Ahogy esik, úgy puffan: kinek jár mentesítés a plázastop alól?

Kikértük és meg is kaptuk a nemzetgazdasági minisztertől a március végéig az egyes kereskedelmi építmények létesítésének tilalma, azaz az úgynevezett plázastop alóli mentesítési kérelmekről született határozatokat. A megkapott 15 döntésből összeálló kép jó reklámja a jogállamiságnak, egyben szép példája az azzal összeférhetetlen kádibíráskodásnak: ha a törvény nem beszél tisztán, akkor a jogalkalmazó talál ki esetről esetre alakuló elveket.

A jog

86%

Év végéig még

14 672 646 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Ha a korrupció elleni kormányzati intézkedéseket meghatározó 1104/2012. (IV. 6.) Korm. határozat szerinti – határidő nélküli – feladat, miszerint a jogszabálytervezetek korrupciós kockázatait vizsgálni kell, már teljesült volna, akkor a „plázastop” alóli mentesítés szabályrendszere minden elfogadható módszertan, de a józan ész szerint is piros filctollal lett volna bekarikázva.

Az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény „Egyes kereskedelmi építmények létesítéséről” szóló fejezete és az azt végrehajtó 367/2011. (XII. 30.) Korm. rendelet önmagában sem egy túlcizellált szabályozási keret, de ha az eljárást és – a miniszteri döntést a miniszterre nem kötelező állásfoglalásával csak előkészítő, három NGM-es és két VM-es kormánytisztviselőből álló – „felmentési bizottság” szervezetét leszámítjuk, akkor a dolgok érdemét öt mondatban rendezték a jogalkotók:

300 m²-nél nagyobb alapterületű kereskedelmi építmény nem létesíthető vagy ezt meghaladó méretre nem bővíthető, azonban a tilalom alól a kereskedelemért felelős miniszter felmentést adhat. A miniszter a felmentésről való döntés meghozatala során a fenntartható kereskedelem követelményeit vizsgálja, különösen az alábbi szempontok szerint:

a) a tervezett építmény vidékre és a környezet védelmére gyakorolt hatása, különösen a települést és annak vonzáskörzetét illetően,

b) az érintett település és annak vonzáskörzetéhez tartozó települések népességének kereskedelmi ellátottsága,

c) helyi és egyéb piaci lehetőségek.

A bizottság állásfoglalása ezek mellett figyelembe veszi a következőket:

a) a felmentési kérelemben szereplő kereskedelmi építmény környezetre gyakorolt hatása,

b) a felmentési kérelemben szereplő kereskedelmi építmény vidékfejlesztésre gyakorolt hatása,

c) a felmentési kérelemben szereplő kereskedelmi építmény településén és vonzáskörzetében meglévő kereskedelmi építmények, piacok környezetre és vidékfejlesztésre, valamint a lakosság életkörülményeire, továbbá a kérelemben szereplő kereskedelmi építményre gyakorolt fenntarthatósági hatása.

A szempontok viszonyáról

Minden elutasító határozat tartalmaz egyoldalnyi betűre azonos szöveget, amelyek – nagyjából egy alkotmánybírósági határozat absztraktsági szintjén, ám a fogalmi zártságot nélkülözve – betekintést engednek a kialakított „elvekbe”. Az egyik panelből tudhatjuk meg, hogy

„[v]iszonylag szigorú, ám arányos gyakorlat kialakítása indokolt”,

amely más hatósági eljárásoktól – így különösen az környezetvédelmi és az építésügyi hatósági eljárás szempontjaitól – független. Ez a függetlenség aztán az egyedi elbírálás szintjén odáig fokozódik, hogy a döntések kifejezetten figyelmen kívül hagyják a kérelmezők által becsatolt tervtanácsi határozatokat, szakhatósági hozzájárulásokat, vagy akár a már benyújtott építésügyi dokumentációt, minthogy ezek más eljárásokhoz kapcsolódnak. (Ez különösen azért nagy kár, mert e csatolt iratokból a beruházással összefüggő tények, illetve olyan hatóságok álláspontja derülhetne ki az NGM számára, amelyek akár járhattak is az érintett ingatlanokon, illetve adatokkal rendelkeznek a lehetséges hatásokra vonatkozóan.) A cél preventív, mert a kereskedelmi tevékenység a környezetre olyan hatással járhat, amit a környezetvédelem represszív szankciói már nem képesek orvosolni. Környezetre „jelentős hatást gyakorló, azt terhelő” beruházás támogatása mégis lehetséges „a vidékfejlesztési és a kereskedelmi ellátottság számottevő, jelentős érdekei mentén”. Úgy tűnik viszont, hogy ha az NGM megállapítja a környezeti hatások problémamentességét, akkor a többi szempont érdemi vizsgálatára már nem tér ki.

Környezeti hatás

Az eljáró szerv szerint figyelembe veendő különösen az építmény mérete, helye, funkciója, a forgalom várható nagyságrendje, az azáltal generált szennyezés, de „további szempontok is mérlegelhetőek”, így a beruházás (tovább nem részletezett) környezetbarát minősége, illetve a korszerű hulladékkezelés, bár ez utóbbiak „a benyújtandó kérelemnek nem tartalmi elemei”.

A jelentős környezetterhelés tehát – más meghatározó szempont híján – önmagában elutasítással jár. Ez azonban az egyes ügyek szintjére jutva azért problémás, mert – bár ha valami, akkor a környezeti hatás mérhető – itt is a levegőben lóg az ezzel kapcsolatos véleményezés. Arra a kérelmezői álláspontra például, hogy amely az ipari körzetben megvalósuló beruházástól a kamionforgalom csökkenését, illetve a környék rendezését várja, az a miniszter válasza, hogy az figyelmen kívül hagyja a megnövekvő áruszállítással és vevőforgalommal járó szennyezést. Ez persze így van, de az egymással ellentétes hatásokat össze senki sem vetette, hisz ilyen kötelezettség nem is állt fenn. Még szembeötlőbb az eljárás komolytalansága a hajdúsámsoni – amúgy a kérelem szerint 2010 óta az önkormányzattal egyeztetve előkészített – meg nem épülő Penny Market esetében, ahol a 200 méter kerékpár- és gyalogút létesítése, valamint a környékbeli utak rendezése ellenére okoz a belvárosban nagy forgalmat, így nagy zaj- és légszennyezést.

Amellett, hogy a miniszter bátran foglal állást érzésből a környezeti hatások tekintetében, a beruházás egyes körülményeinek megítélése sem következetes: az új parkoló kialakításából fakadó járműforgalom ugyanúgy a jelentős környezetterhelés egyértelmű jele, mint az, ha az üzlet más kereskedelmi létesítmények mellett épülne fel. Legalábbis Vácott, mert Nyíregyházán és a XV. kerületben a kereskedelmi egységek szomszédsága már jó pont volt.

A pozitív környezeti hatások valós felmérése is kétséget ébreszt, legalábbis ott, ahol a korszerű építési technológia szempont volt, semmi nem utal arra, hogy a mentesítésnél ezt ténylegesen ellenőrizték is volna.

Vidékfejlesztési hatás – gazdasági hatás

Ami a törvényben még a vidékre gyakorolt hatás volt, az a kormányrendeletben már vidékfejlesztés, a döntésekben pedig általános gazdaságfejlesztés. Pozitív a vidékfejlesztési hatása például a barnamezős (ipari rekultivációs) beruházásoknak, a kapcsolódó közútfejlesztésnek vagy egy, az önkormányzat részére létesítendő rendezvényteremnek (bár ez az ezt elismerő konkrét döntések esetében nyilván nem vigasztalta az amúgy elutasított ügyfeleket).

Kereskedelmi ellátottság, a „helyi és egyéb piaci lehetőségek”

A szempont minden esetlegessége ellenére itt támaszkodnak a döntések egyedül empirikus adatokra: a miniszter az adott településen bejelentett, azonos termékkört értékesítő üzletek száma alapján mérlegeli e feltételek fennállását. (Bár feltűnő, hogy az amúgy rendre meghivatkozott, a települési jegyző által vezetett online kereskedelmi nyilvántartás felhívása egyes esetekben elmarad, és ilyenkor más adatforrás sem kerül a helyébe.) Jó hír például a kőbányaiaknak, hogy immár hivatalos, hogy „Kőbánya jelenleg megfelelő kereskedelmi ellátottsággal rendelkezik”. Mély elemzést mindenesetre nem jelez, hogy pontosan ugyanez a megállapítás szerepel Novaj község kereskedelmi ellátottsága kapcsán is, holott az ottani – amúgy a CBA franchise-ba igyekvő – kérelmező azzal érvelt, hogy a településen csak két 20-30 m²-es elavult felszereltségű élelmiszerbolt működik, így a nagyobb bevásárlásokat mindenki Egerben intézi.

Összegzés

Önmagában védhetetlen döntést nem találtunk, azonban az egyes döntések közötti ellentmondásokat és kellően meg nem alapozott megállapításokat annál többet. Különösen szembeötlő, hogy az élelmiszerkereskedelem valahogy mindig megalapozza a fenntarthatatlanságot: ha ez továbbra is ki nem mondott elv marad, akkor tisztességesebb lett volna ebben a körben felvállalni az abszolút tilalmat. Ennél is sürgetőbb lenne azonban, hogy jogszabályba kerüljön egy részletes mentesítési szempontrendszer. Jogállamban megengedhetetlen, a jogbiztonság elvével homlokegyenest ellenkező eljárás, ha az eljáró hatóság maga alakítja ki döntési szempontjait, de azokat sem alkalmazza következetesen. Ilyen megalapozottságú indokolásokkal majd milliárdos hipermarket- vagy plázaberuházások engedélyezéséről dönteni is több lenne, mint bátorság. A döntések elemzése alapján azt is bizton kijelenthetjük, hogy az eljárás valóban óriási korrupciós kockázatot jelent.

>>> Az NGM-től plázastop ügyben kapott válaszainkat itt egyben letöltheti (PDF)

Gáli Csaba – Sepsi Tibor