„Elszámoltatás” az Operaházban: Egeret szültek a hegyek

Mi az, ami lassabban megy egy korrupciógyanús ügyben, mint a közérdekű adatok kiadása? Hát persze, hogy a büntetőeljárás, amelyben több mint hat év telt el az elkövetéstől a gyanúsításig. Kíváncsiak lennénk arra, hogy kinél, meddig és miért ált az ügy, illetve mi kényszerítette a hatóságokat arra, hogy a majd ötéves vemhesség alatt elefántot ígérgessenek, majd megszüljék az „elmúltnyolcéves” elszámoltatások egyik legkisebb egerét.

2008. október 23-án bál volt az Operaházban, 2015. április 30-án pedig a NAV már be is jelentette, hogy folytatólagosan és jelentős értékre elkövetett hűtlen kezelés gyanúsítottjaként hallgatta ki Vass Lajost, az Operaház korábbi főigazgatóját és gazdasági helyettesét amiatt, hogy a bál megszervezésére irányuló szerződés másfél millió forintos – kilenc másik, meg nem jelölt szerződés miatt pedig összesen tízmilliós – kárt okozott.

84%

Év végéig még

16 613 194 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Mi eddig azt hittük, hogy a tárgyban készült EMMI-vizsgálat jelentéséért indított perünk tartott sokáig, de az ehhez képest alkotmánybírósági eljárással együtt is villámgyors volt.Tudják, hogy mennyi idő alatt évül el egy tízmilliós hűtlen kezelés? Öt év alatt. Az időmúlásnak már csak ezért is nagy jelentősége lesz az alábbi – nem rövid – történetben.

A gyanúsításról az április 30-i közszolgálati Híradóban (33 percnél, mert valamiért csak a NAVÁ-n van fenn a felvétel) mindösszesen annyi hangzott el, hogy

„a Magyar Állami Operaház a saját tulajdonában álló Budapesti Operabarát Alapítványtól nyolcmillió forintért rendelte meg 2008-ban az október 23-i ünnepi előadást. A megbízást az alapítvány alvállalkozóknak adta tovább. A NAV szerint a díszelőadásért az Operaház „indokolatlanul sokat fizetett, azt mintegy másfél millió forinttal kevesebből is ki lehetett volna hozni”. A NAV kilenc másik szerződést is talált a Magyar Állami Operaház 2008-as gazdálkodásában, amelyeket a pénzügyi nyomozók indokolatlannak vagy túlárazottnak tartanak. A hatóság szerint ezek összesen tízmillió forint kárt okoztak az Operaháznak.”

Bagoly Bettina fővárosi főügyészségi szóvivő ehhez még annyit tett hozzá, hogy a két gyanúsított sikertelen panaszt nyújtott be a gyanúsítás ellen.

Így további információkért, elsősorban a másik kilenc szerződés pontos megjelölése érdekében a NAV-hoz fordultunk, ők viszont – az előzményekből nem következő gyorsasággal, emailünket 24 perc alatt (!) megválaszolva – arról tájékoztattak minket, hogy „[a] nyomozással kapcsolatban a főügyészség szóvivője nyilatkozott. Azon túl további részleteket nem kívánunk megosztani a nyilvánossággal”.

Viszont annyit azért megtudtuk, hogy a NAV bűnügyi szóvivőjének nincs tudomása az Operaház 2008-2010-es gazdálkodását érintő más büntetőeljárásról.

Mivel mostanra kipereltük, illetve szivárogtatás útján megszereztük az ügyben született kormányzati vizsgálati anyagokat, abban a kivételes helyzetben vagyunk, hogy nagyjából pontos képet tudunk adni az eljárás menetéről és azt azt megalapozó vizsgálatokról.

Korábbi cikkeink az Operaház-ügyről

Végre tényleg megkapjuk az Operaház átvilágításáról szóló jelentést?

MagyarLeaks: Kehi-jelentés az Operaház korrupciógyanús ügyeiről

Győztünk az AB előtt – nyilvánossá válhat az Operaház fantomjelentése

Operaház: Fellebbezünk a Fővárosi Bíróság abszurd döntése ellen

Operaház: A bíróság szerint is titkolhatják a visszaéléseket

Az operaházi jelentésért perlünk

Az ügy pontos kronológiája sokat elárul arról, hogy rettegnie kell-e a mindennapos, pármilliós közpénzes stiklik elkövetőinek a gyors és hatékony felelősségre vonástól. Ezért az ügy ténytörténetét most további kommentár nélkül tesszük közzé.

2008. június – 2010. május: A Magyar Állami Operaház az általa még 1990-ben alapított, célja szerint elsősorban a fiatal operaénekesek támogatására és szociális célokra létrejött Budapesti Operabarát Alapítvánnyal rendszeresen szerződik egyes, kiemelt operai rendezvények színpadépítési, -bontási és más műszaki feladatainak ellátására.

A KEHI későbbi összesítése szerint az összesen 23 produkció esetében így megkötött szerződések összértéke bruttó 167.544.272 Ft, amelyből bruttó 138.064.286 Ft értékben az Alapítvány – közbeszerzés vagy más nyilvános eljárás nélkül kiválasztott – alvállalkozókkal köt szerződést. Az Alapítványnak ebből a tevékenységből összesen 29.479.986 Ft vállalkozási nyeresége keletkezik, amit működésére jórészt el is költ.

2010. szeptember 1.: Réthelyi Miklós emberminiszter hat hónapra miniszteri biztossá nevezi ki Horváth Ádámot, akinek „feladata az Operaház pénzügyi-gazdasági átvilágítása, javaslatot tesz az Operaház működését leghatékonyabban biztosító közjogi formára, és előkészíti az átalakulást”.

Az átvilágítás első szakaszának eredményeire hivatkozva októberben a miniszter visszavonja Vass Lajos főigazgató és Szabó József Attila gazdasági igazgató vezetői megbízását. Az átadás-átvétel kedélyes iratmegsemmisítésbe és a fennálló adósságállománnyal kapcsolatos vitába torkollik.

2011. június: Réthelyi előbb kinevezi, majd két nappal később – a miniszterelnök egyetértésének hiánya miatt – felmenti az Operaház főigazgatói tisztségéből Horváthot. Az index néhány nappal később beszámol róla, hogy

„[t]öbb mint egy milliárd forintnyi visszaélésgyanús ügyet gyűjtött össze a Magyar Állami Operaház gazdálkodásában Horváth Ádám, volt miniszteri biztos. Horváth a problémás szerződésekről egy közel hatszáz oldalas jelentést állított össze, amit a további vizsgálatok érdekében megküldött az illetékes minisztériumoknak. A jelentés három hónapja elsüllyedt a minisztériumi fiókokban.”

A jelentés – legalábbis a „hivatalos” változat – teljes címe „Szakértői jelentés a Magyar Állami Operaház Budapest 2007-2010 június 30-ig terjedő időszak átfogó ellenőrzéséről”, terjedelme pedig valójában 342 oldal, mellékletek nélkül pedig csak 173 oldal.

A jelentés az érintett időszak gazdálkodásának egészét áttekintve belső ellenőrzési módszertan szerint készült, ennek megfelelően jórészt számviteli és szervezeti, eljárási hiányosságokat tár fel, a személyes felelősség megállapításának módjára vagy büntetőeljárások megindítására nem tesz konkrét javaslatot, illetve általában az Operaházat ért kár mértékére sem ad – a sajtóban megjelentekkel némileg ellentétesen – becslést.

Ugyanakkor az anyag lényegében minden vizsgált területen azonosít ésszerűtlen gazdálkodást: amellett, hogy az alapműködést is pazarlónak írja le, vagyonvesztést vagy előnytelen szerződéseket lát többek közt az Operabál szervezése és az erre irányuló vagyoni értékű jogokkal való gazdálkodás, a külföldi turnékkal és a nyári haknikkal kapcsolatos kifizetések, az Operavisit Kft.-nek kiszervezett idegenforgalmi tevékenység, valamint a jogi munka kiszervezésével kapcsolatban.

A leghangsúlyosabb ügycsoport viszont már a jelentésben is az Alapítvány működésével kapcsolatos: egyrészt az Alapítvány – az évi bő hatmilliárdos operaházi költségvetéshez képest amúgy elenyésző tételt jelentő, még a kiugró nyereséget hozó 2009-es évben is csak 117 millió forintos – költségvetésével való gazdálkodást a szakértői jelentés részletesen elemzi, eleve vitatva a vállalkozási bevételeknek a nonprofit működéshez képest magas arányát, illetve megállapítva, hogy a rendezvényeket „a Magyar Állami Operaház az Alapítvány bevonása nélkül is meg tudta volna valósítani”, így a szerződésekkel az Operaház 22 millió forint többletbevételről mondott le.

A belső ellenőrzési jelentések műfajában némileg szokatlan módon azonban a jelentés az operaházi szerződések téma szerinti vizsgálata után visszatér az Alapítványhoz, és egy ötoldalas esettanulmányban kritizálja az Operaház és az Alapítvány közötti rendezvényszerződéseket.

A meglehetősen csapongó esettanulmány 2009-es és 2010-es szerződéseket elemez (azaz a 2008. október 23-i műsort pont nem, és azt a szakértői jelentés amúgy máshol sem tárgyalja külön), amelyek alapján általános következtetéseket tesz:

a) az Alapítványnak nem célja sem a munkaerőkölcsönzés, sem a színpadépítés, azokat maga végrehajtani nem tudja, így alkalmatlan a leszerződött munkára,

b) a megkötött szerződések – amelyekkel érezhetően legalább annyira jogi szakmai, mint jogszerűségi gondjai vannak a szerzőnek– „alkalmatlanok a tevékenység szabályozására”,

c) a szerződések alkalmasak a közbeszerzési kötelezettség elkerülésére, illetve

d) a teljesítési igazolásokból és a szerződéses kötelezettségek dokumentálásából nem derül ki az elvégzett szolgáltatás pontos tartalma.

2011. június – július: A jelentést adatigénylésben kéri az a Átlátszó a NEFMI-től, annak kiadását azonban – döntés-előkészítő jellegére tekintettel – megtagadják, ezért keresetet indítunk a NEFMI ellen.

2011. szeptember: Az adatperben elsőfokon nyer a NEFMI, a képviselője azzal is érvel a nyilvánosság kizárása mellett, hogy nincsenek meggyőződve a jelentésben foglaltak megalapozottságáról. A bíróság szerint a jelentés nem adat, meg kellett volna mondanunk, hogy mire vagyunk kíváncsiak a jelentésből. Fellebbezünk.

2012. január: Másodfokon is nyer a minisztérium. A jelentés nem adat, de amúgy is döntés-előkészítő dokumentum. Alkotmányjogi panaszt nyújtunk be.

2012. augusztus: „Százmilliók az Opera süllyesztőjében” – írja a Magyar Nemzet. Elkészül ugyanis a KEHI – az egyik, az ex-miniszteri biztos szerint illetékes minisztériumot vezető Navracsics Tibor közigazgatási miniszter utasítására született – jelentése az Operaház 2007-2010 közötti gazdálkodásáról.

A jelentést ugyan nem hozzák nyilvánosságra – az egyetlen, a KEHI honlapján szereplő vizsgálati jelentés ma is a norvégos civileké –, azonban a KEHI bejelenti, hogy feljelentést tesz, amivel összefüggésben három ügyet (az Operabál szervezési jogának átruházása, az Alapítvány ügyei és a jogi tevékenység kiszervezése) nevesít.

Mint az utóbb kiszivárgott szövegből kiderült, lényegében minden feltárt jogsértésre és gazdálkodási anomáliára hűtlen kezelést állít megvalósulni a jelentés, vagyis akár a miniszteri biztosi szakértői jelentés minden fontos elemére megindulhatott volna 2012 nyarán a büntetőeljárás.

A jelentés tartalmáról általában már írtunk, így most csak az alapítványi ügyekre koncentrálunk: a KEHI itt jelentősen túllép a szakértői jelentésen, és azt is állítja, hogy a felesleges szerződések egyben fiktívek is voltak, mert a munkát – a pirotechnikai feladatok és egyetlen előadás speciális feladatai kivételével  – ténylegesen az operaházi szakemberek végezték el, így a szerződések egyetlen haszna a munkavégzésre vonatkozó korlátozások megkerülése volt, ami viszont jogellenes.

Így a KEHI szerint a teljes, 167 milliós szerződési összérték a hűtlen kezelés által eredményezett kár lenne.

Ennek az állításnak az alátámasztásként a jelentés a KEHI által folytatott helyszíni ellenőrzés során az Operaház – amúgy átlagosan 136 tagú – műszaki személyzetének 10 tagja által tett nyilatkozatokat jelöli meg, és szavaikat alátámasztva látja a túlóra kimutatásokkal is, azt is állítva, hogy a túlóradíjat is maga az Operaház fizette ki ezekben az esetekben, ugyanakkor azt külsős rendezvények kapcsán azt a munkások készpénzben, zsebbe kapták, ami miatt a KEHI adócsalás miatt is feljelentést tett.

Érdekes momentum, hogy az eljárásban a KEHI három alvállalkozót, a Rendezvény Műhely Programiroda Kft.-t, a Detectus Pro Kft.-t és a Nelisseus-Bau Kft.-t is nyilatkoztatott, majd az elmaradt, illetve hiányos adatközléseik és statisztikai létszámadataik alapján arra jutott, hogy a három cég „– legalábbis részben – valós teljesítés nélkül állított ki számlákat”.

A KEHI az ügyet a feljelentések mellett az érintett cégek adóellenőrzésével, a szerződések jóerkölcsbe ütközés miatti semmissé nyilvánításával, valamint – a „több kifogásolható ügyletben is részt vett”, ezért megszüntetésre érett – Alapítvány megszüntetésével zárta volna le. A büntetőeljárás és a megszüntetés eddigi eredményét alább láthatjuk majd, az alvállalkozókkal szembeni eljárás sikere pedig jó eséllyel szintén a büntetőeljárásoktól függhet.

2013. július: Az Alkotmánybíróság nekünk ad igazat, az ítéletek sértették a közérdekű adatok nyilvánosságát: a bíróságnak minden információszabadsági ügyben érdemben és tartalmilag is vizsgálnia kell, hogy jogszerűen tagadta-e meg az adatkezelő a kért adat kiadását. A bírósági eljárás újrakezdődik.

2013. október: Kiszivárogtatással eljut hozzánk a KEHI 56 oldalas jelentése, amit közzéteszünk.

2014. június: Az EMMI az újraindult eljárásban a bíróság előtt tett ígéretével összhangban kiadja a jelentést – papíralapon, minthogy ő maga is csak így rendelkezik vele. A terjedelmes anyag áttekintése alapján nem találunk olyan elemet, ami a nagyban erre épülő, már nyilvános KEHI jelentéshez képest újdonság lenne, a részletek pedig akkor lehetnek csak érdekesek, ha továbbgördül a büntetőeljárás. Ezért – ahelyett, hogy a teljes anyag szkennelésbe kezdenénk – várunk a publikálással.

2015. április: A NAV meggyanúsítja Vasst és Szabót a folytatólagosan, jelentős értékre elkövetett hűtlen kezeléssel összesen tíz, általuk kiadmányozott, illetve jóváhagyott szerződés megkötése miatt: minden valószínűség szerint – a bár a gyanúsítás pontos tartalma nem nyilvános – az összes felmerült, előbb milliárdos, majd százmilliós nagyságrendűként emlegetett ügycsoport közül kizárólag az Alapítványhoz kapcsolódó ügyekben, de a szerződések száma alapján azok közül sem mindben.

Erre utal, hogy az utolsó érintett alapítványi szerződés ugye 2010. májusi, a Híradóban egyedül nevesített 2008. októberi elkövetés pedig csak akkor nem évült még mostanáig el, ha a folytatólagos elkövetést ezzel összefüggő jogsértésekre tudja majd bizonyítani a NAV.

A harmadik fontos változás a feljelentéshez képest az, hogy a másfél, illetve összesen tízmilliós kárértékre vonatkozó NAV-os állításból az következik, hogy a nyomozók csak az Alapítvány által lenyelt nyereséget tekintik a kár alapjának, azaz nem sikerülhetett bizonyítani azt a kulcsfontosságú állítást, hogy az ügylet a magáncégekkel kötött szerződések szintjén is színlelt, így a teljes – százmilliós – kiadás felesleges volt, hiszen az Opera maga is el tudta volna végezni a feladatokat (illetve eleve az ő munkavállalói végezték azokat munkaidőben).

Így viszont a hatóságoknak maradt egy olyan ügye, ami nem csak hogy nagyságrendekkel kisebb jelentőségű, mint az összes korábban gyanított, illetve részben megállapított jogsértés, de az hajszálon is függ az elévülés szempontjából – ha az utolsó szerződés mégis rendben van, akkor a korábbi ügyek biztosan elévültek.

Ennél is komolyabban megkérdőjelezi azonban az eljárás sikerét az, hogy a gyanú szerinti kár viszont éppen az az összeg lesz, ami nem jutott ki magánszereplőkhöz, hanem az Operaház által alapított Alapítvány forrásait gyarapította. Az Alapítvány egyébként az Operaház honlapjának tájékoztatása szerint „jelenleg megszüntetés alatt áll”, úgyhogy ebben sem sikerült az elmúlt években előrelépni.

A civil szervezetek nyilvántartásában mindenesetre ennek egyelőre nincs nyoma, bár az látszik, hogy a legfrissebb leadott beszámolóval érintett 2013-as évben már nem voltak bevételei és érdemi kiadásai az Alapítványnak. Viszont egy évvel korábban, 2012-ben még 26,5 millió forint szerepelt a KEHI által éppen abban az évben kárhoztatott vállalkozási bevételek soron.

Összességében: nem fogadnánk nagyobb összegben arra, hogy ez az ügy így meg fog állni a bíróságon, ha eljut egyáltalán odáig. Viszont igazán kíváncsiak lennénk arra, hogy kinél, meddig és miért ált az ügy, illetve mi kényszerítette a hatóságokat arra, hogy a majd ötéves vemhesség alatt elefántot ígérgessenek, majd megszüljék az „elmúltnyolcéves” elszámoltatások egyik legkisebb egerét.

Nem látjuk az eljárás anyagát, így nem tudjuk megállapítani, hogy a KEHI feljelentéséből mi volt eleve túlzott vagy alaptalan, és mi állt (vagy állhatott volna jobb nyomozati munkával) meg. Az azonban biztos, hogy így nem szabad korrupciós ügyet vagy korrupciós gyanút kezelni.

Sepsi Tibor

Független ember vagy?

Ha lesz 4 ezer független támogatója az Átlátszónak, akkor nincs az a lázárjános, aki el tudna minket hallgattatni. Legyél egy a 4 ezerből, és változtasd meg Magyarországot! Tudnivalók itt.

Támogatás SZJA 1% felajánlásával #Azénadómból

Ha 1%-od az Átlátszó céljaira kívánod felajánlani, személyi jövedelemadó bevallásodban az Asimov Alapítvány adószámát tüntesd fel, ami a következő: 18265541-1-42 Letölthető nyilatkozat itt.