Felmerül az összejátszás gyanúja annál a 390 milliárdos tendernél, amit az Integritás Hatóság nem vizsgálhatott

Az Integritás Hatóság több szempontból is kifogásolta azt a 390 milliárdos tendert, amit a Digitális Kormányzati Ügynökség írt ki még tavaly. Ezért jogorvoslati eljárást kezdeményeztek a Közbeszerzési Döntőbizottságnál, amely azonban visszautasította azt. Mivel más nem támadta meg az eljárást, most kihirdették a nyerteseket, köztük több kormányközeli céget, például a 4iG-t is. Ahogy arra lapunk korábban rámutott, a Digitális Kormányzati Ügynökség tenderei kapcsán gyakran felmerül az ajánlatok összehangolásának gyanúja. Ezúttal sem volt másképp.

A Digitális Kormányzati Ügynökség (DKÜ) egy évvel ezelőtt írta ki azt a közbeszerzési eljárást, amelynek eredményét most tették közzé. A 2 részből álló, összesen 390 milliárd forint értékű tender nyerteseiről már februárban döntöttek, mivel azonban senki nem támadta meg az eljárást, így az bírálati szakaszból szerződéskötési szakaszba lépett. Az eredménytájékoztató szerint a szerverek és tárolók beszerzésére vonatkozó megbízást több cégcsoport nyerte el.

A HVG cikke szerint ezek között kormányközeli vállalkozások is megtalálhatók, így a Jászai Gellért féle 4iG Informatikai Zrt., az IMG Solution Zrt., amelynek meghatározó tulajdonosa Szentgyörgyi Gábor (Orbán Viktor testvérének birkózótársa), vagy épp a Panor Informatika Zrt., amely máltai tulajdonban van, a háttérben pedig Emőri Gábor áll, aki egyebek között az útdíjrendszert kifejlesztő i-Cell cégcsoport tulajdonosa. A keretmegállapodások 24 hónapra szólnak, de 6 hónappal meghosszabbíthatók – ebben az esetben a keretösszeg 30 százalékkal nő.

Nem vizsgálhatta az Integritás Hatóság

Ahogy arról februárban beszámoltunk, az Integritás Hatóság (IH) több problémát is talált a tenderben, többek között versenykorlátozó referenciákat, aránytalan alkalmassági feltételeket és vitatható értékelési mechanizmust, ezért jogorvolsati eljárást kezdeményezett a Közbeszerzési Döntőbizottságnál. A Döntőbizottság azonban érdemben nem vizsgálta a vélt jogsértéseket, ugyanis (a D.55/2026 és D.56/2026 számú határozatával) visszautasította a hivatalbóli kezdeményezést.

Bár az ajánlattételi felhívás szövege szerint a beszerzés „európai uniós alapokból finanszírozott projekttel és/vagy programmal kapcsolatos”, és az IH a közbeszerzési törvény (Kbt.) alapján (is) „az európai uniós forrásból megvalósuló közbeszerzésekkel összefüggésben” vizsgálódhat, a Döntőbizottság arra jutott, hogy az IH, mint ellenőrző szervezet nem tudta bizonyítani, hogy jogosult lenne kifogásolni a közbeszerzést.

A Döntőbizottság szerint a vizsgált közbeszerzési eljárás egy keretmegállapodás megkötésére irányult, és önmagában még nem jelentett konkrét, uniós forrásból finanszírozott beszerzést. Az, hogy a keretmegállapodás alapján a jövőben lehetnek uniós finanszírozású egyedi szerződések, a Döntőbizottság szerint nem elegendő a jogosultság megalapozásához.

Lapunk kérdésére akkor az Integritás Hatóságnál elmondták, nem értenek egyet a megállapításokkal, és bírósági felülvizsgálatot kezdeményeznek a Döntőbizottság végzéseivel szemben. A Hatóság most arról tájékoztatta lapunkat, hogy ez azóta megtörtént, a felülvizsgálat folyamatban van.

A jelentkezők össze is dolgozhattak

Arra, hogy a DKÜ keretmegállapodásainak jelentős része több sebből vérzik, lapunk már korábban rámutatott.

A Digitális Kormányzati Ügynökség Zrt.-t 2019-ben hozta létre a kormány. Feladata „a Kormány irányítása vagy felügyelete alá tartozó költségvetési szervek (…), a Kormány által alapított, illetve az alapítói joggyakorlása alá tartozó alapítványok és közalapítványok, illetve a többségi állami tulajdonú gazdasági társaságok” központosított informatikai beszerzéseinek és egyes beruházásoknak a lebonyolítása.

A folyamat úgy néz ki, hogy amennyiben egy állami szervezet szeretne valamilyen hardvert vagy szoftvert vásárolni, akkor a DKÜ megvizsgálja, be lehet-e azt szerezni a DKÜ által kiírt keretközbeszerzésből. Ha van ilyen elérhető szerződés, akkor az intézmény köteles onnan megrendelni az adott terméket. Korábbi vizsgálataink szerint azonban

az így megrendelhető termékek sokszor drágábbak, mintha a piacon szereznék be őket, a keretszerződések megkötésekor pedig a kartellgyanú is felmerül.

A DKÜ által kiírt keretközbeszerzések ugyanis a következőképp néznek ki:

• A DKÜ kiírja a keretközbeszerzést, és meghatároz egy keretszámot, hogy hány céggel szeretne szerződést kötni. Ez a keretszám a DKÜ tenderei esetében 1 és 10 közötti sávban mozog, de a leginkább jellemző az, hogy 5 vagy 8 céggel szerződnek.
• Azok számára, akik szeretnének valamilyen informatikai megoldást szállítani az államnak, mindenképpen meg kell szerezniük egy helyet a keretben, különben a következő 2-4 évre kiszorulnak az állami informatikai piacról.
• A szűkös keretszám meghatározása pedig jellemzően azt eredményezi, hogy a piaci szereplők igyekeznek konzorciumokba tömörülni, hiszen ebben az esetben a több céget magában foglaló konzorcium is csak egy helyet visz el, így többen is odaférhetnek a „fazékhoz”.

És hogy ezzel mi a gond?

A több helyről érkező, egybehangzó információk alapján a fő problémát a piaci szereplők látszólagos összehangolt magatartása jelenti:

az ajánlattevők ugyanis nagy valószínűséggel előre egyeztetik az indulás feltételeit

a közbeszerzési pályázatok benyújtását megelőzően.

Bár nincsenek hangfelvételeink vagy fotóink, amelyekkel minden kétséget kizáróan bizonyítani lehetne a kartellezést,  a piaci információkat több publikus adat is alátámasztja.

Az egyik az, hogy az általunk vizsgált 46 korábbi keretközbeszerzésből 28 esetében ugyanannyi vagy kevesebb ajánlat érkezett, mint a DKÜ által meghatározott keretszám. 21 esetben pedig pontosan ugyanannyi (!) ajánlatot adtak be, mint a keretszám (ezeket a tendereket citromsárga színnel jelöltük a táblázatban).

21 esetben pontosan ugyanannyi ajánlatot adtak be, mint a keretszám. Forrás: ekr.gov.hu/Átlátszó gyűjtés

És pontosan ez történt a mostani eljárásban is:

a DKÜ 8 helyet hirdetett meg mindkét rész esetében, és pontosan 8-8 konzorciumba tömörült résztvevő lett.

Felmerül a kérdés: hogyan lehetséges az, hogy olyan keretközbeszerzések esetében, ahol egyes konzorciumokban akár 10 cég is szerepelt, és összességében akár 50 cég lett szerződő fél, hajszálpontosan annyi csapatba rendeződtek a szereplők, mint ahány hely volt? És ráadásul mindezt ennyi alkalommal? Véleményünk szerint erre – háttéregyeztetések nélkül – matematikailag szinte nulla az esély.

Ezért is lett volna fontos, hogy az Integritás Hatóság már a keretközbeszerzést is vizsgálhassa, ne csak a későbbi egyedi lehívásokat. A bizonyítottan korrupt módon szerzett vagyonnak ugyanis mindössze 2 százalékát sikerül visszaszerezni az Európai Unióban, így célszerű lenne már a kifizetések előtt elcsípni a jogsértő eljárásokat.

Katus Eszter

A nyitókép illusztráció. Forrás: DepositPhotos