Nem volt kíváncsi a kormány a civilekre az akkugyárak és a víziközművek ügyében

A hazai akkumulátor-gyárakkal és a víziközművekkel kapcsolatos problémák lettek volna a témái az Országgyűlés Fenntartható Fejlődés Bizottsága kedd délelőtti ülésének. A fideszes és KDNP-s bizottsági tagok és a meghívott miniszterek távolmaradása miatt azonban az ülés határozatképtelennek bizonyult. A meghívott civil szervezetek és szakértők, valamint ellenzéki párti bizottsági tagok így is hosszan sorolták a gondokat, amelyek kormányzati szereplők híján egyelőre „süket fülekre” találtak. 

„A magyarországi akkumulátorgyárak és a víziközmű-szolgáltatás helyzetéről és fejlesztési terveiről” témájában hirdetett ülést február 14-re az Országgyűlés Fenntartható Fejlődés Bizottsága. A Keresztes László Lóránt (LMP) bizottsági elnök kezdeményezésére összehívott ülés azonban a kormánypárti tagok távolmaradása miatt nem vált határozatképessé.

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Az ülésterem azonban megtelt azoknak a civil szervezeteknek a képviselőivel és szakértőivel, akik a kormányzati szereplőktől szerettek volna választ kapni számos kérdésre és problémára. 

Ám erre hiába vártak: az eseményre meghívott Lantos Csaba energiaügyi miniszter és Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter nem jelentek meg ülésen. A meghívottak közül csak Kaderják Péter, a Magyar Akkumulátor Szövetség ügyvezetője, valamint a WWF képviseletében Deák Dalma, a Greenpeace részéről pedig Simon Gergely vett részt az eseményen.

A tematikus ülést eredetileg a civileket, önkormányzatokat és vizes szakszervezeteket tömörítő Víz Koalíció kezdeményezte, hogy az ivóvíz-ellátással és víziközművekkel kapcsolatos problémákról essen szó. Ám a hazai akkugyárak körüli viták miatt a bizottság a hazai akkuiparág fenntarthatósági problémáinak témáját is napirendjére vette.

Ennek kapcsán Keresztes László Lóránt bizottsági elnök összefoglalta mindazokat a tisztázatlan kérdéseket és a súlyos aggályokat, amik az akkugyárak létesítésével kapcsolatban sürgető kormányzati válaszokat igényelnek. Többek közt beszélt a gyárak rendkívüli víz- és energiaigényének problematikájáról – ezekről az Átlátszóban itt és itt írtunk –, valamint az engedélyezési eljárásokkal és a környezetszennyezéssel kapcsolatos gondokról.

Simon Gergely (Greenpeace) az elektromobilitás fontosságának hangsúlyozása mellett az akkugyárak létesítésének hazai gyakorlatát és annak volumenét kritizálta. Hangsúlyozta, hogy mivel ezeknek a beruházásoknak óriási az áramigénye, ez a fosszilis energiák felhasználását is növelni fogja. A gödi gyár kapcsán felhívta a figyelmet az Átlátszó által feltárt vízszennyezésre, és arra, hogy hatóság a környezetszennyezést nem hajlandó kivizsgálni. Szintén súlyos problémaként hivatkozott azokra veszélyeztető tényezőkre és baleseti kockázatokra is, melyekről több cikkünkben is beszámoltunk.

A WWF Magyarország képviseletében felszólaló Dedák Dalma szerint a Nemzeti Akkumulátor Iparági Stratégia hiányos: stratégiai környezeti vizsgálatnak is kellene készülnie, mely az iparág energia-igényére és környezeti terheire vonatkozóan tartalmaz adatokat. Azt is elmondta, hogy mivel a beruházások szakaszonként kapják meg az engedélyeket, a környezeti hatások összessége így nincs felmérve – a debreceni két ipari park együttes környezeti hatásával pedig végképp nem foglalkozik senki. Elhangzott az is a részéről, hogy a debreceni CATL-gyár vízigényének 70%-ban szürke vízzel való biztosítása – melyet a kormányközeli médiumok és a volt köztársasági elnök, Áder János is állít – csak a gyár első fázisában épülő üzemegységek vízellátására vonatkozik, nem a beruházás és a teljes ipari park teljes vízigényére.

A kormányzati szereplők megjelenése híján a résztvevőknek be kellett érniük a Magyar Akkumulátor Szövetség ügyvezetőjének, Kaderják Péternek a hozzászólásával. Ő elmondta, hogy az ötvenhét külföldi és magyar vállalatot tömörítő Magyar Akkumulátor Szövetség civil szervezet, melynek az a célja, hogy „a magyarországi akkuiparágban minél magasabb magyar hozzáadott érték jelenjen meg”. A fenntarthatósági és a környezetvédelmi problémák megoldásában azonban szerinte a Szövetségnek nincs feladata, ahogy felelőssége sincs abban, hogy a vállalatok és a hatóságok betartják-e a jogszabályokat és környezetvédelmi előírásokat. Szerinte a vállalatok képesek betartani az előírt feltételeket, s ha a „civilek jól dolgoznak”, akkor ezzel nem lesz majd probléma, állította.

Az akkugyárak vízfogyasztása kapcsán megjegyezte, hogy léteznek más nagy vízigényű iparágak is, erről mégsem esik szó. Majd – igazolandó, hogy az akkugyártás vízfogyasztásával kapcsolatos aggodalmak feleslegesek – elmondta: a komáromi SK akkugyára ugyan naponta 10 ezer köbméter vizet fogyaszt, de ez nem jelent gondot, hiszen a Duna vízhozama Komáromnál másodpercenként 23 ezer köbméter.

„Nem fogyott ki a Duna, mióta a komáromi cellagyártó üzem működik, meg lehet nézni, most is folyik”

– fogalmazott Kaderják Péter. Az általa meggyőzőnek szánt adat azonban nem stimmel: a vízügy honlapja szerint ugyanis a Duna vízhozama Komárom városánál kb. 1200-2000 köbméter/másodperc.

Az áramellátásról szóló aggályok kapcsán az ügyvezető elnök úgy vélekedett, hogy nem a kormánynak kell gondoskodnia az akkumulátor-gyártó cégek villamos-energia ellátásáról. „Ezek magánbefektetők, nekik maguknak kell gondoskodni arról, hogy áramhoz jussanak.” Arról viszont nem ejtett szót Kaderják Péter, hogy a magyar állam közpénz-milliárdokkal támogatja a külföldi cégek áramellátását: az Átlátszóban is megírtuk, hogy az iváncsai gyár több mint 10 milliárd forintot, a gödi Samsung-gyár pedig mintegy 50 milliárd forint állami támogatást kap erre a célra.

Az ülésen felszólaltak a bizottság ellenzéki párti tagjai és az akkugyárak által érintett településekről érkező civil szervezetek képviselői. De hiába sorolták fel kérdéseiket az engedélyekben és szakértői véleményekben szereplő adatokra hivatkozva – kormányzati szereplők híján ezekre nem kaphattak választ.

„Ha minden a jogszabályok szerint zajlik a beruházások körül, akkor miért nincsenek itt a döntéshozók, akik válaszolni tudnának a kérdéseinkre? És miért nekünk, civileknek kell küzdeni azért, hogy a vállalatok betartsák a jogszabályokat?” – tette fel a kérdést a mikepércsi anyák nevében felszólaló Kozma Éva, utalva a Magyar Akkumulátor Szövetség elnökének civilekre vonatkozó megjegyzésére.

Míg az akkugyárak víziközműveire ömlik a pénz, a lakossági vízhálózat siralmas állapotban van

Tetlák Örs (LMP) érdi alpolgármester többek közt felhívta a figyelmet az akkugyárak  és a lakossági vízellátásra fordított összegek közti aránytalanságra. S ez már az ülés második témájára, a hazai víziközművek helyzetének ügyére vezetett át.

A Víz Koalícióba tömörülő szervezetek képviselői a Parlament előtt demonstráltak február 14-én. Fotó: Balogh Dénes/Átlátszó

A Víz Koalíció nevében felszólaló Szulovszky István elmondta, hogy egy szakértői tanulmányban összegezték a víziközművek helyzetével kapcsolatos problémákat – ezekről az Átlátszóban is több alkalommal írtunk. Néhány adatot a szervezet ismertetett a tanulmányból:

– a hálózati vízveszteség átlagosan 21%, de van ahol 60%

– a felújítási ciklus átlagosan 271 év, de van ahol 25.000 év, miközben a hálózat élettartama átlagosan 60-100 év.

A problémák kapcsán a Víz Koalíció számos kérdést tett fel: Történt-e kockázati felmérés az elmúlt tíz évben az ivóvíz-hálózattal kapcsolatban? Elérhetők-e ennek az adatai? A víziközmű-társaságok megnövekedett rezsiköltségeire, a dolgozók bérrendezésére létezik e kormányzati terv? Ad-e garanciát az állam arra, hogy a víziközmű-vagyon közösségi tulajdonban marad?

A kormányzati szereplők, köztük Lantos Csaba energiaügyi miniszter távolmaradása miatt természetesen ezekre a kérdésekre sem érkezhettek válaszok. A szervezet tagjai ezért úgy döntöttek, hogy a márciusi Víz Hete alkalmából maguk keresik majd fel a tárcavezetőt, hogy szembesítsék a problémákkal.

Szöveg: Bodnár Zsuzsa — Fotó és videó: Balogh Dénes