Soha nem voltunk ilyen közel a világvégéhez, mint most

2023. január 24-én 3 év után újból állított a Bulletin of the Atomic Scientists a Végítélet Óráján – már csak 90 másodpercre vagyunk éjféltől, a világvégét szimbolizáló időponttól. Az újbóli módosítás oka részben a tavaly februárban kirobbant orosz-ukrán háború volt.

Számos elméletet és szcenáriót alkottak már arra, hogy miként fog a világ véget érni. Az elmúlt években több fikciós elképzelés is gyökeret eresztett a valóság talaján: a koronavírus-járvány egy, az egész világot érintő vírusvilágvége forgatókönyvét hozta be a mindennapokba; a klímaváltozás miatt kialakuló, visszafordíthatatlan globális folyamatok és felmelegedés még tágabbra nyithatja a kaput egy klímakatasztrófa előtt; a jelenleg gyermekcipőben járó mesterséges intelligencia esetleges öntudatra ébredéséből fakadó szingularitás gyökeresen változtathatja meg az emberiség jövőjét; a realitás talaján szilárdabban álló atomkatasztrófa elmélete pedig nukleáris telet hozhat, ami egy atomerőművet érintő balesetből vagy az atomhatalmak között elkezdődő háború nukleáris szintre való eszkalálódásából is kialakulhat.

A legutóbbi, az atomkatasztrófa bekövetkeztének esélye az első atombomba létrehozása óta foglalkoztatja a hétköznapi embereket és tudósokat egyaránt, és ez a veszély a hidegháború elején kezdődött fegyverkezési verseny óta stabilan fennáll. Ugyan a világon lévő bevethető atomtöltetek száma már csak töredéke a fegyverkezési verseny csúcsán, 1986-ban lévő töltetek számának, jelenleg is az emberiség életének gyökeres megváltoztatására alkalmas arzenál áll rendelkezésére 9 országnak, legnagyobb számban az Egyesült Államoknak és Oroszországnak.

A Bulletin of the Atomic Scientists 1947 óta különböző időközönként (az elmúlt évtizedben szinte évente) elbírálja, hogy mekkora veszélyt jelentenek a világra a rendelkezésre álló atomfegyverek, vagy azok az országok, akik ilyen fegyverek birtokában állnak. A Bulletin az esetlegesen bekövetkező világvégét az általuk kitalált (és azóta kultikussá vált) Világvége Óráján mutatja be, ami szimbolikusan ábrázolja, hogy mennyi időnk van hátra a biztos pusztulásig. 1947-ben, a hidegháború és a fegyverkezési verseny kezdetekor 7 percre volt az óra éjféltől. A hidegháború vége után, 1991-ben volt a legtöbb időnk, 17 percünk, de azóta a stagnáló atomhelyzet miatt (vagy egyes országokban, mint Irán vagy Észak-Korea, a fellendülő atompolitika miatt), és a klímaváltozás okozta problémák miatt fokozatosan közelebb araszolt a percmutató éjfélhez. 2020 óta ( amikor 100 másodpercünk volt hátra) idén január 24-én állítottak újból az órán. A 25. óraátállítással

90 másodpercre kerültünk a feltételezett pusztulástól, ami az eddigi legkevesebb idő, amit a Bulletin az elmúlt 75 évben kalkulált.

Az Albert Einstein és a Chicago-i Egyetem tudósai által 1945-ben alapított Bulletin of the Atomic Scientist 1947-ben hozta létre a Világvége Óráját, ami az apokalipszis hasonlatát (éjfél) ötvözte a nukleáris detonáció (visszaszámlálás) képével, ezzel ábrázolva az emberiséget és a világot fenyegető veszélyek súlyosságát. A Bulletin Tanácsa minden évben felülvizsgálja és módosítja az Órát, a 10 Nobel-díjas tagot tartalmazó Testület közreműködésével. Az Óra mára univerzálisan elfogadott mutatója lett a világ kiszolgáltatottságának az ember alkotta technológiák okozta katasztrófákkal szemben.

A további romlás egyik központi okának a 2022 elején kirobbant orosz-ukrán háborút nevezték meg. A háború során többször is veszélybe került Európa legnagyobb erőműve, a zaporizzsjai atomerőmű, és Oroszország elnöke, Vlagyimir Putyin és szövetségesei is több alkalommal atomfegyver bevetésével fenyegettek retorikájukban. 

Az idei közleményben kiemelték, hogy az orosz-ukrán háború mellett komoly problémát jelenthet az Oroszország és Egyesült Államok közötti atomegyezség, a New START közelgő lejárata is. „Ha a két fél nem folytatja mihamarabb a tárgyalásokat és nem jut közös nevezőre, az egyezség 2026 februárjában lejár. Ezzel megszűnne a másik felügyelete, elmélyülhet a bizalmatlanság, újabb fegyverkezési verseny kezdődhet, ami tovább növelné a nukleáris fegyverek bevetésének esélyét.”

Magyarországon is sugárszennyezést okozhatna egy ukrán atomerőmű sérülése | atlatszo.hu

Ha például egy olyan napon következne be katasztrófa a Zaporizzsjai Atomerőműben, mint amilyen 1995. március 7-e vagy március 11-e volt, akkor a baleset utáni két hétben egész Európában szétterülne a radioaktív szennyeződés. 1995. március 16-ai vagy 20-ai időjárási viszonyok esetén viszont a baleset során kiszabaduló radioaktív szennyeződés elkerülné Európát.

Az atomfenyegetés mellett idén is kiemelték a klímaváltozás problémakörét is. A háború miatt a korábbi klímacélok elérése helyett az orosz energiától való elszakadás került előtérbe. „Az orosz olajtól és gáztól jelentősen függő országok alternatív források kialakítására törekedtek, ami a fosszilis energiákra irányuló befektetések jelentős számú növekedését eredményezte a szükséges csökkenés helyett.” A háború hatására, írják, a számos nemzetközi erőfeszítés megakadt, ami a klímaváltozás megoldásával foglalkozott volna.

A közleményben a biológiai fegyverek, a dezinformáció és a technológiai hadviselés veszélyeire is felhívják a figyelmet.

A háború kirobbanása után az atomtesztek történetét és az atomkatasztrófa esélyét az alábbi cikkünkben mutattuk be:

Mekkora esélye van egy atomkatasztrófának az orosz-ukrán háború miatt? | atlatszo.hu

A másik atomfélelem az atomreaktorok elfoglalásának tényéből fakadt. Már a háború első napján, február 24-én sikeresen elfoglalták a Csernobili Atomerőművet az orosz csapatok, amely akció során a felkavart radioaktív por miatt megnőtt a környéken mért gammasugárzás. A március 6-ára elfoglalt Zaporizzsjai Atomerőműnél pedig tűzeset is volt, aminek helyét a kezdeti információk nem közölték, így akár az is feltételezhető volt, hogy az atomreaktorok kerültek veszélybe.

A Bulletin idei közleménye ide kattintva érhető el.

Szabó Krisztián