Orosz rulett az energiabiztonságban: Megújulók, atom, gáz és illúziók

A magyar kormány az energiabiztonságra hivatkozva védi politikai döntéseit, de a villamosenergia- és a gázpiac a valóságban egészen más logika szerint működik. Nem a szomszédos háborúnak kéne meghatároznia a hazai ellátást, hanem hogy mennyire tudjuk integrálni a megújuló energiaforrásokat, hogyan fejlesztjük a hálózatokat, és képesek vagyunk-e csökkenteni az orosz energiafüggőséget. A valódi biztonságot ezek a lépések jelentenék.

Cikksorozatunk előző részében megnéztük, hogyan vált az energiabiztonság politikai fegyverré: Orbán fenyegető kijelentését, Szijjártó és az ukrán fél nyilatkozatháborúját, valamint hogy Magyarország mennyire kiszolgáltatott az egyetlen életben tartott vezetéken, a Barátságon érkező orosz kőolajnak.

Célpontban az ukrán energetikai infrastruktúra

2022 februárja óta Oroszország módszeresen támadja a teljes ukrán energiaellátó rendszert. Stratégiai okokból Ukrajna nem közöl pontos adatokat az infrastruktúrát ért károkról, de a nyilvánosan elérhető beszámolók szerint a pusztítás súlyos. Csak 2024 novemberében, a jellemzően kemény tél beköszönte előtt, több mint 350 rakétát és 2500 drónt lőttek ki az ukrán hálózatra.

2024 végén az energiainfrastruktúrában (fűtés, villamos energia, olaj és gáz) keletkezett kár értéke a becslések szerint elérte 20,5 milliárd dollárt, az újjáépítés költsége 67,8 milliárd dollárra rúg. A megszállt, megsemmisült és megrongálódott energiakapacitásokat összeadva Ukrajna a háború előtti 56,1 GW-os beépített kapacitásának összesen körülbelül 27 GW-ját vesztette el. A lakosság és a teljes gazdaság az elmúlt teleket így a termelési kapacitás kevesebb mint felével kezdte meg, ami az ellátás korlátozására kényszerítette a hatóságokat. „A kérdés nem az, hogy lesznek-e áramkimaradások, hanem hogy mennyi ideig fognak tartani” – fogalmazott 2024 szeptemberében az ukrán energiaminiszter.

Ukrajna és az európai hálózat integrációja

Ukrajna közben határozott lépéseket tesz az orosz befolyás csökkentésére az energiaszektorban. 2022 márciusában az ukrán (és a moldáv) villamosenergia-hálózatot leválasztották az orosz rendszerről, és szinkronizálták a kontinentális európai hálózattal. A szinkronizálás hozzájárul az európai energiarendszer integrációjának erősítéséhez, és lehetővé teszi a villamos energia kétirányú szállítását. Ukrajna számára ezzel megteremtődött a fizikai kapcsolat a szomszédos EU-tagállamokkal, így kompenzálni tudja a saját infrastruktúrájának károsodása miatt fellépő hiányokat.

Magyarország szomszédos országként fontos partnere Ukrajnának, de az EU döntése a hálózatok szinkronizálásáról inkább szolidaritási gesztus volt, az európai rendszer egészére, így a magyar hálózatra érdemi hatása nincs. Ukrajna számára viszont stabilitást és nagyobb ellátásbiztonságot ad, miközben az EU-nak olcsóbb importlehetőséget kínál, mondta Mezősi András, a Regionális Energiagazdasági Kutatóközpont (REKK) főmunkatársa.

A villamosenergia-rendszerek lényege, hogy akkor is működniük kell, ha kiesik egy erőmű vagy egy nagy vezeték. Ezért nem életszerű a határok lezárása, a stabilitást sokszor a határkeresztező kapacitások biztosítják. Ha mégis sor kerülne rá, a magyar rendszerirányítót, a MAVIR-t utasíthatják, de minden beavatkozást indokolni kell az ENTSO-E (az európai rendszerirányítók szövetsége) és a piaci szereplők felé. A kereskedelem ugyanis nemcsak állami szereplőkön keresztül zajlik, hanem számos energiakereskedő cég vesz részt benne, akik fizetnek ezeknek a határkeresztező vezetékeknek a használatáért. Ráadásul a forgalom folyamatosan változik, napközben jellemzően exportálunk, este importálunk, így a lezárás állandó felügyeletet és rugalmasságot igényelne.

Az európai rendszerirányítók szövetségének átviteli hálózati térképe – Forrás: entsoe.eu

Számok a mérlegen

Felmerül az is, hogy az Ukrajnába irányuló export bevételt hoz Magyarországnak, azonban a profit inkább a kereskedőknél jelenik meg, a fogyasztói árakat nem befolyásolja. Továbbá Magyarország az elmúlt három hónapban inkább nettó importőr volt.

Hosszabb távon ugyanakkor más a tendencia: 2025 első nyolc hónapjában Magyarország nettó exportőr volt, mivel Ukrajnának télen nagyobb szüksége van villamos energiára. Ez tükröződik Ukrajna négy legaktívabb kereskedelmi partnerének adataiban is, nyáron minden irányból visszaesik az export. Magyarország a nettó ukrán import 24 százalékát adta, Lengyelország 33-at, Szlovákia 31-et, Románia pedig 11-et. Összességében Ukrajna viszonylag kis mennyiséget importál, tehát ha Magyarország felől leállnának a szállítások, az számukra a teljes fogyasztás mindössze 1–2 százalékának a kiesését jelentené.

Ha ukrán döntésből esne ki a kereskedelem Magyarországgal, azt szabályozási oldalról szintén lehetne kezelni, és nem járna különösebb következménnyel sem az ellátásbiztonságra, sem az árakra. 2025-ben eddig körülbelül 500 GWh villamos energia érkezett Ukrajnából Magyarországra, miközben a teljes hazai fogyasztás 45 000 GWh körül van. Ez azt jelenti, hogy a magyar fogyasztásnak nagyjából 1,5 százaléka származik Ukrajnából. Ugyanakkor nagyságrendileg hasonló mennyiséget exportálunk is, tehát így jön ki az, hogy ha ez a forgalom kiesne, nem okozna számottevő változást.

Összességében tehát, magyarázta Mezősi András, az Ukrajnában zajló háború a villamosenergia-ellátás szempontjából nem igazán befolyásolja a magyar energiabiztonságot: a határok lezárása technológiailag nem életszerű, az EU-ban a rendszer összekapcsoltan, pókhálószerűen működik, tehát ha valahol kiesik egy kapcsolat, az áram más útvonalakon jut el a fogyasztókhoz. Ennek megfelelően, ha az Európai Bizottság tervei szerint 2027 végén valóban teljesen kivezetik az uniós piacról az orosz energiahordozókat, az sem fogja befolyásolni a magyar ellátásbiztonságot. A paksi atomerőmű működéséhez szükséges nukleáris üzemanyagot is Oroszországtól vásároljuk, de ezek is pótolhatóak. Be lehet tárazni egy-két évre, illetve máshonnan vásárolni annak ellenére is, hogy ebben rejlenek technológiai kihívások, ezért valamelyest drágább lehet, de egyáltalán nem megoldhatatlan.

Három kulcs a stabilabb rendszerhez

Ha a magyar villamosenergia-ellátás biztonságának javítása a cél, akkor van még tennivaló. Mezősi András ezek közül hármat emelt ki.

A szélenergia részarányának növelése az energiamixben több szempontból is kedvező. A szélenergia termelése napi és éves szinten is jól kiegészíti a napenergiát, éjszaka és télen is biztosít forrást, amikor a nap nem süt. Továbbá egyre több napelem csatlakozik a rendszerhez, amelyek ugyanannyit termelnek ugyanabban az időben, így egy-egy beruházás megtérülése a túltermelés miatt folyamatosan romlik. A szélenergia viszont más időszakokban is termel, így kiegyensúlyozottabb és fenntarthatóbb megújulóenergia-mixet eredményezne.

A stabilabb és rugalmasabb hálózati működéshez kulcsfontosságú az energiatárolás, mert képes kiegyensúlyozni az időjárásfüggő megújuló energiaforrások ingadozásait. A kormány egy éve jelentős támogatást nyújtott beruházásokra és működési költségekre, de hosszabb távon ez torzíthatja a piacot. A technológia közel áll a piaci megtérüléshez, de a szereplők kivárhatnak, további állami támogatásra számítva. Feltételezhető ugyanakkor, hogy a tavalyi támogatás egyszeri alkalom volt. Akárhogy is, a következő évtizedekben a tárolókapacitásoknak kiemelt szerepük lesz.

A villamosenergia-hálózatok fejlesztésében Magyarország és egész Európa hatalmas lemaradásban van, miközben a jövő technológiái csak így terjedhetnek el: akár hőszivattyúk telepítéséhez, ami a gázalapú fűtési rendszereket tudná kiváltani, vagy az elektromos autók töltéséhez, amivel elszakadhatnánk a kőolajtól. Magyarország elkezdett költeni hálózatfejlesztésre, de ez jellemzően a nagy ipari fogyasztókat, például az akkumulátorgyárakat érinti, a lakossági szempontok háttérbe szorulnak.

Kéri András, az Energiaklub ügyvezető igazgatója két területet emelt ki, ahol jelentős fejlődési lehetőségeket lát az energiabiztonság javításában. Minden, a határainkon belül megtermelt energia erősíti a szuverenitásunkat, és ebben nagyobb szerepet kaphatna a geotermia, ami a fűtési célú földhőhasznosítás; ő is említette a szélenergiában rejlő potenciált és az akkumulátoros tárolókapacitások növelését, valamint a biogáz hasznosítását. A másik kiemelt fókusz az energiahatékonyság javítása, mert a fel nem használt energia a legbiztonságosabb.

A megújuló alapú villamos energia összességében azt az ígéretet hordozza, hogy házon belül is meg tudjuk termelni, legyen az az EU vagy Magyarország, így csökken az importfüggőség, éppen ezért energiabiztonsági szempontból magas értéket képvisel, úgy, hogy közben megfelel a klímavédelmi és ellátásbiztonsági szempontoknak is.

Integrált gázpiac, stabilabb ellátás

Ukrajna földgázellátása összetettebb kérdés a villamos energiánál, de a piac működésére itt sem jellemző, hogy egyik napról a másikra összeomlana az ukrán gazdaság. Minél integráltabb a piac, annál nagyobb az ellátásbiztonság. Magyarország és Ukrajna is része az egységes uniós piacnak, ami a szállításokat is szabályozza.

Németh Ders, a Wattler Kft. ügyvezetője is inkább ijesztgetésnek tartja Orbán Viktor szavait. A gázkereskedelem a villamos energiához hasonlóan számos piaci szereplő bevonásával zajlik, nem kizárólag állami cégek között. A földgáz értékesítése Ukrajna felé bevételt hoz a kereskedőknek, és kihat a régió gázpiacának meghatározó szereplőjére, az MVM-re is. Magyarországnak ezért nem feltétlenül érdeke feszültséget kelteni. „Ez egy hosszútávra és mélyebbre mutató kapcsolat, kölcsönös függőségekkel, amit remélhetőleg nem írnak felül rövid távú politikai megfontolások.”

Jelenleg nemcsak a Török Áramlaton keresztül érkezik orosz gáz Európába, leginkább Magyarországra, ugyanekkora mennyiségű orosz cseppfolyósított gáz (LNG) megy Nyugat-Európa egyes termináljaiba is. Németh Ders szerint nem lenne kívánatos visszatérni a korábbi függőségi szinthez, és a túlzott kitettséget más partnerekkel, például az amerikaiakkal szemben is érdemes elkerülni. Megfogalmazása szerint a hazai kitermelés növelése „dicséretes megoldás”, azt viszont hiányolja, hogy a magyar vezetők nyilatkozataiban nem jelenik meg az ukrán gáztermelési infrastruktúrát érő gyakori orosz támadások elítélése. Márpedig az ukrán kitermelés jelentős szerepet töltött be a régió energiaellátásában, így Magyarország számára is stratégiai jelentőségű.

A piac egyelőre nem reagált a politikai nyilatkozatokra, a Naftogaz földgázbeszerzési tenderei és a kereskedés továbbra is folynak. Ami viszont azonnal hat az árakra, az a béke kilátásait javító bármiféle hír, ilyenkor csökkennek az árak egész Európában. A korábbi időszakoktól eltérően a magyar gáztőzsdén most magasabbak az árak, mint Nyugat-Európában, amihez hozzájárul az Ukrajna felől érkező fokozott kereslet is.

A földgázpiaci szállítási rendszerüzemeltetők európai hálózatának térképe (ENTSOG) – Forrás: transparency.entsog.eu

Amerikai nyomás az orosz gáz kiváltására

Az orosz energiahordozók teljes kivezetéséről szóló uniós tervek egyelőre nem gyakoroltak érdemi hatást a piaci árakra, de a kitűzött határidőig, 2027 végéig még sok minden történhet. A háború remélhetőleg mihamarabb véget ér, és a béke komoly átrendeződéseket hozhat. Németh Ders szerint az energiabiztonság egyik alaptételében, a források diverzifikációjában később az orosz gáz is szerepet kaphat. Ez szakmai érvek alapján ellentmond az orosz gáz teljes tiltásáról szóló terveknek, amit a magyar kormány is hevesen támad.

Takácsné Tóth Borbála szerint amíg Vlagyimir Putyin hatalmon van, addig az EU nem vállalhat együttműködést az oroszokkal. Ha azonban normalizálódik a helyzet, az uniós gázimport 10-20 százaléka biztonságosan érkezhetne Oroszországból, a háború előtti 40 százalékot viszont biztosan nem szabad megismételni.

Az Európai Unió által importált földgáz értékének megoszlása Oroszország és a világ többi része között

Az EU 2021-ben a földgáz 83 százalékát importból fedezte. 2022-ben a háború kitörése után, készülve a télre elkezdte diverzifikálni a gázellátását, miközben Oroszország jelentősen csökkentette az EU felé irányuló gázexportját. 2021 második feléig Oroszország piaci részesedése 50 százalék körül volt, 2022 augusztusára 17,2 százalékra, novemberre már 12,9 százalékra esett vissza. Ezzel párhuzamosan az EU 15 százalékkal csökkentette a gázfogyasztását. A kieső orosz gáz nagy részét LNG-vel pótolták, amelyet elsősorban az Egyesült Államoktól, valamint Norvégiától, Algériától, Katarból és Nigériából szereztek be.

Sokszor elhangzik az az érv, hogy az európai energiabiztonságot nem javítja, ha az import orosz gázt kiváltjuk amerikaival, hiszen ezzel az egyik függőséget felcseréljük egy másikra. Takácsné Tóth Borbála szerint ettől nem kell tartani, mert az LNG piaca másként működik. Az Egyesült Államok valóban érdekelt az eladásban nettó exportőrként, de amúgy sok a szereplő, és az LNG rugalmasan szállítható. „Oda kormányozzák a hajókat, ahova kell.”

Az elmúlt hetek nyilatkozataiból is látszik, hogy az európai és magyar földgázimport, ezen belül az LNG beszerzésének kérdése messze túlmutat az energiapolitikán, és sokkal inkább stratégiai, biztonsági kihívásként kezelik. Az amerikai energiaügyi miniszter, Chris Wright azt mondta Brüsszelben, az Egyesült Államok azt várja Európától, hogy hagyjon fel az orosz fosszilis energiahordozók vásárlásával, és helyette az amerikai LNG-re, illetve más „baráti forrásokra” támaszkodjon. Külön üzent Magyarországnak és Szlovákiának, amelyek eddig ellenálltak az orosz gáz kivezetésének, hogy ideje megszüntetni az üzleti kapcsolatokat a Kremllel. „Minél jobban szűkíteni tudjuk Oroszország képességét a háború finanszírozására, annál jobb mindenkinek.” Arra is kitért, hogy hogy az orosz atomenergia helyett az Egyesült Államokból vagy az EU-ból származó technológiát kellene előnyben részesíteni.

Importkényszer és kétirányú szállítások

Az ukrán energiarendszerről, így a földgázrendszerről is nehéz pontos adatokat kapni a háborús pusztítás miatt, sem a fogyasztást, sem a kitermelést nem közlik nyilvánosan, de feltehetően nagyjából egyensúlyban tartják magukat. A Krím 2014-es annektálása óta évente 4-5 milliárd köbméter hiányt kellett importból fedezni, Ukrajna azóta nem vásárol földgázt az oroszoktól.

A régióban a szovjet időkből örökölt vezetékek meghatározó szerepet játszanak, Lengyelország és Szlovákia beruházásokat hajtott végre a kétirányú áramlás és a kapacitás növelésére, innen érkezett a legtöbb szállítás Ukrajnába, magyarázta Takácsné Tóth Borbála. Magyarország azonban politikai okokból ezt nem kezelte prioritásként, így átmenetileg csak az Ukrajnán keresztül Magyarországra érkező hosszú távú szerződés szerinti gázt fordítottuk vissza, amihez nem kellett az infrastruktúrába beruházni. 2021 októbere óta, amióta az orosz hosszú távú szerződés szerinti gáz nem ezen az útvonalon, hanem délről érkezik Magyarországra, elkészült az ukrán-magyar határpont fizikai kétirányúsítása, így lehetőség nyílt kifelé is szállítani.

Magyarországról, Lengyelországból és Szlovákiából Ukrajnába szállított földgáz 2021 óta

Oroszország 2022-es inváziója óta Ukrajna elvesztette keleti területeit és nehéziparának jelentős részét, kiesett a szektor fogyasztása, és romlottak a kitermelési kapacitások is. 2025. szeptember elején az ukrán gáztárolók telítettsége majdnem 22 százalék volt, ami 6,5 milliárd köbméternek felel meg. Összehasonlításként az európai tárolók ugyanebben az időszakban 77 százalékon álltak. Jelenleg az ukrán tárolók feltöltöttsége, amit feltehetően a télre készülve az utóbbi időben kezdtek növelni, nincs messze az ideálistól.

Ha tehát a kormányzati nyilatkozatoknak megfelelően Magyarország kiesne az Ukrajna felé irányuló szállításokból, Lengyelországon és Szlovákián keresztül lehetne biztosítani a szükséges volumeneket. Ukrajna gazdasága egy ilyen lépéstől nem omlana össze, bár átmeneti fennakadások előfordulnának. Takácsné Tóth Borbála azt hangsúlyozta, egy háborús országban egy szállítási útvonal megszűnése azt jelentheti, hogy emberek fagynak meg, ezért ezzel fenyegetőzni „övön aluli ütés”.

Ukrajna az elmúlt évek tapasztalataira építve készül a télre, és a nemzetközi közösség is igyekszik biztosítani az erőforrásokat. Az európai energiapiac pedig elég nagy ahhoz, hogy szükség esetén a hiányt pótolják.

Hosszútávú magyar szerződések

Magyarország 2021-ben tíz évre szóló hosszútávú szerződést kötött a Gazprommal, amely a holland gáztőzsde áraihoz kötött. A hosszútávú szerződések valóban biztonságot adnak, de elveszik a diverzifikáció lehetőségét, és nem is feltétlenül jutunk olcsóbban gázhoz. Az alábbi grafikon a holland tőzsdei árak alakulását mutatja öt évre visszamenőleg, jól láthatóak rajta a válságok, vagyis hogy az áringadozástól nem véd minket a hosszútávú szerződés.

A földgáz (holland TTF) árának változása az elmúlt öt évben

Magyarország gázvezeték-összeköttetései jók, és bár más forrásból is vásárolhatna gázt, az mindig kicsit drágább lesz, már csak a szállítási költségek növekedéséből adódóan is. Ugyanakkor része az egységes európai gázpiacnak, és ameddig Európában van elegendő gáz, addig ellátási hiány nem fenyeget.

Egyelőre azonban messzinek tűnik a diverzifikáció megvalósítása: 2021-ben Magyarország és Szlovákia függősége az orosz gáztól 57 százalék volt, ez az arány 2024-re 70 százalékra nőtt. Ugyanebben az időszakban a két ország 5,5 százalékkal csökkentette a vezetéken érkező orosz gáz importját, azonban ez a csökkenés az EU többi tagállamában 81 százalékos volt. Magyarország és Szlovákia a Török Áramlat gázvezetéken keresztül növelte az orosz importot, amivel közép- és délkelet-európai gázközponttá vált. Ezzel aláássák az EU diverzifikációs törekvéseit, spekulációra alkalmas átláthatatlan ügyleteket bonyolítanak, és erősítik az orosz befolyást a régióban.

Klímaváltozás és energiaátmenet

Az energiapiacon ma valódi forradalom zajlik, aki teheti, igyekszik leválni az importált olajról. Magyarország is elindult ebbe az irányba. Az elektromos autók terjedése illeszkedik a klímatörvényben foglalt célhoz, mely szerint 2050-re nettó nulla kibocsátást kell elérni, az akkumulátorgyárak pedig olyan gazdasági infrastruktúrát jelentenek, ami a jövő zöld gazdasága szempontjából fontos lehet. Kérdés, hogy valóban ekkora volumenben és pont ebben a formában kellene-e építeni rájuk.

Rövid távon ugyanakkor továbbra is szükség van gázolajra és benzinre ahhoz, hogy működni tudjon az ország. Bart István klímapolitikai szakértő szerint klímaszempontból nem az a legfontosabb, hogy honnan érkezik az olaj vagy a gáz, hanem hogy a kitermelés mekkora metánkibocsátással jár. Ez részben összefügg a szállítás módjával és azzal, hogy az egyes országok mennyire következetesen próbálják visszaszorítani a szivárgásokat. Az orosz kitermelésről például kevés megbízható adat áll rendelkezésre, így nehéz megállapítani, hogy az orosz vezetékes gáz vagy az amerikai palagáz terheli-e jobban a klímát.

A megújuló energiaforrások hosszú távon képesek kiváltani az importot, ami erősíti az energiafüggetlenséget, de számos kihívást tartogatnak, például a téli, napfényben szegény időszakok áramellátását vagy az ipari hő előállítását. Magyarországon a napenergiával termelt áram tíz év alatt a nulláról olyan szintre nőtt, ami már a paksi atomerőmű termelésének kétharmadát éri el. A technológia gyors fejlődése miatt a megújulós kapacitások telepítése évről évre olcsóbb, ami támogatja az elektrifikációt egyszerre környezetvédelmi, modernizációs és energiahatékonysági eszközként. Bart István szerint a kérdés nem az, hogy véget ér-e a fosszilis korszak, hanem az, hogy a megújulók elterjedése elég gyors lesz-e ahhoz, hogy a Föld még lakható maradjon.

Az energiabiztonság elsődleges célja az energiaellátás biztosítása, így a szükséges mennyiségű fűtőanyag beszerzése, és csak ezt követi a kibocsátáscsökkentés. Hosszabb távon azonban az energiabiztonság biztosításához számolni kell a klímaváltozás hatásaival. Ugyanakkor a két szempont nem feltétlenül jár együtt: a kibocsátáscsökkentés nem mindig növeli az energiabiztonságot, vagy fordítva, az energiabiztonság javulása nem mindig csökkenti a kibocsátást.

Összességében az orosz importfüggőség kérdése jól mutatja, mennyire helytálló Rorschach-tesztként értelmezni az energiabiztonságot: mindenki a saját félelmeit és érdekeit látja benne. Az EU számára elsősorban biztonsági kockázatot jelent, Magyarországnak kedvezőbb árakat, az orosz költségvetésnek bevételt. Ukrajna számára stratégiai kérdés, hogy az európai importdiverzifikáció és a szankciók közvetve fegyverként működnek, és lassítják az orosz hadigépezetet. Az Egyesült Államoknak pedig lehetőséget teremt a piacbővítésre és a geopolitikai befolyás érvényesítésére.

Szöveg: Zsolt Melinda — Adatvizualizáció: Szabó Krisztián

Címlapkép: Orosz rakéták csapódtak a Dnipro vízerőműbe 2024. március 22-én Ukrajnában