Tüntetnek, aláírást gyűjtenek – a gárdonyi tószakaszt nem engednék „elbalatonosítani”

Ez a nyár különösen forró hangulatú a Velencei-tó déli partján: Gárdonyban egyelőre civil összefogásban tiltakoznak a part további beépítése ellen. A polgármester szerint ez csak hisztéria, a ballibeláris erők hadjárata, az önkormányzat valójában értelmes, a település egészének javára váló fejlesztéseket kíván végrehajtani a saját területein. Végigkövettük, mi történt eddig az ügyben.

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

A sajtószabadságért nem elég tüntetni, fizetni is kell érte – kattints ide a támogatási lehetőségekért!

Már a július is paprikás hangulatban telt az egyébként békés, a 2018-as statisztikai adatok szerint 11 ezer lakosú tóparti kisvárosban. Kezdődött azzal, hogy a hónap elején az egy ideje már folyó partfalrekonstrukció kapcsán a kivitelező kordonokkal kerítette el azt a stranddal vegyes partszakaszt, ahol hagyományosan be tudtak menni a vízbe a szörfösök, és fürdésre is használták a gárdonyiak. A strandolók azt is kifogásolták, hogy bár a kordon víz felőli oldala elvileg építési terület és a partfalfelújítás része, munkagépekkel csak elvétve találkoztak, és amikor igen, akkor meg kordon nem volt még. Ebbe a kisebb csörtébe aztán – a kerítésállítás elhúzódását kifogásolva – beleszállt a térség fideszes országgyűlési képviselője, a gárdonyi polgármesterrel egyébként hangoztatottan jó kapcsolatot ápoló, a szomszédos Agárdon borászatot működtető vállalkozó-politikus, L. Simon László is.

Security Check Required

null

Túlzott építkezési kedvtől tartanak

Ezután elkezdtek megjelenni a gárdonyi Facebookos-csoportokban azok a vélemények, hogy a negyedik ciklusát töltő polgármester, Tóth István (Fidesz-KDNP) a vírushelyzet alatt, élve az egyszemélyi döntési jogkörrel, egyes jelenlegi szabadstrandok egy részének eladását hozná-hozta tető alá június közepén, kiemelt feljesztési övezetté nyilvánítva a területeket. (Az erről szóló határozatok többek között itt, itt, valamint itt és itt találhatóak meg.)

A sorra kiderülő információk – megemelt engedélyezett építménymagasságok, megnövelt beépíthetőség, parti védősávok eltörlése – a strandi kordonozásnál már komolyabban felkorbácsolták az itt élők kedélyét, ezért az önkormányzat a hivatalban fórumot szervezett az érintett ingatlanok fejlesztési kérdéseinek megvitatására. Tekintve a helyszínen megjelent nagy számú feldúlt polgárt, valószínűleg nem kifejezetten jó szándékból – valójában törvény biztosítja az ilyen volumenű projektek előtt az érintett lakosság véleményezési jogát.

Bár javaslataikat esetleg figyelembe vehetik, a döntést nem fogja nagyban befolyásolni, hogy a lakosság egy része nem igazán szeretne új épületeket látni a parton. A tiltakozók szerint az eddig a strandokhoz tartozó ingatlanrészek átminősítésével viszont a befektetői kedv is fellendülne és korlátlanul létesülhetnének a parton hotelek, társasházak.

Maratoni fórum

A július 23-i, a kánikulában egy nem túl nagy teremben megrendezett, hat és fél óráig tartott fórum egyébként nem igazán közelítette egymáshoz a feleket. Utóbbira egyébként már csak azért sem volt sok sansz, mert Tóth István polgármester hozta a kritikusai szerint szokásos formáját, és bár érezhetően a településért érvelt, megnyilatkozásaiban egyszerre volt tornatanár, valamint őrmester, amire a hallgatóság nem reagált jól.

Gárdony polgármestere egy lakossági fórumon beszél az önkormányzat terveiről. Fotó: Kocsis Noémi

A valóban sajátságosan, katonásan és pattogón beszélő Tóth ráadásul azzal szerette volna meggyőzni a többórás ücsörgésben kitikkadt közönségét, hogy levetített nekik egy nyolcperces videót a gárdonyi part lepusztult, elhanyagolt vendéglátóipari helyeiről és pangó panzióiról, részben a tulajdonosi felelősséget firtatva. Itt már mutatkozott némi konszenzus, többen bekiabálták, hogy egyáltalán nem az általános fejlődés ellen vannak és egyet is értenek Tóthtal, hogy a tópart lemaradását fel kell számolni, ám szerintük a polgármester a saját hatáskörével visszaélve és ráadásul áron alul játszaná át befektetőknek ezeket az általa előszeretettel resztli (maradék) területeknek nevezett strand-, és kempingrészeket. A tiltakozók szerint ezeken inkább a lakosságot szolgáló kényelmi fejlesztéseket kellene megkezdeni.

A fórumon a vélemények parttalan ütköztetéséből két vonal bontakozott ki igazán markánsan:

1. Gárdonyban fejleszteni kellene, mert több éves lemaradásban van a város ahhoz, hogy igazán vonzó turisztikai célpont legyen.
2. Gárdonyban nem kellene annyira fejleszteni, mert a rengeteg betelepülő miatt már így is túlterhelt a település, miközben az emelkedő lakosságszám nem hoz magával plusz infrastruktúrát: kevés az óvodai, bölcsődei hely, az utak állapota erősen kifogásolható és még sorolhatnánk.

Hogy egyébként mi a resztli terület, és mi nem az, arról szintén nincs közmegegyezés a városban. Ami a hiányzó infrastruktúrát illeti, a polgármester szerint pár éven belül nemcsak bölcsőde és óvoda, de gimnázium is épülhet Gárdonyban.

„Esztétikai értelemben rendkívül silány”

Mintha nem igazán lenne összehangolt a diskurzus a helyi Fideszen belül, mert alig telt el pár nap és megint érkezett L. Simon jobbról. A szintén itt élő képviselő saját közösségi oldalára kirakott poszt szerint Tóthnak „teljesen igaza van abban, hogy Gárdonynak szüksége van újabb turisztikai fejlesztésekre. (…) Mint a polgármesterünk írja, ha nem lesz változás, akkor akár a szentendrei skanzen részeivé is válhatunk – már ha a szocializmus retró világa a népművészet és népi építészet megőrzendő értékei közé tartoznak” – írja L. Simon.

„Ugyanakkor, ha ez a cél, akkor nem szabad megengedni apartmanok, illetve lakóházak építését a tópartra, mert azok nem szolgálják a minőségi turizmus érdekét.”

„A polgármester úr itt is olvasható június 8-i előterjesztése szerint kezdeményezi a gárdonyi Sirály strand területének a helyi építési szabályzatban történő átminősítését, s az üdülőterületi besorolás helyett településközponti vegyes építési övezetté kívánja átminősíteni. Ha nem akar oda társasházat építtetni, vagy olyan befektetőt a partra csábítani, akinek ez a szándéka, akkor ez minden bizonnyal még finomítható szándék, kár lenne ugyanis erre pazarolni az értékes területeinket. Hogy mennyire igazam van, mi sem igazolja jobban, mint a déli part legértékesebb, 30 hektáros területére épülő, esztétikai értelemben rendkívül silány, a köznyelvben spanyol lakóparkként hívott terület sorsa.”

A kisváros legértékesebb helyszínén felhúzott lakópark tulajdonosa egyébként ugyanaz a spanyol cég, amely Székesfehérváron, Óbudán és Balatonföldváron is luxust ígér a már kész vagy készülő társasházaiban. Gárdonyban 85-105 millió forintért kínálják a lakásokat – azokat, amiket L. Simon úgy jellemez posztjában„ hogy a „hatvanas-hetvenes évek stílusában és minőségében” készültek.

-Érdemes újra átgondolni, hogy a part még szabad részeire mit engedünk építeni – jegyzi meg a képviselő, s ez összecseng azzal, ami miatt a gárdonyiak is tiltakozásba kezdtek: hogy a polgármesteri akarat nyomán szűk magánérdek érvényesülhet, miközben a település egésze lényegében nem profitál a tranzakcióból. A magáncégeknek eladott, beépített és lezárt partrészek csak a pénzes és exkluzív vevők igényeit elégítik ki a jövőben, ott többé nem sétálhatnak, horgászhatnak, fürödhetnek a szolidabb anyagi lehetőségekkel bíró helyiek. Az egyik létrejött ügylet kedvezményezettje például nem is foglalkozik közvetlenül építési tevékenységgel, a nyilvántartás szerint nem saját tulajdonú ingatlanok bérbeadása a fő profilja és a tiltakozók szerint nem is világos, mit fog kezdeni a megszerzett területtel.

Szükség van a bevételre

Ami a területeladásokat illeti, az Átlátszó kérdésére erről a polgármestertől ezt a válasz érkezett: „Az egyik ingyenesen használt fürdőhely az évek óta periférián lévő pici – 740 nm – területe került eladásra a szomszédságában lévő szépen fejlődő idegenforgalmi vállalkozásnak. A 208.000 négyzetméternyi fürdőzésre kijelölt területhez kell viszonyítani az ominózus ingatlanrészt. Nem kell kétségbe esnünk, a bevételre pedig égetően szükségünk van.”

A spanyol beruházásról feltett kérdésre pedig így reagált:

„Ön már járt azokban a lakásokban? (…) A félsziget területét 2007-ben adtuk el katalán befektetőknek. A félszigeten lévő egyik részt székesfehérvári, a másik részt budapesti tervezők álmodták meg. Még várnunk kell az összkép minősítésével. A katalán fejlesztők építési lehetőségeit szigorúan meghúztuk. A szabályozási tervünk semmi olyan építkezésre nem ad lehetőséget, amely nem felelne meg egy kisvárosi miliőnek.

A befektető a saját pénzéből építi a házakat, majd úgy alakítja azok megjelenését, hogy azok eladhatók legyenek és hozzájusson az elvárt profitjához.”

Tóth polgármester kérdésünkre hozzátette, hogy a település fejlődéséért ő felel, de jelentősebb fejlesztésekről mindig kikéri a térség országgyűlési képviselőinek véleményét, L. Simonét is. A Facebookon ugyanakkor azt írta lakosságnak, hogy „ennek a hisztériának, amit Önök is nyomon követhettek egyetlen oka van. A balliberális pártok hónapok óta előkészített támadásba lendültek a Balaton parti fejlesztések miatt. Ebbe a hadjáratba a mi kis történéseink sok-sok hazudozással bele illeszthetők. Sok hűhó semmiért!”

4000 aláíró szerint a tó nem eladó

Gárdonyi Civilek aláírással még az augusztus 1-jére az agárdi szabadstrandra meghirdetett tüntetés előtt elindult egy petíció is, amit augusztus közepéig már több mint négyezren aláírtak. Ebben a kezdeményezők szabad és közös partszakaszokat kérnek, s nem minden áron való fejlesztést. A „tó nem eladó” szlogen alatt futó követelések között van például, hogy az önkormányzat biztosítsa sűrűbben a vízhez lejutás lehetőségét, de szó van benne a közvetlen tópart elidegenítési tilalmának igényéről, a kutyaúsztatók kialakításáról, de még a szelektív szemétgyűjtés elősegítéséről is.

A tüntetésen is sokan aláírták a tiltakozó petíciót. Fotó: Kocsis Noémi

Az augusztus elsejei tüntetésen mintegy 180 helyi lakos és budapesti nyaralótulajdonos mellett a politikai élet több ellenzéki alakja is megjelent, deklaráltan a megmozdulás céljaival szimpatizálva. Az MSZP-s Kunhalmi Ágnes elmesélte, kamaszként mennyit fürdött a tóban a nagynénjével, pár jobbikos közszereplő pedig transzparenseket tartott a magasba – de ennél több szerep nem jutott nekik. A szigorúan politikamentességet hirdető civil stáb nyomására a pártok színeiben érkezők nem szólalhattak fel.

Maguk a szervezők viszont nem kímélték a városvezetést, s kritizálták például, hogy

az önkormányzat alig pár milliót költött az elmúlt években strandfejlesztésre, ám 2016-tól közel félmillárdot feccölt a helyi focicsapatba.

Tóth szerint amúgy neki nem a gárdonyiak többségével, hanem a partszakasz egyik részén illegálisan fürdőző, nem létező jogaikért sokszor nemtelen eszközökkel – tiltótáblák vízbedobása, a munkaterületeket lezáró kerítés lebontása, nyilvánvaló hazugságok sulykolása – küzdő nyaralótulajdonos csoporttal (s direkt nem említi őket helyi polgárokként, mert szerinte ezt a kifejezést csak a ballibmédia erőlteti), meg  a városi érdekeket „egy szelet csokiért” félredobó, több választást elbukó ellenzéki képviselőkkel van konfliktusa.

Hogy ez a konfliktus hova fut majd ki, a következő napokban mutatkozhat meg – a tiltakozók az összegyűlt aláírásokat ugyanis augusztus 17-én tervezik átadni a polgármesternek.

Kocsis Noémi

Fotó: Tiltakozás Gárdonyban a Velencei-tó beépítése ellen. Szerző: Kocsis Noémi

Ha már egyszer itt vagy…
Az Átlátszó nonprofit szervezet: cikkeink ingyen is olvashatóak, nincsenek állami hirdetések, és nem politikusok fizetik a számláinkat. Ez teszi lehetővé, hogy szabadon írhassunk a valóságról. Ha fontosnak tartod a független, tényfeltáró újságírás fennmaradását, támogasd a szerkesztőség munkáját egyszeri adománnyal, vagy havi előfizetéssel. Kattints ide a támogatási lehetőségekért!