabb pártja a HDP, amely saját jogán (megugorva a 10 százalékos küszöböt) parlamenti képviselettel rendelkezik, alapszabálya szerint ötven százalékos a női és tíz az LMBTQ kvóta.

De a találkozó nem most lesz. Tapintatosan nem is nagyon firtatom mikor. A telefonomat már így is át kellett adnom, SIM kártya és akkumulátor nélkül tette el az az ember aki Szulejmanijából hozott fel a Kandilba. Visszafele megyünk az úton, aztán elhagyva a főutat egy kicsit felfele a hegyre.

– Ez itt a hősök temetője, mutatja Zagros. Leparkolja az autót. A temető melletti ház teraszán néhány zöld egyenruhás fickó készül az ebédhez. Míg megterítenek átsétálunk a temetőbe. A PKK elesett harcosait temetik itt el. A hegyek közé ékelődött kis lankás területen alig van már hely az elkerített temetőben. Sétálunk a sírok között. Nincs egy se, aki idősebb lett volna nálam.

Pontosabban csak egy van ilyen. Elől, egy kicsit elkülönített helyen van Mehmet Karasungur sírja. Ő a PKK egyik alapítója aki még 1983-ban egy kurd kurd összecsapásban vesztette életét. A temető mellett van a múzeum. Benn körben katonás rendben portéképek a falon, előttük a tárlók üresek. – Tartunk a bombázásoktól. A kiállított tárgyakat ezért biztonságba helyzetük – magyarázza Zagros.

Nem maradunk sokáig. Mikor már azt gondolom, hogy a társelnöknővel való találkozóra igyekszünk, Zagros gyorsan kiábrándít. Zergelybe megyünk. A falu a Kandilt kersztül vágó völgy északi részén van, rögtön az út mellett. Első pilantásra teljesen elhagyatottnak tűnik.

– Nem maradtak sokan. A bombázás volt az utolsó csepp a pohárban. Néhány hónapja a török légierő gépei támadták meg a falut. A PKK feltételezett állásai elleni támadások teljesen hétköznapi dolognak számítanak. A Zergely elleni támadás más volt. Öt lakóházat ért rakétatálat. Nyolc helybéli vesztette életét.

Közülük öten akkor haltak meg, amikor az első támadás után megpróbálták a szomszédjukat kihúzni háza romjai alól. Beszakadt betonfödémek között óvatoskodunk, kerülgetjük az összegabalyodott betonvasalást, egy kiégett fagyasztóláda állja utunkat, kicsit arrébb kell tenni, hogy vissza tudjunk menni a romba dőlt ház előtti bejáróra. Az, hogy a török légierő mit keres mélyen az iraki légtérben, nem is kérdés. Ez valahogy fel sem merül. Olyan megszokott a dolog. Ilyen a világ rendje errefelé.

Visszaülünk Zagros autójába. Jegyzetelek egy kicsit. Csak akkor nézek fel, amikor nagy huppanással újra elhagyjuk a főutat. A völgyön keresztül futó folyó felé megyünk. Közel lehetünk a folyóhoz. Egy ligetes résznél állunk meg. Zagros a pickup platójáról elkezd lepakolni. Fehér műanyag székek, asztalok, zászlótartó rudak, zászlók, meg egy görögdinnye kerül elő.

– Szóval akkor itt lesz?

Állok Zagrosz mellett, aki éppen a két zászlótartó rudat raja körül kövekkel, hogy egyenesen álljanak. Egyikbe a PKK, a másikba a KCK zászlója kerül.

– Itt. Most az van, hogy várunk.

Semmi meglepetés. Az egész nap tulajdonképpen erről szólt. Arra, hogy mi ez a helyszín nem sok szót vesztegetünk. Lerendezem én magamban ezt a biztonsággal. Néha elcsendesedünk. Azt figyeljük, hogy jár-e valaki erre.

Ilyen mérsékelten feszült várakozással telik el vagy húsz perc, amikor megérkezik egy a Zagroséhoz hasonló Toyota pickup. A sofőr mellett egy fiatal egyenruhás nő ül. Előretolja a Kalasnyikovot,a mikor kiszáll, az ívelt tartalék tárak taktikai mellényének zsebeiben vannak. Ő a testőr. Besa Hozat a jobb hátsón utazik. Mosolyog. Leül a zászlók elé tett székre. Nem sok időt vesztegetünk az udvariaskodásra.

– Hogy visszatérhetünk-e a tárgyalóasztalhoz a török kormánnyal? A törökországi politikai helyzet nem szétválasztható az egész térség helyzetétől. Mi úgy látjuk, hogy a Közel-Kelet már a harmadik világháború hadszíntere. És, ahogy most a dolgok kinéznek, ez a nem tűnik egy rövid konfliktusnak. Szerintem eltart még legalább tíz évig, magyarázza a KCK társelnöke.

 

 

Tehát önök sem látnak esélyt arra, hogy ez a teljes „szétesés” valahogy megálljon?

A Közel-Keleten a status quo esett szét. És ahhoz, hogy valami új jöjjön létre, a teljes politikai rendszert kell újratervezni. A konfliktus pedig akkor szűnik meg, ha elkészül egy teljesen új politikai térkép. És ebben az új rendszerben a kurdoknak meghatározó szerepük lesz.

Hozat szerint a jelenlegi konfliktus oka, hogy a régi status quo még nem tűnt el teljesen és a ellenáll a tömegek nyomásának. De hát ez nem tarthat örökké. A kurodnak pedig az új demokratikus rendszer megteremtésében lesz kulcsszerepük, véleménye szerint.

A kurdok a szabadságért, egy demokratikus rendszerért harcolnak, de nem csak saját magukért teszik ezt, hanem mindenkiért, aki itt él. Erről szól a demokratikus föderalizmus, ami véleményünk szerint a nemzetállam alternatívája.

Ezek szerint nem igaz, hogy Törökországban és Szíriában az elszakadásra törekednének?

Szerintünk a nemzetállami gondolat maga a szeparatizmus. Mi egyesíteni szeretnénk a népeket, és nem elválasztani. Egyesíteni úgy, hogy egyenlő jogokkal élhessenek békében.

De hát Törökország léte a nemzetállami gondolatra épül.

Így van. És mindaz amit ma az AKP (a török kormányzópárt) és Erdogan képvisel, az emberek szétválasztására épül. Emellett, ami történik az kulturális és fizikai genocídium a kurd nép ellen. A jelenleg zajló katonai akcióknak, amelyek Dél-Kelet Törökország kurd városaiban történnek egyetlen és világos célja, hogy ezeknek a városoknak a kurd lakosságát elűzzék.

Úgy látjuk, hogy itt egy ördögi terv végrehajtása folyik. Az elnéptelenedett kurd városokba a Szíriából elmenekülteket akarják betelepíteni. Ennek egyetlen célja, hogy megbontsák ezeknek területeknek az etnikai egyensúlyát. De nem csak a kurdokról van szó, a hanem ezeken a területeken élő alevitákról is. Ők is célpontjai ennek a tervnek.

Hogyan látják az Európai Unió és Törökország közötti megállapodás következményeit?

Az Európai Unió hozzáállása ehhez a dologhoz teljesen egyoldalú. Saját gazdasági, politikai érdekeit nézi. Ez egy jéghideg pragmatikus álláspont, amely nem teszi megfontolás tárgyává a kurdok elleni genocídium ügyét. Ez mint szempont fel sem merül.

Amikor ezt a megállapodást megkötötték, Európában minden politikai döntéshozó pontosan tudta mi történik a kurdokkal Törökországban, mégis megkötötték a megállapodást. Európán mindenki tudta, hogy ezzel a megállapodással, amelyet a menekült-válság miatt kötöttek, Erdogan túszul ejti Európát, mégis megkötötték azt. Pedig Európának jobb lenne ezen a hozzáállásán változtatnia, ha nem kurdok miatt, hát a saját maga jól felfogott érdekei miatt.

A Hozat által említett törökországi kurd városok elleni hadműveletek már 2015. nyara óta tartanak. Elsősorban a szíriai és iraki határhoz közeli nagyobb városok ellen folynak a török hadsereg terrorizmus elleni akciói. Ennek következtében ezek a városok valóban úgy néznek ki mintha egy komoly háború söpört volna végig rajtuk.

A belvárosok lakóházai romokban, emberek sehol. Sirnaknak, ennek a hatvanháromezer lakosú dél-kelet törökországi városnak a polgármestere a hadműveletek befejeztével háromezerre becsülte a városban maradtak számát. A többiek a belső menekültek egyre népesebb táborát gyarapítják.

De a kurd nagyvárosok sorában ott van Cizre, Nüsaybin, Silopi, Bingöl. Dyarbakirnak, a legnagyobb kurd városnak a történelmi városrésze, a Sur hónapokig blokád alatt állt. Most sem lehet ide belépni. Lakói pedig elmenekültek.

Az kérdés most, a bukott puccskísérlet és a török állapparátus és társadalom egészén végigsöprő tisztogatás közben, hogy a porig alázott és lefejezett hadsereggel Erdogan elnök képes lesz-e folytatni azt a belső háborút, amelyet 2015. nyarán indított azzal a politikai nyilatkozattal, hogy beszáll az Iszlám Állam elleni háborúba, majd felrúgva a 2013-ban életbe lépett tűzszünetet, a légierő bombázóit a PKK ellen vezényeltette.

(A KCK társelnökével készült interjú még a július 16-i puccskísérlet előtt készült.)

Kakuk György

Ha tetszett a cikk

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszó munkáját havi 1000 forinttal! Függetlenségünk záloga a közösségi finanszírozás.