Bezárás
Cikkek

Virágzó hulladékbiznisz: Vörösbárók a forgóajtóban, a Közgép Kolontáron

Forgóajtó-jelenségnek azt nevezik, amikor az állami és a magánszféra között személyi átfedések alakulnak ki a vezető beosztásban lévők munkahelyváltása során. Ez a gyakorlat felveti a gyanúját annak, hogy az állami döntéshozók korábbi vagy leendő munkáltatóiknak kedveznek hivatali tevékenységük során. A tíz ember halálát okozó kolontári vörösiszap-katasztrófa utáni helyreállítást egy olyan, egymáshoz laza szálakkal kötődő cégcsoport tagjai végezhették el, amely nem csak a Fidesz-közeli Közgép Zrt.-vel állhat ilyen kapcsolatban, hanem a katasztrófát okozó tározót üzemeltető MAL Zrt.-vel is.

Ahogyan arról Ferenczi Krisztina 2011-ben a Népszabadságban több cikkben is beszámolt (itt, itt és itt), a Tatai Környezetvédelmi Zrt. (TKV) által tulajdonolt cégekből álló TKV cégcsoport tulajdonosi köréből 2010. során tűntek el az offshore vállalatok, közvetlenül azelőtt, hogy az egymáshoz több szálon kötődő cégek alvállalkozóként bekapcsolódtak a kolontári katasztrófa kármentesítési munkálataiba. Mint ismeretes, az offshore tulajdonosi szerkezet nem csak adóoptimalizálási célokat szolgálhat, de a valós tulajdonosok kilétének elrejtését is szolgálhatja. A TKV cégcsoportnak tagja a Tatai Környezetvédelmi Zrt. mellett a Fűzfői Hulladékégető Kft. (FHÉ), a Gallavit Környezetvédelmi Kft., a Vértesi Környezetgazdálkodási Kft. (VKG), a Polplast Kereskedelmi és Szolgáltató Kft., és a TKV-Trans Fuvarozó Kft.

A TKV Zrt. tavaly novemberig az ismeretlen tulajdonosi hátterű ciprusi cég, a Wyatte Holdings Overseas Limited többségi tulajdonában állt. Érdeklődésünkre a TKV azt közölte, hogy a cég „többségi tulajdonosa dr. Fülöp László, aki egyben a cég vezérigazgatója, illetve a TKV Zrt. legelső jogelődének megalapítása óta a cég munkatársa. A cég további tulajdonosai a cég vezető tisztségviselő alkalmazottai, menedzsment tagok.” A cég tulajdonosai az 1980-as évek óta a vesznek részt a jogelőd vállalatok munkájában és a Magyar Hírlap szerint kitűnő kapcsolatot ápolnak Bakonyi Árpáddal, a kolontári katasztrófát okozó vörösiszap-tározót kezelő MAL Zrt. egyik tulajdonosával is.

Timföldgyárakból hulladéklerakók 

A magyar állam tulajdonában lévő alumíniumipari mamutvállalatot, a Hungalu Rt.-t feldarabolva értékesítették. Az új tulajdonosok vételárként nagyon alacsony, pár milliós vételárt fizettek, amit az ÁPV szerint az kompenzált, hogy átvállalták a magyar államtól a környezeti károk több milliárdos költségű mentesítési munkálatait. Ahhoz, hogy eldönthessük helytálló-e az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. felügyelőbizottságának az első Orbán-kormány idején készült jelentésében szereplő állítás, amely szerint a Hungalu értékesítése során „a magyar államot jelentős mértékű veszteség érte”, azt kell megvizsgálnunk, hogy az államtól az alacsony vételárért cserébe átvállalt kárelhárítási munkálatok megvalósultak-e, de erre nem könnyű egyértelmű választ adni.

A privatizációt felügyelő minisztériumokban, az ÁPV Rt.-nél majd az MNV-nél az a felfogás uralkodott, hogy amennyiben az új tulajdonosok betartják a területileg illetékes környezetvédelmi felügyelőség (KöFe) által jóváhagyott, a környezetvédelmi és kárelhárítási feladatokról szóló költség- és ütemtervet, akkor eleget tettek a privatizációs szerződésben, és az általa hivatkozott, az alumíniumipar privatizációjáról szóló 2263/1995. (XI. 18.) kormányhatározatban foglaltaknak. Igen ám, de a környezetvédelmi felügyeletek nem ismerhetik a privatizációs szerződésben foglaltakat.

A helyzet kuszaságát jól érzékelteti, hogy a Gyurcsány Ferenc érdekeltségébe tartozó mosonmagyaróvári Motim többször kért – és kapott – halasztást a már meglévő vörösiszap-tározók rekultivációjára, miközben a KöFe elfogadta környezetvédelmi beruházásnak új veszélyeshulladék-tározók létesítését, éppen akkor, amikor a cég felhagyott a bauxitfeldolgozással és ezzel együtt a saját termelésű veszélyes hulladék lerakásával is. Ahogy sorra álltak le a timföldgyárak, úgy értékelődtek fel a hozzájuk kapcsolódó tározók. Ameddig a Motim környezetvédelmi beruházásként kommunikálta a cég tevékenységének átpozicionálását timföldgyártásról veszélyes hulladék deponálására, addig Almásfüzitőn már eleve csak a tározók kerültek a korábbi szennyezők által 1981-ben alapított Komárom Megyei Környezet és Természetvédelmi Koordinációs Társulásból 1992-ben alakult TKV Zrt. tulajdonába. Az eladó a teljes magyar alumíniumipart tömörítő Hungalu Rt. vezérigazgatója, Bakonyi Árpád volt.

Bakonyi barátai és üzletfelei 

Bakonyi Árpád az 1980-as években az Nehézipari Minisztériumban dolgozott, majd a Horn-kormány idején az ÁPV vezetőjeként, továbbá a Hungalu és a Nitrokémia vezérigazgatójaként vett részt a környezetszennyező – és a hozzájuk kapcsolódó kármentesítő – állami cégek privatizációjában, rövid ideig a Mecsekérc Rt. igazgatóságában is megfordult. A Hungalu és a Nitrokémia feldarabolásával létrejött cégek a privatizáció után részben a korábbi állami vállalatok vezetőinek tulajdonába kerültek. A Hungalu egyes részeit tulajdonló MAL Zrt. például Bakonyi Árpád, Petrusz Béla és Tolnay Lajos közös tulajdonában van, a Nitrokémiából kivált, TKV érdekeltségbe tartozó Fűzfői Hulladékégető Kft.-nek (FHÉ) egy ideig a Tolnay Lajoshoz köthető Alug Kft. is a résztulajdonosa volt.

A TKV Zrt. korábban úgy növelte befolyását a Fűzfői Hulladékégetőben, hogy az Alug Kft.-től megvásárolta annak tulajdonrészét, így az FHÉ jelenleg a TKV Zrt. és a Mávnatura Környezetvédelmi Kft.-ből alakult, debreceni Envisio Környezetvédelmi Kft. közös tulajdona. Az Envisio-t egy ciprusi cég, a Pranellino Limited tulajdonolta tavalyig, új tulajdonosa a Hidvégi János és a Hidvégi Imre tulajdonában lévő M-Environ Kft. Az M-Environ viszont ezer szállal kötődik a TKV Zrt-hez, miközben a múltjában a Bakonyi családhoz vezető szálakat is találni. Hidvégi Imre és Csaba Attila, a társaság tagjai egyúttal a TKV Zrt. cégjegyzésre jogosult munkatársai is, a cég egyik tulajdonosa pedig a Fülöp Judit és Mogyorósi Péter – a TKV Zrt. cégvezetői – tulajdonában lévő Antitox Környezetvédelmi Kft. Csaba Attila tartotta azt az előadást az Almásfüzitői vörösiszap-tározókban folytatott hulladéklerakási gyakorlatról, amelynek nem hivatalos – és a TKV Zrt. által vitatott hitelességű – jegyzőkönyvét korábban közzétettük.

A TKV Zrt. 2007-től 2010-ig a Wyatte Holdings Overseas Limited nevű ciprusi offshore cég többségi tulajdonában állt. A Wyatte igazgatója Réczey István 2000-ig azt a KP Zeusz Mérnöki Szolgáltató Kft.-t is igazgatta, amely ma Bakonyi Árpádé és családjáé. A KP Zeusz és az abból kivált PK Szuez tulajdonosai az En-Dustry Kft., és Bakonyi Árpád testvére Molnár Zsuzsanna. Az En-Dustry tulajdonosai Bakonyi Árpád, Bakonyi Zoltán és Bakonyiné Wache Mária. A KP Zeusz egyúttal jelentős értékű MAL részvényt birtokol; ez onnan tudható, hogy 2007-ben kivált PK Szuez Kft. – ügyvezetője Bakonyi Anita – kiválásakor megegyeztek, hogy a KP Zeuszban marad 900 millió forint értékű MAL részvény.

Réczey szerepét firtató megkeresésünkre a TKV úgy válaszolt, hogy „Dr. Réczey István vegyészmérnök, a Wyatte Holdings Overseas Limited igazgatósági tagja, amely cég a múltban a TKV Zrt. részvényese volt. Dr. Réczey István feladata akkoriban a cégcsoport nemzetközi terjeszkedésének előkészítése volt, amely egyelőre – az európai recesszió következtében – nem időszerű.”

Réczey a TKV-hoz köthető Envisio jogelődjének számító Mávnatura ügyvezetője is volt 1991-től 2004-ig, onnantól pedig vezető tisztségviselője 2009-ig. A Mávnatura korábbi tulajdonosa viszont pont az a Gordius Kutató Fejlesztő Kft. volt egészen a Pranellino 2008-as tulajdonszerzéséig, amelyik egyúttal a KP Zeusz tulajdonosa is volt a Bakonyi család korábban említett hivatalos megjelenése előtt. A Gordius Kft-t részben Részben Réczey tulajdonolta, részben pedig egy olyan liechtensteini offshore cég (Gordius Aktiengesselschaft), amelyik a hatályos adatok szerint is a magyar Kft. tulajdonosa. Az Envisio a Gordiust követő Pranellino-tól került jelenlegi, a TKV-hez köthető tulajdonosaihoz.

Tehát Réczey több olyan – köztük offshore – cégnek volt tulajdonosa, részvényese vagy ügyvezetője, amelyek később vagy a Bakonyi család vagy a TKV-hez köthető személyek birtokába kerültek. Réczeyhez hasonlóan Hidvégi Imre neve is többször feltűnik az iratokban. Hidvégi korábban a Vértesi Környezetgazdálkodási Kft. (VKG) ügyvezetője volt, és nem sokkal a kolontári munkálatok elkezdése előtt lett az M-Environ, és így közvetve az Envisio tulajdonosa. Bár a cégek száma, a többszöri – offshore tulajdonlással is tarkított – tulajdonosváltás szövevényessé teszi a cégek tulajdonosi hátterét, annyi bizonyosan elmondható, hogy egy szűk kör adja-veszi egymás között a volt állami vállalatokról leválasztott környezetvédelmi cégek tulajdonjogát, és ebben a körmozgásban a TKV Zrt. tulajdonosai és tisztségviselői Bakonyi Árpád családtagjaival és üzlettársaival váltják egymást.

A szennyező keres?

A MAL és a TKV közötti kapcsolat azért lehet érdekes, mert a MAL tulajdonában lévő vörösiszap-kazetta által okozott kolontári katasztrófa utáni kármentesítési munkálatokban a TKV cégcsoport tagjai és azokban tulajdonos cégek is részt vettek, azaz még az is előfordulhat, hogy az elköltött milliárdok egy része végül a szennyezőhöz csorog majd vissza. Mint korábban említettük, a kolontári kármentesítési munkálatok elkezdése előtt valóságos offshore-talanítási láz söpört végig a magyar hulladékgazdálkodási cégeken. Így került a TKV Zrt. is a Bakonyi-cégeket korábban igazgató Réczey által vezetett Wyatte Holdings Overseas Limitedtől a cég vezetőinek tulajdonába.

Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter ugyan az állami tulajdonú Mecsekérc Zrt.-t bízta meg a kolontári kármentesítéssel, de az többek között a TKV-hez köthető alvállalkozóknak adta tovább a munkát. A kolontári és devecseri rekultivációban a TKV cégcsoportból közvetlenül a Vértesi Környezetgazdálkodási Kft. (VKG), a Gallavit és a TKV-Trans vett részt. Részt vettek továbbá olyan cégek – így az Envisio, az M-Environ és a Pentavia – és érdekeltségeik, amelyek tulajdoni hányaddal rendelkeznek a TKV-csoport különböző cégeiben.

A VKG-ben – mint a TKV cégcsoport tagjában – 2010 óta tulajdonos Pentavia Kft. több szálon is kötődik az Orbán-kormány felállása óta kiírt közbeszerzéseken egyedül vagy konzorciumban több mint 200 milliárd forint értékben nyertes Közgép Zrt-hez. A Kft. jogelődje, a Pentavia Bt. tulajdonosa, Szőke Gábor a Közgép Zrt. építésvezetője, a Magyar Közút Kht. korábbi főosztályvezetője. A Pentaviát Nagy Zoltán, a Közgép korábbi igazgatósági tagja vette meg egy a Simicska Lajos és Nyerges Zsolt tulajdonában lévő Basis Invest GmbH-val és a Publimont AG-vel azonos svájci címre bejegyezett és azokkal megegyezően Walter Hediger vezette ismeretlen hátterű cégtől, a Green Venture Invest AG-től.

A Közgép igazgatósági elnöke 2011. közepe óta Nyerges Zsolt. A VKG vezető tisztségviselője és a Pentavia ügyvezetője Kreisz Zsolt, akit 2010 nyarán, azaz ugyanakkor delegált a magyar állam a GySEV Zrt. felügyelőbizottsági tagjának, amikor Schváb Zoltánt – a Közgép korábbi építési igazgatóját – az igazgatótanácsba. Schváb Zoltán a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium közlekedésért felelős helyettes államtitkára. A nemzeti fejlesztési miniszter, Németh Lászlóné politikai főtanácsadója Nyerges Attila állatorvos, Nyerges Zsolt testvére. A VKG további ügyvezetői a TKV-ból ismert Fülöp Attila és Csaba Attila. Szőke Gábor 2010 júliusában azt az Endrédy Istvánt váltotta a VKG élén, akit két héttel a kolontári katasztrófa után, 2010. októberében neveztek ki a Mecsekérc vezérigazgatójává, és nem sokkal ezután korábbi cégét, annak tulajdonosát a Pentaviát és az azzal személyi összefonódásokat mutató Közgépet bízta meg a kolontári kármentesítési munkálatokkal.

Tálos Lőrinc

(Köszönjük Sipos Anett és a Greenpeace Magyarország a cikk elkészítéséhez nyújtott segítségét. Fotó: innen.) 

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nincs kitömve állami hirdetésekkel, és nem akarjuk a Fidesznek ajándékozni nemzetstratégiai érdekből. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom