Nagyjából egy évvel ezelőtt, a VS széthullása után csak halvány elképzeléseim voltak, hogy mihez fogok kezdeni. Nem voltam nagy bajban, többen nálam ezerszer rosszabb helyzetbe kerültek akkor. Nem voltak anyagi problémáim, a barátaim mellettem voltak, volt hol aludnom, élnem. Munkám viszont nem volt. Nem előzmények nélkül, de egy hónapon belül viszont pont azok az emberek kerestek meg, vagy olyan szervezetekkel kezdtem el együtt dolgozni, akikről a tegnap elfogadott törvény lényegében azt állítja, hogy idegen érdekeket szolgálnak. Ezek a szervezetek a következők: Transparency International Hungary, Mérték Médiaelemző Műhely, Független Médiaközpont, K-Monitor, CEU, a lapok közül pedig a munkahelyem, az Átlátszó és pár cikk erejéig a Magyar Narancs. Nagyon hálás vagyok nekik.
Nem vagyok hajlandó elfogadni, hogy a velük közösen végzett munkáink külföldi érdekeket szolgáltak volna, ellenkezőleg. Azt gondolom, hogy a közösen véghezvitt és jelenleg is készülő projektjeink Magyarország és állampolgárai érdekeit szolgálják. Olyan projektekről van zömében szó, amelyeket sem a magyar állam, sem a magyar piac soha nem akart, vagy soha nem tudott volna megfinanszírozni.
Ez a forrás- és érdeklődéshiány nagy baj, de semmilyen rossz érzés nincsen bennem, hogy ezeket végül is részben az Európai Unió, a Norvég Alap, az Open Society vagy a Google finanszírozta, az Átlátszónál pedig szerencsére többségében az olvasók.
Ezek a projektek hitem szerint jó célt szolgálnak. Lehettek volna jobbak, szebbek, ütősebbek, kidolgozottabbak, felhasználóbarátabbak, és ezt nem a felmerülő kritikák súlya alatt ismerem el, hanem magam is így gondolom. Ezek nélkül a pénzek nélkül nem készülhettek volna el a következők:
Ezen kívül részt vehettem más projektekben, cikkekben, workshopokban, konferenciákon, és taníthattam is, szintén többségében ezekkel a szervezetekkel együtt, vagy rajtuk keresztül. Továbbá most is dolgozunk két szerintem fontos és hasznos projekten az MTE-vel és az Átlátszóval, ezek várhatóan a következő napokban/hetekben fognak megjelenni.
Nem fogom egyenként leírni, hogy ezeknek mi volt az értelme. Annyit állítok, hogy ezek nem a jelenlegi kormány ellenében születtek meg, de a jelenlegi kormány alatt, és az általuk bemutatott eredmények lesújtó képet festenek a jelenlegi magyar kormány politikájáról, irányairól is.
Olyan projektekről, eszközökről van szó, amelyek segítenek az állami szektort átláthatóbbá tenni, segítik az újságírók és az állampolgárok munkáját, segítenek a közpénzek elköltését követni vagy segítenek az edukációban. Olyan projektek, amelyekre amúgy nem lett volna szükség, ha az állami szervezetek, vagy a mindenkori kormányok teljesítik a törvényben előírt kötelezettségeiket, megfelelnek az átláthatóság és elszámoltathatóság kívánalmának.
Ezek a kormányok különböző mértékben és ambíciókkal ugyan, de mindig is harcoltak az átláthatóság ellen, mindig is megpróbáltak valamennyit visszanyírni az alapvető állampolgári jogokból, és amelyek általában nagyon korruptak voltak.
Tudom, hogy az ismerőseim között is többen vannak olyanok, akik szerint a tegnap elfogadott törvény, illetve a CEU-ügye nem olyan súlyos, túlreagálják az érintettek, pusztán kampány és kommunikáció, nem kell ennyire mellre szívni.
A kormány ugyanakkor nem is bújtatottan azt állítja, hogy ezek a szervezetek hazaárulók és az idegen forrásokból táplálkozva természetesen idegen érdekeket szolgálnak. Mondja ezt az a kormány, amely finanszírozását nem Magyarország önereje termeli ki, hanem az EU és Oroszország.
Mondja ezt az a kormány, amely önszántából és sértődve lépett ki a Nyílt Kormányzati Együttműködésből, az olyan utolsó nemzetközi szervezetből, amelynek még hatása lett volna arra, hogy a kormány figyelembe vegyen átláthatósági és elszámoltathatósági szempontokat.
Ugyanez a kormány folyamatosan csökkenti a közérdekű adatok megismerhetőségének lehetőségét, növeli a hozzáférés akadályait, szétveri a nyilvánosságot, és elképesztő humán és anyagi erőforrást vet be, hogy szembeszálljon a legalapvetőbb állampolgári jogokkal is.
Ez a kormány állítja most azt, hogy őket csak az egyenlő feltételek felállítása és az átláthatóság vezérelte a törvények megalkotásakor (hello CÖF!).
A kormány gazembersége ebben az esetben nem nézőpont kérdése, és nem is bonyolult belátni.
Függetlenül attól, hogy a törvényben meghatározott feltételeket könnyű-e vagy nehéz teljesíteni (az átláthatóságra és elszámoltathatóságra vonatkozó kitétel azért is különösen nevetséges, mert az érintett szervezetek többsége eddig is a korábbi törvényben meghatározott kötelezettségeiken felül teljesítettek, ellenben a kormánnyal és az állami szektorral), ennek a törvénynek egyetlen célja van: megbélyegezni és ellehetetleníteni azokat a szervezeteket, akik ellenvéleményt mernek megfogalmazni a kormány politikájával szemben.
Aki pedig azt gondolja, hogy itt majd biztosan megáll a kormány, az téved. Eddig sem állt meg soha, és eztán sem fog.
Nem kell szeretni sem a magyar NGO-kat, sem az Átlátszót, sem a CEU-t. Soros Györgyöt is legitim gyűlölni, akár irracionálisan is. Csak azt lenne érdemes felfogni, hogy ha ezek a szervezetek nem lettek volna eddig, és nem léteznének még most is, akkor Magyarország egy sokkal rosszabb hely lenne. Ha pedig eltűnnek, akkor rosszabb is lesz. Azoknak is, akik most még azt gondolják, hogy a kormány megint helyesen cselekszik és csak a nemzet érdekeit tartja szem előtt. Pont fordítva van.
Négymillió forintos uniós bírság és 70 millió forintos uniós visszatérítési szankció kiszabása után nyomozás indult a sokat vitatott érdi óvodaépítések...
A minap írtunk arról, hogy a megjelent ellenzéki programvázlatban a romák helyzetével foglalkozó részt sikerült egy gazdag indiai családról készült,...
Komposztáló üzemet akart építeni Pátyon Soltész Miklós államtitkár fiának cége, de végül a fideszes polgármester jegyzője akadályozta meg a beruházás...
