Best of információszabadság: fél évbe telt, de a NAIH segítségével győztünk

Nem hagytuk magunkat, mert nem csak egyszerűen az önkormányzat és kedvenc cége közti megállapodásról volt szó, hanem arról, hogy Kazincbarcika megtanulja: rá is vonatkozik az Infotörvény, bármennyire is nem akarja ezt tudomásul venni. Most induló sorozatunkban a legsikeresebb adatigényléses ügyeinket vesszük sorra. Tippek és trükkök visszaélésszerű adatigénylőktől.

Tavaly ősszel kezdtünk el foglalkozni Kazincbarcikával. Adatgyűjtéseink megerősítették helyi forrásaink információit: a szocialista vezetésű városban (is) sok összefonódás van a politika és az üzleti élet között. Az önkormányzat honlapján nyilvánosan elérhető szerződéslistákból például kiderült az is, hogy az utóbbi években sorra nyeri az építőipari beruházásokat a Serol-Bau Kft., amelynek tulajdonosai Szitka Péter MSZP-s polgármester szomszédjai az első cikkünk megjelenése előtt még „Magánút”-feliratú táblával ellátott, festői szépségű Vadvirág utcában a város szélén.

86%

Év végéig még

14 672 646 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Kazincbarcika honlapjának üvegzseb-rovatában a céggel kötött egyik szerződés különösen felkeltette a figyelmünket: 2010-ben a Serol-Bau Kft.-t 6 db buszváró kivitelezésével bízta meg az önkormányzat bruttó 27,5 millió forint értékben. Vagyis egy buszváró bruttó 4,5 millió (nettó 3,6 millió) forintba került, ami annál is érdekesebb, hogy a helyiek által vadetetőnek csúfolt építmény egyáltalán nem védi az időjárás viszontagságaitól a buszra várakozókat, csupán némi ülőhelyet biztosít nekik.

Kíváncsiak lettünk arra, hogy mégis mi került ennyibe némi fán és kövön, ezért október 29-én a Kimittud-on keresztül közadatigénylésben kértük ki Kazincbarcikától a Serol-Bauval a 6 db buszváró kivitelezésére megkötött szerződést, különösen annak műszaki tartalmát. Az önkormányzat nem válaszolt, ezután, bár vihettük volna perre is az ügyet, inkább éltünk az ilyen esetekben alkalmazható másik lehetőséggel: (több más, szintén figyelmen kívül hagyott közadatigénylés miatt is) bepanaszoltuk a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóságnál (NAIH).

Nem sokkal később meg is érkezett adatigénylésünkre Szitka Péter kazincbarcikai polgármester  – a válaszadási határidőn belülre visszadátumozott – levele, amelyben csupán a szerződés általunk már ismert adatait küldte el, magát a szerződést viszont nem, mert az „tartalmaz olyan üzleti titkot, műszaki paramétereket is”, amelyek – szerinte – nem közérdekű adatok.

A hatályos jogszabályok értelmében azonban közpénz felhasználásával kapcsolatban nem hivatkozhat az adatgazda üzleti titokra, ezért újabb panaszt tettünk a NAIH-nál a kazincbarcikai önkormányzat ellen. Szerencsére az eljárás nem kerül egy fillérbe sem, így bárki könnyedén élhet a lehetőséggel, persze nem árt jogász segítségét igénybevenni a beadvány megfogalmazásához.

Március végén megérkezett a NAIH válasza: a hatóság teljes mértékben nekünk adott igazat. Péterfalvi Attila NAIH-elnök levelében azt írta, hogy a kazincbarcikai önkormányzat jogellenesen tagadta meg a buszvárók kivitelezésével összefüggő dokumentumok kiadását, ezért felszólította az önkormányzatot, hogy haladéktalanul küldje meg részünkre az általunk kért valamennyi közérdekű adatot.

Ehhez képest három hétig nem történt semmi. Akkor felhívtuk telefonon Szitka Péter MSZP-s polgármestert, és megérdeklődtük tőle, hogy mi az oka annak, hogy még mindig nem küldték el a buszvárós szerződést. Ezután egy héttel később megérkezett végre a dokumentum emailben.

Fél évünkbe, két NAIH-beadványba, több levélbe és telefonba került tehát, de megszereztük Kazincbarcikától a buszvárós szerződést, ami ugye egyébként közérdekű adat, tehát az adatigénylésünkre azonnal ki kellett volna adniuk. Nem tették, de nem hagytuk magunkat, mert nem csak egyszerűen az önkormányzat és kedvenc cége közti megállapodásról volt szó, hanem arról, hogy Kazincbarcika megtanulja: rá is vonatkozik az Infotörvény, bármennyire is nem akarja ezt tudomásul venni. Sikerült, mi győztünk.

Erdélyi Katalin