Konzultációs kérdőív Orbán Viktornak: ön szerint mit tegyen a miniszterelnök?

 

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Mivel sokadszorra keres meg engem levélben, úgy illendő, hogy válaszoljak. Előrebocsátom: nem haragszom amiatt, hogy újfent megkeresett, annak dacára, hogy egyszer sem nyilatkoztam úgy, miszerint: „Hozzájárulok, hogy Magyarország Kormánya postai vagy elektronikus úton velem kapcsolatot tartson, megkeressen.” Mi több, azzal is együtt tudok élni, hogy ez egy olyan furcsa levelezés, ahol a postai költséget nem a feladó, hanem a címzett fizeti. Nem Ön, hanem én állom adóforintjaimból annak a cechjét, hogy Ön spammereket megszégyenítő hangyaszorgalommal lövi a postaládámba a kéretlen leveleit.

De spongyát rá, ahogy Virág elvtárs mondaná. Annak pedig kifejezetten örülök, hogy levelében a Tisztelt Honfitársam megszólítással él. Megtisztelő, hogy honfitársának tekint. Még akkor is, ha ezt nem minden – ugyancsak általam, az én költségvetési befizetéseimből eltartott – kormánypropagandista látja így. Ők többnyire nyíltan hazaárulónak, idegen ügynöknek szoktak engem tekinteni.

Én tehát örülök, hogy Ön honfitársának tekint – azaz örülnék, ha nem pont Ön támogatna (eme, velem kifizettetett levelében is) egy olyan jogszabályt, amely külföldi ügynökké degradál minden, a határokon túlról nagyobb összeggel támogatott civil szervezetet. Akkor is, ha határon túli magyarok vagy nyugati országokban dolgozó magyar állampolgárok támogatják saját pénzükből a nekik szimpatikus egyesületet.

Mindezek ellenére szívmelengető, hogy Ön azzal zárja a levelét: „Magyarország számít Önre!” Elgondolkodtam, hogyan tudnám a gesztusát viszonozni. Némi fejtörés után úgy döntöttem, én is kiállítok Önnek egy konzultációs kérdőívet, amire válaszolhat. Ízelítőképp álljon itt három a lehetséges kérdésekből:

Egyre több közbeszerzést, állami szerződést és uniós pénzt nyernek el olyan személyek, akik a miniszterelnök földijei, rokonai, kötélbarátai vagy politikustársai. Ön szerint mit tegyen a miniszterelnök?

a.) Javasoljon olyan összeférhetetlenségi szabályokat, amelyek egyértelműen kizárják az állami, önkormányzati és uniós pályázatokon való indulásból azokat, akik nyilvánvalóan családi, baráti vagy politikai hovatartozásuk miatt nyernék meg ezeket a pénzeket. S jó példát mutatva – családfőként, barátként és politikusként – kifejezetten tiltsa meg a környezetének, hogy ilyen forrásokat elfogadjanak.

b.) Terjesszen be olyan alkotmánymódosítást, mely – az eddigi de facto gyakorlattal lényegében összhangban – a közpénzek elnyerésének feltételéül teszi, hogy az illető a miniszterelnök falubelije, rokona, barátja, politikustársa vagy azok családtagja legyen.

2012-ben a magyar kormány egy gyűlöletbűntény elkövetőjét, az azeri baltás gyilkost kiadta szülőhazájának. Nyilvánvalóan annak tudatában, hogy Azerbajdzsánban hősként ünneplik és azonnal szabadon engedik majd. Ön szerint mit tegyen a miniszterelnök?

a.) Nyilvánosan kérjen bocsánatot az örmény áldozat családjától és az örmény emberektől. Vezeklésképpen azonnal nyilvánítsa emléknappá az örményekkel szembeni népirtás kezdetének évfordulóját, valamint parlamenti határozatban ismerje el a tömeggyilkosság népirtás jellegét.

b.) Javasoljon olyan törvénymódosítást, hogy a kormány ezentúl a legsúlyosabb bűntények – így a gyilkosság, pedofília, terrorizmus vagy szervezett bűnözés – elkövetőit is szabadlábra helyeztetheti, ha úgy ítéli meg, ez felel meg a nemzet felsőbb szempontjainak.

2010-es hatalomra jutása előtt (illetve 1998-2002 közötti első kormányzása idején) a jelenlegi kormányfő Oroszország, illetve általában a diktatórikus, tekintélyelvű keleti rezsimek elvi bírálója volt. Hozzáállása azonban furcsamód 180 fokos változáson ment keresztül. Jelenleg ő eme rendszerek legnagyobb híve, propagálója és kijáróembere a nyugati civilizációban. Sokan gyanakodva tekintenek erre a fordulatra. Ön szerint mit tegyen a miniszterelnök?

a) Járuljon hozzá, hogy egy független testület vagy szervezet – tehát nem az egykori politikustársa, Polt Péter vezette ügyészség – átvizsgálja az informális baráti, rokoni, magánemberi kapcsolatait, beleértve családtagjainak, a hozzá közelálló magánszemélyeknek a pénzmozgásait, utazásait, összeköttetéseit. Hogy rajtuk keresztül nem szerezhettek-e a fenti rezsimek olyan információt, amellyel zsarolhatóvá vált?

b) Kezdeményezzen olyan jogszabályt, amelynek értelmében a miniszterelnök múltját, környezetét, pálfordulásait firtatókat automatikusan vessék alá titkosszolgálati eszközöket bevető vizsgálatnak, hogy nem-e külföldi ügynökök-e esetleg?

Ja, hogy ha én küldenék szét több millió példányban egy ilyen kérdőívet, akkor Ön, illetve a Habony Árpád és Andy Vajna által irányított médiája azt harsogná: ezek a kérdések demagógok, manipulatívak, tendenciózusak és hangulatkeltőek? Miért, az Ön kérdései talán nem azok?

Például az, hogy: „Egyre több külföldről támogatott szervezet működik Magyarországon azzal a céllal, hogy hazánk belügyeibe átláthatatlan módon beavatkozzon. Ezek működése veszélyezteti függetlenségünket. Ön szerint mit tegyen Magyarország?”

Ön ugyebár kapott a politikai karrierje indulásakor, a liberális Fidesz megalapítása táján ösztöndíjat Soros Györgytől. Ön ettől Soros ügynökévé vált? Szolgalelkűen végrehajtotta az utasításait? Ha jól tudom, pont a fordítottját csinálta ennek. A Fidesz vezetőjeként pártját liberálisból jobboldalivá, Soros-pártiból Soros-ellenessé változtatta.

Illetve hozzunk egy másik, Önhöz köthető példát. Az Ön által vezetett magyar állam az Uniótól hatalmas pénzösszegeket kap. Ettől Ön Brüsszel eurokrata ügynöke, az országa pedig külföldről támogatott állam lett? Nem, sőt Ön Brüsszel legnagyobb kritikusa.

Tehát az Ön példáján is levezethető: attól, hogy valaki pénzt kap valamely egyéntől, szervezettől vagy államtól, még nem veszíti el szuverén cselekvési, döntési és véleményalkotási képességét. Ezt pont Ön jelentette ki nemrég, amikor a szokásos rádióinterjúi egyikében leszögezte:

„Erősen kommunista gondolkodásmód az, ha azt gondolja valaki, hogy megsegít valakit, és akkor azzal megvásárolta. És onnantól kezdve azt kell neki is mondania, mint aki a segítséget is nyújtotta – hát micsoda kommunista gondolkodásmód ez? Szabad országban a gondolat is abszurd.”

Papp László Tamás