Évente több százezret bukhatnak azok az egyetemi oktatók, akik alacsonyabb munkakörben dolgoznak a megérdemeltnél

Az egyetemi oktatók helyzete nemcsak a nemzetközi viszonylatban is alacsonynak számító fizetés miatt érdemel figyelmet. További probléma, hogy szép számmal akadnak oktatók, akiket annak ellenére sem léptetnek elő, hogy megfelelnének a felsőoktatási törvényben lefektetett kritériumoknak, így számításaink szerint több százezer forinttól esnek el évente. Adataink szerint az egyetemek közel fele érintett, de a nagyobb felsőoktatási intézményekben jobban megfigyelhető a probléma.

Az elmúlt hónapokban több alkalommal foglalkoztunk már az egyetemi oktatók helyzetével az Átlátszón. Először megírtuk, hogy több száz tanárt foglalkoztatnak díjazás nélkül a magyar felsőoktatási intézmények, legutóbbi cikkünkben pedig megnéztük, hogy néznek ki a magyar fizetések nemzetközi összehasonlításban. Az eredmények alapján a sereghajtók közé tartozunk Romániával, Bulgáriával és Szlovákiával együtt.

84%

Év végéig még

16 613 194 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Nemzetközi viszonylatban is kiemelkedően rosszul keresnek az egyetemi oktatók hazánkban | atlatszo.hu

Régóta ismert probléma, hogy hazánkban a tanári fizetések nem túl magasak, ez a felsőoktatásban is ugyanígy van. De nemcsak a hazai bérekhez képest, nemzetközi összevetésben is kifejezetten alacsonynak számít az az összeg, amit az egyetemi oktatók Magyarországon havonta hazavihetnek:.

Ezúttal arra voltunk kíváncsiak, hogy hány olyan oktató van, aki a megérdemeltnél (azaz képzettségénél, szakmai tapasztalatánál) alacsonyabb beosztásban dolgozik. A tanárok alapbére ugyanis attól függ, hogy milyen oktatói munkakörben alkalmazzák őket. Pályájuk kezdetén tanársegédek, ezt követően adjunktusok, főiskolai és egyetemi docensek, majd egyetemi tanárok lehetnek.

A 2018-as felsőoktatási bértábla alapján azonban egyik munkakörben sem vihetnek haza túl sok pénzt: az 1 500 forintos órabér csak az egyetemi docenseknek és az egyetemi tanároknak jár, míg a KSH által mért átlagkereset csak a habilitált (a PhD-fokozatot követő címet megszerző) egyetemi docensek érik el.

A felsőoktatásban oktató tanárok garantált bruttó havi fizetése

Az egyetemi oktatók munkatapasztalatuk (vagyis a pozíciójukban eltöltött évek) alapján különböző fizetési kategóriákba esnek. Jelen esetben mindenhol az első fizetési kategóriát vizsgáltuk, kivéve a tanársegédeket, ahol ez a kategória a gyakornoki státusznak felelt meg.

Az előrelépés feltételeit egyrészt a felsőoktatási törvény határozza meg, amely szerint a doktori fokozat megszerzése a feltétele annak, hogy valaki tanársegédből feljebb lépjen a ranglétrán. A doktori után három éven belül adjunktusi munkakörbe kerülhetnek át. Docenssé megfelelő szakmai gyakorlat után válhat valaki, ezt követi az egyetemi tanári munkakör, amelynek feltétele, hogy az érintett rendelkezzen habilitációval (ezt azonban sok helyen már az adjunktusoktól is elvárják), továbbá az adott tudomány vagy művészeti terület olyan nemzetközileg elismert képviselője legyen, aki „kiemelkedő tudományos kutatói, illetve művészi munkásságot fejt ki”.

A felsőoktatási törvény mellett az egyetemek szervezeti és működési szabályzata is mérvadó, ami azonban sok esetben szigorúbb követelményeket tartalmaz, mint a felsőoktatási törvény. Így fordulhat elő az, hogy bár az oktatók a törvény értelmében feljebb léphetnének a ranglétrán, ez a gyakorlatban mégsem mindig történik meg.

Az egyetemek fele érintett

Novemberben közérdekű adatigényléssel kerestük meg a magyar egyetemeket, hogy megkérdezzük: pontosan hány főből áll a tanári kar, és milyen az oktatók megoszlása az alábbi fokozatok szerint: tanársegéd, adjunktus, docens, egyetemi tanár.

Arra is rákérdeztünk, hogy a teljes tanári karból jelenleg:

• hány tanársegéd rendelkezik három évnél régebbi PhD-val;
• hány habilitált oktató rendelkezik docensnél alacsonyabb fokozattal.

Közérdekű adatigénylésre legtöbbször az Átlátszó által üzemeltetett KiMitTud közadatigénylő weboldalt használjuk. A KiMitTud segítségével azonban nem csak mi, hanem bárki könnyen és átláthatóan tud közérdekű adatot igényelni minden olyan állami, önkormányzati vagy más közfeladatot ellátó intézménytől, amely részt vesz az állam működtetésében, vagy közpénzt költ.

A legtöbb egyetem gond nélkül, a 15 napos határidőn belül teljesítette adatigénylésünket, igaz, nyolc helyről egyáltalán nem kaptunk választ. November végén pedig megírtuk, hogy az SZFE csak pénzért lett volna hajlandó csak kiadni az adatokat. Szerintük ugyanis 46 munkaórát igényelt volna az általunk kért információk összegyűjtése, úgyhogy  204 ezer forintot kértek azért, hogy válaszoljanak a kérdéseinkre.

204 ezer forintot kér az SZFE, hogy kiadja az oktatói állományára vonatkozó adatokat | atlatszo.hu

Tovább folytatjuk az egyetemi oktatók helyzetét bemutató cikkek írását. Ezúttal arról szerettünk volna többet megtudni, hogy hány olyan oktató van a felsőoktatási intézményekben, akiket alacsonyabb munkaköri beosztásban foglalkoztatnak, mint azt képzettségük indokolttá tenné. Az egyetemek többsége gond nélkül teljesítette erre vonatkozó, mindössze három rövid kérdésből álló közérdekű adatigénylésünket, és el is küldték a kért számokat.

Végül húsz egyetemtől érkezett válasz, ezek felében dolgozik olyan oktató, aki a felsőoktatási törvény szerint magasabb pozíciót kaphatna, mint amiben jelenleg van, így ezzel a tíz egyetem adataival foglalkoztunk.

Egyetemi oktatók megoszlása munkakör alapján

A tíz egyetemen összesen 177 olyan oktató van, akit alacsonyabb munkakörben foglalkoztatnak (így alacsonyabb fizetést is kapnak), mint azt a képesítése indokolttá tenné.

A 177 oktató közel háromnegyede három egyetemen dolgozik: az ELTE-n 47, a Pécsi Tudományegyetemen 44, a Semmelweisen pedig 39 oktatót találtunk, de viszonylag sokan vannak a szegedi tanárok (30) között is olyanok, akik magasabb munkakörben dolgozhatnának.

Képzettségüknél alacsonyabb munkakörben foglalkoztatott oktatók

Az is látható a kapott számokból, hogy a nagyobb egyetemeket jellemzően jobban érinti a probléma, és a tanársegédek (akik fizetés szempontjából amúgy is a ranglétra alján helyezkednek el) jóval nagyobb arányban ragadnak benne az alacsonyabb pozícióban. Az összes, alacsonyabb munkakörben foglalkoztatott oktató 66 százaléka olyan tanársegéd, aki már több mint 3 éve rendelkezik PhD-val, ám ennek ellenére még nem léptették elő adjunktusi munkakörbe.

A Semmelweisen és a Szegedi Tudományegyetemen minden tizedik tanársegéd a felsőoktatási törvény szerint feljebb léphetett volna már a ranglétrán. De tízből hét olyan egyetem van, ahol jelen van ez a probléma. Adjunktusoknál ez az arány ennek nagyjából feleekkora, öt százalék körül van, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem és az Állatorvostudományi Egyetem vezetésével, de összességében majdnem minden egyetem (tízből kilenc) érintett.

Alacsonyabb munkakörben foglalkoztatott oktatók aránya

Nem megy automatikusan az átsorolás

Az ELTE részletes indoklást is küldött arra vonatkozóan, hogy mi lehet az oka annak, hogy ilyen magasak náluk a számok: mint írják, a felsőoktatási törvény mellett az egyetem Foglalkoztatási Követelményrendszerét is figyelembe kell venni. Eszerint például a tanársegédből adjunktussá váláshoz szükséges, hogy az oktató képes legyen oktatni, valamint publikációs tevékenységet végezni idegen nyelven is. Emellett követelmény még a rendszeres szakmai közéleti tevékenység és az önállóan végzett alkotó tevékenység, valamint legalább 3 év munkaviszony.

„Az FKR-ben foglaltak teljesülését különböző testületek hivatottak vizsgálni, azaz a törvényben szereplő kitétel nem jelent automatikus előresorolási kötelezettséget” – írják.

A docenssé váláshoz az egyetem alkalmassági vizsgálatot is kér, ehhez a publikációs, szakmai közéleti tevékenységeket, valamint a szakmai kapcsolatrendszert vizsgálják. Ha mindezekkel rendelkezik az oktató, még akkor sem biztos, hogy átsorolják: a docensi pályázat kiírásához a kiírást kezdeményező szervezeti egységnek ki kell tudnia mutatni, hogy a fedezet rendelkezésre áll és a docensi kinevezés szükséges a szervezeti egység szempontjából, vagyis ebben az esetben sem automatikus az átsorolás.

Természetesen akadtak olyan helyek is, ahol ideiglenes állapotról van szó, azaz csak átmeneti a tanárok alacsonyabb munkakörben való foglalkoztatása. A Miskolci Egyetem, ahol mindössze három ilyen oktatót, közülük két tanársegédet találni, meg is indokolta, hogy miért nem történt meg az előrelépés. Novemberben azt írták, hogy a tanársegédek jelenleg passzív állományban vannak, átsorolásuk munkába állásukat követően fog megtörténni.

Az Állatorvostudományi Egyetemen pedig egyetlen olyan oktató van, aki habilitációja ellenére még mindig nem érte el a docensi fokozatot, megtudtuk, hogy ott azért késik a folyamat, mert nemrég kapta meg az oklevelét, és a tervek szerint idén (2022-ben) már docensi munkakörben kerül foglalkoztatásra.

Akár évi 1,5 milliót is bukhatnak az oktatók

Annak, ha egy oktatót alacsonyabb munkakörben tartanak, mint amiben elhelyezkedhetne kompetenciája szerint, anyagi vonatkozásai is vannak.

Egy tanársegédi pozícióban tartott oktató évente bruttó 664 ezer forinttal keres kevesebbet, mint ha előléptetnék adjunktussá – azaz olyan, mintha majdnem három hónapot ingyen dolgozna.

Egy habilitált adjunktus esetében még nagyobb a különbség: a 2018-as bértábla alapján, ha docenssé léptetnék elő, akkor 1,3 millióval kereshetne többet egy évben. Ez öt havi egyetemi adjunktusi bérnek felel meg.

Persze, az egyetemek számára jelentős többletkiadást jelentene, ha az összes arra jogosult oktatót átsorolnának az eggyel magasabb fizetési kategóriába. A kapott adatok alapján az ELTE-nek évente 48,5 milliót kellene előteremtenie, ha mindenkit, aki elméletben jogosult rá, előléptetne, de a Pécsi Tudományegyetemen is 40 milliót „spórol” a jelenlegi helyzettel. A tényleges összeg persze ennél alacsonyabb lehet, mert nem minden oktató teljes állásban dolgozik az egyetemeken.

Egy alacsonyabb pozícióban tartott oktató több havi bérét bukhatja egy év alatt (a kép illusztráció, forrás: pexels.com)

A kormány kedvenc egyetemein kisebb a baj

Azt is megnéztük, hogy állami vagy alapítványi fenntartású intézményekről van-e szó. Az egyetemek kétharmada, ahol alacsonyabb munkakörben foglalkoztatnak oktatókat, mint azt a felsőoktatási törvény lehetővé tenné, a modellváltó intézmények közül kerül ki, csak három olyan egyetem van közöttük (ELTE, BME, Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem), ami egyelőre ellenáll a sokat ígérő stuktúraváltásnak. Ez azonban annak fényében soknak számít, hogy mára mindössze öt állami egyetem maradt az országban – és az sem biztos, hogy ez sokáig így marad, a BME oktatói ugyanis a közelmúltban azzal keresték meg az Átlátszót, hogy tervek vannak arra, hogy a választások után alapítványi fenntartásba kerüljön az egyetem:

A rektor ellenzi ugyan, de a választások után a BME is alapítványi tulajdonba kerülhet | atlatszo.hu

BME-s forrásaink úgy vélik, a kormány célja, hogy a szűkre szabott támogatásokkal rávegyék a megmaradt állami egyetemeket, köztük BME-t arra, hogy maguk kérjék a modellváltást. A rektor mostani álláspontja az, hogy inkább több állami és uniós pályázaton kell indulni, és maradni a régi rendszerben – egyelőre Palkovics is inkább emellett áll, a választások után viszont újra napirendre kerülhet az alapítványosítás is.

A modellváltás óta pedig a BME oktatói úgy látják: a hagyományos intézmények, köztük a BME és az ELTE hátrányba kerültek a pályázatokon, az alapítványba adott egyetemek jellemzően jóval magasabb összegeket kapnak. A G7 2020-ban nézte meg, hogyan oszlottak el a felsőoktatási intézményekre fordított költségvetési és uniós kiadások. Az elmúlt évek adataiból kiderült, hogy a a kormányhoz szorosan kapcsolódó Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) messze kimagaslik a többi intézmény közül, míg máshol jellemzően 1,1 millió forint állami és uniós támogatás jutott az elmúlt 10 évben egy hallgatóra, az NKE-en 27,4 millió forint.

Az egy hallgatóra jutó állami kiadásoknál pedig a nemzetközileg elismert Semmelweist is megelőzi a Testnevelési Egyetem (egy hallgatóra 7,6 millió jut). Az egyetem felújítása eddig egyébként több mint 30 milliárdba került, a fejlesztés eddigi ütemeit pedig a Mészáros-érdekeltségbe tartozó ZÁÉV nyerte.

Régóta halogatott béremelés

A felsőoktatásban dolgozóknak májusban Stumpf István kétszer 15 százalékos emelést ígért 2022 elejéig. Decembertben Bódis József az Innovációs és Technológiai Minisztérium (ITM) felsőoktatásért, innovációért és szakképzésért felelős államtitkára elmondta, hogy a béremelés az állami, alapítványi és egyházi felsőoktatási intézmények ötvenezer dolgozójának keresetét érinti két ütemben. (De vannak olyan egyetemek, ahol további béremelésre is sor került: a Nyíregyházi Egyetemen plusz 15 százalékos, a Miskolci Egyetemen pedig további 30 százalékos béremelést tettek lehetővé az oktatóknak.)

A kormány idén mintegy 64 milliárd forintnyi forrást biztosít a béremelések fedezetéül. Az oktatói fizetések 2018 év elejével bezárólag nőttek legutóbb, ekkor három ütemben 27%-os béremelés valósult meg. „Tavaly a GDP közel 1,3 százaléka hasznosult az egyetemeken. 2022-ben a több mint ezermilliárd forintos fejlesztési forrásokat is beleértve ez az arány 2 százalék közelébe nő” – részletezte az államtitkár.

1000 milliárdos ígéret
Az ITM által említett 1000 milliárdos fejlesztés a járvány okozta gazdasági károk helyreállítását célzó uniós alapból származik. Magyarországot ez alapján ugyanis 2 511 milliárd forint vissza nem térítendő támogatás illeti meg, illetve lehetőség van kölcsön felvételére, további 3 384 milliárdos értékben. A magyar kormány április végén közzétett egy programtervet, eszerint az egyetemek megújítására szánták a harmadik legnagyobb összeget, 1 192 milliárd forintot. 2021 áprilisában módosítottak a terveken, a hazánknak járó 5 800 milliárd forintos csomag mindössze 43 százalékát, azaz 2500 milliárd forintot hív le. A 444 már ekkor arról írt, hogy a döntés legnagyobb vesztesei az egyetemek lehetnek, ami most bebizonyosodni látszik. Nemrég írtuk meg az Átlátszó oktatással foglalkozó blogján, az Átlátszó Oktatáson, hogy az Óbudai Egyetem  5 tervezett fejlesztést is bukott, amelynek oka minden esetben az volt, hogy a kormány az átdolgozott HET-ben a felsőoktatási infrastruktúra fejlesztésére jelentősen alacsonyabb összeget jelölt meg az eredeti tervhez képest.

 Szopkó Zita

A címlapkép illusztráció, forrás: unsplash.com