Cikkek

„A probléma nem a Microsofttal van, hanem az állammal” – Ivacs Gabriella, ODF Alliance

Nemzetbiztonsági okokból is előnyösebb lenne a szabadon felhasználható szoftverek, nyílt informatikai szabványok használata az államigazgatásban a nagy szoftvermultik drága termékei helyett, írja egy a miniszterelnöknek címzett levélben az ODFA Magyarország, a licencszerződések, megszorítások és korlátozások nélküli irodai dokumentumszerkesztést lehetővé tevő Nyílt Dokumentum Formátum (Open Document Format) népszerűsítésére 2008-ban alakult civilszervezet. Interjú Ivacs Gabriellával, az ODFA Magyarország elnökével.

*****

“Edward Snowden a közelmúltban kiszivárogtatott bizonyítékainak hatására az amerikai óriásvállalat is elismerte, hogy együttműködve a Nemzetbiztonsági Szolgálattal “hátsó kapukat működtetnek” az általuk kiadott szoftverekben és hozzáférést biztosítanak az amerikai hírszerző szolgálatok számára. Ezzel bizonyossá vált, hogy a Szövetségünk által korábban már jelzett kockázatok teljes mértékben valósak: a teljes magyar közigazgatást és több millió magyar állampolgárt lehallgathatják az amerikai szervek teljesen észrevétlenül.” – áll az ODFA nyílt levelében.

Az ODFA szerint négyévente százmilliárd forintot is megtakaríthatna az állam a nyílt forráskódú szoftverhasználattal. A Fidesz ellenzéki pártként még sürgette a szoftvermonopóliumoktól való függés megszüntetését és a szabad szoftverek használatának elterjesztését, de a párt kormányra kerülése óta érdemi változás nem történt ezen a területen. A januári nyílt levélben azt kifogásolták a szabad szoftveresek, hogy a Fidesz korábbi, ezzel szembemenő véleménye ellenére kötött hosszú távú megállapodást a Microsofttal. Ráadásul ezt követően azt is bejelentették, hogy a kormány a szoftveróriással  együttműködésben valósítja meg a Digitális Otthon programot és hozza létre a nemzeti digitális közoktatási portált, majd e portálon teszi elérhetővé a teljes digitális tananyagot a diákok számára.

A levélre a kormány részéről válaszoló Szíjjártó Péter akkor azt állította: a közbeszerzések során az NFM egyenlő esélyeket biztosít a magyarországi, nyílt forráskódú megoldásokat gyártó cégeknek is, pusztán a piaci szereplők igényein múlik, hogy ezek a megoldások nem terjedtek el jobban, a szoftvermultival való stratégiai együttműködést pedig az ebből származó gazdasági előnyökkel – munkahelyteremtés, kutatás-fejlesztési és lehetőségek –  indokolta. Az ODFA ezután újabb levélben cáfolta Szíjjáró állításait, és állást foglalt a Közoktatási Portállal és a Digitális Otthon csomaggal kapcsolatos kormánydöntésekről is.

Miért terjednek az ingyenes vagy sokkal olcsóbb szabad szoftverek ennyire lassan?

IG: Hogy megértsük, egy nagy multi hogyan hatol be az oktatás területére, érdemes már az informatikaoktatást is megnézni. Tavaly az ODFA Magyaroszág megkereste az Informatikatanárok Szövetségét, mert szerettünk volna egy oktatási programot, tankönyvet készíteni közösen. Leült velünk a szövetség vezetője, meg még néhány tag, s elmondták, hogy a tankönyv amiből tanítanak, általában szoftversemleges. A szándék tehát jó, a megvalósítás a probléma: az iskolában ugyanis sokszor nincs is külön informatika tanár, hanem a rendszergazda látja el ezt a feladatot. Ha ő pedig Microsoft termékeken szocializálódott, ezt tanulta az egyetemen, akkor csak ezeket fogja tanítani a gyerekeknek.

Sok iskola ráadásul nem használ tankönyvet, például mert egy adott keret áll rendelkezésre tankönyvtámogatásra, és az alaptantárgyak ezt kitöltik, így az informatika tankönyvet saját zsebből kellene megvenni, s ez sokszor nem történik meg, mindenki azt tanít, amit akar. Ráadásul az informatikatanárok azt a technológiát, hardvert, szoftvert kénytelenek használni, amit a fenntartó (önkormányzat vagy az állam) megvesz az iskolának. A tanár nincs abban a pozícióban, hogy azt kérje, hogy márpedig neki inkább ne vegyenek Microsoft csomagot Windows szoftverrel, hanem inkább vegyenek neki egy drágább gépet, amire ő majd rátelepíti a Linuxot. Ehelyett egyben megkapja a csomagot, s ettől kezdve predesztinálva van egy útra a gyerek is, a tanár is. Az informatika tanárok továbbképzésére pedig sem a tanároknak sem az iskoláknak nincs külön pénze, ezért a nagy cégek szervezik továbbképzéseket, ahol az ingyen szoftver mellé pezsgős, szállodás wellnesses kikapcsolódást is adnak. A hazai nyílt szoftvereket előállitő, támogató cégek nem kerülnek alkupozicióba, nincs forrásuk marketingre, kommunikációra, innentől kezdve nincs valódi versenyhelyzet.

Azt kellene megértetni mindenkivel, hogy az a szoftver, amiről azt gondolják, hogy ingyen kapják meg a multitól, igenis pénzbe kerül. Az állam költségvetését, a közpénzek elköltését ez nagyon is befolyásolja, csak ezt az adófizető nem látja közvetlenül. Erről ugyanis sehol nincs egységes kimutatás. A költségvetésben a nagy tételek között (kórházak, iskolák, stb.) mindenütt ott van a kutatás-fejlesztés, a technológiai költségek tétele is, de azt nem tudni, hogy hol vannak az informatikai költségek, mert ilyen tétel külön nincs összesítve.

Az ODFA évértékelőjében az áll, hogy négyévenként százmilliárd forintot lehetne megtakarítani nyílt forráskódú szoftverek használatával. Ezt hogyan számolták ki?

IG: Innen-onnan kiszivárog időnként információ. A Digitális Otthon programra a kormány hétmilliárd forintot akar fordítani úgy, hogy ennek egyik felét a cégek biztosítják. Óriási összeg ez, és nem nagyon követhető, hogyan és mire költi az állam ezt a pénzt. Régebben végeztünk modellszámításokat, onnan származik ez a 100 milliárdos adat.

Mik az ODFA fő kifogásai a Digitális Otthon programmal kapcsolatban?

IG: Egy ilyen kezdeményezést korábban már el akart indítani korábban a Telekommal együttműködve egy magyar szoftvercég, amely nyílt forráskodú szoftvereket állít elő és lokalizálja azokat. Volt erről egy megállapodás, de valószínűleg mivel ez a multik érdekeivel szembement, nem lett belőle semmi. A Microsoft tulajdonképpen ezt az ötletet porolta le, összekapcsolva az infrastruktúrát a szoftverekkel. E program egy másik előzménye Nyírő Andrásék wififalu projektje, melynek keretében drótnélküli internetet telepítettek és használt hardvert (számítógépet) és nyílt forráskódú szoftvert (Linuxot) vittek kis falvakba. A digitális otthon programban a hardvert az egyik, a szoftvert a másik multi szállítja, és mindenki jól jár. Az állam pedig majd a választási kampány idején fel tudja mutatni, hogy milyen sokat tett negyvenezer háztartás érdekében. El kell ismerni, ha valóban hozzásegítenek ennyi embert ahhoz hogy internet hozzáférésük legyen, az nagyszerű teljesítmény, de a 200 ezer forintos háztartásonkénti költség szerintünk túl sok, és sajnos ez tovább erősiti a multicégektől való függést.

A Digitális Otthon program

Microsoft operációs rendszer és irodai csomag lesz telepítve azon a 20 000 laptopon, amiket az év elején beharangozott Digitális Otthon program keretében készül a kormányzat a rászorulóknak (diákok, álláskeresők, 45 év fölötti munkavállalók, GYES-en, GYED-en lévők, aktív idősek) kiosztani – tudtuk meg a miskolci polgármesteri hivataltól. A Digitális Otthon program – amelynek hivatalos elnevezése Miskolc és agglomerációja Digitális Közösség – végrehajtását a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium háttérintézménye, a Nemzeti Információs Infrastruktúra Fejlesztési Intézet (NIIFI) végzi. Az NFM azt ígéri, hogy a közeljövőben kiírandó pályázaton indulók többsége az év végéig, a jövő év elejéig hozzájut az igényelt számítógéphez. A programra szánt 7 milliárd forintból a pályázható laptopokon kívül több helyi közintézmény nagy sávszélességű internettel való ellátását is tervezik. A NIIFI központi közbeszerzési eljárás keretében eddig ezer darab HP márkájú gépet vett meg, darabonként 96 ezer forintért. A pályázott laptopokhoz az internetelőfizetést a piaci ár feléért a pályázóknak kell majd finanszírozniuk. Az NFM tájékoztatása szerint a programmal kapcsolatban a fejlesztés alatt álló www.digitalismiskolc.hu oldalon lesz elérhető tájékoztatás.

Mennyi lenne a reális költsége ennek az ODFA szerint?

IG: Ők hetvenezret számolnak egy számítógépre, szerintünk lehetne ötvenezerért is találni gépet, mellé az internet-előfizetés, amit már havi kétezer forint körül lehet szerezni, rátelepítik a szoftvereket, és valószínűleg benne lesz a licenszdíj, valamilyen tréning és tanácsadói költség. Mindezt maximum száztíz ezerből meg lehetne oldani. Mi történik a fennmaradó kilencvenezerrel? Még a legdrábáb Linux-os verzió használatával is lehetne spórolni 60-70 ezer forintot úgy, hogy már a betanítás, képzés költsége is benne van. És a Digitális Otthon program keretében megintcsak a Microsoft termékek használatára szoktatják a támogatottakat.

Az ODFA a honlapján „szégyenlistát” tett közzé a nyílt forráskód használatát elutasító hivatalokról. Erre hogyan kerül fel egy szervezet?

IG: Igen, a honlapunkon elérhető. Azokat az államigazgatási és önkormányzati hivatalokat, közintézményeket soroljuk fel, ahol nyílt forráskódú szoftverrel nem használható formában jelennek meg a közadatok vagy az olyan állami funkciók, amelyeknek ingyen elérhetőnek kellene lenniük. Rengeteg hivatalban ugyanis a mai napig csak .doc formátumban tölthetők le például pályázati űrlapok, stb. Az ODF formátum lenne az, amit minden nyílt forráskódú szoftverrel olvasni lehet. Már egy képnéző is lehet zárt alkalamzás, mondjuk egy kulturális intézmény weboldalán kulturális örökséggel kapcsolatos fotók vannak, amit könnyen letölthetne bárki (például egy kódexről készült fotó, amit a gyerek az iskolai kiselőadásához vinne), de egy bizonyos szoftver, mondjuk a Silverlight nélkül ez nem megy. Jövőre a Microsoftnak is megjelenik az az Office verziója, ami képes a nyílt dokumentumformátumot olvasni – ez is azt bizonyítja, hogy a probléma nem a Microsofttal van, hanem az állammal. A Microsoft nyilván drága, de magas színvonalú szoftevereket akar eladni, és ezt jól is csinálja. Egy magáncég a saját pénzéből vegyen olyan drága szoftvert, amit jónak lát, az viszont nem mindegy, hogy az állam hogyan és mire költi az adófizetők pénzét.

Az ODFA próbálta ezekre a hibákra felhívni a figyelmet?

IG: Amikor kijött a Digitális Megújulás Cselekvési Terv (2010), több konzultáción is részt vettünk, írásbeli javaslatokat is beadtunk. A Fidesz akkori szakpolitkusának is elmondtuk az aggályainkat, és jeleztük, hogy probléma lesz, ha nem hoznak egy törvényt a nyílt formátumról, vagy ha csak erről hoznak, az kijátszhatóvá válik, mert ez egy túl tág fogalom. Ha nem építenek digitiális infrastruktúrát nagyon szigorú szakmai szempontok szerint, akkor szétesik a rendszer. Elmondtuk azt is, hogy a hazai szoftveripart kell támogatni, mert rengeteg nagyon jó szoftvercég van itt is, akik külföldre viszik a szaktudást, elmennek dolgozni a Microsoftnak, az IBM-nek, és így tovább. Ha már annyira dúl bennünk a nemzeti érzelem, akkor a szoftvertámogatásoknál is az olcsóbb megoldásokat kínáló magyar cégeket segítsék pozícióba, ne a multikat.

Történtek bizonyos kormányzati lépések azért az elmúlt években a kormányzat részéről, mit szóltak például ehhez a 2011-es kormányrendelethez?

IG: Nem örültünk nagyon, mert tudtuk, hogy a tervezetben még kifejezetten az ODF szerepelt. A nyílt formátum és a nyílt szabvány nagyon precízen meghatározott fogalmak a nyugati világban. A nyílt szabványnak több definíciója is van: az, ami rekonstruálható, amit egy programozó a dokumentáció birtokában „le tud programozni”. Amikor megjelent az ODF, mint nyílt dokumentumformátum, a Microsoft ellenkampányba kezdett, és az ISO-nál elintéztette azt, hogy a saját OXML nevű szabványa is nyílt szabványként legyen besorolva. Ez ellen azóta többen fellebeztek, egyelőre nem született döntés. Pedig az OXML nem nyílt szabvány, mivel senki nem tudta rekonstruálni ezt a formátumot. Amikor a kormányrendelet tárgyalása zajlott, még azt a tervezetet láttuk, amiben az ODF szerepelt. Aztán gyorsan efogadtatták a rendeletet a karácsony előtti hangulatban, s mire megjelent, az ODF helyett csak a nyílt szabvány kifejezés maradt. Nyilván megint olyan érdekek, érdekcsoportok kerekedtek felül a döntéshozatali folyamatban, akiknek nem az volt az érdeke, hogy egy semleges nyílt formátum szerepeljen a rendeletben, hanem hogy a zárt formátumok is megmaradhassanak.

Idén kora tavasszal is több ígéretet tett a kormány ezügyben, lett ezekből valami azóta?

IG: Nem, semmi konkrétum nem történt. 2011-ig hittünk abban hogy van jövője a kormányzattal való együttműködésnek, de aztán rájöttünk, hogy néhány pilot projekt ellenére csak a szép szavak szintjén maradnak a tervek. Nem publikálták a számításokat, a jó gyakorlatokat, nincs monitorozó rendszer, és bár felállítottak egy szoftver kompetencia-központot, ahelyett hogy az információt gereblyézték volna össze, odaraktak néhány embert, akik nyilván jószándékú egykori aktivistaként most örülnek, hogy szerepet és állást kaptak. 

Horn Gabriella

 

Megosztás