Egy bombaerős intézet ki tudna állni a Balatonért, de most a politika irányítja a tudományt – interjú Jordán Ferenccel

Jordán Ferenc a Tihanyban található Balatoni Limnológiai Kutatóintézet (BLKI) igazgatója volt 2019 és 2020 között. Az ellentmondásos megítélésű biológus kirúgásához nagyban hozzájárult, hogy nem félt a konfrontációktól, és nyíltan felszólalt a tó körbebetonozása ellen. Jordán úgy véli, hogy a Balatont kutató intézet 2021-ben csak papíron önállósodott, és szerinte a politika érezhetően rátelepedett a tihanyi kutatóintézetre. A BLKI ugyanis az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat (ELKH) tagja, aminek az elnöke az a Maróth Miklós, aki Orbán Viktor tudománypolitikai tanácsadója. Mindez azért különösen problémás Jordán Ferenc szerint, mert pont ez az intézmény tudna kiállni a tó természeti érdekeiért, miközben a Balaton-partot évek óta próbálja elfoglalni a fideszes elit és más nagyvállalkozók. Azt persze mindenki tudja, hogy nem kellene kiirtani a nádast és luxusingatlanokat építeni a partra, de jelenleg nincs olyan intézmény, ami ezért elég hangosan kiállna. Interjú.

Jordán Ferenc (1973) hálózatkutató biológus, az MTA doktora. 2019 és 2020 között a Balatoni Limnológiai Kutatóintézet (BLKI) igazgatója volt, jelenleg a pármai egyetem kutatója.

78%

Év végéig még

22 503 995 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Átlátszó: Mekkora szava van jelenleg a tó élővilágát és vízminőségét vizsgáló Balatoni Limnológiai Kutatóintézetnek?

Radar alatt működik, miközben ennek az intézménynek kellene a leghangosabban a természet érdekeit védeni. A Balaton körül mindig több szereplő van, aki érvényesíteni szeretné az érdekét: a turizmus, az önkormányzatok, a vízügy, a horgászok, az ingatlanlobbi és így tovább. A kutató, az ökológus csak akkor kell, ha fel kell mutatni, hogy valaki éppen zöld hangulatában van. Utána mehet vissza a kis vackába. De arra is volt példa, hogy behívtak a horgászok egy megbeszélésre, hogy „ugyanazt kellene gondolnunk a dolgokról”. Ez tükrözi a társadalmi értékrendet is: nálunk a horgász diktál(na) a tudományos kutatónak.

A Balatoni Fejlesztési Tanácsban (BFT) állandó meghívott az intézet. Igazgatóként igyekeztem elmondani a véleményem, hogy ne tegyük tönkre a Balatont, de látszott, hogy a tihanyi igazgató nem szokott ezekbe beleszólni, csak dísznek van ott.

A turizmus és az ingatlanlobbi a nagykutya, a tudós örüljön, hogy ingyen pogácsát és kávét kap.

A BFT-ben egyébként remek emberek dolgoznak, de mára kicsit csökkent a mozgásterük és a presztízsük, ami nagy kár.

Mindenki tudja, hogy nem kellene kiirtani a nádast, körbebetonozni a tavat, nem kellene luxusingatlanokat építeni a partra, de ezt nem mondják ki elég hangosan. A Balatonnak persze van már kormánybiztosa, úgyhogy már hivatalos szintre emelkedik az a tendencia, hogy halastavat csinálunk egy gyönyörű tóból. Ha lenne egy modern, nemzetközileg bombaerős intézet, akkor meg tudnák védeni az ökológiai szempontokat, de egy elavult, halk intézet nem tudja képviselni ezeket.

Tihany, 1988.
A Magyar Tudományos Akadémia Balatoni Limnológiai Kutató Intézete.
MTI Fotó: –

Mikor lesz látható környezeti következménye annak, hogy körbeépítik a tavat?

Már most is tisztán látszódnak. A problémát kiválóan szemlélteti, hogy mióta a tengeri jacht lett divat, mesterségesen magasan tartják a vízszintet. Ennek is ára van: a Balatontól délre, a somogyi földeken rendszeresen van emiatt belvíz, és sokszor nem tudnak a gépekkel rámenni a földekre, erről nem beszélünk sokat.

A nádasnak is ingadozó vízszint kell, állandó magas vízszinttel is ki lehet irtani a nádast, a minősége is romlik. Az sem tesz neki jót, ha felszabdalják sok kis stéggel, de mindenki csak széttárja a kezét: ez egy elképesztően nehéz, megoldhatatlan probléma. Szerintem nem kellene, hogy az legyen.

Nehéz lehet a haverok közt rendet vágni, de a tó érdekében érdemes lenne.

Nem legálisak ezek a kis magánstégek, de a Balatonnál semminek nincs következménye. Beleláttunk, hogyan működnek a környezeti hatástanulmányok: ha valaki leírja, hogy egy beruházás nem oké, öt perc alatt találnak valakit, aki azt mondja, hogy mehet. Azt látom, hogy a civileknek kezd erősödni a szava, nő a tömeg ereje. Ha a Balatont teljesen tönkrevágják, a városiak majd nyaralnak máshol, de az ott élő emberek nem feltétlenül akarnak, vagy tudnak elköltözni.

A NER-elit áll a tóparti természetromboló beruházások többsége mögött | atlatszo.hu

Ezt a kampányt a Civil Kollégium Alapítvány kezdeményezésére létrejött Rendszerszint Országos Közösségszervező Műhely és több civilszervezet indította el. Az októberi közös nyilatkozatot támogatóként 75 szervezet írta alá, de mivel arra semmilyen válasz nem érkezett a döntéshozók részéről, a szervezet kezdeményezte a Nagy Tavak Koalíció megalakítását a lakossági és a természetvédelmi érdekeket sértő tóparti fejlesztések ellen.

A Velencei-tó kapcsán sokat hallani a horgászlobbiról, mennyire erős ez a Balatonnál?

A Balatonból horgászparadicsomot csinálnak. Sok halfaj már csak alig-alig ívik a tóban, máshonnan kell betelepíteni őket, aztán kifogják. Van, akinek talán ez jelenti a természet körforgását, de akkor eléggé félrenézi a dolgokat. Naponta új rekordokat döntenek a dinoszaurusz-méretű pontyok, és özönlenek ide külföldről is a terepszínű turisták. Mi meg lelkendezünk, miközben esszük az import keszeget. Nagyon nincsenek rendben ezek a dolgok.

Ha a pusztuló nádasban nem ívik a hal, mesterséges ívóhely kell neki, tehát a nádas előtt mondjuk kőszórásokat hoznak létre. Sajkodnál ezt titokban csinálták, legalábbis igyekeztek. Ott ültem Tihanyban, nekünk pedig senki nem szólt, hogy a félsziget másik felén mit csinálnak, csak az újságban olvastam. Átmentem kocsival, és akkor láttam, hogy tényleg szórják a köveket. Nem értettem, hogy igazgatóként miért nem értesültem erről. A tihanyi polgármester igen egyszerűen van beprogramozva: más dolga nincs, mint kiszolgálni a NER-t és az ingatlanlobbit, messze nem a településének az érdekeit védi.

A fideszes elit megkörnyékezte a tihanyi kutatóintézet ingatlanát, kikötőjét?

Mi mindig is tartottunk attól, hogy a NER (vagy akár a mindenkori tőke) bekebelezi a kutatóintézet ingatlanát, ez a levegőben van legalább 10 éve. Az épületeket kiválóan tudnák hasznosítani szállodaként. A szomszédban található Habsburg József főherceg egykori nyári rezidenciája, ami Magyarország egyik legértékesebb épülete. Hosszú ideig csak rohadt le, most a Csányi-Hernádi-Garancsi trió épít szállodát. A beruházás 11,5 milliárd forint állami támogatást kapott.

Állami támogatással épül luxusszálló Tihanyban, a szupergazdagok cége több tucat fát vághat ki | atlatszo.hu

2018-ban azzal is megpróbálkoztak a beruházók, hogy a telket átminősítsék úgynevezett vegyes területté, ami azt jelentette volna, hogy papíron a megengedett legnagyobb beépítettség 50%-ra ugrott volna, a legkisebb zöldfelület pedig 30%-ra csökkent volna. A cég az akkori tervek szerint megelégedett volna azzal a változással, ha a beépítettség 15% marad, a legkisebb zöldfelületi arány viszont 60%-ra csökken.

Korábban hallani lehetett olyan tervekről, hogy az intézetet kirakják, és összenyitják a két ingatlant, akkor lett volna nekik saját kikötőjük is. Rendszeresen voltak megkeresések nagy emberektől, hogy kapjanak kikötőt az intézettől.

Milyen hatással van összességében a hazai tudományra az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat térnyerése?

Az ELKH intézményhálózatában ami jó, az eddig is jó volt. Az új vezetés nemigen tett hozzá semmit a korábbi eredményekhez, legfeljebb másfél-két év káoszt, ami miatt minden kutatónak valamelyest csökkent a teljesítménye. A nemzetiesedő tudománypolitikának megfelelően a hazai tudományos élet perspektívái egyre sötétebbek.

Tudománytalan, vegytisztán politikai akarat alapján kreált intézetek szereznek egyre nagyobb tőkét és hatalmat, a valódi tudósok és tisztességes intézetek pedig sokszor perifériára szorulnak.

Vannak kitűnő agyak, de ők eddig sem, ezután sem fognak tudni izoláltan, a világtól elzárkózva érvényesülni. Márpedig Maróth Miklós, az ELKH elnöke kifejtette, hogy nem szereti a „gyarmati” tudományt, szerinte egy büszke magyar kutatónak ne mondja meg egy német vagy egy amerikai, hogy mit csináljon. Rendes hazai tudomány kell. A nemzetközi sztenderdek követése és az átlátható bírálati rendszer csak zavaró tényezők, a magyar kutató eleve nem szereti a versenyt. Mindeközben persze a tudomány továbbra is globális szinten működik, maximális nemzetközi kooperációban.

Maróth Miklós klasszika-filológus, orientalista, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, az Avicenna Közel-Kelet Kutatások Intézetének igazgatója (b) átveszi a Széchenyi-díjat Áder János köztársasági elnöktõl (j2) a Kossuth- és Széchenyi-díjak, valamint a Magyar Érdemrend kitüntetéseinek ünnepélyes átadásán, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc évfordulója alkalmából a Parlament kupolacsarnokában 2016. március 15-én. Az államfõ mellett Orbán Viktor miniszterelnök. (MTI Fotó: Bruzák Noémi)

Az is baj, hogy egyre több pénz érkezik a tudományba?

Az önmagában persze örvendetes lenne, ha ennek zöme nem az ablakon kidobott pocsékolás lenne. A perpetuum mobile-kutatásban élen járunk, de a masszívan átpolitizált humán tudományok is sajnos azt mutatják, hogy a lakájkutató, a kézivezérelt pénzosztó és a háttérben dübörgő politikai erő kombinációja mellett akár tízszer ennyit is kidobhatnánk az ablakon, az is csak magunk fényezésére és szórakoztatására lenne jó.

Márpedig Maróth szerint nem kell holmi pályázatokkal bohóckodni, majd a politika megmondja, mit kell kutatni, és arra oda is adja a pénzt.

Jobb helyeken legalább a színjáték meg van rendezve rendesen, de a hazai hatalmi arrogancia olyan erős, hogy már a látszatra sem kell adni. Az ELKH-kutatóintézetektől először a kutatóintézeti hálózat átszervezéséért felelős Palkovics László, innovációs és technológiai miniszter kért tudományos stratégiai terveket. Rendes volt, mert előre jelezte, azért nagyon ne strapálják magukat az igazgatók, mert őt azért olyan nagyon nem érdekli, mit írnak, nem fogja ezeket elolvasni. Határidő meg formai követelmény azért volt.

Jordán Ferenc/Átlátszó

Maróth emelte a tétet, és nyár derekán kérte be az adott évi terveket, pár napos határidővel. Mondhatnánk, ennél nincs lejjebb, de van: az igazgatók ugyanis fülüket-farkukat behúzva összedobták, és időben le is adták az évi „terveket”. Egyetlen biokémikus jelezte, hogy ezt talán nem kellett volna végrehajtani. Nem könnyű elképzelni, ahogy a Harvardon, a Sorbonne-on vagy pláne egy cégnél megkérdezik júniusban, mit kellene csinálni hat hónappal korábban.

Miért nem bízik Maróthban, a magyar tudomány vezetőjében?

Maróth realitásérzékének teljes hiányát megízlelhettük már a Pázmány kampuszának piliscsabai ámokfutása kapcsán is. Az egykori dékán és ötletgazda elképzelése a Pilis szent hegyei között vonatozó fiatal diákokról – nem jött be. A kritikákat erős hatalmi arroganciával kezelte akkor is, de az sem volt úri megoldás, amikor például egy kifejezetten protokolláris jellegű tihanyi intézetlátogatás után köszönés nélkül távozott, miközben az intézetigazgató a szobájában várja a megbeszélt kávéval, majd a titkárnője szól oda telefonon, hogy már az autópályán jár.

Ha jól sejtem az ön kirúgása előtti látogatásról és vizsgálatról beszél…

2020 nyarán meglátogatta az intézetünket, hogy tájékozódjon. Mint kiderült, ekkor már rég eldőlt, hogy az intézetet függetleníteni kell, és engem ki kell rakni onnan. Csináltak egy bohóckodást, okot kerestek arra, hogy miért kell kirúgni. Közben úgy tettek, mintha ez egy komoly dolog lenne. Három bizottságot hívtak össze: az első kettő azt mondta, hogy jó, amit csinálunk, de a végén kellett egy olyan bizottság, ami végre már kimondta, hogy indokolt lenne egy független intézet.

A tihanyi intézet lényegében előre eldöntött átalakításának alátámasztásaként iderángatta szakértőnek a Norvég Tudományos Akadémia volt elnökét, mintha akár a legkisebb mértékben is érdekelte volna a véleménye. Persze utána, az eredeti terveknek megfelelően, homlokegyenest mást tett, mint amit javasoltak neki.

Miért mennek bele ebbe a játékba a kutatók?

Egzisztenciális bizonytalanság, félelem vagy éppen lustaság okán. A 2020 végi fizetésemelések hatására sok kutatónak foszlottak köddé addig sziklaszilárd erkölcsi alapjai. Egy kicsit több pénzzel a tarsolyban könnyebb félrenézni. A legendásan rugalmatlan, nem kifejezetten mobilis magyar kutató inkább nyel és este egy Unicum mellett kiadja magából a mérgét. Az igazi betyárok persze ravaszkodnak, a hazai tudományfinanszírozásban bőven van kiskapu, amatőr megoldás, követhetetlen szabályok.

Ez a kásleres, semjénes „mi közöd hozzá, úgyis átgyalogolok rajtad” mentalitás tönkreteszi a hazai tudományt, ha elnézzük. És a hazai kutatók sajnos elnézik.

A külföldiek pedig nem tudják, hogy sírjanak vagy nevessenek. A fő probléma, hogy éppen ettől a melldöngető, hátveregető „nem vagyunk gyarmat” mentalitástól válunk olyan mocsoksötét futószalag-gyarmattá, amiből évtizedekig nem fogunk kimászni. Vegyük már észre ezt.

2021-ben kiszivárogtató platformot indítottunk az Akadémiai Dolgozók Fórumával a tudományos szférának. Biztonságos, titkosított csatornán a TOR postafiókunkba küldhetsz üzenetet és fájlokat. Itt a nevedet és az elérhetőségedet sem muszáj megadni. Ha csak papíron áll rendelkezésre a dokumentum, amit el szeretnél nekünk küldeni, szkenneld be és konvertáld valamilyen digitális dokumentumformátumba (például: pdf-be). Távolítsd el a fájlokból a metaadatokat! A fájlok továbbításához NE használd a munkahelyi számítógépedet, laptopodat. Töltsd le az anonimitást biztosító Tor böngészőt innen. Nyisd meg a TudoLeaks oldalát a Tor böngészőben: http://wlntei3gqi3xn25na2l54mmkxxj5dastaphaxkb2ednfim3wflwv3xad.onion. Kattints a Szivárogtatok-gombra, és utána válaszd a TudoLeaks-postafiókot. Írd be az üzenetedet, és csatold hozzá a fájlokat. Fejezd be a küldést (Submit), és jegyezd fel a kapott kódot – ezzel később is kapcsolatba tudsz velünk lépni.

Kérdezett: Zsilák Szilvia. Címlapkép: Jordán Ferenc biológus, a Balatoni Limnológiai Intézet volt igazgatója (fotó: Átlátszó)