Az elmúlt hónapokban több nyugati jelentés is született arról, hogy fogytán van az Ukrajnában harcoló orosz csapatok lőszere, így a megszállók már nem tudják alkalmazni a korábban bevált, masszív tüzérségi bombázásra alapuló taktikájukat. A NASA műholdfelvételein valóban azt látni, hogy töredékére esett a detektált robbanások száma a frontvonalak körül.
Tavaly május elején, a Kijev és más nagyvárosok elleni támadások kudarca után Oroszország új offenzívát indított Kelet-Ukrajnában. A lassú, araszoló offenzíva viszonylag sikeresnek bizonyult, júniusra két, békeidőben mintegy 100 ezres lakosságú város, Szeverodonyeck és Liszicsanszk elfoglalásával ért véget. Az offenzíva során az oroszok elsősorban jelentős tüzérségi fölényükre hagyatkoztak: bonyolult kombinált hadműveletek helyett folyamatos koncentrált ágyútűzzel tudták visszaszorítani az ukrán védőket. Akkori becslések szerint az orosz csöves tüzérség naponta 20 ezer lőszert használt el, több mint háromszor annyit, mint az ukrán ágyúk.
Az idei év elején a tavaly nyárihoz igen hasonló helyzet állt elő az ukrajnai frontokon. A nyári és őszi sikeres ukrán ellenoffenzívák után stabilizálódtak a frontok, és
Moszkva télen el is indított egy offenzívát, ennek eredménye azonban elmarad a tavaly nyári támadás szintén kétes sikerétől.
Akkor a két százezres várost mintegy másfél hónap alatt sikerült teljesen elfoglalni. A mostani hadműveletek fő célpontja a békeidőben 70 ezres Bakhmut, Donyeck megye egy városa, amelyet augusztus óta próbál bekeríteni az orosz hadsereg sikertelenül, és a város nagyobb része továbbra is ukrán kézen van.
A NASA FIRMS, a nagy tűzeseteket és robbanásokat detektáló műhold alapján készült térkép alapján azt látjuk, hogy a tavalyi orosz offenzívához képest jelentősen csökkent a tüzérségi aktivitás a frontokon. A műholdtérképek igazolni látszanak azokat a híreket, amelyek szerint az orosz erők lőszerhiánnyal küszködnek.
A képet persze torzítja az időjárás, hiszen a hidegben kevesebb tüzet okoznak az ágyúzások, de így is feltűnő a kontraszt. A különbség még nagyobb, ha a friss műholdtérképeket a tavaly év februári és márciusi időszakában (azaz a háború első napjaiban) készültekkel vetjük össze: akkor szinte egész Ukrajnát elborították a tűzeseteket jelző vörös foltok.
Decemberben a brit vezérkari főnök, Tony Radakin a Royal United Services Institute (RUSI) thinktank rendezvényén azt mondta: „Oroszország kritikus tüzérségi lőszerhiánnyal küzd”, ennek következtében Moszkva képessége, hogy szárazföldi műveleteket hajtson végre Ukrajnában, „gyorsan csökken”. Egy januári amerikai jelentés szerint egyes frontszakaszokon 75 %-kal csökkent az orosz tüzérség aktivitása – a NASA műholdképei látszólag igazolják ezeket az értesüléseket.
A közelmúltban már orosz forrásokból is lehetett hallani arról, hogy a lőszerhiány az orosz csapatok harcképességét fenyegeti. Jevgenyij Prigozsin, a Wagner zsoldoscsoport vezetője februárban és márciusban arra panaszkodott, hogy zsoldosainak nem juttat elég tüzérségi lőszert a hadvezetés. Márciusban odáig ment el, hogy a lőszerhiány miatt akár a teljes bakhmuti front összeomolhat.
Prigozsin a helyzetért a hadügyminisztériumon belüli ellenségeit hibáztatta, akik szándékosan tartják vissza a muníciót, hogy kivéreztessék a zsoldoshadsereget
– ami nem a valóságtól elrugaszkodott magyarázat, de legalább ennyire valószínű az is, hogy egyszerűen az egész orosz haderőnek spórolnia kell a lőszerrel. Erre utal, hogy miközben a Wagner-csoport vezetője azzal vádolta a hadügyminisztériumot, hogy szándékosan nem juttatnak nekik lőszert, a reguláris hadsereg egyik Vuhledarnál harcoló dandárja épp arra panaszkodott, hogy minden lőszert a Wagner kap, míg nekik nem marad.
Ennek az eredménye látszik más csatatereken is: az elmúlt hónapokban az orosz hadsereg nemcsak Bakhmutnál, hanem több más ponton is offenzívát indított (többek között Kremmina, Vuhledar és Avdijivka vonalában), ám ezek hamar elakadtak. A Vuhledar környéki harcok különösen figyelemre méltók: a dél-ukrajnai kisváros melletti harcokról számos videó került nyilvánosságra, amelyeken az látszik, hogy az ukrán tüzérség egymás után lövi ki a nyílt terepen rohamozó orosz páncélosokat.
Úgy tűnik, a térségben nem érvényesül a tavaly nyáron eredményeket elérő orosz tüzérségi fölény. Tulajdonképpen az orosz téli offenzíva még messze Bakhmutnál volt a legsikeresebb, annak ellenére, hogy Prigozsin szerint csapatai nem kapnak elég tüzérségi lőszert.
Mi az oka annak, hogy az oroszok kevesebb tüzérségi lőszert tudnak kilőni? A helyzethez hozzájárul egyes nyugati fegyverrendszerek hadrendbe állítása az ukrán oldalon. Ahogy tavaly írtuk: a HIMARS rakétaütegek megérkezése jelentősen növelte az ukrán tüzérség hatótávolságát, amely júniustól kezdve rendszeresen támadta a fronttól több mint 100 kilométerre levő célpontokat, beleértve orosz lőszerraktárakat is. A HIMARS erodálta az orosz logisztikát, a megszállók kénytelenek voltak a nagy fegyver- és lőszerraktárakat megszüntetni, a hadianyagot szétszórni. A leterhelt logisztika miatt valószínűleg sok lőszer nem jut el időben a csapatokhoz.
A HMIARS mellett más fegyverrendszerek is hadrendbe álltak, amelyeket kifejezetten az orosz tüzérség ellensúlyozására küldtek a nyugati államok. Tavaly nyáron kezdtek megérkezni Ukrajnába a nyugati tüzérség-elhárító radarok (olyanok, mint a német Hensoldt Cobra és a brit ARTHUR).
Ezek a radarok a beérkező lövedék röppályája alapján számítják ki, hol lehet az ellenséges üteg, amit aztán célba vehetnek az ukrán tüzérek.
Ebben az ukránokat segítette az is, hogy az orosz tüzérségnél nagyobb hatótávú és pontosabb eszközöket (például Excalibur GPS-irányítású lövedékeket a 155 mm-es tarackokhoz), illetve számos önjáró löveget (elsősorban Németországtól) kaptak. Az ilyen eszközök jelentette fenyegetés miatt az oroszok feltehetően nem tudják úgy összevonni, és olyan sokáig használni tüzérségüket, mint korábban.
Mindezek mellett az is egyre világosabb, hogy az orosz hadiipar már nem tudja olyan iramban gyártani a lövedékeket, amilyen gyorsan tavaly fogytak, miközben a hidegháborúból megmaradt készletek lassan elfogynak. Katonák által a közösségi médiában közzétett fényképek alapján Oroszország tavaly is gyártott 152 mm-es ágyúlövedéket, az egyik leggyakrabban használt lőszertípust. A fotók alapján a frissen legyártott lövedékek már egyből a harctérre kerültek.
Hlib Parfonov, a washingtoni Jamestown Alapítvány elemzője decemberben úgy számolta: az orosz hadsereg összesen több mint 9,7 milliárd dollárnyi muníciót használt el Ukrajnában – ez az összeg több, mint a teljes orosz katonai költségvetés. Parfonov becslése szerint Oroszország az elmúlt időszakban évente mintegy félmillió darabot gyártott a leggyakoribb 152 mm-es lövedékből – ugyanebből Ukrajnában valószínűleg milliós nagyságrendben használt el kevesebb, mint egy év alatt.
Mindeközben a lőszerhiány az ukránokat is érinti – a NASA felvételein ez is látható. A szovjet gyártmányú ágyúlövedékekből már tavaly év közben apadni kezdtek a készletetek (igaz, közben más volt Varsói Szerződés-tagok, például Bulgária készletei valahogyan szintén Ukrajnában bukkantak fel). Ezért is jelentett nagy segítséget a nyugati rendszerek – és a hozzájuk való lőszer – beérkezése. 155 mm-es lövedékből például az Egyesült Államok 1 millió darabot küldött. Ugyanakkor az azóta megjelent hírek szerint már ezeket is gyorsabb ütemben lövi el az ukrán hadsereg, mint ahogyan a nyugati hadiipar pótolni tudná.
Nem csoda, hogy az ukrajnai fegyverszállításokat koordináló ramsteini csoport legutóbbi ülésén az egyik fő téma épp a nyugati hadiipar fejlesztése volt.
Teljes médiacsend mellett egyeztet a magyar kormány az ukrajnai fegyverszállításokról Brüsszelben
Ukrajna katonai támogatása volt a fő témája azoknak a brüsszeli találkozóknak, amelyeken a Magyar Honvédség és a Honvédelmi Minisztérium tisztviselő is jelen voltak – ezt viszont aligha tudhatja meg az, aki az állami médiából tájékozódik. Az Átlátszó riporterének Belgiumba kellett utaznia ahhoz, hogy személyesen győződjön meg a magyar részvételről: helyszíni riportunk a brüsszeli NATO-központban tartott nemzetközi megbeszélésekről.
Nem sokkal korábban a Pentagon bejelentette, hogy a korábbi évekhez képest hatszorosára növelik a 155 mm-es tüzérségi lövedékek gyártását. Láthatóan a szövetségesek többféle módon is próbálkoznak fenntartani Ukrajna lőszerellátását: februárban a NATO és az UkrOboronProm állami lőszergyár bejelentette, hogy egy meg nem nevezett közép-európai országban új, közös lőszergyárat hoznak létre. Folyamatban van egy EU-s közös lőszervásárlási akció is, azonban a New York Timesnak nyilatkozó uniós tisztviselő szerint jelenleg nincs meg az a gyártókapacitás Európában, ami teljesen fedezni tudná a háborús igényeket.
Az ukránok havonta mintegy 120 ezer lőszert használnak el, a 155 mm-es lövedékeket gyártó európai gyárak pedig jelenleg ennek alig felét képesek előállítani.
A lőszerhiány persze nem jelenti azt, hogy idővel az egyik fél teljesen kifogy a munícióból, és kénytelen lesz megadni magát. Ehelyett a felek spórolnak a lőszerrel, és megpróbálják fokozni a termelést. Az I. világháborús Nagy-Britannia lőszerkészletei például már 1915 elejére, fél évvel a háború kitörése után kiürültek. A lőszerhiányból országos botrány is lett, amire a kormány hadigazdaság bevezetésével és új lőszergyárak építésével válaszolt. Hasonló lépéseket tesznek most a felek az orosz-ukrán háborúban.
Zubor Zalán – Szabó Krisztián
A Transparency International Hungary, a K-Monitor és az Átlátszó delegáltja nemmel szavazott, két további civil tag tartózkodott az Integritás Hatóság mellett létrejött Korrupcióellenes Munkacsoport első éves jelentéséről szóló hétfői szavazáson.
Erről írtak a független vidéki portálok a héten. Lapszemle.
Heti lapszemlénk.
Bács István a bíróság szerint is rokona az érdi óvodaépítési tendereket elnyerő cég tulajdonosának.
