Családokat szakít szét és tart bizonytalanságban a koronavírus miatti határzár

Százak ingáztak naponta Vajdaságból Csongrád megyébe, aminek most vége. Amíg Szlovákiával sikerült megoldani a munkavállalók közlekedését, a vajdaságianak határzár jutott. Velük beszélgettünk, miként változtatta meg a koronavírus a mindennapjaikat, hogyan próbálják túlélni a mindennapokat.

– Március 15-én, péntek értesítettek, hogy hagyjam el az országot két hétre, mert a lakótársam bevittek vírus gyanújával. Most itthon élek a szüleimmel. Igaz, a következő időszakban fizetés nem remélhető, de minden pénzügyi háttér megvan a kitartáshoz – mesélte az Átlátszónak a vajdasági T. Teodora, aki Magyarországon dolgozott technikusként. Ő a szerencsésebbek közé tartozik azok közül, akik a napokban a határzárak miatt munka nélkül maradtak.

A koronavírus terjedésével a szabad mozgás is egyre szűkült, nemcsak Magyarországon, hanem Szerbiában is. Először március 10-én szigorított déli szomszédunk: akkor Szerbia a koronavírus-járvány gócpontjainak számító területekről érkezők előtt zárta határát. Március 16-tól pedig, a rendkívüli állapot miatt, mind a közúti, mind a vasúti szerb államhatárt csak szerb állampolgárok, diplomaták, tartózkodási engedéllyel rendelkező külföldiek, valamint a segíteni érkező orvosi személyzet léphették át. Négy nappal később pedig Szerbia a saját állampolgárai előtt is teljesen lezárta a határt.

Csongrád és Bács-Kiskun megyébe százak jártak dolgozni, és még ennél is többen tanulni. A diákok a magyar iskolák, egyetemek bezárásával egyidőben hazatértek, a dolgozók az utolsó percig reménykedtek, de akadt, aki még így is rosszul járt.

– Testvérem férje Magyarországon ragadt, előtte minden hétvégén haza tudott jönni, így pedig ki tudja mikor látják viszont egymást, két kiskorú gyerekük van” – folytatta Tokodi Teodora. Szerinte Szerbiában mindenki tartja a szigorú hatósági utasításokat, de így is nehéz.

– Domaszéken dolgozom zöldség-, répaszedésben, már másfél éve vagyok ott – magyarázta portálunknak Tímea, aki kérte, csak a keresztnevét írjuk le. – A neten értesültem róla, hogy nem lehet átjárni dolgozni. Nem tudom meddig húzzuk, de sokáig nem fogjuk bírni. Nem kapok segítséget, de nem is azt kérnék, hanem, hogy legyen valami munkám, amíg nem tudok átjárni. Ott vannak a gyermekeim is Budapesten, nekik egyelőre van munkájuk, csak nem tudunk addig sajnos találkozni – írta az Átlátszó kérdésére a vajdasági nő.

Őt és ingázó tásait is a Határfigyelők nevű Facebook csoportban szólítottuk meg.

– Legnehezebben talán azt élem meg, hogy a gyerekeim Magyarországon vannak, és nem láthatom őket – ezt már Csilla írta. Szegeden dolgozott, a határzárról a hírekből értesült. – Aggaszt, hogy ha felmondanak, sehol nem lesz biztosításom. Hogy valaki tudna-e valamit tenni ez ügyben, nem tudnám megmondani – írta.

Ella is Szegeden dolgozott, tanított. Azt mondja, távoktatásban el tudja látni a munkáját, bizakodik.

– Péntektől szabadságra mentem két hétre. Már december óta tervezgettünk egy nagyobb utazást rokonokhoz külföldre, de hát most ez is ugrott. Mivel itthon nincs óvoda, bölcsi, a férjem dolgozik, nem is lenne kire hagynom a lányom, aki 5 éves. Apósom, anyósom elmúltak hetven, van más krónikus betegségük is. Apukám elmúlt 65 éves. Kire tudnám hagyni? 

– Mivel a férjem nagy gyárban dolgozik, itthon, sok emberrel van kapcsolatban, jobb is, ha mi nem vagyunk kapcsolatban mással – ezt már Somogyi Dani Heléna mondta.

Ágnes nővérként dolgozott Szegeden, neki a munka és a 6 éves fia között kellett választania.

Számtalan hasonló üzenetet kaptunk, jól látszik, hogy teljesen felbolydult a határmentén ingázó családok élete. És nem csak az övék.

Erika Ausztriába járt, mint idősápoló. Két heti váltásban, aminek egyik napról a másikra vége lett. – 220-an dolgozunk a cégnél, addig nincs váltás, amíg a határ le van zárva, haza sem jöhetnek. Most nincs munkám, nem tudom, miből élek majd, nekem már itt Szerbiában nincs semmim – panaszolta.

Renáta férje pedig Újszentivánon volt raktáros, az utolsó pillanatban ment haza. – Én szóltam neki, hogy Tompán mar nem engednek át senkit, jöjjön haza a családjához. Két kislányunk van, egy 6 éves és egy 7 hónapos. Sajnos úgy látom, senkit nem erdekel a sorsunk – mondta a fiatal anyuka. Abban ő is egyetértett, hogy nehéz lesz nekik a következő időszak, és eddig semmilyen segítséget sem ajánlottak nekik.

A Szövetség nem válaszolt

Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnöke facebook videójában arról beszélt, hogy a vírus miatt hazatérő vajdaságiakat megpróbálják otthon tartani, nekik munkát találni. Az ingázók életét megkönnyítő határnyitás lehetőségéről nem beszélt. Pedig ez is létező megoldás, a szlovákok el tudták érni a magyar kormánynál. És nem csak itt, hanem a román-magyar határnál is azon dolgoznak, hogy a családok ne menjenek teljesen tönkre.

Kerestük a VMSZ-t, hogy pontosan mennyi vajdasági dolgozik Magyarországon, aki naponta ingázik, keresték-e ingázók a VMSZ-t a határzár miatt problémákkal, valamint, hogy mit tudnak most tanácsolni nekik, de cikkünk megjelenéséig egyetlen kérdésünkre sem válaszoltak.

A VMSZ koordinálja a magyar kormány gazdaságfejlesztési támogatását, az elmúlt időszakban 100 milliárd forint érkezett a tartományba. Orbán Viktor vasárnap Belgrádban járt Aleksandar Vučić államfőnél, de a határmenti ingázókról nem szólnak a hírek.

Segesvári Csaba

A fotó illusztráció, forrás: pixabay.com

Adj 1 százalékot az Átlátszónak! Adószám: 18516641-1-42
Az Átlátszó nonprofit szervezet: cikkeink ingyen is olvashatóak, nincsenek állami hirdetések, és nem politikusok fizetik a számláinkat. Ez teszi lehetővé, hogy szabadon írhassunk a valóságról. Ha fontosnak tartod a független, tényfeltáró újságírás fennmaradását, támogasd a szerkesztőség munkáját egyszeri vagy rendszeres adománnyal, vagy az szja 1 százalékod felajánlásával!