Ti is 64 forintért másoltok le egy oldalt, vagy velünk jár el pofátlanul megint egy állami cég?

Az adatigénylések teljesítéséért kért költségtérítés mértéke továbbra is szabályozatlan a magyar jogrendben. Egyszerűen nem hajlandó a kormány jogszabályban rendezni azt, hogy mennyi pénzt lehet elkérni egy oldal lemásolásáért. Ez pedig a visszaélés, a kiszúrás és a titkolózás melegágya. Legutóbb 64 forintot kért tőlünk egy oldalért a kizárólag állami tulajdonban lévő HIPAVILON Magyar Szellemi Tulajdon Ügynökség Nonprofit Kft. Az Adatvédelmi Hatóság szerint jogellenesen, de ez nem nagyon hatja meg őket.

Történt még májusban, hogy adatigényléssel fordultunk a HIPAVILON Magyar Szellemi Tulajdon Ügynökség Nonprofit Kft.-hez, amelyben elektronikus másolatban kértük megküldeni a cég által szolgáltatás vásárlás vagy egyéb, egymillió forintot meghaladó értékű beszerzések tárgyában kötött jogügyletek szerződéseit.

86%

Év végéig még

14 672 646 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

A Hipavilon Kft. azt válaszolta, hogy az adatigénylésünk jelentős terjedelmű, ezért 153 oldal másolásáért 64 Ft/oldal költségtérítést igényelt, mindösszesen 9.792 forintot. Mi jeleztük, hogy a vonatkozó hatósági gyakorlat alapján a másolás költsége csak alacsonyabb lehet, mint a piaci ár, az sem általános forgalmi adót, sem munkadíjat (akkor még így volt), sem energiaköltséget, sem amortizációs elemeket nem tartalmazhat.

A másolás piaci költsége pedig nyilván töredéke a Hipavilon által meghatározott összegnek, szkennelésért díjat pedig nem lehet felszámítani.

Kértük ezért, hogy jogszerű költséget nevezzenek meg, az irányadó NAIH gyakorlatról közvetlen linket adtunk meg. Erre a kérésre válasz nem érkezett, de az adatokra szükségünk volt, így megfizettük a szerintünk jogellenesen kért költségtérítést. Az adatokat akkor még nem kaptuk meg, így nem tudhattuk, hogy azokat szkennelve küldik-e meg, ahogy kértük, ebben az esetben semmilyen díj nem lett volna felszámítható. De ha a részleges anonimizáláshoz szükséges is papír alapú másolat, az sem lehetett volna több 15-20 forint/oldalnál.

A Hatóság vizsgálatot indított és úgy foglalt állást, hogy egy közel 400 millió forintos összbevételű és 5 millió forintot meghaladó profitot termelő állami cég esetében a 153 oldal nem minősülhet jelentős terjedelműnek, ezért semennyi költségtérítés nem igényelhető, de ha ez nem így lenne, a 64 forintos költség oldalanként mindenképpen túlzott mértékű. A HIPAVILON Kft. nem fogadta el ezt az álláspontot, semennyit nem fizetett vissza az általunk elutalt összegből.

Felvethető persze, hogy mit rugózunk 10.000 forinton? Az eset azonban nem erről szól. A gond a nyilvánvaló pofátlanság mellett az, hogy az ilyen gyakorlat önmagában alkalmas arra, hogy az alkotmányosan is garantált adatmegismerési jogot lényegesen korlátozza. Mert tisztességes költséget nyilván sokkal többen képesek és hajlandóak megfizetni, mint tisztességtelent.

Ha a közérdekű adatokat tartalmazó iratok birtokosai hatszoros árat kérnek a másolásért, akkor három választása van az érintettnek: kifizeti a díjat, ha tudja; pert indít a költségtérítés mértéke miatt; vagy hagyja a fenébe az egészet. A második opció sokszor még kevésbe reális, mint az első, mert a per költségesebb, ha az ember ügyvédi segítséget vesz igénybe, ráadásul addig tarthat, ameddig a kért iratokból megismerhető információ jelentőségét veszti. Így marad a sokszoros áron történő másolás, vagy a nyilvános adatok titokban maradása.

Pedig a probléma kezelhető lenne. A törvény legutóbbi módosítása során – amikor bevezették azt is, hogy a másolással kapcsolatos munkaerő-ráfordítás költsége is igényelhető az adatigénylés teljesítéséért – sem sikerült elfogadni azt a kormányrendelet sem, amit elvileg kötelező megalkotni. Abban kellene meghatározni azt, hogy mennyi lehet a) az adatokat tartalmazó adathordozó költsége; b) az adathordozó igénylő részére történő kézbesítésének költsége, valamint c), az adatigénylés teljesítésével összefüggő munkaerő-ráfordítás költsége, ha a munkaigény aránytalan terhet jelent az adatgazdának.

Szabályozás hiányában marad az önkényes joggyakorlat. Az elmúlt 5 év alatt biztos megszületett több százezer oldalnyi jogszabály. Valahogy az máig nem fontos, hogy az adatigénylésekhez kapcsolódó költségtérítés egyszerű kérdése is szabályozott legyen. Pedig tervezet készült el, amiben korrekt mértékű, 10 forint/oldal másolás költséget és 1100/ forint/ óra munkadíjat engedtek volna elszámolni. A jelentős terjedelmű adatigénylés, és az aránytalan munkaerő-igény fogalmainak parttalansága még mindig adna vitára okot. De a 64 forintos másolási díjon legalább túl lehetnénk.

M. Tóth Balázs