Aki az információszabadság és a közérdekű adatok minél szélesebb hozzáférhető tételének híve, annak manapság ritkán van öröme abban, amit a kormany.hu-n közzétett jogszabály-tervezetek közt talál. Ezért aztán becsüljük meg a kivételt: a héten záródó társadalmi egyeztetésen járt Fehér Könyv a nemzeti adatpolitikáról című tervezet az állami adatvagyon hasznosíthatóságával összefüggésben igen fontos problémákra adna alapvetően jó megoldásokat – csak az a kérdés, hogy ezek a magyar kormányzás és közigazgatás valóságában mennyire megvalósíthatóak.
Az anyagot nem valamelyik minisztérium, hanem a Nemzeti Hírközlési és Informatikai Tanács jegyzi. Az NHIT az informatikát és hírközlést érintő ügyekben a kormány tanácsadó testülete – jelentőségüket nem kisebbítve, azért amit ők javasolnak, az jóval kisebb valószínűséggel válik valóra, mint amit a kormány tagjai szeretnének.
Ugyanakkor egy hasonló, stratégiai jellegű dokumentumnál még erény is lehet, és a tervezetet áttanulmányozva ebben az esetben az is lett, hogy nem a tárcastruktúrán belüli szereplők készítették. Önmagában pozitív azonban, hogy egyáltalán a kormányzat elé kerül ez a problémahalmaz.
Merthogy azzal, hogy Magyarországon jelenleg nincs – helyesebben alig van – gyakorlata az állami, önkormányzati szervek kezelésében lévő, sokmilliárdos és az informatikai forradalom jelenlegi szakaszában folyamatosan növekvő piaci értékkel bíró adatvagyonnal való tervszerű gazdálkodásnak, valóban komoly lemaradás fenyegeti az országot, de a szavak szintjén az e-gazdaságot fontos fejlesztési irányként kezelő kormányzati gazdaságpolitikát is.
Bár itt nem az egyedi adatigénylésekkel érvényesíthető alkotmányos jogainkról beszélünk, hanem arról, hogy például a meteorológiai alapadatok, a Magyar Közönyben megjelent jogszabályszövegek vagy az ingatlan-nyilvántartási alapadatok hogyan érhetőek el és dolgozhatóak fel piaci vállalkozások által, a tét többek között itt is az állami működés átláthatóbbá tétele.
Kapcsolódó cikkek
Ingyenes és kereshető ingatlan-nyilvántartással a 21. századi Magyarországért mozgalmat indítunk
Miért jó dolog a közérdekű adatok üzleti célú újrahasznosítása?
Nem kérhet évi tízmilliókat a törvények szövegéért az Igazságügyi Minisztérium
A Fehér Könyv készítői – szerintünk helyesen – úgy látják, hogy egy, az adatokhoz való egyszerű hozzáférést egyre több területen alapfeltételként kezelő információs társadalomban a gazdaságnak, magának a közszférának, sőt az egész társadalomnak óriási szüksége van arra, hogy akadálymentesen, azaz internetes úton, számítógépes feldolgozhatóságot lehetővé téve és szabványos formátumban hozzáférjen a közérdekű és közérdekből nyilvános adatokhoz.
Ha ez teljesen elmarad vagy – ahogy most állunk – számos fontos területen az „adatokon ülő” közintézmények szervezeti érdekeinek megfelelően lesz vagy nem lesz belőle valami, az azzal jár, hogy maga az állam sem fér hozzá fontos információkhoz, így rosszabbul működik, az innovatív informatikai megoldások fejlesztése nem nálunk történik majd, a polgárok pedig sokkal nehezebben vagy gyengébb minőségben férnek hozzá az állam működésére vonatkozó, számukra fontos információkhoz.
A Fehér Könyv ennek megváltoztatásához konkrét intézkedéseket javasol, amelyek közül a legfontosabbak az alábbiak:
„Nem elég csak az uniós irányelvek formai átültetése, hanem ki kell alakítani egy nemzeti adatpolitikát, és hathatós gyakorlati intézkedéseket is kell hozni.”
Ez kellően általános cél ahhoz, hogy nehéz legyen vele vitatkozni, ugyanakkor tény, hogy az uniós szabályozás minimuma (és főként az a tény, hogy azt azt sem végrehajtó tagállamokkal szemben a Bizottság ezen a területen hagyományosan türelmes), valójában fenntartanak egy unión belüli versenyt, ahova be kellene neveznünk ahhoz, hogy eredményesek legyünk rajta.
„A közadatok újrahasznosítás célú közzétételét előíró törvényi szabályozás érvényre jutásához hatékony, szankciók alkalmazását is lehetővé tevő érvényesítési mechanizmusra van szükség.”
Ehhez azt kell tudni, hogy jelenleg valójában nincs is közzétételi kötelezettség, tekintettel arra, hogy azt miniszteri rendeletben lehetne előírni, így magából a hatályos törvényi szabályozásból inkább csak annyi következik, hogy ha enged újrahasznosítást az állam, akkor azt egyenlő feltételek mellett kell megtennie. Amikor ennek ellenére pert tudott például veszteni a közlönykiadó a törvény alapján, az azért volt, mert az adott ügyben a közzétételi kötelezettséget az állam nem vitatta.
Mindehhez képest a kérdés valójában nem jogi-szabályozási probléma: elég lenne egyszerűen előírni és peresíthetővé tenni az újrahasznosítás lehetővé tételét.
„A nemzeti adatvagyon felmérésével létre kell hozni az ország adatvagyon-kataszterét, és elérhetővé kell tenni az ugyancsak létrehozandó, és maguknak a nyílt közadatoknak a közzétételét is lehetővé tevő nemzeti adatportálon. Létre kell hozni a szükséges szervezetrendszert, ki kell alakítani a szervezetek közti ésszerű feladatmegosztást.”
Annak a közigazgatásnak, amelyik létre tudta hozni a hungarikumokat összegyűjtő Nemzeti Értéktárat, ez se jelenthetne problémát. Egy jól működő egységes közzétételi felület önmagában is hasznos, az adminisztrációt végző állami szerveken kívül ma senki által nem használt Közadatkereső újragondolásával már a domain is meglenne.
„A központi költségvetésből kell megfinanszírozni a közfeladat ellátása érdekében történő adat-előállítást, és az adatokat ingyen vagy határköltségen kell továbbadni. Az így kieső, legfeljebb évi egymilliárd forint bevételnél és az egyéb intézkedések 10-20 milliárd forint körüli egyszeri költségeinél lényegesen nagyobb, akár évi 50 milliárd forint költségvetési haszon is várható a korábban felsorolt előnyökből.”
Ezzel pedig el is érkeztünk ahhoz a vetülethez, ami mindeddig áthatolhatatlan akadály volt a kérdésben bármilyen szemléletváltás előtt.
Azok az állami intézmények és szervek ugyanis, akik nem sietnek megosztani és hozzáférhetővé tenni az általuk kezelt, gyakran általuk is előállított adatvagyont, ezt még akkor sem simán szűklátókörűségből vagy önzésből teszik, hogyha azért a szervezeti kultúrában sokhelyütt ott van az is, hogy szakszerűen csak ők tudják használni az adatokat, mindenki más pedig csak laikus lehet.
Tucatnyi olyan, fontos állami feladatokat ellátó szerv létezik ugyanis, akiknek a működéshez kapcsolódó bevételeik meghatározó része, még több, amelyeknek kisebb, de fontos hányada származik ma az adatok értékesítéséből. A működést veszélyeztető bevételkiesés árnyékában viszont magától értetődő, hogy éppen a legfontosabb szereplők tesznek meg mindent annak érdekében, hogy a szabad vagy a piaci ár alatti határköltségen való hozzáférést megakadályozzák.
Így valóban az a helyzet, hogy egy évente az NHIT által egy tavalyi felmérés alapján feltehetően reálisan egymilliárd forintosra becsült bevételi tétel áll szemben egy ezt lényegesen meghaladó potenciális állami megtakarítással.
A közadat-hozzáférési politika reformja ezért mindenekelőtt költségvetési kérdés. A Fehér Könyv egyetlen komoly hiányosságának éppen ezért azt tartjuk, hogy az nincs alátámasztva részletesebb, a jelenlegi rendszer változatlanul hagyását mint alternatívát figyelembe vevő számításokkal a költségvetési és a gazdasági hatásokról.
Azok a szereplők ugyanis, akik az adatvagyon értékének növekedését maguk is felismerve érvelnek a közvetlen állami adatbevételek fenntartása mellett, nyilván ennek az évi egymilliárdos bevételnek a növekedését várják a jövőben.
Valószínűleg túlzó elvárás persze a részünkről egy műfaja szerint helyzetképet és elvi megoldási irányokat felvázoló dokumentumtól hatásvizsgálati szintű kidolgozottságot elvárni, azonban itt az új rendszer fenntarthatósága az a pont, ahol a leginkább meggyőző érvek kellenek.
Sepsi Tibor
Ha tetszett a cikk
Előfizetőket keresünk – támogasd a munkánkat havi 1000 forinttal!
Függetlenségünk záloga a közösségi finanszírozás.
Számlatulajdonos: Átlátszónet Alapítvány
1084 Budapest, Déri Miksa utca 10.
Bankszámlaszám: 12011265-01425189-00100001
Bank neve: Raiffeisen Bank
Számlatulajdonos: Átlátszónet Alapítvány
1084 Budapest, Déri Miksa utca 10.
IBAN (EUR): HU36120112650142518900400002
IBAN (USD): HU36120112650142518900500009
SWIFT: UBRTHUHB
Bank neve és címe: Raiffeisen Bank
(H-1133 Budapest, Váci út 116-118.)
Támogasd a munkánkat az Átlátszónet Alapítványnak küldött PayPal adománnyal! Köszönjük.
Havi 5400 Ft Havi 3600 Ft Havi 1800 Ft Egyszeri PayPal támogatás
Ha van bankkártyád, akkor pár kattintással gyorsan tudsz rendszeres vagy egyszeri támogatást beállítani nekünk az adjukossze.hu oldalán.
Postai befizetéssel is tudsz minket támogatni, amihez „sárga csekket” küldünk. Add meg a postacímedet, és már repül is a csekk.
Néző, Szurkoló, B-közép és VIP-páholy kategóriás Átlátszó-előfizetések között válogathatsz a Patreonon.
Bárhol is dolgozol a világban, ha a munkáltatód lehetőséget ad arra, hogy adott összeget felajánlj egy nonprofit szervezetnek, akkor ne feledd, a Benevity-n keresztül az Átlátszónet Alapítvány is ajánlható.
Ha az 1 százalékodat az Átlátszó céljaira, projektjeire kívánod felajánlani, a személyi jövedelemadó bevallásodban az Átlátszónet Alapítvány adószámát tüntesd fel: 18516641-1-42
Októbertől a fideszes Győrfiné Dr. Hajdú Szilvia vezeti Aszódot, de a helyi lap októberi számában még az elődje szerepelt felelős kiadóként, és ez Győrfiné szerint nem volt jogszerű.
A Magyar Államkincstár nem akarja kiadni a Fulmer GmbH közel 1 milliárd forintos támogatásának iratait, de a bíróság első- és másodfokon is erre kötelezte.
Titkos eljárásban, a nyilvánosság teljes kizárásával folyik a Lázár János által „kastély-örökbefogadásnak” nevezett kastély-privatizációs pályázat.
Egy interneten többnyire ingyenesen elérhető tartalomból összeállított tanulmány oldalanként 100 ezer forintba, egy 18 diából álló előadás pedig 4,4 millióba került.
Támogasd a munkánkat banki átutalással. Az adományokat az Átlátszónet Alapítvány számlájára utalhatod. Az utalás közleményébe írd: „Adomány”, köszönjük!