Megújították a Mészáros cégcsoport által kinézett almásfüzitői hulladéklerakó engedélyét

Többéves várakozás után decemberben megkapta az almásfüzitői vörösiszap-tározóknál működő, veszélyes hulladékot is feldolgozó üzem, a Tatai Környezetvédelmi Zrt. (TKV) az új környezethasználati engedélyét.  Az Átlátszó több forrásból is úgy értesült, hogy az évi több, mint kétmilliárd forintos árbevétellel bíró vállalat megvásárlásáról Mészáros Lőrinc cégcsoportja tárgyal a jelenlegi tulajdonossal. Az egykori timföldgyárhoz tartozó, közvetlenül a Duna mellett elhelyezkedő tározókra a 2010-es kolontári vörösiszap-katasztrófa után irányult nagy figyelem. A Greenpeace akkor és azóta több alkalommal tiltakozott és kampányt szervezett az odaszállított veszélyes hulladék, és a szerintük a Dunába szivárgással fenyegető tározók miatt, most az új engedélyt is megfellebbezték. Az ügyben 2012 óta uniós kötelezettségszegési eljárás van folyamatban Magyarország ellen, bár az elmúlt években ennek kevés következménye volt.

Az almásfüzitői tározókban nem a kolontári katasztrófát okozó, folyékony vörösiszapot, hanem szilárd anyagot tárolnak.  Az 1950-től 1997-ig itt működött timföldgyár (Dunavölgyi Timföldipari Rt.,  Magyar Alumíniumipari Tröszt, Tatai Környezetvédelmi Részvénytársaság, majd Zrt.) működésének melléktermékeként keletkezett vörösiszapot nyolc, összesen 172 hektáron elterülő “zagytároló kazettában” helyezték el. A Dunától pár méterre található, a folyótól csak egy gáttal elválasztott tározók közül a VII. számú a legnagyobb: körülbelül annyi vörösiszapot tartalmaz, mint a másik hat tározó együtt. A területen a Greenpeace becslése szerint 17 millió tonnányi vörösiszapot tárolnak. Utolsóként a VII. kazettát töltötték a timföldgyártás melléktermékeként keletkező vörösiszappal, egészen 1994-ig  – derül ki a Greenpeace tájékoztatójából.

Tudományos vélemények sorát idézik a környezetvédők arról, hogy a tározók tartalma hogyan károsíthatja a környezetet és a helyben élő emberek egészségét. Míg az almásfüzitői tározók kapcsán sokáig a szilárd vörösiszap levegőbe kerülése, kiporzása volt a legsürgősebben kezelendő probléma, a Greenpeace szerint mostanra a vörösiszap befedésére odahordott, és higítás után lerakott veszélyes hulladékban található toxikus- és nehézfémek, nem, vagy nehezen lebomló szerves anyagok jelentik a fő veszélyforrást, és egyéb káros anyagok is kerülhetnek a megfelelő szigetelés nélküli tározókba. A tározókból pedig korábbi tanulmányok szerint a talajvízen keresztül a Dunába szivároghatnak a vörösiszap szennyezői, és veszélyeztethetik a Natura 2000-es védettségű területet.

MagyarLeaks: Veszélyes hulladékok, nehézfémek a vörösiszaptározókban

A kolontári katasztrófát okozóhoz hasonló vörösiszap-tározókat – köztük az almásfüzitőit – a timföldgyártás leállítása óta más veszélyes hulladékok deponálására is használják, vagy használták. Birtokunkba került a kármentesítéssel megbízott Tatai Környezetvédelmi Zrt. főmérnökének 15 évvel ezelőtt elhangzott előadásáról készült leirat (PDF), amelyből kiderül: kármentesítés címén további nehézfémekkel szennyezik ezeket a tározókat az ilyesmire szakosodott vállalkozások.

A környezetvédők a súlyos kockázatok között sorolják az esetleges emberi mulasztás, földrengés vagy nagyobb árvíz esetét is. A Greenpeace korábban mintákat vett a part menti töltésekből, amelyekből kimutatták, hogy a határértéket sokszorosan meghaladja az arzén és a molibdén mennyisége, melyek jellemzően a vörösiszap szennyezői. A toxikus arzén koncentrációja a talajokra megengedett 15 mg/kg helyett akkor 324 mg/kg volt a part menti talajban.

A környezetvédők szerint magasabb koncentrációban toxikus- és nehézfémeket tartalmazó hulladékok is szerepelnek a cég hatósági engedélyében (a korábbi 2010-es és a decemberben kiadott új engedélyben is), ezért kérdéses, hogy hogyan végezhető komposztálás. A vállalat viszont arra hivatkozik, hogy az engedélyben szereplő anyagokat tesztelték, és ezekre hatósági jóváhagyásuk van. A TKV elismerte, hogy vannak nehézfémek is a hozzájuk érkező anyagokban és a náluk folyó feldolgozás végtermékében, de szerintük ezek nem ártalmasak, sőt megfelelő arányban az élő szervezetek számára szükségesek is lehetnek. Hangsúlyozzák, hogy a bróm, arzén és króm enzim-összetevők is, a környezetvédelmi hatóság állapította meg ezekből az elfogadható határértéket, és ők ehhez igazodnak. A cég azzal is érvel, hogy szabályosan működve végeznek hulladékkezelést, komposztálást, a veszélyes anyagokat a környezetre nem káros mesterséges talajjá alakítják, és erre van engedélyük. Állításaikat a cég weboldalán is közzétett tudományos véleményekkel is igyekeznek alátámasztani.

Szerettük volna megnézni, hogy milyen munka folyik jelenleg az almásfüzitői tározókon, de az Átlátszó szeptemberi  megkeresésére a cég nem reagált.  Ezért decemberben úgy döntöttünk, megpróbálunk a telepen kívülről, egy drón segítségével tájékozódni.

A TKV a januárban elküldött kérdéseinkre sem válaszolt. Többek között azt szerettük volna megtudni, hogy az ott jártunkkor az egyik tározó és a Duna közötti ösvényen tapasztalt vöröses elszíneződés oka mi lehet. A TKV álláspontját végül úgy sikerült megismernünk, hogy az Átlátszó részvételével zajló tudományos projektben dolgozó kutató kollégák által elküldött kérdésekre a cég végül válaszolt, és ezeket a válaszokat a kutatók a rendelkezésünkre bocsátották.

Például arra, hogy hogyan lehetséges, hogy mint ez a drónfelvételen is látszik, a VII-es tározóban a mai napig van egy kisebb rész, ahol befedetlen a vörösiszap. A Greenpeace szerint ugyanis ha a cég akarta volna, 33 év alatt bőven be lehetett volna fedni ezt a maradék kis területet. A TKV szerint azért nem készültek el a munkával, mert nem mindig áll rendelkezésre elegendő fedőanyag, mivel az elmúlt években az ipari hulladék mennyisége csökkent a szigorúbb környezetvédelmi előírások és a gyártási technológiák modernizálása miatt. A tározóban fennmaradó – a felvételen vöröses színű – rész betakarását a 2020-as évek elejére ígérik.

Komposztálás vagy hulladéklerakás zajlik?

A környezetvédők szerint ez a késlekedés arra utal, hogy a vörösiszap-befedés csak jó indok a hulladéklerakási engedély további hosszabbítására, főként, mivel a már befedett felületek egy részére második réteg talajborítást tart indokoltnak a TKV arra hivatkozva, hogy amikor a 2000-es évek elején sietve kellett befedni a tározókat a kiporzás veszélye miatt, nem volt elegendő anyag a befedéshez, így csak másfél méter vastagságban tudták ezt megtenni. Az erózió megállításához viszont szerintük ennél vastagabb fedőrétegre van szükség. A Greenpeace szerint viszont van számos hatékony, ilyen területeket fedő technológia, amihez korántsem kell ilyen mennyiségű anyag, például a geotextil.

A TKV kommunikációs munkatársa, Paróczy Pálma szerint nem igaz a környezetvédők által gyakran ismételt állítás, hogy a cég nem hulladékkezelést vagy komposztálást végez, hanem egyszerűen csak higítja és lerakja a beérkező veszélyes és általános hulladékot.

“Aki ilyet állít, az nem nézte meg a tározót, nem ismeri a munkafolyamatainkat. (…) Mi nem tudunk olyan elismert, akkreditált szakértőről, aki vitatná  ezt az általunk megfogalmazott, és  a hatóság által leírt véleményt. A rekultivációs munka során, amit a tározóban végzünk, biológiai eljárással mesterséges takaróréteget hozunk létre, ami tartalmazza a természetes talaj legfontosabb összetevőit, s alkalmas mezőgazdasági művelésre. Ez pedig egy nemzetközileg bevizsgált és tudományos szakemberek által elfogadott technológia. A biológiai és vegyi folyamatokkal így kezelt hulladék természetes összetevőkre, a talajban természetes állapotban is megtalálható  anyagokra bomlik. A cégünk által végzett hulladékkezelés és rekultiváció nemcsak, hogy nem szennyezi a környezetet, hanem, mint ezt vizsgálatok is bizonyítják, a természetes környezet a tározók környékén egyre jobb állapotban van.”

A cég ezeket a vizsgálatokat saját maga végeztette el, elmondásuk szerint nemzetközileg elismert szakértőkkel, 2014-2015-ben. A vizsgálatok eredményét ezer oldalas tanulmányban foglalták össze az ebben részt vevő cégek, egyetemek és tudományos intézetek. A TKV szerint ez a kutatás igazolja, hogy, a hozzájuk szállított veszélyes hulladék a cég által végzett feldolgozás során elveszíti a veszélyes tulajdonságait, és hogy ők tulajdonképpen javítanak a helyi környezet állapotán. A cég szerint a tanulmányban foglaltakat az engedélyezési eljárásban ügyfélként részt vevő Greenpeace sem vitatta.

Szigorítottak a határértékeken, de nem eleget

A Greenpeace szerint az  előző engedélyhez képest a korábban általuk is kifogásolt pontokon az új engedély valamennyit szigorított a veszélyes anyagok megengedett értékein a területre kirakható veszélyes és nem veszélyes hulladékokból készült  “termékre” vonatkozóan, de a zöldszervezet szerint továbbra is komoly gondok vannak a végül ott maradó anyaggal, mert a talajra megadott határértékeket nagyon jelentősen, a szennyvíz komposztra megadott határértékeket pedig több esetben jelentősen túllépheti a fedőanyag tartalma.

A “terméket” a TKV komposztált fedőtalajnak tekinti, míg a Greenpeace azt állítja, ez egyszerűen mérgező összetevőkkel teli veszélyes keverék, s többek között a felszín alatti vizeket is veszélyezteti hosszú távon. A szervezet ezért a Komárom-Esztergom Megyei Kormányhivatal Tatabányai Járási Hivatalánál fellebbezett az új engedély ellen, kifogásként sorolva, hogy amit a cég végez, az szerintük továbbra is csak hulladék  lerakás és nem hasznosítás,  s hogy e tevékenység eredménye nem nevezhető terméknek.

A Greenpeace szerint szerint meg kellene tiltani a nehézfémeket és egyéb mérgező anyagokat nagyobb mennyiségben tartalmazó veszélyes hulladékok átvételét, s a szennyvíz komposztra meghatározott kimeneti értéket kellene alkalmazni az Almásfüzitőn használt technológiára.

A zöldszervezet fellebbezésében a 2012-es hulladéktörvényre hivatkozva kérdőjelezi meg a TKV engedélyében foglaltak jogosságát, például szerintük a hulladékhasznosítás szót sem jogos használni, mert a kimeneti anyag rendszeres és általános jelleggel történő felhasználásra a cég nem adott bizonyítékot. Az idézett törvény szerint a hasznosítás:

“Bármely kezelési művelet, amelynek fő eredménye az, hogy a hulladék hasznos célt szolgál annak révén, hogy olyan más anyagok helyébe lép, amelyeket egyébként valamely konkrét funkció betöltésére használtak volna, vagy amelynek eredményeként a hulladékot oly módon készítik elő, hogy ezt a funkciót akár az üzemben, akár a szélesebb körű gazdaságban betölthesse.”

A Greenpeace fő kifogása, hogy a fedőanyag előállításához egyáltalán nem lenne szükséges nem lebomló veszélyes hulladék felhasználása, ezért a zöldszervezet szerint érthetetlen, miért engedi a hatóság egyáltalán ezeknek az anyagoknak a telepre szállítását.  Szerintük az Almásfüzitői telepen használt higításos-lerakásos módszer igen jövedelmezővé teszi a veszélyes hulladék átvételét, hiszen ha valaki újonnan próbál veszélyes hulladék-feldolgozót építeni, a szigorú előírások miatt csak nagyon nagy költséggel tudja ezt megtenni.

A környezetvédő szervezet azt is említi a legújabb engedély miatt beadott fellebbezésében, hogy az ő aggályaikat a cég korábbi engedély-felülvizsgálati kérelme kapcsán hozott elsőfokú határozatok is megerősítették. Például azt, hogy a nehézfémek koncentrációja csökken ugyan a nem veszélyes hulladékkal való higítás erdeményeként, de az összmennyisége ezeknek az anyagoknak ugyanannyi marad a helyszínen.

A Greenpeace szerint a TKV új környezethasználati engedélye továbbra is az elfogadható értékek sokszorosát hagyja jóvá több veszélyes anyagból is. Simon Gergely,  a zöldszervezet vegyianyag-szakértője az Átlátszónak adott interjúban úgy fogalmazott: nem érti, hogy miért lehet olyan magas például a toxikus tartalom az Almásfüzitőn végzett műveletek végén keletkező “kimenő anyagban”, miért engedi a hatóság, hogy ugyanannyi szennyező anyag legyen a cég állítása szerint komposztáláson átment “mesterséges talajban”, mint például a komposztálatlan szennyvízben: Simon szerint az lenne a helyes, ha az itt végzett műveletek után az oda hordott hulladék veszélyes anyag tartalma ugyanolyan mértékű lenne, mint ami a talajra, vagy a legrosszabb esetben a komposztált szennyvízre vonatkozó előírásokban szerepel.

Például a kihelyezhető “termékben” az arzén megengedett koncentrációja az új engedélyben 50 mikrogramm köbméterenként, míg a régiben 75 volt, pedig alapesetben a talajban 10 mikrogramm a határérték. A higany megengedett mennyisége 10 mikrogramm volt, most 5 lett – szemben a talajra megengedett 0,5 mikrogrammal köbméterenként. A szerves olaj tartalom 4000 mikrogramm lehet az Almásfüzitőn kirakható anyagban, míg talajban ebből 100 mikrogramm a megengedett. Az ólom megengedett mennyiségét 750-ről 500 mikrogrammra csökkentették.

A Greenpeace szerint indokolt lenne mind az átvehető, mint a kirakható anyagban megadni határértéket a különösen problémás halogénezett szénhidrogénekre, amelyek máshol komoly problémákat okoznak.

A vadhúsnak is vegyszerszaga van, a talajvízben terjed a halálos méreg Garén

Évtizedek óta mérgezi a talajt és a talajvizet a becsődölt Budapesti Vegyiművek sorsára hagyott veszélyeshulladék-tárolója a Baranya megyei Garén. A Greenpeace által kiperelt adatok szerint a talajban és a talajvízben a határérték több tízezerszeresét mérték halogénezett aromás szénhidrogénekből 2015-ben, de azóta sem történt kármentesítés.

A Greenpeace a fellebbezésében javasol további, szerintük szükséges vizsgálatokat a tározók kapcsán, például a lerakott anyag talajba szivárgásának és kipárolgásának ellenőrzését, arra is hivatkozva, hogy Almásfüzitő “alsó” részén, a közvetlenül a VII-es tározó mellett élő helyiek sokszor panaszkodnak rossz szagra.

Ez utóbbiról TKV-t is megkérdeztük: a cég szerint sok más üzem is működik Almásfüzitőn, a kellemetlen szag akár ezektől is származhat. Ahhoz pedig, hogy a helyiek által jelzett szagról érdemben válaszolni lehessen, tudni kellene, hogy pontosan mikor és hol észlelték ezt. Állításuk szerint, amikor korábban felmerült ilyen panasz, mindig kivizsgálták, és egyetlen esetben sem találták úgy, hogy a sajáti telepük lett volna a kellemetlen szag forrása.

“Sosem tagadtuk, hogy a mi technológiánk szennyvíziszapot is felhasznál, így esetenként bizonyos mértékű rossz szag kikerülhet a telepünkről, de az üzem elhelyezése és egyéb technikai védőintézkedéseknek köszönhetően ez csak kisebb probléma, ami a lakóhelyektől távol egy keskeny sávot érint.  Egyébként is szigorú előírások vonatkoznak erre, s az érintett hatóságok folyamatosan ellenőrzik ezek betartását.”

Évente ellenőrzik a szakhatóságok

Kíváncsiak voltunk arra, hogy mit, és milyen gyakran ellenőriznek a hatóságok, ezért megkerestük őket, hogy megtudjuk, a 2019-ben újabb környezethasználati engedélyt kapott Tatai Környezetvédelmi Zrt. területén és közvetlen közelében mikor monitorozták legutóbb a cég tevékenységét, módszereit, valamint a Duna vizének, a talajnak és a talajvíznek, valamint a levegőnek a veszélyes anyag tartalmát, s hogy milyen vizsgálatokat folytattak le, és milyen eredménnyel.

A Pest Megyei Kormányhivatal Környezetvédelmi és Természetvédelmi Főosztályától, és a tározók kapcsán szintén illetékes Bányafelügyelettől mostanáig nem jött válasz a megkeresésünkre. Az új engedély ügyében másodfokú szakhatóságként eljáró BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóságától az alábbi válasz jött a korábbi, még a decemberi, új engedély kiadása előtti levelünkre:

“Az I-VI. számú, már lezárt és kiporzástól mentesített vörösiszap-tározók egységes környezethasználati és környezetvédelmi működési engedély alapján működnek. Jelenleg folyamatban van a VII. számú vörösiszap-tározóban lévő veszélyes és nem veszélyes hulladék kezelésére (hasznosítására) vonatkozó egységes környezethasználati engedély felülvizsgálatát célzó környezetvédelmi hatósági eljárás, ebben a BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság (OKF)vízügyi és vízvédelmi szakkérdésekben másodfokú szakhatóságként járt el. A VII. számú vörösiszap-tározó felső küszöbértékű veszélyes anyagokkal foglalkozó üzem. Az üzemet a Komárom-Esztergom Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság, mint iparbiztonsági hatóság folyamatos hatósági felügyelet alatt tartja. Az üzemeltető tavaly (2018) augusztus 2-án kapott katasztrófavédelmi engedélyt, a legutóbbi ellenőrzés idén (2019) február 21-én volt, annak során hibát, hiányosságot nem tártak fel.”

Miután a TKV újabb engedélyt kapott 2019 decemberében, ismét megkerestük az OKF-et, ahol annyit tudtunk meg, hogy a felső küszöbértékű veszélyes anyagokkal foglalkozó üzemeket az iparbiztonsági hatóság évente ellenőrzi, s hogy a tavaly februári ellenőrzés óta nem került sor újabbra.

A politika dönt a környezetvédelmi ügyekről

Egy az Átlátszónak nyilatkozó, a magyarországi környezetvédelmi előírásokat és ügyeket, és a cég tevékenységét régóta jól ismerő, de korábbi pozíciói miatt névtelenséget kérő szakember úgy fogalmazott: a TKV által végzett hulladékkezeléssel kapcsolatban a Greenpeace-hez hasonlóan kétségbe vonja, hogy valódi komposztálás folyna az üzemben.

Forrásunk szerint a komposztálás kifejezés használatára csak azért van mód, mert az EU – jogi terminológia szintjén – nem határozza meg, hogy pontosan mit takar ez a szakszó. Aggályosnak tartja, hogy ha esetleg egy kormányközeli nagyvállalkozó kezébe kerül az almásfüzitői cég, a hatóságok még inkább tartani fognak attól, hogy ellenőrizzék azt, vagy bármibe beavatkozzanak. Úgy véli, hogy az almásfüzitői tározók kapcsán a megoldás az lehetne, ha azokat kiásnák és egy biztonságosan szigetelt helyen raknák le, így lehetne megakadályozni, hogy az odahordott több százezer tonna veszélyes és általános hulladék a talajvízzel a folyóba szivároghasson.

Az almásfüzitői tározók ügye több forrásunk szerint is azt példázza, hogy hiányosságok vannak  a környezetvédelem központi irányítása és haztósági ellenőrzése terén Magyarországon.  Több megkérdezett szakember állítja: a környezetvédelmi engedélyezési ügyekben Magyarországon sokszor politikai döntések születnek, mert ezekhez komoly gazdasági érdek fűződik.

Ráadásul sokszor nemcsak újságíróknak nehéz hivatalos információhoz jutni egy-egy ilyen ügyben: a parlament Fenntartható fejlődés bizottságának elnöke, Schmuck Erzsébet például a mai napig nem kapott választ a hatóságoktól arra, hogy a Mátrai Erőműnél tavaly júliusban történt szennyeződést ki okozta.

Mérgező gázok bűzlenek a Mátrai Erőműben, Mészáros Lőrinc keményítőgyárát okolják

Kénhidrogén és nitrogén-monoxid az egészségügyi határértéket meghaladó koncentrációját, és foszfor-hidrogént (foszfint) mutattak ki a Mátrai Erőműben az elmúlt napokban történt gázszivárgásokban – tudta meg az Átlátszó. A szennyezés forrása az Őzse-völgyi technológiai víztározóból kivett víz, a hőerőmű elmúlt félévszázados működése során korábban ilyen problémát még soha nem tapasztaltak.

A Mészáros Csoport keresi a lehetőségeket

Az Átlátszó több helyről is úgy értesült, hogy Mészáros Lőrinc cégcsoportja tárgyal a TKV-val a cég esetleges megvásárlásáról. Megkérdeztük erről a Mészáros és Mészáros Kft-t.: a válaszból megtudtuk, hogy ez a cég nem tulajdonos az almásfüzitői tározókat tulajdonló cégekben (Tatai Környezetvédelmi Zrt., Revireo Invest Zrt., Envirotis Zrt., Greenermark Zrt.), de azt nem cáfolták, hogy tárgyalnának egy esetleges felvásárlásról:

„Általánosságban elmondható, hogy a Mészáros Csoport folyamatosan keresi az akvizíciós lehetőségeket, és az egyes tárgyalások kimeneteléről tájékoztatja a sajtó útján a közvéleményt.”

Virágzó hulladékbiznisz: Vörösbárók a forgóajtóban, a Közgép Kolontáron

Forgóajtó-jelenségnek azt nevezik, amikor az állami és a magánszféra között személyi átfedések alakulnak ki a vezető beosztásban lévők munkahelyváltása során. Ez a gyakorlat felveti a gyanúját annak, hogy az állami döntéshozók korábbi vagy leendő munkáltatóiknak kedveznek hivatali tevékenységük során.

Az ügyet tovább bonyolítja, hogy továbbra is folyamatban van az almásfüzitői tározók miatt indított kötelezettségszegési eljárás Magyarország ellen. Ez ügyben a legutóbb a 2015-ös, ún. indokolással ellátott véleményt küldte a Bizottság a magyar kormánynak – tudtuk meg brüsszeli forrásból. Brüsszelből nagyon figyelik, hogy mi történik az ügyben, melynek rendezését – a megkeresésünkkor még folyamatban lévő  – új engedélytől várták.

A fent hivatkozott 2015-ös véleményben a Bizottság felszólította Magyarországot, hogy az almásfüzitői vörösiszap-tározó tekintetében alkalmazzon szigorúbb környezetvédelmi előírásokat. A jelenlegi gyakorlat alapos vizsgálata felfedte, hogy a területen egyes, a rehabilitációt szolgáló hulladékkezelési tevékenységeket helytelenül végeztek el, aminek az emberi egészség védelmével és a környezetvédelemmel kapcsolatos következményei vannak. Az EU hulladékkezelési jogszabályait megszegve a veszélyes hulladékokat más hulladékokkal keverték össze, az élőhelyvédelmi irányelv által előírt hatástanulmányokat pedig nem készítették el.

Egy 2013-ban küldött felszólító levélre adott válaszában Magyarország jelezte, hogy megkezdődött a területen alkalmazott gyakorlat felülvizsgálata, de a folyamat még nem zárult le. Mivel a felülvizsgálat alatt a területen zajló tevékenységek tovább folytatódtak, a Bizottság úgy ítélte meg, hogy Magyarország egyelőre nem tette meg a jogsértő tevékenység megszüntetéséhez szükséges lépéseket. Amennyiben Magyarország e kötelezettségét nem teljesíti, a Bizottság az ügyet az Európai Unió Bírósága elé terjesztheti.

A TKV szerint a kötelezettségszegési eljárás oka az, hogy amikor elindították, Magyarország még nem adoptálta az uniós előírásokat (élőhelyvédelmi irányelv) erre vonatkozóan, s a cég mindig a hatályos magyar törvényeknek, szabályoknak megfelelve működik. Az új környezetvédelmi engedély már egy EU-kompatibilis magyar törvény alapján készült, 2018-ban Brüsszelből érkező szakemberek pedig személyesen járták be az almásfüzitői üzemet.

Horn Gabriella

A cikk kutatók és oknyomozó újságírók közös munkájának eredménye, melyet a CEU-n működő Center for Media, Data and Society Black Waters című kutatási projektje keretében végeztek a résztvevők. Az Open Society Initiative for Europe által finanszírozott projekt célja az, hogy Közép-Kelet Európában történt környezeti károkról, korrupcióról és ezek társadalmi következményeiről tudósító, figyelmet felkeltő cikkek készüljenek. Közreműködtek Czeglédi Alexandra kutatói asszisztens, antropológus, Ian M. Cook kutató (Közép-európai Egyetem), Vetier Márta, tájépítészmérnök, környezetkutató. Videó: Németh Dániel.

Adj 1 százalékot az Átlátszónak! Adószám: 18516641-1-42 Átlátszónet Alapítvány
Az Átlátszó nonprofit szervezet: cikkeink ingyen is olvashatóak, nincsenek állami hirdetések, és nem politikusok fizetik a számláinkat. Ez teszi lehetővé, hogy szabadon írhassunk a valóságról. Ha fontosnak tartod a független, tényfeltáró újságírás fennmaradását, támogasd a szerkesztőség munkáját egyszeri vagy rendszeres adománnyal, vagy az szja 1 százalékod felajánlásával!